Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-25 / 166. szám
Nyíregyháza 1922. julius 25. Kedd XLILÍ. évfolyam. • 166 szám, PMKVAMAÍ nlmiS——• Am iri i TÍMI^II • évre 900 K, mtrn* 400 K. aacyedéwe SOO & MM 90 K. - KffM aaém 6 k««M. Atapttetta JÓBA ELEK Fatolée MwrkMztd Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ SMrfc*Mt»s«fl *s klatfóMvatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM, Tatatea aaém 139. Postacfceque Miit Kéziratokat nem adunk viasza. Most egy éve parentáltuk el városunk főterén országos ünnepségek keretében Nyiregyháza legnagyobb szülöttét s ma újra nagy gyásza van városunknak. Ravatalon fekszik a mai Nyíregyházának legnagyobb fia : felsőkubini dr. Meskó László. Nemes alakja és neve fogalommá lett előttünk. Az egyéni kiválóságok olyan harmónikus teljessége jegecesedett ki benne, amilyet ritkán és kivételesen produkál a faji erö. Külső megjelenésében megnyerő, szellemi felsöbbségével tiszteletet parancsoló egyéniség, akinek minden mozdulata, minden szava, minden cselekedete és gondolata pregnáns kifejezője volt az ö magasabb-rendüségének s a kortársak közül kiemelkedő nagyságnak. Ahol megcsendült az ő hasonlíthatatlanul elbűvölő hangjának zenéje, mintegy varázsütésre elnémult minden és környezete, hallgatósága lebilincselve figyelt fel beszédének minden szótagiára, megérezve önkénytelenül, hogy az ő szavaiban a mindennapin felülemelkedő, egy tökéletesebb szellemi megnyilatkozás beszéde hangzik. Kortársainak nyilatkozatából tudom, akikkel együtt élte a fiatalság gondtalanabb éveinek szines élményeit, hogy már akkor megérezték benne jövendő nagyságának magasba törő képességeit s ez a megérzés az ő pályafutásának gyönyörű Ívelésével méltó igazolást talált. Városának társadalmi életében hamarosan vezető szerephez, a politikai életben kiváltságosán magas pozíciókhoz jut. Akkor, amikor dr. Meskó Lászlót igazságügyi államtitkárrá nevezték ki, ez az állás még egy integer Nagymagyarország kormányának kebelében az államférfiúi képességek elismerésének ragyogó bizonyítványa volt, Csak nagy koncepciójú egyéneknek jutott ki, mint egy-egy feltétlenül megbízható, komoly, kipróbált politikai múltnak megkoronázása. És ez a politikai szeplőtelenség volt tálán nagy halottunknak legszebb, legragyogóbb jellemvonása. Az elvhüség, a haza jövő boldogságának, függetlenségének eszméjéhez való törhetetlen és megalkuvást nem ismerő ragaszkodás. Politikai végrendeletet még sohasem hajtottak végre olyan lelkiismeretesen, mint amelyet a megboldogult a magyar függetlenségi gondolat vezérétől, Irányi Dánieltől kapott örökségül. Ennek a politikai meggyőződésnek, amely nála csakugyan sziklaszilárd meggyőződés, — alapja, forrása a hazájáért, nemzetéért lángoló igazi hazafiság volt. Hazafi volt a szó legnemesebb értelmében. Magyarságának gondolatához olyan fanatikus hévvel ragaszkodott, hogy még beszédéből és írásaiból is száműzött minden idegen szót, idegen kifejezést. Bár idegen nyelveket beszélt, magyar beszédébe, magyar írásába soha semmiféle idegen szót nem kevert. Szentnek tartott mindent, ami magyar s a hazának üdve volt előtte mindenekfelett! Városának, egyházának nem kevésbbé volt igaz, hü fia. A város fejlődésének letűnt évtizede-ben nem volt mozzanat, nem volt aktuális kérdés, amelyet nem kisért volna a legodaadóbb érdeklődéssel és ne munkált volna legteljesebb tudásával, közreműködésével. Büszke volt gyors ütemben fejlődő városára s amikor egy-egy kitüntetés érte közéleti pályafutásában, a learatott babér bizonnyal azért volt kedves előtte, mert azáltal városának hirét, becsületét is öregbítette. A hazafiság mellett másik legszebb erénye volt az igazi, mély vallásosság. Hitéhez, egyházához a hitvallók fanatizmusával ragaszkodott. A puritán jellemek tisztaságával szolgálta Istenét, egyházát s ha sokat veszített elhunytával a város, a társadalom, a vármegye, melynek főispánja volt — akkor sokat, talán még többet veszített vele egyháza, melynek önkormányzati életében immár a legmagasabb polcon, mint egyházkerületi felügyelő fejtette ki áldásos működését. Egy ember, kinek életében, múltjában szeplő nem találtatott; kinek jellemében fogyatékosság nem volt; aki ugy állt előttünk, mint az emberi tökéletességnek elérhető földi mintaképe. Immár halott. Nincs többé. A szervezetében régóta alattomosan rágódó kór hirtelen, váratlan döntötte le. Még fülünkben csengenek a legutóbbi nemzetgyűlési választás folyamán egy gyűlésen mondott gyönyörű beszédének, politikai hattyúdalának szavai és érezzük átrezegni a szivünkön az ő bűvös zenéjü hangjának tiszta csendülését. Mint mikor hirtelen támadó nyári zivalar után kidőlve találjuk az erdőnek legszebbik, leghatalmasabb törzsét, ugy tekintünk porba-omlott dicső alakjára. Kevesen vagyunk magyarok. Olyanok, mint ö volt — csak ritka jelenségek közöttünk. Ha veszteség volt valaha egy igaz hazafinak elmúlása, százszoros veszteség az napjainkban, amikor épen az olyan kimagasló, törhetetlen, nagy alakoknak előttünk ragyogó példájára van legnagyobb szükségünk. A végzetet fel nem tarthatjuk, elomló alakját fel nem támaszthatjuk, búcsúzó szellemét vissza nem hívhatjuk... de mégis, ezt az utóbbit nem engedjük, itt marasztaljuk. Emlékében, fényes példaadásában, szeplőtelen tisztaságában itt, itt marad közöttünk és élni fog közöttünk, mint egy eszményi felfogásnak titkos serkentője, egy honfi-érzésben felolvadó léleknek halhatatlan energiája. Sasi Szabó László. Ára 5 korona. Dr. ÜMCesls.0 Xjá.szló.
