Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-02 / 99. szám

1922. május 3 imímmÉK Füfep Károly anarcsi református lelkész tragikus halála. j A k/r. állami tanítóképző Véletlenül elsült Browning ölte meg. műsoros estje. Anarcs, május 1, A Nyirvidék ludósi­tójától. Vasárnap délután 5 órakor megrendí­tő szerencsétlenség történt Anarcson, a re­formátus lelkészi lakban. Egy véletlenül elsült Browning golyója .kioltotta az életét Fülep Károlynak, Anarcs község szeretet­tel övezett református lelkészének. A golyó szivét tépte át s a kiváló tehetséggel ál­dott ifjú pap holtan esett össze. A gyá­szos véletlen hire mély megdöbbenést és fájdalmas részvétett keltett a községben, majd Nyíregyházán, ahol már este tuld'­tak a szerencsétlenségről. A tragikus ese­ményről tudósítónk, aki a szerencsétlen­ség óráiban Anarcson tartózkodott", a kö­vetkezőkben számol be: Azt a derűs,, lelkes hangulatot, mely április utolsó napján vasárnap egész Anarcsot áthatotta, a délutáni órákban, egy megrendítő véletlen változtatta le­sújtó gyásszá. Fülep Károly, a község református lelkésze halálos szerencsétlenségnek esett áldozatul . A község lakossága a délutáni órákban a lelkészi lak előtti téren gyűlt össze. A kerület népszerű jelöltjét, dr. Erdőhegyi Lajost várta a virágzó község jóravaló né­pe, hogy meghallgassa délután öt. órára hirdetett programmbeszéicUét. — Egész Anarcs ott várakozott. A lelkészi lakban, Fülep Károly lakásán is a programmbe­széd kezdetéi várták Fülep és néhány köz­ségbei i barátja. Közöttük volt Anarcs község állomá­sának elöljárója, Kovácsy, Károly is, aki a legmelegebb baráli viszonyban volt Eü­leppel. Nemrég jött meg Budapestről, a hol Fülep megbízását is teljesítette, egy Browning revolvert vásárolt. A Browning­ban, amelyet az állomásfőnök éppen most hozott el, hogy Fülep Károlynak átadja, szokás szerinl egy tár töltés volt elhelyez­ve. Amikor át akarta adni Fülepnek a re­volvert. megtörtént az annyiszor megis­métlődő szerencsétlenség, a revolver el­sült és a református pap holtan esett ösz­sze. Az állomásfőnök Fülep kőzvélten kö­zelében állt, amikor a zsebéből a Brow­ningot kivette, hogy átadja. A revolver a zsebből való kihúzás közben sült ei s a golyó Fülepet a mellkas oldalán fúrta át és szivét találta. A megriad állomásfőnök a lövés pillanatában ielkiálltott: Jaj. meg­lőttelek!! Fülep így szólt: Nem. nincs baj, nem lőttél meg. Ezek voltak utolsó szavai, összeesett és egy pár perc múlva kiszenvedett. A borzaszLó.. véletlenben ön­kéntelen részes jó barát,- Kovácsy Károly a szerencséflefiség láfláfcl'önkívületi álla­potba esett. Ájultan vitték lakására, ahol kétségbeesésében alig talál vigasztalásra. A szerencsétlenség mély megil fetődést kel­tett Fülep hívőinek sokában és egész Anarcs siratva gyászolja merő véletlen ut­ján elveszteti szerelelt papját. Dr. Erdő­hegyi Lajos autója néhány perecél a tra­gikus esemény után érkezett a helyszí­nére. A képviselőjelölt a gyásszal suj­loLl lakosságnak nyomban tudomására adta, hogy prográmmbeszéfJét más alkalom mai fogja megtartani. A tragikus végett ért Fülep Károlynak a 'vármegyében kiterjedt rokonsága van s a legszélesebb körben becsült, lelkes munkása volt a magyar művelődésnek. Nyíregyházán csak nem régen járt s a Bessenyei Kör Lőrinczy—Czóbel irodai­dalnii ünnepen o volt az, rtffl községének küldöttei élén Anarcs büszkeségét Czóbe Minkát üdvözlő beszédben köszöntötte..­Tragikus halála városunkban is mély részvétet keltett . Agyonszúrtak egy nagyhalászi legényt A verekedők megtámadták a csendőröket, akik íegyverrel védekeztek. — Hat sebesülés. Nyíregyháza, május 2. Saját tudósi- j tónktól. Vasárnap este nagy táncmulatság volt Nagyhalász községben a református isko­lában. A mulatóik között volt Hegyes Jó­zsef 23 éves daliás legény is, aki egyik régi haragosával valamilyen csekélységen összeszólalkozott. A vitának az lelt a vé­ge, hogy Hegyes Józsefet agyonszúrták. A gyilkosok ezután a terembelépő csendő­rökre vetették magukat, akik azonban vé­dekezésül fegyverüket használták. A tá­madók közül hatan megsebesültek. Fiisthy Antal kir. Ítélőtáblai biró, vizsgálóbíró tegnap volt Nagyhalászban dr. Konthy Gyula és dr. Buhmann Kornél törvény­széki orvosokkal a boncolás megejt ése vé­gett. A tetteseket letartóztatták és bekí­sérték a nyíregyházi királyi ügyészségre. Hangverseny Mátészalkán. A debreceni székely egyetemi és főisko­lai hallgatók egyesülete május hó 13-án mű­soros hangversenyt tart Mátészalkán a társa­dalom támogatásával saját egyesülete javárai A székely egyetemi és főiskolai hallga­tók már eddig is sok helyen méltó elismerést biztosítottak az egyesület javára anyagi és erkölcsi tekintetben egyaránt. Műsoraik mind klasszikus számok. A legkiválóbb szavalók és klasszikusok inter- . pretálásában. Értesülésünk szerint fellép a hangver­senyen Páncsy Pál a kiváló hegedűművész, { Debrecen büszkesége, a klasszikus muzsika j nagyszerű megszólaltatója. Játszani fog Nagy József cimbalommű­vész is, a debreceni zenede cimbalom tanszé­kének tanára, a klasszikus magyar zene ala­pos ismerője és előadója, a cizellált játéku finom művészettel megáldott muzsikus is, ki Debrecenben és több vidéki városban nagy sikert aratott izig-vérig művészi játékával. Különben a nevezett művész, az országszerte ismert művésznek, Erdélyi Dezsőnek, ki a cimbalom-muzsikának ma a legjelesebb inter­pretálója és előadója, — volt a tanítványa. A debreceni Kántus Missió ének quartett­je énekszámokat fog előadni. A műsort irre­denta szavalatok diszitik, végül a debreceni egyetem tudós történésze Dr. R. Kiss István záróbeszédet mond. Az estély elé, melyre most folynak az előkészületek, nagy érdeklődéssel néz az egész ottani környék és a kultura iránt mindig fogékony Mátészalka. (///. R. S.) Jri divat Aü/önle$esseQek WyirefyAáu, irinji Ilona utca h Nyíregyháza, május 2. A Nyirvidék tu­dósítójától. Amikor a szombat esti szépséges diák­bálról, a hangulatos miisoros estről és annak pompás táncos befejezéséről beszámolunk, egy jelentős kultúrintézmény premierjéről irunk és szivünkön van néhány gondolat en­nek a rokonszenves intézetnek példás, intő, serkentő sorsáról is. A háború kitörésének évében, 1914. őszén nyílt meg Nyíregyházán a kir. állami tanítóképző-intézet. Az uj iskola városunk ta­lajába való plántaíását minden erővel támo­gatták, sürgették a város társadalmi és hiva­talos tényezői. Megnyitása a megye népmüve­lődését közvetlenül érintő, jelentős esemény volt, és osztatlan örömet keltett. A tanügy iránt érdeklődők mindannyian a legnagyobb várakozással néztek az intézet jövője elé. A megnyitás évének állami költségvetésébe be volt iktatva az a tekintélyes összeg, amelyet a kormány Szabolcs tanitó-nevelő iskolájának palotája számára irányzott elő és Nyíregy­háza város készségesen engedte át az erdő­menti szép területet a tanítóképzés modern palotája és kertje részére. Az uj épület akkor nem remény, nem álom, hanem sziklaszilárd realitás volt, amelyre lehetett építeni a szószoros érte­lemben. A közel jövő távlatában látta az első­ízben beiratkozott ifjúság, a lelkes ambíció­val alapozó igazgató, a kultura minden ese­ményét örömmel regisztráló közönség a Kótaji-utca és az erdő találkozásánál emel­kedő büszke várát a Szabolcs központjából sugárzódó nevelőmunkának. A háború besötétítette ezt a távlatot is.. A biztos holnapból holnapután, majd bizony­talan jövő lett s az elszegényedett, majd ki­rabolt nemzet kulturreménységei között a háboru és forradalmak után egy időre szerte­foszlott a nyíregyházi állami tanítóképző pa­lotájának terve is. Ifjúság és tanárok az ideiglenes keretek­ben, néhány hónapra tervezett hajlékben ide­geket ölő, szinte sziszifuszi munkával vias­kodott. Immár nyolc esztendő telt el a hideg, alig fűthető, Vay Ádám-utcai tantermekben, az egymástól messze eső internátusokban és a magára hagyott intézet a város legszegé­nyebb, legárvább iskolája végezte a tanító­képzés normális eszközökkel is megfeszített erőt kívánó munkáját. Amikor megjelentek az intézet műsoros estjének plakátjai, csodálkozva csaptuk ösz­sze a kezünk. Színes, tartalommal telt prog­ramm kidolgozásához, amelyen zene, ének­kari számok, más értékes művészi feladatok vannak, erőfelesleg kell. Hát nem őrlődtek fel abban a sivár Vay Ádám-utcai házban min­dennap előtornyosuló nehézségek leküzdésé­ben ? A műsoros est hire azt hirdette a ma­gyar nevelői lélek dacos, győzelmes kiáltá­sával : nem ! És a szombati est csodálkozá­sunkat bámulattá, a kalap leemelésére inditó tiszteletté fokozta azzal az ifjúsági és tanári öntudattal szemben, amelynek fényes kivetí­tése vo|t a műsoros est. Önként tárgyalás té­májává lett afL a kérdés, mennyi nemeset, szé­pet, mindannyiunkra gyümölcsözőt tudna te­remteni ez a tudatos, lelkes nevelőgárda, ha áz illetékes tényezők ugyanazzal az áldozat­készséggel gondoskodnának az elárvult inté­zet erélyes, gyors regenerálásáról, mint a nyolc évi viharban sem ernyedő igazgató és tanári testület ? * A Korona nagyterme szombat este társa­dalmi életünk színe-javával, az ifjú tanító­ság iránt meleg szívvel érdeklődők impozáns gárdájával telt meg. A védnökök sorában Miklósy István hajdudorogi püspök és Éne­kes János prépost-kanonok, a tanítóképzés ügyének fonkölt gondosságu patrónusai, dr. Bencs Kálmán polgármester, báró Buttler Sándor, dr. Klekner Károly, Liptay Jenő je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom