Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

JáámmÉK • ím&Bffítl*!* 1921. ápr i > f« fi mi tréfa •éfa, de beszéljünk egy kicsit komolyan ; a dologról. Ha azt az egyéni vállalkozást, amely Lovas Kovács János kisgazda polgár­isunk fellépését jelenti, edídig a humor s tréfa eszközeivel tárgyaltuk, nem azt 'lentelté, hogy az ő vállalkozását nem :kintetlük komolynak, hanem csak an­ak a kiálló szerénytelenségnek szólt, hogy , az egyébként műiden tekintetben tisz­Jetre méltó, becsületes és derék gazdia választásoknál egy olyan országos tekin­d'lyel és kiváló egyéniséggel merte fel­Mi ni a küzdelmet, mint az egységes párt ílöltje, dr. Kál'av Tibor magyar pénzügy­liniszter. Vannak esetek, amikor még az ellen­ező pártállásuak is lojá isan vonulnak issza a küzdelemtől olyan jelölttel szem­en, akit a másik tábor állit ugyan a küz­eíembe, de akinek a parlamentbe valló ekerülése egyenesen országos érdek. — yen esetekben az egyéni ambíciónak és nfikebb pártérdeknek el kell némulnia és :ó nélkül kell utat engedni a másik tábor "szágos érdeket képviselő jelöltje előtt. A nyíregyházi kisgazdáknak még ak­>r se volna szábad*a ^elen esetben jelöl­t állítani dr. KáKav Tiborral szemben, x ő olyan pártnak volna a jelöltje, amely irt szemben áll a kisgazdaéndlekekkel. Annát érthetetlenebb a Lo.vas Kovács mos vállalkozása mos!, amikor dr. Ká ­y Tibor pénzügyminisztert épen az az iységes párl állította és jelölte a nyircgy­izi mandátumra, amely pártnak gerincét •mél az országos kisgazdapárt aJdlta. Mert ne feledjük el, hogy az egységjes irt voltaképen nem más, mint a beleol­idt föld!niüves és polgári párttal kibővült gi kisgazdapárt, amelynek elnöke jelen­g is nagyatádi Szabó István. A cHolqg 'cu állásában joggal lehet tehát mondani,. )gy dr. KáHay Tibor pénzügyminiszter agának a régi kisgazdapártnak is hivala­s jelöltje!! Mii akar tehát vele szemben Lovas aváes János!!?? Mi-ért akar ő pápább iini a pápánál és keményebb kisgazda, int az országos pártvezér: nagyatádi :abó István, vagy az ő hűséges fegy­rbarátai: Mayer János vágy sokorópát­i Szabó István!!?? Ezt sehogy se tudjuk megérteni és m is fogjuk megérteni soha. Azt talán senki sem fogja komolyan hni. hogy a kisgazda éndsekeknek a kép­selője, igazi harcosa csak olyan képvi­lő lehet, aki maga is csizmában jár és eke szarva mellett nőtt fel. Ez lehet yes kortesfogás és rövidlátó előítélet, ha komolyabban szemügyre vesszük, ndjárt látni fogjuk, hogy semmi komo­Ibb alappal nem bír. Kisgazda képviselő nemcsak az lehet i maga is kisgazda és egész életében vehet se tett mint szántoft-vetett, meg csiskodott. hanem sokkal inkább lehet v olyan magas müveltséjgü. tanult szak­iber, aki a kisgazda-értdiekeket jól 1 ös­;ri, a szivén viseli és azoknak inegoltal­izásáról). fejlesztéséről,' ápolásáról gon­skodmi tud. Ha egy kisgazda barátunknak valami yes-bajos dolga akad, pere, szerződé­cselédügye, vetőmagszükséglete stb. kor azzal a J)ajávai bizony nem fog egy isik kisgazdához fordulni, hanem el_ j »gy az ügyvédhez, vagy a bíróhoz, vagy ] mérnökhöz, gazdasági egyesülethez stb. ; azok meg fogják védelmezni az ő kis- ! zda érdekeit, melléje állanak. pártját } fogják, pedig ők magluk nem is kisgazdák, hanem olyan tanult egyének, akik az ilyen dolgokban járlasságjgal, tanultság­gal birnak és tudják, hogy hol kell bele­fogni az ilyen dologba. Mennyivel 1 inkább áh ez akkor, mikor nem is egyes emberek ügyes-bajos doh gainak intézéséről és oltalmazásáról van van. szó, hanem az egész ország összes kisgazdáinak az éledtekéiről, sőt mi több az egész ország bajáról, nyomorusá}g|áról, veszedelméről. Soha, de soha olyan nehéz nem volt az ország ügyeinek az intézése, mint épen most, a mikor a legokosabbak és a leg­jártasabbak is minden széliemi tehetsé­gük megerőltetésével törik az eszüket a leghelyesebb orvosságok kitalálásán. Mit akar ilyen dolgok körül Lovas Kovács János!!?? Akiről' elhiszem, hogy nagyon jó gazda a maga kis birtokán és a maga tisztes portáján, de mivel fogja előbbre vinni az orsszág ügyét, ha oda kerül a nemzet kiválasztottjai, legtanul­tabb és legokosabb elemei közé?? Nem riad vissza attól a gondolattól, hogy egy­szer-máskor nemzetközi vonatkozású kér­désekben. vám-szerződésekben, pénzügyi kérdésekben, korszakos közjogi kérdések­ben, az egész világ helyzetét felölelő dip­lomáciai kérdésekben kell majd állást fog­lalnia. Hát el fog-e tudni igazodlai a magit esze, a maga belátása, tájékozott á <a sze­rint!!?? Ott bizony nem lehet se fiskálishoz, se mérnökhöz, se bankigazgatóhoz, se más szaktekintélyhez fordulni tanácsért, ha­nem mindenkinek a maga tudjása és szak­értelme szerint kell határoznia!! Hát már én csak azt mondom, hogy ilyen kérdések intézéséhez, ilyen nehéz időkben kemény koponyájú, nagy tudiásu és nagy műveltségű emberekre van szük­ség és olyanokat kell a parlamentbe kül­deni. Ami tréfa — tréfa, de ezek nagyon komoly dolgok és mindjenki gondolja meg háromszor is, hogy mire vállalkozik. Dr. Sasi Szabó László. A többterme/és alapja Csonkamagyarországon cimen a Nyíregyházán megjelenő egyik lap Rejtő Sándor műegyetemi tanár mult > évi rektori székfoglaló beszédjét ismerteti, 1 Megragadom az alkalmat,, hogy — a j nagy koncepciójú tanulmánynak a bőr- és j húsiparra vonatkozó részét kiemelve,, mint j égő szövétnekkel — a szabolcsi bőrgyár el- j odázhatatlan szükségességére ismételve rá- j világítsak. | Lássuk először is,, hogy mit mond a tu­dós professzor ! Iparunk színvonalának az emelését hang­súlyozza,. hogy igy ne nyersanyagainkat, ha­nem az azokból itthon készült iparcikkeket vihessük ki. És ezért lehetőleg arra kell tö­rekednünk., hogy ne élőállatokat, hanem hust és feldolgozott terményt szállítsunk ki. A bőrt,, zsigereket, faggyút stb. ugyancsak ide­haza dolgozzuk fel és csak mint kész árut bo­csássuk külföldre. Végül megállapítja, hogy bőriparunk nem fejti ki teljes üzemképessé­gét és bőrgyáraink a kedve/ő konjunktúrák miatt nem törődnek a nemzet cipőszükségle­tével. Nagyra voltunk mindig tudományunkkal és most is rátartiak vagyunk. Csak egy a ba­junk. És ez az, hogy a politika elhomályosítja és háttérbe szorítja a gazdasági szaktudást és nem ezzel karöltve,, de sokszor ennek ro­vására érvényesül. Ha büszkék vagyunk miiegyetemünkre,, miért nem járunk azon az utón,, amelyet an­nak mult évi rektora a dolgozó magyarság részére megjelölt ? Vagy talán nincs igaza ? Avagy a túltengő jelszavas politika mellett nincs időnk, erőnk és komoly hajlandósá­gunk a gazdasági szervezkedésre?? Igaz, hogy könnyebb a területi integritás alapján »szóval« állani,, mint azért »a valóságban« szel lemi, vagy izommunkát kifejteni és tőkebe­fektetést eszközölni. Pedig Rejtő Sándor a tudomány csarnokának az aulájából a vállve­tett munkával elért többtermelést állítja elénk mint nemzetmentő, fajvédő és a területi in­tegritást szolgáló energiát. Ha most gazdasági politikánkat vesszük szemügyre, ugy azt látjuk, hogy az élőállat­kivitel nagyban divik Csonka-Magyarorszá­gon és a Közélelmezési Tanács albizottságá­nak a megállapítása szerint ez drágitotta meg •, a hus árát. Az exportáló kereskedőnek min- .; den egyes hizlalt ökrön 14- lő ezer K egy s átlagsuíyu hízott sertésen pedig 5—7 ezer; K tiszta nyeresége van. Tessék azt vaggon- \ tételekben átszámítani ! Csoda-e hát ha a j kereskedők nagyobb árat fizetve, husiparo­saink elől valósággal elkapkodják a jó por­tékát, akik igy szintén drágábban jutnak az aránylag jóval silányabb áruhoz. Mig a nagy­tőke ilyen könnyen és úgyszólván munka nél­kül ilyen horribilis nyereséghez jut,, ne vár­juk, hogy a termelő munkánál helyezkedjék el. Hogy ne élőállatokat, hanem hust és feldolgozott terményt szállítsunk ki„ ehhez rendes közvágóhidak,, jól működő jéggyárak és fagyásztó-hütők kellenek. Szabolcsban e téren Nyíregyházának kel­lene vezetni. A nyiregyházi közvágóhíd pedig ma céljának egyáltalán nem felel meg s a helyi forgalom lebonyolítására is kicsi és szük. A jéggyár sem kifogástalan,, a hűtő pe­dig amellett, hogy kicsi, még jól nem is hüt. , hát akkor hogy fagyasztana ? Egy budapesti husbizományossal beszéltem, aki azt mondta, hogy a mult évben általa innen szállított első­rendű marhahús,, mire Budapestre érkezett, a vágás alkalmával ért szennyeződés miatt . oly erős színbeli eltérést nyert,. liQgy annak egy részét le kellett faragni s igy is csak mint másodrendű hust tudta, természetesen veszteséggel értékesíteni. Hogy exportálhat­nánk hát hust külföldre,, mikor még Buda­pestre sem tudunk ? Uj közvágóhidak építéséről kell hát elő­ször is gondoskodni,, hogy a többtermelést ezen a téren előmozdíthassuk s ezáltal mi­több embernek kenyeret adhassunk ! A, helyi lapokból olvasom, hogy Nyíregyházán épí­teni fognak, még pedig az idén, de nem uj közvágóhidat,. hanem uj városi mozgót, hogy eggyel több legyen a szórakozó-heiy. Mint egy s más nyersanyagban,, úgy a nyersbőrben is felesleggel rendelkezünk, mert kevés a tímár-telepünk. Ezen az állam ugv segit, hogy időközönként megengedi a nyersbőr-kivitelt. A nyersbőr-exportálás te­hát nem korlátlan, hanem a nyersbőrfeldol­gozó telepeink szükségletéhez mérten korlá­tozott. Ezzel szemben a készbőr-kivitel sza­bad. A magyar bőrpiacot egy bőrkartel tartja a kezében, mely a honi ipar pártolása cimén uralja a helyzetet. Ezt az érdekeltséget kis­iparosaink nagyon jól ismerik. S hogy a Köz­tisztviselők Fogyasztási Szövetkezete első ci­pős /.ükségletét Ausztriából volt kénytelen be­szerezni, mert ott olcsóbban kapta, annak nem a hazai kisipar,, hanem a bőrkartei volt az oka. Végül is nem volt mit tenni,, mint a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes hangversenye a Koronában április 9-én Ferencinél. í ••••••BMWaWWBB WUIU IB il lWIMW II . W'HII • WI I IMPBMBSraM*^

Next

/
Oldalképek
Tartalom