Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

192S, március 1, Mellette Takácsy Vilma hangverseny énekesnő mutatkozik be zeneakadémiai tanulmányai befejezése után s műsorát elsőrendű klasszikusok és kedvelt diai szerzők müvei alkoják. Az érdekes hangverseny részletes műsora a következő: Gálffy Preludium. Zongorán előadja a szerző. Meyerbeer: Nagy ária a Próféia operából. Schubert dalok" (A kíváncsi, Gretchen a rokka mellett) Brahms dalok (Májusi dal, Feinsláebchen...) Előadja Takácsy Vilma hangversenyénekesnő. SaintSaens Ária a Sámson és Delila operából. Énekli Takácsy Vilima. Gálffy: Rhapsodie. Zongorán előadja a szerző. Wolff: Ober Nacht. Strausz: Standchen. Gretschaninov: Előttem a puszta. Gálffy: Bölcsődal. — Kacsóh: Késő ősz van Énekli Takácsy Vilma. Jegyek 50 K-ért előre válthatók Fe. renczynél. A változatos és érdekes hangversenyre már most felhívjuk olvasótáborunk figyelmét Jósa Andrásról. írta és a Bessenyei Kör irodalmi matinéfán felolvasta Kiss Lajos t a Jósa András mur zeum igazgatója. I. Ha elkövetett vétkeink beismerése azoknak nemcsak megbánását, de jóvátételét is jellenti, ugy én szivesen elmondom, őszintén bevallom és azzal kezdem mondanivalómat, amit gyarlóságunkban elmulasztottunk Jósa András és az ő emléke ellen. Mert azt az embert ,akit e nagy vármegye minden fia a legnagyobb tisztelettel és szeretettel vett körüi

: eletében, mintha elfelejtette volna halálában. Az a sok szép terv és nemes szándék, mely elmúlásával emléke iránt egyszerre megnyilvánult, legnagybob részben bizony ma is csak terv és szándék, amiről már alig, vagy nem is beszélünk. Ez az elhanyagolás mindjárt halála után megkezdődött, mert poraiban is áldott András bátyánk magára maradt özvegye a megszavazott és megillető nyugdijat se kapta meg halá áig. Azlán életrajzi' adatainak összegyűjtésével se nagyon versenyzünk. Teljesítetlenül maradt kartársai azon lelkes határozata is, hogy halála évfordulóján emlékezetére gyűlést, ünnepélyt tartanak, pedig halála óta háromszor hullajtották el s borították be a temető fái száraz zörgő leveteikklel nagy mesterük sirhalmát. Sírja most is jeltelen. Szobrára gyüjtőiv még nem bocsáttatott ki. S arai emlékét méliián hirdetné, a vármegyének ajándékozott muzeuma ma sincs méltó helyen. írásai reliquiái összegyüjtetlenek. Igaz, hog|y felettébb nehéz időket élünk, hogy legszükségesebb, létfen tartásunkat bizLositó kötelességeinknek is alig tudunk eleget tenni és szerensétlen hazánk sorsa fájdítja, emészti lelkünket, sok-sok tennivaló vár reánk, mindazonáltal nem szabad megfeledkeznünk Jósa Andrásról. Mert Jósa Andrásnál nem volt e megyének hségesebb, munkásabb fia, nem szerette e megyét nállánál jobban senki sem, a köz és embertársai ügyéért, javáért nem áldozta igazabban senki erejét, tudását, szorgalmát. Az ő élete ezer példa ezer utmutatás, ezer tanács, felfedezés. — Szomorú helyzetünkben csak tanulhatunk tőle, mint életében, őt állithatjuk magunk elé példaképül, őt, ki nem okoskodott, üres beszédekkel, szólamokkal nem vezette félre se magát, se embertársait, haneim tett, dolgozott és szüntelenül dolgozott. Ne vétessék káromlásnak, ha azt mondom, hogy életrajzi adatainak gyűjtögetése közben arra a tapasztalatra jöttem, hogy a hosszú, nagy időt élt Jósa Andrást nem ismerik vármegyéjében Kortársai, barátai közül már kevesen élnek; a fiatalabb nemzedék meg hallomásból' alkotta meg ítéletét s rendesen olyanok szájából, akik JNftiSOriDÉK nagyon közelről látták, helyesebben a nagy közelség miatt nem is láthatták jól Jósa Andrást. A sokoldalú Jósa Andrást majd mindenki olyannak mondja, amilyen nek maga akarja látni. Ez a helytelen logikai megállapodás befészeklte magát a most élő nemzedékbe. Általában igen vig embernek rajzolták, akivel öröm együtt lenni

1, mert minden szaván nevetni kell, azért is szerették atyafiságba hozni a tiszafüredi nábobbal, Józsa Gyurival

1, kiről legendák keringenek országszerte, tulaj' donságait a hires föüdlesurehoz hasonlóvá tenni. Pedig se közeli, se távoli atyafiságban nem volt vele, gondolkozás "módja, lelkülete, erkölcsi felfogása sehogyse egyeztethető össze a 40—50-es évek hires csinyjemek, kártevéseinek élő gavalilérával. Az igaz, hogy Jósa András o^yan volt, mint az életadó napsugár, mely vidíit, derűt fakaszt minden arcon s ez az vig kekedély természetes hozzátartozója az ő egészséges, tiszta, tartalmas, harmonikus életének azonban az ő tréfáiban mély értelem lakozott, humoros mondásainak tetteinek mindig volt a komoly alapja, csirája, amit kevesen vettek észre Innen van, hogy a Jósától hallott elmés, tanitópélda, dle még adoma is, harmadiknegyedik ember száján már csak nevettelő részét tartotta meg, legtöbbször túlozva és ferdítve a nagyobb csattanó kedjvéért. — Hogy leginkább csak humoros tulajdonságait lesték, várták, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy sokszor olyan mondásain is nevettek, melyen egyáltalán nem volt nevetni való. Jelen alkalommal épen nem ez általánosan gondolt, társaság nevettető, vig; Jósáról, hanem inkább a kevesek állal meglátott dolgozó emberről akarok röviden megemlékezni, mert a nagy többség; előtt bohém jelző nélkül elképzelhetetlen Jósa olyan bohém volt, aki mindig dolgozott. Fürgeségéről, mozgékonyságáról, örötevékenykedéséről vol't ismeretes gyerekkorában is; jó cselekedeten-őt, önzellen baráti szeretetéről, vállalkozó szeheméről medikus korában — De ne menjünk vissza olyan messzire élete történetében, hanem nézünk be a 60-as évek végén a most nősült fiatal orvoshoz Kálióba, mit csinál nap-nap után kondorhegyi várkastélyában, — ahogy ő nevezte káilói lakhelyét — épülvén az a Kondorhegynek nevezett dombos helyen, ahol is 1711 előtt, mikor még a vár fenálíott, a hóhér lakott Az gondolnánk, hogy tán fiatal fele" sége körül forgolódik, más ember ilyenkor nászuton jár s valahol délen Olaszhon kék ege alatt gynyörködik a természetben és szerelmes párjában De Jósa doktornak nincs ideje a szerelmeskedésre, mert nemcsak mint a Kórház Egylet igazgiatója van elfoglalva, hanem s főleg a saját betegei veszik igénybe minden idejét. Mire Semjénben Káiíay Emánuelt egy-kettőre sikeresen megoperálta, vagy mmt akkor beszélték, kövérsége miatt hajából kiveti és amióta a hideglelősöket kigyógyította, annyira keresett orvos lett, hogy kénytelen volt rendelő napokat tartani betegei ellátása és idejének menlül gazdaságosabb kihasználása végett. Ilyenkor pénteken és vasárnap nagy udvarát, házalájékát a betegek kocsijai, szekerei ugy megtöltötték, hogy a közlekedést is lehetetlenné tették azon a városrészen. 100—150 beteg vag

v vagy mint ő mondta öreg korában tréfában a népek milliói várták ezen a napokon. A jókor kelő orvos 6—7 órakor már hozzáfogott a vizsgáláshoiz s addág nem is ebédelt mig sorra nem nézte valamennyit, ami sokszor délután 4 óráig is eltartott. A betegek nagy száma egyáltalában nem izgatta Jósa drt., minidiegyikkel addigi foglalkozott, mig rá nem talált, vagy ahogy a nép mondta: ki nem kopogtatta a betegséget A kopogtatásban ugyanis utolérhetetlen volt. Éltesebb orvostársaitól tudom azt is, hogy némelyik betegjgel félórát is el3 töltött, de azért attól se kért többcf az akkor szokásos 50 krajcárnál. A betegek nagy számából azt hinnők, hogy valami nagy tág|as várószóba, melynek egy fehérporce lánszöges fekete díványon és egy pár széken kívül más bútor" zata nem is volt. Annái nagyobb és látványosabb a rendelő. Látatlanból is kataláiunk annyit, hogy a szigorú rend sehoigysem áll összhangban Jósa nyugtalan természetével, de arra ingyen sem gondoltunk volna, hogy gyalupadot, esztergapadot, enyveslábast, firniszes üvegei, asztalos és esztergályos szerszámokat egész szekrényekkel, a falon több rendbeli fürészt, fúrót, csavarokat és ki tudná azt hirtelen elszámlálni miféle furcsa eszközöket játunk. Még orgona is készül itt. Az ablaknál emelvényen a górcső, messzelátónak gondolja az avatatlan. Az íróasztal tele orvosságos üvegekkel, meg[ könyvekkel, mely utóbbiból olyan sok van, hogy, a szoba egyik olkdalát megtölti pádimentumtól a plafonig. A sarokban meg fényképező készülék, ami akkor egy maga is látványosság számba ment. Nem lehet csodálni, ha a beliépő beteg meglepődve húzódott vissza, mondván: »tán nem is jó helyen járok: a doktor urat keresem.s Ha épen munkában találta a doktort, még inkább elbámult, hogy vhát ehhez is ért az orvos ur!'??« A Túrám Kör vasárnapi matmeja. Ady Endre költészete óriási probléma a magyar irodalomban, amely nagyjából sincs még megoldva. A Turáni Kör összhangban a Kör céljával ennek a problémának végleges megoldását tűzte napirendre a március 5-én tarLandó irodalmi matinén. A megoldásra talán az egész országiban sincs hivaLottabb egyén, mint a matiné előadója dr. Ady Lajos, akinél jobban senki sem tudhatja, hogy mi volt Ady Endrére nézve a magyar fajiság bélyegje, amelyet ő — mint egyik versében megírta — Os Napkelet«-rői bozott magával. Az előadás, amelyen dr. Dávid Géza fog Ady verseket szavalni, délelőtt 11 órakor lesz a vármegyeháza nagytermében. Dvorcsák levele választóihoz Melyen tisztelt választó közönség! 1920. évi junius hó 27-ikének napja rám nézve öröKKé emlékezetes nap. Akkor vettem át Nyíregyháza nemes közönségé, nek a kezéből a nemzetgyűlési mandátumot, amelyet most a maga mocsoktalanságában ezennel visszaadok. Akkor a városháza erkélyéről megesküdtem önök előtt, hogy az eivesztett Felvidék felszabadítására 1918. évi október hó 30-án megkezdett harcomat még nagyobb kitartással fogom megvívni a teljes győzelemig. önök s az egész világ tengjeren innen és tul a tanúim, hogy eskümet megtartottam s hogy a nyíregyházi mandálumot a maga mocsoktalanságában adom vissza. Az önök mandálumában én a magyar nemzet mandátumát láttam s ezért volt lelki erőm az ellenséges világ minden ármányával szembeszáll ani s nem ered ménytelenüL A harcot, amelyet vállaltam, nem a csonka földön vivőm; az ón harcterem az egész müveit világ. Ezen a harctéren yjvták ki győzelmüket ellenfeleink is. Az ő harcuk könnyebb volt — nem volt ellenfelük. A mi harcunk sem nehéz, mert velünk az igazság. Nem kérek önöktől elnézést azért, hogy kevés időt töltöttem közöttük Nem,