Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-31 / 122. szám
2 jtöi MIDÉK 1922. junius 15. Szabolcsvármegye a!ispán/a a vármegyében lezajlott választásokról. A választások teljes Nyiregyháza, junius 11. A Nyirvidék tudósítójától. A vármegyei közigazgatási bizottság e havi ülésén Mikettz István alispán jelentésében a vármegyében lezajlott választások eredményét bejelentve, ezt megelőzően a választások lefolyásáról a kővetkező elismerő szavakban nyilatkozott: Az elmúlt hóban közigazgatásunkat s vármegyénk közhangulatát természetszerűleg a junius hó 1-én megtartott nemzetgyűlési kép visel őváJ isztások előkészítése foglalkoztatta. A választások vezetésére hivatott szervek, a közrend és közbiztonság lentartására hivatott hatóságaink körültekintő. higgadt megfontoltsága, de a vármegye egész lakosságának komolysága s okos nyugalma iránti teljes elismeréssel állapítom meg s jelentem be a tek közigazgatási bizottságnak, hogy rendben lolytak le. vármegyénk területén nemcsak a választások, de az azokat megelőző politikai gyűlések és egyéb mozgalmak is a legteljesebb reriü ben folytak le. említésre méltó rendzavar,is elő sem fordult s emellett a vármegyének minden egyes polgára részére biztosítva volt politikai jogainak a törvényes keretek között vájó szabad gyakorlása. A választások a kormány politikáját támogató egységes párt teljes győzelmével végződtek s ugy a vármegye községeiből alakított nagykárolyi és záhonyi választókerületekben az egységes párt jelöltjeinek. illetve egy kerületben a párt hivatalos jelöltjével szemben egy másik egységes párti jelöltnek megválasztását eredményezték. A titkos szavazás elejtését kívánj Debrecen A debreceni polgárság tömörülése. Debrecenből jelentik: A lezajlott nemzetgyűlési választások eredménye fölött még sokáig nem fog napirendre térni a város társadalma. A józan gondolkodású polgári világ nem nyugodhatik meg abban, hogy érdekeit a nemzetgyűlésen szélsőséges elemek képviseljék. A város és a haza érdeke sürgeti a tizenkettedik órában a polgárság egy táborba tömörülését a jövő veszedelmeivel szemben. E cél vezette azokat a debreceni előkelő polgárokat, akik vasárnap délután a városh áza n agy lenn ében értekezletre hivták össze a polgári társadalmai. A gyűlésen Nagy József ny. pénzügy igazgató, min. tanácsos elnökölt, aki megnyitó beszédében a polgárság szervezetlenségének hiányaira s az ebből származó aggodalmas helyzetre mutatott rá. Azt javasolta, hogy küldöttség keresse fel Bethlen István miniszterelnököt s fejtse ki előtte hogy bizalommal van iránta. Majd felhívta a jelenlévőket, hogy a polgárság egy táborba tömörülését szervezzék meg. Kölcsey Sándor azt kívánta, hogy a szervezést szűkebb körben kell megejteni s befejezeti programmal kell a polgári társadalom elé állani. Vásáry József rámutatott arra. hogv a szélső elemeknek a választásokon való térfoglalása csak az első lépés volt. Most majd a városháza elfoglalása következik, ebből pedig a debreceni polgárságnak lesz súlyos kára. Kertész Endre határozati javaslatát, hogy a miniszterelnöktől a választójog megszükitésél kívánja Debrecen polgársága, oly módon, hogy hazafiatlan tömegek ne juthassanak az alkotmány sáncaiba elfogadta az értekezlet. Úgyszintén hozzájárult ahhoz is, hogy Bethlen miniszterelnököl száz tagú küldöttség keresse fel. Végül Bőst ás István főkapitánv t fejtegette. hogy az 1918. évi Tisza-féle "választójogi javaslat alapján áll s meg van győződve arról is, hogy Debrecen igazi polgársága a nyilt szavazást kívánja. Az értekezlet ezzel véget ért. Mit mond a tiszántúli református egyházkerület elszakított erdélyrészi uj püspöke ? Látogatás Sulyok István püspöknél. Erdély, junius 10. A Nyirvidék tudósilójától. A politikai határvonallal kettévágott tiszántúli református egyházkerület Romániába eső része válságos helyzetbe került az első percekben. Azóta is súlyos, nagy akadály állta s állja útját annak a szekérnek, amely az ideszakadt kálvinisták ügyét viszi, de a gyeplő kemény arra termett kezekben van: Sulyok István kezében. Öntudatosan, kálvinista fanatiküssággal vezette az elszakadás pillanatától az egyházkerület ügyeit és megalkuvást nem ismerve védi egyháza autonómiáját 1* mint helyettes, majd mint esküt tett püspök. A harcok hátterében az ő személye áll s ő állja a harcot rendületlenül. Életünkben, halálunkban melletted vagyunk — írja Sulyok Istvánnak Sznbolcska, a költő pap á harcok tüzében — s nincsen a világnak annyi kincse, gazdasága, amennyiért vállalkoznék valaki közülünk kormánybiztosságra veled szemben.« Az egyházi autonómia körül keletkezett harcok még nem ültek el és Sulyok István püspök, amily kálvinista hittel és nyíltsággal kormányozza cjgyháza hajóját, olyan törhetetlen bizalommal! tekint a jövő elé. Ilyen bfizalomma!' nyilatkozott, mikor felkerestük: A kálvinista hitéletet — mondotta a püspök —- a háború hatása következtében bizonyos változás külsőleg is megállapítható. A belső piiegrázkódás, amelyen az emberek végigmentek, ha nem is szülte újjá az egyéneket, bizonyos ponton közelebb hozta őket a valláshoz, igazibb lelki élethez. Minden kétségen felül áll, hogy az erősen megváltozott viszonyok a református lelkészi kar helyzetében is nagy változást idéztek elő. Lelkészeink nagy része még mindig bizonyos mennyiségű földjavadalommal is rendelkezik, amely tekintélyes jövedelemhez juttatja őket. Az a körülmény, hogy a román állam a magyar kongruatörvény alapján a lelkészek fizetésid egészítő államsegélyét magára vállalta és 1920. július 1-től folyósítja, óriásit lendített, különösen azokon a lelkészeken, akik gyermekeikel városokban neveltetik.' Így nagy áltálánosságban a lelkészek helyzete tűrhető. Nagy bajunk azonban az. hogy lelkészhíánytől kell tartanunk, nem tudunk utánpótolni, egyfelől, méri ennek a területnek lelkészszükséglelét még normális viszonyok közölt sem tudná egy theölógia ellátni, kielégíteni, másrészt, inert a román állam ragaszkodik ahhoz, ház a maga iskoláiról nem mondhat le és számot kell vetni, hogy a megüresedett állásokba román állampolgárok alkalmaztassanak. Reméljük, ez csak átmeneti baj lesz, míg rendesen tudunk a lelkészképzők növendékeiről gondoskodni. A legsúlyosabb aggodalommal tanítóink helyzete tölt el. íme mindjárt ránk köszönt az uj tanév és még kérdés, hogy mi lesz iskoláink álkimseélyével. A kormány erről még mindig halJjgjat. Pedig tanítóink helyzete valóban tarthatatlan az államsegély nélkül, mert azt az összeget, amit az állam a maga tanítóinak rendelkezésére bocsájt, olyan mérvben a felekezeli tanítóknak előállítani teljes lehetetlen. Ezen a nagy kérdésen csak ugy tudnánk keresztül vágni és tanítóink helyzetét csak ugy tudnók kellőképen javítani, ha az állam céljaival már ismerősök lennénk. Az egyháznak ugyanolyan vagy megközelítő fizetéssel kelt javadalmaznia tanítóságát, mint az állam fizeti tanítóit. Ebből kifolyólag számol kell vetnie azzal is, hogy hány tanítói állást képes fönntartani. És ha másképen nem lehetne a tanítók. javadalmát biztosítani, az egyház csak annyi iskola fenntartását vállalhatja magára, mennyit fizető-képessége elbír. — Ez azonban kétségen kívül a magyar kultura veszteségét jelentené. Középiskol áin k megtartásához szintén ragaszkodunk. Azokért a lehető legmesszebbmenő áldozatokra is készek vagyunk, azonban az államsegélyt minden körülmények között kérni fogjuk. i^oátor ^erexxcx AWa^áruVáxa, ^úu^'x a>\ar.a-u\ca b. tv^ári \dén>( u'^dousá^oV me$étVe"z,\eV \ J^ér^'v sT,a\ma és íásxou Va\a^oV tv5\ és ^emeV \vanstv(áV J^év^x, nő', és g^etmeV UST,ÓAVCSSBV fj^etmeV. \r\co xualrÓT, tva$\ íáXasiAcWatv d'vía\ Vaústv^áV m'uváetv sivaVsen ^cVéruenv^V., gaWér és. Vé/,e\5\ és xvS\ ^renaA\t\, ^jK^ue és te^civr ^"XuW^ásxnaV m\r\Aeti &V?a\sT,\r.\)etv xsc\>V.ex\AőV ^'órönáiöV., sé\a'oo\oV és ^őtáruV ' ^\X\u\át.eT\.TveTO.ü r'ó-JváiáruV. és si,a\>6Ve\\éVeV C^üVót\ a*vgo\ un siaVóság. *
