Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-31 / 122. szám

19»J. junius 14 novits Gyuláné zászlóanya, szlovák, ma­gyar és német nyelven tartott költői szárnyalású beszédet, melynek végén Madách örökérvényű szavait kötötte a földműves nép szivére: Ember küzdj és bízva bizzi'J! A szünn inem akaró éljen­zéssel fogadott beszéd után Szilágyi Gyu­IIa, ^Iker. szoc. földmives szövetség elnö­ke a szövetség nevében átvette a zászló­anyától a zászlót és lelkes hangú, bátor szlovák, majd magyar beszédben hangoz­tatja, hogy a földműves nép szabadságáért indítóit harc végső győzelméig le ne ni leszik a szövetség tagjai ke zébői a zászlói, mélyre mo*l fel esküdtek. Utána Dobránszky János tótsóvári plé­bános remek szlovák beszédje követke­zik. melyei viharos Neh zije kiáltással fogadnak a szlovákság falanxai lelkesen megéljeneznek a magvarok. Kör­mendy-Kkcs Lajos dr. nemzetgyűlési kép­viselő emelkedik a közönség meleg ün­neplése között szólásra és hosszabb be­szédben mutat rá arra, hogy a lu boru s még inkább a béke szerződések kegyetlen, tehát ke­resztényytelen szellemé föltá­masztotta a gyűlölködés) és a gyanakvást az emberek között. Eb­ben a szellemben nincsen békés munka, áldás, békesség és együttműködés, szebb jövő csak keresztény gondolat talajá­ból épülhet fel, mely kiküszöböli a nem­zeti, faji, felekezeti és osztálvgvü'öltsé­get. — Mi magyarok, szlovákok és németek és ruszinok egymásra vagyunk utalva s a testvérség ludata kapcsol oly szorosan össze minket — mondotta Körmendy­Ékes — hazaáruló és a köztársaság ellen ség'e az, aki ezt a testvériséget politikai okokból meg akarja bontani. Végül Teschler Antal dr., igtói főor­vos, a ker. szoc. párt elnöke üdvözölte német nvulvü beszédben a zipszer nép ne­vében az ünnepség részvetőit, rámutatva arra az igazságra, hölgy aki a föld, azé az ors 2iig.« Hokky Károly főtitkár pedig a ruszinszkói ker. szoc. párt és földmives szövetség űd­vözlelét tolmácsoIta. Fölvonulás a város utvonalain Mivel a rendőrigazgatóság nem* enge­délyezte a Fő-utca jobb oldalán való felvonulást (ez az oldal a Srobár-pártnak van fenntartva) a kifogástalanul működő rendezőségnek meg kellett elégednie az­zal. hogy a több kilométer hosszúságii menetet a Srobár-utcán át a Fő.utca baloldali felén irányítja a hadtestparancs­noksági épületéig. A menet az egész vá­ros lakosságának sorfala között féltizen­kettőkör indult el. Elől Petrus János ha­ladt a felvirágozott, dalos kedvű lovas­sággal. A bandérium után kivont kardu díszbe öltözött Bocskay huszár lovagölt, majd két pompás almásszürkétől röpített kocsin Bujanovits Gyuláné és dr. Kör­mendy-Ékes Lájosné következtek nyalka lovasok sorfala között, mögöttük a koszo­rús leányok csapata, majd a bányász ze­nekar. a ker. szoc. párt és a földmives szö­vetség teljes keletszlovenszkói és ru­szinszkói vezérkara következett. A szö­vetség zászlóját Hudry János pólyi gazda vitte, a zászló után a falu és aváros tízez­rei mencleltek s a szekértábor végtelen kocsisorai zárták be a menetet. Délután a Bankón népünnepély, este pedig 1 a Schalkházban ünnepi vacsora volt. JNCtÍHSTIDEBL Jubilálunk. A hajdudorogi magyar gör. kath. egyházmegye alapításának tizedik évfordulója. A görögkatholikus magyarság a hajdu­dorogi egyházmegye alapításának tizedik év­fordulóját csendben, minden zaj nélkül ün­nepli. Az idő messze távlatából felénk ragyog: hosszú tiz esztendő minden bánata, keserű­sége, szépsége és aranyos emléke. Visszaszáll a képzeletünk az elfakult, a letűnt múltba, elénk varázsolódik az Eszme, amelyért a gö­rögkatholikus magyarság sikra szállott, har­colt és amit hosszú fáradság után : diadalra is vitt ! Kellett, mint kell a madárnak a levegő csábos tere, mint a harmatcsepp a rózsának s mint a levegő az embernek, vagy az imád­ság a kisgyermeknek. Az ősi ritus, az ősi tradíció, megszépülve megtestesülve uj színében, uj valóságokban tündöklik reánk : íme az erős vár áll és fejlő­dik, halad az örök, a biztató remény és a fel­emelő hit utján ... A görögkatholikus vallás olyan régi, mint Magyarország múltja. A II. lateráni zsi­nat aktái már beszélnek a tiszamelléki görög­katholikus magyarokról — és mégis mintha a mult változatai között nem ezt hallottuk volna ! Odadobtak bennünket a nemzetiségek polip karjaiba... és akik ezt művelték ve­lünk — írja kj a Görögkatholikus Tudósító II. évfolyamának 15-ik számában — azok dobták aztán reánk az első követ mindannyi­szor, mikor a velünk egy egyházat alkotó nemzetiségek felültek az alájuk adott lóra ! Jött aztán a lenézés, a megtagadás, az ered­ménytelenség sivársága, amit aztán betető­zött a debreni bombarobbanás. Megdöbbentettek a jelenségek, de nem ejtettek kétségbe ! A nép szeretetétől kö­rülcsókolt, csöndes szemlélődésben élő fő­pásztor, Miklósy István hajdudorogi ma­gyar püspök vezetése alatt csöndesen, de biztosan halad előre a messze rév felé a ma­gyar görögkatholikusság hajója. Mellette ál­lanak a káptalan erőskezű emberei s a biztos karu emberei : a papság és tanítóság s a nagyszámú utazók : a magyar görögkatho­likusság ! Építünk, ha anyagiakban nem is, mert hisz megtörtek kifosztottak bennünket a gá­lád rablók ... de szellemileg igen, hogy ér­demlegesen, vagy hibásan-e — azt majd el­dönti a messze Jövendő és a — Történelem ! A hajdudorogi egyházmegye átesett a legváltságosabb kóron, most már csak az épülés a dicsőség felé haladhat ! Tiz esztendő változatos tanultsága is ezt ragyogtatja, erre buzdít, erre lelkesít. Mur, ka, épülés, lelkileg, anyagilag, a hit, a nép­kultúra, az egyházi funkciók szépítése, fönn­tartása, terjesztése, a papság és tanítóság me­legebben való kezelése, közelebbi érintke­zés a néppel : ez legyen az előhangja egy hatalmas, egy uj munkának, mely a közel jö­vőben, nagy Idő folytonos folyásában, roha­násában a gör. kath. magyar egyházmegyére, a gör. kath. magyar vezetőségre és népre hárul ! A MAGOSZ igazgatósága csütörtökön délelőtt testületileg tette tiszteletét Miklósy István hajdudorogi gör. kath. magyar püspök előtt. Szabó Miklós alelnök szép szavakkal köszöntötte a főpapot, amit a püspök, viszon­zásul meleg hangon köszönt meg. Zadravocz István tábori püspök pedig a következő táv­iratot küldötte Miklósy püspöknek: »A jubi­láló egyházmegyére és érdemes főpásztorára Isten bőséges áldását esdem !« Lélekben és csöndesen ünnepel az egész gör. kath. papság, tanítóság s a hivek nagy­számú és lelkes serege ; ünnepel... és szivé­ből valamennyinek Tiálaima száll fel az Ég Urához, aki megengedte, 'hogy e szivárvá­nyos "almok mind valóra váltak s az á"karatok diadalt teremtettek ! ó ——• • ' ———— »Gaudeamus igitur!«« Örüljünk tehát és kiáltsunk fel a nagy latin költővel, Horátius­sai* együtt : »Omne túlit punctum !« Mindent elnyertünk, amit akartunk, ha megtörve is ! Legyen ez a pár sorból álló visszagondo­1 ás, egy őszinte, fiatal sziv vallomása, mely egy&szt köszöntés, másrészt emlékeztetés akar lenni... egy gör. kath. hivő magyar és igaz vallomása és örömkönnyei — a magyar görögkatholikusság számára, hosszú és ne­héz tiz esztendő örömére : Istenért, Hazáért és Egyházunkért !... Jubilemus ... ifj. Rfldványi Sándor. Magyar jövő. Ünneplő nemzet vagyunk s igy tisztünk­höz tartozik nemcsak az életben, de már az iskolákban is az ünneplés. Az iskolákban ilyenkor a Magyar jövőt ünneplik. Az ág. h. ev. központi és oldaliskolák folyó hó 8-ár> ünnepelték e napot a központi iskola udva­rán a gyermekek falanx sorai között. Ez ün­nepély is mutatta, hogy kevés az érdeklődés a tanítók munkája iránt és csak akkor nyilvá­nul ez meg, ha gyermeki csinytevjések for­dítják feléje, melyre bizonyíték .eme meg­gondolatlanul éretlen kérdések : hát ezt ta­nulják az iskolában stb ? Ha a tanitók mun­káját ismernék, ugy e kérdés ismeretlen len­ne. De nézzük az ünnepélyt. Gyermek dalárda kezdte a himnusszal s aztán jöttek nemesen versenyezve a leány és fiu szavalók. A hall­gató közönség apraja nem fukarkodott a tapssal s ugyancsak kijutott ebből a fiuk­nak, leányoknak egyaránt. Talán nem lesz érdektelen, hogy a Magyar Jövőért kik lel­kesítettek a legjobban, felemlíteni. Fiuk kö­zül említésre méltó Krecsák, ez az ügyes kis hatásvadász és Gutyán. A leányok közül ki­válók kiválóbbjai voltak : Leszkoven, Obetko, Kozák Magda, Krieger Ilonka és Huszár Olga. Az ünnepnap méltatója Kubacska Ist­ván igazgató volt, ki beszédét azzal kezdte, hogy a magyar nemzet biztositéka a nemzeti lélek egészsége. Nem léha ifjaké a jövő, ha­nem a dolgozó, Istent imádó, hazát szerető, erkölcsös ifjúságé. A nemzeti lelket emígy határozta meg : legyen a multat, hőseink em­lékét tisztelő, múlton okuló, fegyelmezett, a romoktól nem visszariadó, de ezt eltaka­rítva építeni kész hazafias, vallásos, erköl­csös. Ilyen lelkűvé kell ifjúságunkat ne­velni. Tanítsuk meg többek közt e szót: emlékezzél ! Emlékezzél te cseh, oláh, szerb, osztrák, hogy árulónk lettél és ott is arattál, hol nem vetettél ; elraboltad hős apáink vér­rel szerzett földje nagy részét ; magyar testvéreinket kiüldözöd. Emlékezzél ! Mi a bitorolt földet bármi áron visszavesszük ! Türelmesen várunk, mig csonka szárnyunk kinő. Tartsátok meg e szót: emlékezzél ! — Kérjétek az Istent, hogy adja vissza az el­rabolt részeket s adjon kitartást. Ezek után az elhangzott költeményekre mutatott s a hü magyarok éltetésével fejezte be beszédét, mire a Szózat hangjai mellett eloszlott az ünneplő kicsiny sereg. j.4 7Li pjj a 7 éves csodagyerek, a budapesti Odll&U Uid Andrássy-uti színház fagja személye­sen felép péntek, szombat, vasárnap az Apollóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom