Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-18 / 112. szám

2 jMttronnK Dr. Kállay Tibor pénzügyminisztert lelkes örömmel fogadja a tanyak gazdaközönsége. Nyíregyháza, május 15. A Nyirvidék tudósít ójától, Dr. Kállay Tibor pénzügyminiszter a programmbeszéd! napjának hatalmas teljesítményé után hétfőn reggel a tanyák népét kereste fel otthonukban. Reg|gel tői-estig egyik tanyától a másikig járva mindenütt a hálás szeretet, a hóld'oló tisztelet megható jeleivel találkozott. A pénzügyminiszter titkára dr. Paul Iván, dr. Bencs Kálmán polgármester; Kiss Sándor rendőrtanácsos, Szohor Pál főjegyző, dr. Mózer Ernő képviselőjelölt, Kovács András és dr. Simkó Endre kisértékel A igazdákat otthonukban kereste fel a pénzügyminiszter, a velük való közvetlen érintkezés utján tanácsokat, biztató lelkesítő impulzust adott a Nyírség munkás népének. A Markó bokor volt az első, a hol a pénzügyminiszter láto(g|atást tett. Itt Antal Mihály biró üdvözölte dr. Kállay Tibort, akit a tanya látogatása közben tizórakó r Nagy József gjazdálkodó szeretettel vendégelt megj. A Bundás bokor tanyái között jelent meg ezután ídir. Kállay Tibor a gta.zdák éljenzéstől kisérve,. Itt'Nagy János üdvözölte a szeretve fogadott pénzügyminiszter képviselőjelöltet, dr. Kállay Tibor itt a tegnapelőtti rabló^yilkosság gyászos színhelyén mindenekelőtt Tomasovszky Antítrásnét, a meggyilkolt gazda özvegyét kereste fel, mély részvétét és sajnálkozását tolmácsolva a szerencsétlen asszonynak. A pénzügyminiszter együttérzést sugárzó szavai jólesően hatottak mindenütt. A környező tanyák meglátogatása után dr. Kállay Tibor a Nájdasy-bokorban megjelent az iskolában is. Az egybegyűlt gyermekek kara hatásosan adlta elő lelkes köszöntőül a Árpád: honának népe kezdetű dalt. Majd Nádasy Julis és Már földi Jóska kedves közvetlenségjg(cl adtak elő egy hatásos párbeszédet, Machnyik Zsuzsanna pe tíig szépen szavalt. Kállay Tibor pénzügyminiszter meghatódottan hallgatta a tanyák gyermekeit, megdicsérte az ügyes szereplőkel s mind a hármukat megcsókolta. Ezután Prékopa József ág. h. ev. tanító üdvözölte a tanyák népe közt megjelent kormány férfit, a vármegye nagynevű szülöttjét és képviselőjelöltjét s a termelő nép becsüléséről, szeretetéről és törhetetlen ragaszkodásáról biztosította a pénzügyminisztert. Dr. Kállay Tibor válaszában kijelentette, hogy örömmel jött ide, a tanyák népe közé, ahol közvetlen érintkezhetik velük és egységre buzdította őket. Az apostolkodó szavakat meleg ovációval fogadták a gazdiák. A miniszter és kísérete ezután Miskolczy Mihály gazdálkodó házához ment, aki pompás ebédet adott a nagynevű vendég tiszteletére. Ebéd után dr. Kállay Tibor a Sulyánbokorba ment ahol, mint egész tanyai útjában lelkes szeretettel fogadták. Itt a délutáni órákban Szmolár Mihály tanyabiró uzsonát adott. A miniszter és kísérete előtt a nép ragaszkodó szeretete, annak számos lelkesítő, buzdító lénye a tanyák gazdaközönségének érett politikai felfogásáról telt tanúbizonyságot. Dr. Kállay Tibor este 7 órakor érkezett vissza tanyai útjáról s az elutazásáig még rendelkezésre álló időt arra használta fel, hogy látogatást tett a Kaszinóban és a Turáni Körben. Egy szabolcsi úriasszony a jilavai erődben Nyíregyháza, május 17. Egy véletlen a vonaton hozott össze egy régi, kedves barátom feleségével, aki most érkezett haza Romániából, ahol a Bukarest közelében levő Jilava erődben elzárt férjét látogatta toegi. Régi reminiscenciák jó időkre való szomorú visszaemlékezések ülnek mindkettőnk lelkére s a kattogó vonatkerekek zaja egyhangú egyformaságjával olvad egybe mindkettőnk közös gondolata. Azután halk szavakkal beszélni kezd az asszonyka. A szatmári éjszaka, amikor elvitték férjét, a három hónapig tartó bizonytalansági, amikorra megtudta, hogy Kolozsvárott megtalálhatja a férjét „ — Két kis gyermekem ott hagytam a jó szivü, velünk érző magyar barátainknál — mondotta kálváriáját — s magam pedig nekivágtam az útnak, nem is sejtettem merre kell menni, nem is kutattam jól visz-e a vonat, csak mennem kellelt, hogy az izgalmaktól forró fejem lehüthessem a hideg tavaszi levegőben. — Áprilisban mult egy éve, még hűvös volt, amikor megérkeztem Kolozsvárra. Ott ődöngtem ejgjyik parancsnokságtól a másikig, pártfogást kerestem, ahová csak bejuthattam. Találkoztam sokakkal, kik hasonló szomorú sorsban várták azt a nekünk oly boldogító percet, amikor talán bejuthatunk a börtönök mélyére s magunk hoz ölelhetjük a miénket, Ide hiába, nem ment, csüggedés lepi el egyik másik várakozót, reménykedőt s a végén már teljesen egyedül állok, aki még bízni tud. Ekkor elmentem a börlönük elé, mintíten kijövő embert megszólítok. Egyszer azután egy oláh tiszt emberségből magáévá teszi ügyemet, saját felelősségiére bevisz a kaszárnya uidvarba. A kapunál elém ugrik egy őr, nekem szegzett fegyverével vissza akar téritejhli s ekkor a kíséretemben levő tiszt arcul üti. A pof használj meg van a vízum arra, hogy bejuthassak a kaszárnya belső udvarába s onnan egy. nagy terembe. Egyszer csak nyilik az ajtó s belép egy hosszú szakállas ember, aki mikor meglát felhördül és élvá|g|ódik a terem padlóján. Magához tér összeszedi erejét összeölelkezünk és én voltam az erősebb, mert ő, az erős férfi, mikor három hónapi fogságja után magános sötét cellájából először kerül világosságra, reám borulva ugy sírt, mint a gyermek. Csak rövid az együttlét perce. Már szét is választanak bennünket s én ismét ki a nyüzsgő fájdlalmas életbe, ő pedig be a börtön mélyére. ( Azután jöttek a hadbírósági tárgyalások. Jött az ítélet és elvitték őket, akiket együtt ítéltek el, oláh földre, a Bukarest melletti Jilava erődbe. Ismét ujabb kálváriák jöttek, mig végire két héttel ezelőtt sikerült ott is meglátogatnom. Kilencen vannak egy nagy teremben. Sándor Imre kolozsvári bankigazgató, Irányi Kamill szatmári ev. lelkész, Szerafin páter, dr. Csernáth marosvásárhelyi ügyvétí>, Tamás Bandi, Sükösd Géza Kovács János főhadnagyok és Soltész László, Székely Endire főgimnáziumi tanulók. Itt már jobb sorsuk van a kolozsvári börtönben való élethez képest. Nappal kimehetnek az erőd udvarára, ott elsütkéreznek a napsugáron, mosnak és főznek., Közben hasznosan is telik az idő,. Angol nyelvtanuk van, abból tanulgatnak angolul. Azután — mint a gyermekek — veszekedlnek, majd megint megbékélnek, mert hiszen egymással élnek és ki tudja még meddig' tart ez az állapot. Élelem dolgában szegényesül állanak. Olajban főtt káposzta a toeledel. De legalább jó az, hogy lehet vásároltatni az őr rel, ha van hozzávaló pénzük. Persze az őr kissé kihasználja ezt a helyzetet. Az 1 lei értékű tojás már 5 lei fejében jut be a szomorú fogságjba. Ujabban remény van rá, hogy, vagy politikai fogolycserében hazajöhet ez a 91 | ember vagy a Mariora esküvőjén amnesztiát kapnak. A foglyoknak s látojgatás tikra érkező hozzátartozóinak igen nagy segítségére van a bukaresti magyar követ. Amit érdekükben tehet ,megteszi; tanáccsal, vigasztalással látja el a megjtört lelkű embereket s a reménység virágjait ültetgeti a cs ügjg)edő k 1 el kébe. — És mikor erről beszél, kipirul az arca, valami szent tüz forralja ereiben a vért, ... »Csak még egyszer kerüljön haza s itíle jöjjön ő is a magyarok közé, nem engedem el magamtól soha. Ugy sem maradhat többé Szatmáron, ide kell jönnie utánunk, háza. Nem baj, ha soha nem is tudna álláshoz jutni, én fogok érette dolgozni, hogy elfeledhessem vele a kettőnk életének legszoinorubb idejét. Kinézünk a vonat ablakán mindketten^ A távolban látszik az Eperjes-lokaji hegylánc hosszú szelvénye. Szinte ki tudjuk jelölni magunknak azt a pontot, ahol már nem ur a magyar a magja hazájában. — Azután átsiklik a gondolatunk qgy futó pillanatra Eperjes "felé, oda, ahol mind a hárman először találkoztunk és azon töprengünk, hogy 1910-től máig milyen hoszszu idő telt el és milyen nagy, az az ut, mely Eperjestől Jilaváig tart. " Mennyi öröm, remény és mennyi fájdalom szorult be ebbe "az időbe??" Myl. * » Cipézsiester urak figyelmébe! Van szerencsém tudomásukra hozni, hogy a felsírészkészitést újból megkezdtem. A megállapodott árszabályszerinti áraknál 15%-kal olcsóbban és jobban készítem. Barké

y Nyirvizpalota. 260

4 A magyar aviatikáért. A »magyar aviatika« fogalom, amely ezidőszerint nem létezik. A háború alatt bámulatos mértékben kifejlődött aviatikánkat a trianoni diktátoriuín egy tol vonással eltörölte, megsemmisítette. Három hatalmas és a legmodernebb technikai berendezésekkel felszerelt repülőgépgyárunk üzemét kénytelen volt parancsszóra beszüntetni, kitűnően bedblgozott technikus karát és munkásait szélnek ereszteni. Majd megjelent a »felszabadító« szomszéd és 100 vagjgjon számra szállította el az összes kész és félkész repülőgépeket az összes aviatikai anyagokat és a mi a le|g}fájdalmasabb a pótolhatatlan speciális, precisiós gépeket és műszereket, A románok elvonulása után nemsokára ismét vendégünk érkezett, a »hadi leszerelést ellenőrző ántánt bizottság« akik szörnyen meg voltak lepve, hogy csak ilyen kevés összerombolni valót találtak a repülőgépgyárakban és az időközben ala kult »Magyar Aeroforgjalmi R. T.« telepein és hangárjaiban. A románok által kiállítóit hiteles átvételi elismervényeket kétkedve nézték és kutatni kezditek a mi egykori hatalmas légi felszerelésünk maradványai után. — Igy lassan minden előkerült s a kultura dicsőségére alakult nemes bizottság] kéjelgő örömmel törette diarabokra a magyar aviatika utolsó maradványait is, mi pedig könnyben uszó szemekkel néztük gyönyörű álmunk pusztulását. Most pedig a memzetek szabadságának szent jelszava« trianoni értelmében a »Fanoo-romano« társaság hatalmas re-