Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-27 / 95. szám

1 JPAfeÉBXHEK 19*1: .pi is 27. Bessenyeihez. 1772-1922. Irta és a Szabolcsvártnegyei Bessenyei Kör április 24-iki jubiláris Bessenyei ünnepén előadta : Téger Béla. Sóhajos, bús füzes... titkos Tisza-partja, Ős homokja mélyén tenger szíve dobban... Néha nagy sikolt ón vonaglik itt a föld', Egy-egy komor éjjen lángolón kilobban A nyugtalan álom ... Fájósán, feketén Sír a Tisza-mente - mintha temetnének ... Majd ércesen zendül, harosánan, b'iszkén, Mint turáni pusztán kürtös hadiének ... Egykoron a homok fekete fát termett: Tárogató fáját, táltosok szerszámát, Cédrus-sudárosat, bíbor rózsát termőt: Bölcselő leventét, álmok daliáját... Szava sírón zendül — alvadt magyar csendbül Mint megannyi csillag szikrázik az égre... KüUőződik a bolt feketéből kékké,. Fekete magyar bolt pirkad reggelére .. . Bessenyei György volt! Kardos,kobzos, látó ! Bercel a bölcsője, Bécs — a ringatója : Aranyos ködébe asszonykarral hivó. Illattal kábító álomba csalója. Szkófiumos gárdán -— lenne büszke őrszem. Császárnő mosolyát hazafelé hintő, Szabolcsi, szilajon villanó szemekből — Lenne idegenbe epedőn tekintő... Szabolcsi szilajszem fénye marad fénylön, Bessenyei maradt hajíitatlan büszkén. Versailles-i rózsákat simogató lelke Vérez ŐÁ sebződőtt a fájdalom tüskéi... Gárdista szobáján árnyak f eke tűinek, Táncos termek fénye visszarebben onnan ... Tárogató sír jel... A fekete éjben izzó, magyar vágyak pásztor tüze lobban... Hol rokokó rózsák aranyosan égnek T s Páris esprit­je villan gyém án tsz óban : Méláz lelke fájón virágtálan tájon ... Mélybe, messze sütyedt, árva magyar honban. Maga száll magasan: Vollairerel Rouseauval, Magasan; ahonnan uj nap tüze lángol. T< póstaga'ambként Ágis-t küldi szárnyra: Vigyen gyújtó szikrát nagy nyugati lángból Cz'enete útját meteorfény jelzi, szikrája szertehull szívek avarjára ... Aztán ... a kis mécsek ölelkezve csapnak Egyetlen lobogó, áldozati lángba !... Hol nagy, nehéz köd ült: magyar egek alján, Aranyos kapuja pattan a jövőnek : Gárdista acélja, testőr tolla vágta, Fényes küszöbén át im próféták jönnek. Agis rianása menydörgéssé árad Széchenyi szavában, Petőfi dalában : Magyar testamentum igéi szövődnek Szabadsággondolat piros hajnalában .. . Karddá izzott a toll aztán a kard tollá, Mely a honvéd nevet forró vérrel írja. Aztán... Világos/iái letörött a zászló.:. Aradon sötétlett a vértanúk sírja ... Aztán... jött seszinü, titkon ölő béke. Majd a zord viharnak férteges láza ... Aztán trianoni gyilkos sírbatétel... Csonkamagyarország rabbilincses gyásza! ... Most... újra sikolt ón vonaglik itt a föld... Sir a Tisza-mente mintha temetnének Bessenyei!... Kordos, bölcs, poéta, látó ! Megint zokogásba száll itt fel az ének. Virágvető kezünk bilincsbe van verve, . A te nagy bánatod feketéi felettünk. Ám te csalfa szavú, Párist is legyözéd Mi Versailles , Trianon rabszolgái lettünk ... De im börtönéjbe a neved világít, Hisszük, tárogatód fája zsendül újra, Hiszünk uj Bérceiben, berceli Lehelben, Ki a magyar réggel riadóját fájja. ! ... Hiszünk, mint te hittél bús időd gyászában, Hiszünk a te harcos, teremtő hiteddel Halott Magyarország — feltámadásában ! Nyíregyháza és Szaboícsvármegyé gazdasági föllendülése. Nyíregyházára, helyezik a postaigazgatóságot. — Közvetlen telefon és távirótorgaiorn Nyíregyháza és Budapest között. — A Mugyar Távirati Iroda. Nyíregyházára, jön. — Szikratáviróáliomás Nyíregyházán. — Autó­postajáratok Szaboic tváimegyében — Postapalota épül. — A postaigaz­gatóság tisztviselői részere a város külön palotát építtet. Nyíregyháza, április 26. Saját tudósí­tónktól. Nagyjelentőségű, s Nyíregyháza város és Szabolcsvármegye gazdasági életére döntő befolyású tárgyalások folynak a város veze- ' 'tősége és a kormány között. A trianoni béke­szerződés alkotta uj határok következtében Nyíregyháza lett a keleti határvidék legfonto­sabb kereskedelmi és gazdasági gócpontja, amely jelenleg abban a szerencsétlen hely­zetben van, hogy nincs közvetlen telefonkap­csolata a fővárossal. Ez vetette fel a kor- < mány tagjaiban annak a tervnek az eszméjét, hogy a postaigazgatóságot Debrecenből Nyíregyházára helyezze, mert ilyen fontos, határvidéket sem gazdasági, sem stratégiai szempontból nem lehet közvetlen kapcsolat nélkül hagyni. A postaigazgatóságnak Nyíregyházára való helyezésével egyidejűleg közvetlen te­lefon és távíróvonalat építenek ki Nyíregy­háza és Budapest között. Mindezekből ön­ként következik, hogy a Magyar Távirati Iroda debreceni fiókjának, valamint a Deb­recenben létesítendő szikratávíró állomasnak is Nyíregyházára kell áttelepülnie. Nyíregyházának postai, távíró- és pénzforgalma sokkal nagyobb, mint Debrecené, s igy joggal vindikálhat­juk magunknak azokat az intézmé­nyeket, amelyek velejárói egy nagy vidék kereskedelmi és gazdasági éle­te gócpontjának. A postaigazgatóság idehelyezéiével kap­csolatban fölmerült az a terv is, hogy a vár­megye azon részein, amelyek a vasúti for­galomtól távol esnek, autópostajáratokat ve­zetnek be. Az amerikai stílű terv megvaló­sítása értesülésünk szerint már csak igen rö­vid idő kérdése. Amint befejeződnek a tárgyalások, a város azonnal megteszi az intézkedéseket, hogy az idekerülő intézmények méltó elhe­lyezésre találjanak. Hatalmas palota épül a postaigazga­tóság számára, a tisztviselők részére pedig a város fog építtetni meg­felelő lakást. A város/iak ez az áldozatkészsége érthető mert a postaigazgatóság idehelyezése be­láthatatlan arányú lendületet fog adni Nyír­egyháza kereskedelmi és gazdasági életének s az az összeg, amelyet a város ebbe az épít­kezésbe belefektet, százszorosan meghozza majd a kamatját. A nagyjelentőségű ügyben folynak a tárgyalások, s reméljük, nemsokára be is fejeződnek, amikor majd megkezdik az épí­tés munkáját. Mi a magunk részéről is nagy várakozással tekintünk az ügy kedvező ki­menetele felé. Levél a Szabolcsi Bőrgyár ügyében. Nyíregyháza, április 2tí. A Nyirvidék tudósítójától. A szabolcsban most alakuló bőrgyár ügyében a következő levelet kaptuk. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A Nyirvidék f. hó 19-ikí számában Le­vél a Szerkesztőhöz címmel, április 14. keltezés H. S. Aláírással közlemény jeleni meg, amely tőlünk megnyugtatást kér. egy és más dologban. Elvünkkel ellenkezik a nyiltlevelezós. Zárt levélben szívesen vá­laszolunk bárkinek a kérdésére a legna­goybb előzékenységgel, de ijgy nem sze­retünk magunkról beszélni. Ne vegye tehát rossz néven az aggódó ur tőlünk azt. hogyha csak p;ír szóban nyugtatjuk meg. Teljesen mellékes lehet a tisztelt rész­vényes urnák az, hogy mi hol fogjuk fel­dolgozni a nyersanyagot, a lényeg az. hogy a befektetése jól jövedelmező befektetés legyen és ezenfelül a saját szükséglete elő­nyös árak mellett biztosittassék. Ez pedig meg lesz. Hogy ezt igazoljuk is, a részvé­nyei mellé egy-egy anyagátvételre jojgo­sitó igazolványt is fogunk csatolni, amely­Ivei a részvényesek olcsó árul fognak kapni. Annak pedig, aki nem tesz részvényes ne fájjon az, hogy mi üzleti emberek va­gyunk, illetve fogunk lenni. Mi előttünk a pénznek nincs szaga. Az se fájón senki­nek. hogy mi jótékonyságot nem fogunk gyakorolni, elvégre ez üzlel és ismételten hangsúlyozzuk, hogy üzlet és nem jótékony­cél u intézmény. Igen, egy intézmény lesz. mely nem engedi kivinni aa nyersanyagot, hanem itt feldolgozza, hogy a busás ha­szon a részvényesek zsebéivé maradjon. A részvényesek pedig itteni polgárok fend és rangkülönbség nélkül. Bár már 50-nél több uj alakulásu gyár dolgozná fel a mi nyers termékeinket és maradna a jövedelem a részvényesek zse­bében és ne heverne a pénz a szalma­zsákban. Készek kivinni a produktumain­kat és ne arany búzáért kelljen a külföldi hitvány árukat behozni ide szegény cson­ka országunknak és ezzel folyton rontani a már teljesen leromlott valutánkat. A további részvényjegyzéseket szíve­sen vesszük addig, atnig nem késő. Fogadja igen tisztelt Szerkesztő ur szívélyes köszönetünket és maradtunk, szí­vélyes üdvözlettel: Nyíregyháza, 1922. április 19. Szabolcsi Bőripari Részvénytár­saság (alakulóban) előkészítő bi zoll vágja JUHASZ JÁNOS 5i' isawíwe^jfi •YRXZÁN KTTÚNÓ ASZTALI' iSOROK A NGOL LEVÉLPAPÍR­KÜL ÖNLEGESSÉGEK AZ UJ SÁGBOLTBAN! j • •

Next

/
Oldalképek
Tartalom