Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-14 / 60. szám

1921 március 14. A vármegye rendkívüli közgyűlése. A törvény hatósági bizottság búcsúzik dr. Jármy Béla, főispántól. — Henrik indítványa az úgynevezett jóvátételi kérdésben. Geduh Nyíregyháza, március 13. Saját tudó­sítónktól. Szabolcsvármegye törvényhatósági bi­zottsága ma délelőtt tartott rendkívüli közgyűlést a vármegyeháza nagytermében Mikecz István alispán elnöklete alatt. A bi­zottsági tagok közül mindössze bármin— negyvenen jelentek meg. Pár .perccel mult 10 óra, amikor Mikecz István elnök, a ma­gyar Hiszekegy szavaival megnyitja a köz­gyűlést, üdvözli a megjelent 'tagokat és bejelenti, hogy a kormányzó őfőméltósága március 4-én kelt leiratával dr. szolnoki és jármii Jármy Béla főispánt állásától saját kérelmére felmentette. Az alispáni jelentés tel jes egészében igy hangzik: Tisztelettel bejelentem, hogy a Kor­mányzó ni 1 őfőméltóságától március hő 4-ikéről keltezetlen azon legfelsőbb leirat érkezett, hogy jármii és szolnoki dr. Jármy Béla SzáboHcsvármegye főispánját eltő! az állásától buzgó szolgálatainak elismerése mellett saját kérelmére felmenteni mél­tóztatott. Amidőn ezen körülményt a törvényhá lóságnak bejelentem, kifejezést kell ad­nom annak a méltánylásnak és szeretet­nek, melyet a távozó főispán vármegyénk­től működése egész folyamán megérde­melt. ( Közel kél éven ál löUölté be — annyi jeles előd után a vármegye főispáni székét. Olyan két év alatt, mely eléggé lel­ve volt nehézségekkel, forrongó indulatok­kal és válságos helyzetekkel. Ámde a tá­vozó főispán közvetlen modorával,, alkot­mányos érzékével, szívélyes és alkalmaz­kodó fellépésével mindlig szerencsésen ke­resztül hidalta az el leniét eket, igen sokszor 1 léiét vette a helyzetnek s szerencsésen tudta mindenkor összeegyeztetni az általa itt képviselt államhalalom, a törvényható­ság és az egyesek jogos érdekeinek a kéltlé­sét. Vármegyénk — mely az ő vármegyéié is — az egész idő alatt hűséges fia volt, tisztikárujiknak megértő szívű j-óbarálja, kinek távozása bizonyára nagyon sokaknál űrt fog hagyni magja után. Hiszem és remélem, hogy azt a fia­talos munkakedvet, széleskörű ludlását és mélységes ügyszeretetét, mélyet főispán­sága idején nála tapasztaltunk — ha más környezetben is — de ép oly odaadással és buzgalommal fogja majd törvényhatósá­gunk közéletének szentelni. Indítványozom azért, hogy a törvény­hatóig távozása felett fejezze ki sajnála­tát, erdemeit jegyzőkönyvének lapjain örökítse meg s arcképét tanácsterme szá­mára festesse meg.« A közgyűlés tagjai egyhangú lelkese­déssel járulnak az indítványhoz. Ezután dr. sasi Szabó László emelkedik szólásra és a következő szavakkal méltatja a távo­zó főispánt: Magamévá teszem az alispán ur in­dítványát. Ugy érzem, hogy a kormánynak azt az elhatározását, amellyel szeretett fő­ispánunkat saját kérelmére állásától fel­mentette, egyszerű hallgatással nem ve­hetjük tudomásul s az ő érdemei felett a hála és elismerés kifejezése nélkül napi­rendre nem térhetünk. A főispán ur két évi hivalaloskodása alatt egyéni tulajdonságaivá! kiváló képes­ségeivel, szeretetreméltóságával annyira a szivünkhöz forrot és szigorúan alkotmá­nyos és demokratikus felfogásával s ugy a vármegye közügyei iránt kifejtett ügy­buzgóságával, mint az egyesek ügyes-bajos dolgaiban tanúsított előzékenységével és jóakaratával nemkülönben nehéz időkben tapasztalt higgadtságával, páriallanságával és tapintatosságával aimyi érdemeket szer­zett, hogy a közvélemény hangulatának vélek nyilvánul ást adni és kedves köteles­séget vélek teljesíteni akkor, amikor szi­vem sugallata szerint indítványozom, hogy a közgyűlés dr. Jármy Béla főispán ur távozását érdemeinek elismerése mellett vegye tudomásul abban a reményben, hogy Őméltósága kipróbált politikai ké­pességeit, jogi és közjogi tudását várme­gyénk közéletében a tőle megszokoll ügy­szerel el lel és buzgósággal gyümölcsöztesse és érvényesítse a jövőben is. Geduly Henrik napirend előtt kér szót és a következőket mondja: »A törvényhatósági bizottság tagjai előtt ismeretes az a legújabb követelés,, amelyet a jóvátételi bizottság állított föl Magyaror­szág szolgáltató képességével szemben, egyelőre előlegképen, oly horribilis mennyi­ségű szolgáltatást követelvén, amely már ma­gában véve is megrendíti hazánk 'súlyos köz­gazdasági helyzetét, A követelés mértékének és az antant el­járásának jellemzésére nem kívánok bővebb adatokat felsorolni, csupán két jellemző meg>­viíágitást alkalmazok : az egyik az, amit a napokban olvastam, hogy hazánk ma az a leterített vad, amelyet a vadász minden va­dászmorál és jóizlés ellenére, még tovább is sebez, lő és gyilkol ; nem elég, hogy elvették hazánk kétharmad részét és ezzel a történe­lemben páratlanul álló területcsonkitást vé­geztek rajtunk, hanem még gazdasági létünk lehetőségeitől is meg akarnak fosztani. S hogy ez igy van, ennek illusztrálására szolgál egy mindannyiunk által ismert közgazdasági szaktekintély ama véleménye, hogy hazánk közgazdasági és nemzeti léte ma hasonló egy szük gödörbe préselt tömeg helyzetéhez, amelynek épen csak annyi levegője van, hogy nagy kínnal el tudja tengetni életét, de ha ezekből az előlegekből rendszer lesz, s ujabb és ujabb terheket raknak vállainkra, akkor abba a gödörbe belefulad a magyar nemzet egész gazdasági, .társadalmi és politikai léte. Mert itt nem használ a német példára hivatkozás, hogy dolgozzunk és termeljünk többet. Németország óriási terhekkel küzd az antant követelések miatt, de egyúttal na­gyobb arányú erőforrásokkal is rendelke­zik. Van nyersanyaga, van kifejlett ipara és tengeri kereskedelme. Mi pedig mindezektől az életlehetőségektől meg vagyunk fosztva,, s mindezek tetejébe a megélhetés szempont­jából ott van a számos akadály, az ipari élet hiánya, a kereskedelmi élet megbénult volta, a tisztviselői kérdés egyre súlyosabbá váló problémája, s általában a közgazdasági és nemzeti lét súlyos mértékű veszélyeztetett­sége. Fájó biztonsággal kell kijelentenem,, hogy ha az antant nem mérsékli velünk szeml­ben felállított túlzott követeléseit, végered­ményül mást nem hozhat, mint a teljes rab­szolgasorsot, a nemzeti, gazdasági, társadal­'mi és politikai lét végleges összeomlását. Mindent meg kell kísérelnünk, hogy ez be ne következzék, s ezért indítványozom, emelje 'fel tiltakozó szavat Szabolcsvármegye (Közönsége az antaric ezen legkisebb emberies­ségi mértéket is lábbal tipró erőszaka ellené­ben,, s föliratilag kérje a kormányt és a társ>­törvényhatóságokat, hogy az általam mon­dottak szellemében a magyar nemzet letiprá­sára kieszelt ez ujabb erőszakos kísérlettel szemben saját •hatáskörükben, minden tőlük telhető módon fellépni sziveskedjenek«. A megjelentek zugó éljenzéssel fogad­ják az indítványt,, amelyet határozatilag ki­mondanak. A központi választmány tagjaivá a kö­vetkezők választattak meg: Bartha László ref. lelkész Tiszalök, Bodor Zsigmond' birtokos Nyíregyháza, Béni József kisbirtokos Tiszalök, dr. Deme Sándor ügyvéd Nyírbátor, dr. Dohnál Jo zsef vm. főorvos Nyíregyháza, dr. Jármy Béla ny. főispán Nyíregyháza, dr. Jármy Menyhért birtokos Kótaj, Kállay András birtokos Nyíregyháza, dr. Meskó László ny. államtitkár Nyíregyháza, Mikecz De­zső ny. alispán Nyíregyháza, Mikó Albert birtokos Pátroha, Marnó Gyula r .k. espe­res Nagykáló, Mikecz Pál" birtokos Keme­cse, Megvery Géza birtokos Kemecse, dr. Mikecz László vm. II. főjegyző, Orosz Miklós birtokos Dombrád, Okolicsányi La­jos birtokos Tiszaberczel, Péchy Gyula ár­vaszéki elnök Nyíregyháza, tír. Sőrés Já­nos ügyvéd Nagykálló, Szalánczy Berta, lan birtokos Komoró, Szesztay Zoltán t. főügyész Nyíregyháza, Szabó Lajos ref esperes Nyírbátor, Szikszav András ref lelkész Ibrány, Szalánczy Ferenc birtokos Nyirbogdáuy, d)r. Varga Lajos ügyvéd Kis­várda, Virányi Sándor vm. főjegyző, Ve­res Ferenc birtokos Balsa, dr Ujfalussy Dezső birtokos Nyirmihálydi. Ezután a választmány elnöke Mikecz István alispán leteszi a hivatalos esküt, majd bejelenti, hogy a központi választmány első illé­se Nyíregyházán, a vármegyeháza kistermében csütörtökön, 16-án d. u. 3 órakor lesz. A közgyűlés ezután rátért a tárgysoro­zatba fölvett ügyek tárgyalására. Az erről szóló tudósításunkat holnapi számunkban kö­zöljük. A'üi kalapok átvar­rása és festése Zi'inyi lona-utoa r4 — Esküvő. Engier József és Kalmár Ilona vasárnap, március 14-én házasságot kötöttek. — A nyíregyházi e>. leánygimnázium március 15-iki hazafias ünnepélyét d .e. fél 11 órakor a főgimn. dísztermében tart­ja meg, melyre az érdekliőtdlőket tisztelettel meghívja. Műsor. 1. Petőfi: Nemzetidal. Szavalja Nemes Sári VIII. o. t. 2. Alkalmi beszédet mond Fehér Gáborné tanárnő. 3. Sarazate: Zigeunenveisen. Zongoránját­sza Szabó Lenke VIII. o. t. 4. Petőfi: Eiet vagv halát. Szavalja Klein Etelka VIII. o. t. — Március 15. A nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos főgimnázium 1922. már cius 15-én, délelőtt 9 órakor a főgimná­zium disz termében emlékünnepélyt ren­dez, melyre a tisztéit tanácstagokat, szülő­ket és tanügybarátokat tisztelettel meg­hívja — az igazgató. A ref. elemi népiskola a ref. vegyes­karral karöltve március 15-én délelőtt 9 órai: kezdettel a templomban ünnepélyt rendez, mely alkalomra a szülőket, tanügy­barátokat és az érdeklődőket tisztelettel meghívja a tantestület. Az ünnepi beszédet Murányi L. Nándor menekült áll. igazgató­tanító fogja mondani. — Orvosi hír. Dr. Berend László hosz­szabb betegségéből felépülve hazaérke­zett, rendeléseit újból megkezdte 3x — A nyíregyházi izr. elemi népiskola f. év március hó 15-én, szerda délelőtt tíz órakor ifjúsági ünnepélyt rendez, melyre a t. szülőket és a n. é. közönséget ezennel tisztelettel meghívja az Iskolaszék. Áz ezerarcú ember V. szerdán és a befejező VI. RÉSZE csütörtökön az Apollóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom