Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-02 / 147. szám

1922. julius 2. JSfYÖUTIDÉK 3 széről azt a megoldást, Iiogy amint más iparágban forgalmi bélyégákben róják le a kereseli adót, ennek a forgalmi adószá­zaléknak megfelelően rótta volna le a ma­lom is éspedig mindegyik teljesMőképes­ségébez mérten, tehát egyik sem a másik rovására, az állam, illetőleg a köz szá­mára leljesílendő kötelezettségeit. Egyébként a közgyűlés egy határozati javaslatot fogadott el, 'melyet a Közélelme­zésügyi miniszternek, az Országos Molnár Egyesületnek, a vidéki Molnár szövetsé­geknek s a nemzetgyűlésen való támoga­tás végett a megye képviselőinek is meg­küldenek s amely javaslat értelmében kíván­ják a biiza őrlési árának az aranyparitás­ra való felemelését, mely őrlési ár alapját a békebeli őrlési díj képezné. A közgyűlés a tisztújítást a jövő hó­napban tartandó közgyűlésre halasztotta el. Itt említjük még meg azt, hogy a mol­nárok remélik, hógy a kiadott s részükre nézve sérelmes miniszteri rendeletet a nemzetgyűlés, amikor letárgyalják az őr­lési adótörvényt meg fogja kedvezően változtatni. Bérmozgalmak minden vonalon A borbélyok iparuk azabaddátételer. kárik Nyíregyháza, julius 1. A Nyirvidék tudósítójától. Az árak állandó emelkedése immár elviselhetetlenné teszi a dolgozó osztály helyzetét. Maholnap olt leszünk, hogy a fizikai és szellemi munkás, aki keresmój" nyéhől lartja fenn családját, képtelen a a legminimálisabb élelszükségleti cikke­ket is fedezni. A nyomasztó drágaság most már bérmozgalmakban, ilt-ott, ahol a munkaadók részéről ellenállásról van szó. sztrájkban érezteti hatását. Ezekben a bérharcokon ma igazán nem lehet cso­dálkoznunk és maguk a mesterek is meg tesznek minden lehetőt, hogy munkásaik helyzetét elviselhetőbbé tegyék. Az egyez­kedések kölcsönös jóakarattal indulnak meg és legtöbbször eredményre is ve­zetnekl. Ez természetesen egyáltalán nem kedvező megoldás csak máról-hojnapra le­nem l. nyugalmat. A drágaságot magát kel lene eredőiben lefolytam. Az Árvizsgáló Bizottság hétfőn foglalkozott volna az uj helyzettel, x drágasággal. A hentesek a szalonna árát 230, a zsírét 2(iü koronára emelték tel s a bizottság most vizsgálatot tart, hogy mennyiben jogos ez az áreme­lés. A borbélyok interveniálására a Bi­zottság szombaton rendkívüli ülést tart. A borbélyalkalmazoltak ugyanis pénteken este az Abbázia kávéházban ülést tartot­tak, ahol elhatározták, hogy lényegesebb béremelést kérnek, amelyek megtagadása esetén bérharcot indítanak. A mesterek igen helyesén azon az ál­lásponton vannak, hogy a sztrájkot ha­csak lehet meg kell előzni és miután ma­. guk is beláthatják, hogy a rohamlépések­kel emelkedő árak mellett az eddigi fizetés nem tartható fenn. a borbélymun­kák árának felemelését kérik a Bizottság­tól. Most ugyanis Nyiregyházán az a hely­zet, hogy itt a borbélyárak lényegesen ala­csonyabbak a debreceni áraknál. Debre­cenben, Miskolcon és csaknem minden más városban szabad a borbélyipar, Nyir­egvházán azonban még mindig ármegál­lapításhoz van kötve. Most a borbélyok azt kérik az Árvzsgáló Bzioittságtól, hogy az idevontakozó miniszteri renidielet alap­ján szabadítsa fel a borbélyipart Nyíregy­házán is. Ha ez a kérelmük nem teljesül, akkor oly mérvű ár felem élést kérnek, ami a debreceni áraknak felel meg. Nyíregyháza (Emlékül régi bar átoknak.) A tiint napok szelíd varázsti álma Ma újra éled minden ut kövén, Hogy éltető szivét szívünkre tárja A régi napsugár t a régi fény. A szent diákos álmok jeltolulnak Megint t mint akkor minden estelen ; S mienk f mienk a jierc, a, végtelen. A gond-, és életráncok elsimulnak • Egy percre csak, mert minden tompa szóra Zokogva ismerünk a vak í a!óra És minden azt sikongja : nem igaz : Az édes öncsalás hiába áltat Az életünk már messze-messze vágtat S jaj t visszatérés nincs és IÜJICS vigasz ! Nyíregyháza, 1922. ju/iius 30. Ligethy Béla. Szigethy István Nyíregyházán A fiatal festőművész gárda egyik or­szágos nevű kitűnősége: Szigethy István j f. hó Ki 20-ika közölt rendezi egyetemes grafikai és carricatura kiállítását a Város- j háza dísztermében, melyet Bencs polgár- ! mester ur készséggel bocsájlolt a művész* rendelkezésére. Szigethy az összes buda­pesti illusztrált lapok munkatársa és kü­különösen karrikaturái közismertek. — Legutóbb öt rézkarca jelent meg egy mappában »grotesque« címen, melyhez Kosztolányi Dezső irt. előszót s amelyben többek között a következőket mondja: Szigelhy István éles, kemény művészete azon a mesgyén áll. hot a művészetek messzefutó utjai kereszteződnek, azon a területen, hol megszűnik a határvillongás s szó és vonalgondolat és írás emberi kö­zösségbe olvad, éreztetve minden mű­vészei mélységes lestvériességét. Hz a rajzoló termékeny fő és viharos szív, a vonallal beszélő kritikusoknak abból a ra j­tájából, melynek nagy őse Danmier és utolsó nemes kivirágzása Paskin« — Szi­gethy hétfőn érkezik Nyíregyházára, hogy kiállítása előkészületeit már megkezdje. Tervezi Nyíregyháza társadalmi életének kitűnőségeit részben rajzolni, részben car­ricirozni, hogy kiállításán szerepeltethesse. Megkezdte működését a debreceni mezőgazdasági kamara. A debreceni mezőgazdasági kamara működését megkezdte. Hivatal helyisége Fő-utca 9. szám, I. emeleten található. — Azonnal az első napokban a gazdatársada­lom számos oldalról fordult a kamarához, ahol a gyakorlatilag és elméletileg képzett tisztviselői kar minden gazdaügyel, a legkisebb ügyet épugv, mint a legnagyob­bat, egyaránt gondos figyelemmel intéz. Már az első napon szétmentek a kör­levelek. amelyekkel a kamara fölveszi a kapcsolatot a közhatóságokkal és a kerü­letbeli mezőgazdasági bizottságokkal és gazdasági egyesületekkel és az egyébirá­nyu közgazdasági érdekképviseletekkel. Az elnökség részéről a napi ügyekben dr. CzeglédV Mihály alelnök, a nem hely­ben lakó gróf Almássy Imre elnök állandó helyettese vesz intenzív rtyszt, míg a főbb ügyekre nézve rendszeres érintkezésben lesz az elnök is a kamara hivatalával. Láttuk a kamara igazgatójának előkészí­tett és most már megvalósuláshoz jutó 'riunkaterveit és láthattuk, hogy a kamara, ^vakorlatias szempontból hasznos műkö­dést lesz képes azok nyomán kifejteni. Én mindig elolvasom. a szerkesztői üzeneteket. Kegyetlen kis tii­szurások lappananak benne mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Ezt önök is észrevehet­ték. Ellenben most azon gondolkozom, hogy be kellene mártani tollamat az ihlet arany­színű tengerébe (a Szerkesztő ur megcsó­válja a fejéit s csodálkozik mióta hivják a ha­misítatlan anthracént alany tengernek) s most, miután belemártottam — kezdem az árul kodást. Elsősorban is megsúgom önöknek, hogy a szerkesztőségi asztalok rejtett fiókjában egy hatalmas, nyolcszoros üveggel ellátott pápaszem van elrejtve s ha Önök közül va­lakinek kedve kerekednék valamilyen kis irásmüvecskét meneszteni a Szerkesztőség­hez gyöngybetüs, vagy egyénien szarkaláh­szerii írását azon a szörnyű műszeren átnézve veszik szemügyre. Ez az ördöngös műszer aztán mindent, ami jó van az írásban, nyolc­szorosán megkisebbít, ami —"bocsánat — véletlen hiba akad benne, azt automatikus megkétszereződéssel tizenhatszorosan meg­nagyobbítja. így az jrás — mértanilagis meg­állapíthatóan —. trapéz mozdulatokat végez s egyik helyen elszükül, a másik helyen pe­dig aránytalan szétlengést végez. Hát én bevallom — nevemnek örök éle­tet akarván szerezni — ezt a pápaszemet ha­laira keresem s ha megtalálom, statáriális uton végzek vele s dicstelen maradékait el­rettentő például a főtér megfelelő helyén kiállítom; de sajnos, nem találtam, mert a rejtett fiókok éppen azért rejtettek, hogy rejt­ve maradjanak, s csak annak varázssza­vára nyil.iak ki, aki magát minden külbefo­lyástól mentnek érzi. így hát a pápaszem még mindig ott van s én tragikus arckifejezéssel ,>drukkolok;< a beküldött írások miatt. De hogy mégis meg­mentsem önöket Hölgyeim és Uraim a Szer­kesztőségi üzenetek« beretvaélétel, ime né­hány bölcs utasítást szurok tollhegvre : először is: ne szólítsák kérem a Szer­kesztő urat bácsinak, mert akkor a tükröt veszi elő és keresni fogja őszhajszálait, me­lyek őt az emberi kor eme sokatmondó rang­létrájára emelik s közben egy megfeledke- * zet könyökmozdulat nyomán "a becses írás könnyen a papírkosárba csúszik ; másodszor : ne igyekezzék a Szerkesztő urnák hízelegni, mert a hízelgés annyira kö­rülcirógatja, hogy elvesztve legbölcsebb éb­renlétét, rózsás álomba szenderül ; harmadszor: ne irjon hosszan, mert a szerkesztők optikai csalódása a hosszú írások­ban rendszerint kísérteteket lát s ennek kö­vetkeztében félős gyorsasággal, hátborzong­va engedi be egy siilyesztő készülékbe; negyedszer : ne írjon röviden, mert a rövid, de velős régi közmondást véve alapul agyrendszeri boncolgatás kísérletezésére jó­akarólag átadják egy első éves medikusnak ötödször: ne irjon titokzatosan, mert ak­kor a fürge riporterek egy félóra múlva szen­zációs leleplezést csinálnak belőle ; hatodszor : ne írjon nyiltan, mert a nyílt Írásokat a kiadó veszi pártfogásába s a nyílt­téri rovatba teszi. hetedszer : ne írjon a békéről, mert te­kintve a jelenállapotokat, mindenki felhábo­rodva fordul el tőle ; nyolcadszor : ne irjon a háborúról, mert antanték keresztül robognak az ön oldalbor­dáin s leszerelik — a tollát ! írhatnék még kilencedszer is, de már én is félek — a pápaszemtől ! S most önök tágranyitják barna és ne­felejts kék szemeiket s csodálva merednek Írásomra, melyet ilyen hiányosan akarok be­fejezni; tudniillik mindent megírtam, hogy mit »ne irjon«, de arról semmit, hogy »mit irjon ? !«« O, ha én ezt elárulnám, nem enged­nének be többé a szerkesztőségbe. Már pedig ha én be nem mennék oda, ki keresné meg azt a szörnyűséges pápaszemet ? ! És ha én nem, akkor ki találná meg ? És kit kiáltanának ki az emberiség jóltevő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom