Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-19 / 41. szám

1922. február 19. j&imíoÉK A nokkedli. Gyomoreazk. Irta és a Bessenyei Kör irodalmi matinéján felolvasta : Vertse K. Andor (Szín: ebédlő. Pacek ur, aki köztisztviselő a IX. fizetési osztályban, eruiek dacára kövér ember, épen most jön haza, délután: fél 3 órakor, a hivatalból. Felesége várja az ebéddel. Menü: köménymagos leves és borjupörkölt krumplival. Mint a cimböl sejthetíü, e páros jelenet drámai magva a menüben vagyon elrejtve, mint az alábbiakból kitűnik.) • 1. Jelenet. Pacekné és Mari a mindenes. Pacekné: Mari lelkem, ha az ur jön, akkor rögtön hozza be a levest, mert tudja, hogy ilyenkor milyen ideges ? ! Mari: bizony tudom, majdnem fel is mondtam a múltkor, amikor a vizeskancsót hozzám akarta vágni, de teccik tudni, az ur jóvátett mindent, mert pénzt adott a mozira. Ugy bizony. És teccik tudni olyan gyönyörű darabot adtak, hogy el is felejtettem, hogy az ur a kancsót a fejemhez akarta vágni. Volt benne egy olyan gyönyörű ... / II. Jelenet. Előbbiek, Pacek. Pacek (idegesen beront a szobába) : Pá, drágám ! Hát persze, már megint beszélgetnek. Leáll diskurálni a cseléddel ! Ahelyett, hogy az ebéd után látna. (Marihoz, aki szájtátva bámul:) Maga mit tátja itt a száját? Miért nem hozza azt a levest ? Nem látja milyen éhes vagyok ? Mari: jaj, hozom már, csak ne tessék ugy haragudni (el). III. Jelenet. Pacek, Pacekné. Pacekné: ugyan mit kiabál ugy ? Egy percnyi türelme csak lehet ? A leves rögtön itttesz ! IV. Jelenet. 'Mari: szó nélkül behozza a levest, leteszi az asztalra és kimegy. V. Jelenet. • Pacek, Pacekné. Pacek (mer a levesből és eszik ; egy pár másodperc alatt bekanalazza a tányér tartalmát, a kanalat leteszi, megtörli a száját és elégedetten dörmög) : köménymagos leves ? igaz, hogy nem szeretem, de most nagyon jól esett. Tudja drágám,, éhes voltam, s amikor én éhes vagyok, akkor olyan ideges vagyok, hogy embert tudnék ölni. Tudja mit jelent ez ? Meg tudnám gyilkolni a legjobb barátomat, az apámat, a jóltevőmet egy kanál párolgó ételért. Nálam ilyen lelki elváltozásokat okoz az éhség. Szeretném, ha a kriminalisták is foglalkoznának ezzel a kérdéssel, mert büntetőjogi szempontból óriási horderejű jelentősége van annak, hogy a tettes a bűncselekmény elkövetése idején éhes volt-e, vagy nem ? Pacekné: Maga ^biztosan azt akarja ezzel elérni, hogy a férjet, aki éhes dühében megf

yilkolja a feleségét, az esküdtbíróság mint rtatlan fölmentse ? Ismerem már a maga gondolkodását! Pacek (ingerülten): ismeri ? már ismeri? Annál jobb ! Igazán megható, hogy egy feleség a házasság nyolcadik évében már ismfcri férjének a gondolkodásmódját. Talán még jazt is tudja, hogy én a borjupörkölthöz a nokkedli körítést szeretem ? Fogadni mernék, hogy még ezt is tudja ? Pacekné: Sajnos, bármennyire tudcfin, a mai napon le kell mondania erről az élvezetről, mert a borjupörkölthöz csak krumpli lesz. Érti ? Krumpli! Még ha megpukkad, akkor is krumpli lesz, mert én már meguntam azt az örökös nokkedlit. Délbe nokkedli,, este nokkedli. Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön,, pénteken, szombaton nokkedli. Vasárnap dupla adag nokkedli. jó, hogy még reggelire és .uzsonnára nem eszik nokkedlit. Fagyos szalonna teával és nokkedlfvel, csokoládékávé nokkedlivel. Hát mi vagyok én tulajdonképpen : nokkedligyáros ? Azért esküdtem én Magának örök hűséget, hogy házasságunk legfőbb céljának azt tekintsem, hogy minél több nokkedlit gyömöszöljék a bendőjébe. Egyáltalában nem is tudom, miért hivják magát Pacektiek ? Miért nem változtatja meg a nevét Pocakra ! Ez sokkal stílszerűbb volna ! Maga nokkedlikirály ! Vegye tudomásul, hogy házaséletünkben kitört a forradalom, én nem vagyok hajlandó többé az Ön abszolutisztikus hajlamainak behódolni ! A nokkedli uralomnak vége I Pont! Pacek (aki eddig szájtátva bámulta a nem várt kirohanást, felocsúdik) ; Mit ? Maga azt merte nekem mondani* hogy változtassam meg a nevemet Pocakra ? Meg hogy én nokkedlikirály vagyok ? Maga mondja ezt nekem ? Hát ki szoktatott engem a nokkedlire ? Nem maga ? Dédelgetett vőlegénységem idején, ki tömte állandóan nokkedlivel a bendőmet, ha nem Maga ? Ki hizlalta enynyire a pocakomat, amit most annyira fel-, hánytorgat ? Talán nem maga ? S ha Maga azt ajánlja nekfcm, hogy Pocakra magyarosítsam a nevem, ugv Maga is megváltoztathatja : Szipirtyák Cincinellára. Ez igen bájos név, s főleg nagyon illik Magára. Üdvözlöm Önt Szipirtyák Cincinella, mint Nokkedllország detronizált királynőjét. Most már veheti kezébe a fakanalat és főzhet annyi duszilt krumplit, amennyit akar, de én abból nem eszem. Majd fogadok magamnak szakácsnőt, lehetőleg olyan, amelyik nem veti szememre a pocakomat, de viszont és ellenkezőleg annyi nokkedlit főz, amennyit csak akarok IPont I Pacekné (ökölbe szoriloii kezekkel) : Ma ga azt meri mondani nekem, hogy Szipirtyák Cincinella vagyok ? Maga Gyomorfalvy Pocak Tamás ! Maga Nokkedlifaló ! Maga távevőbajnok I Hát ezért mentem én magához ? S még azt mondja, hogy én dédelgettem vőlegénykorában ! Én tömtem nokkedlivel a bendőjét! Nos hát igen ! Tömtem ! De ezt bevallom, ravasz számításból tettem, mert azt hittem, hogy egyszer csak megcsömörlik attól a frász nokkedlitől. De sajnos, csalódtam, s elvettem méltó büntetésemet, mert Maga egy megrögzött,, javíthatatlan vén nokkedíicápa (sir), óh Istenem, hát miért kell nekem annyit szenvednem amiatt a nokkedli miatt! (Keservesen zokog). Pacek (meghatva) : No drágám, azért nem kell mindjárt olyan tragikusan fölfogni a dolgot. Lássa, én egy kissé ideges vagyok, amikor a gyomromról van szó, de azért alapjában véve jó ember vagyok ám ! Drágám ! (Hozzámegy s megsimogatja a felesége haját). Látja én is bevallók Magának valamit,, én csak azért ettem azt a sok' fene nokkedlit, mert ezzel örömet ^akartam Magának szerezni ! Pacekné: {bámul). Pacek : igen, higyje el nekem, hogy kizárólag csak azért. Maga folyton gyártotta a rengeteg nokkedlit s én meg folyton ettem. Mint egy tömésre ítélt liba. S nem mertem Magának szólni, nehogy elrontsam a kedvét. Néha már a könnyeim potyogtak bánatomban, de szivembe fojtott fájdalommal Zabáltam ezeket a nokkedliket, amelyek apró bárányfelhőcskék voltak házaséletünk derűs egén. De ma, hála az égnek, egy véletlen lerántotta a leplét erről a rettenetes félreértésről. Tudja, hogy már elhatároztam, hogy öngyilkos leszek, ha még sokáig kell nokkedlit ennem ? De ma megtörött a jég, vége a nokkedlikorszaknak, s végre egyszer krumplival ehetem a borjupörköltet! (kiáll) Mari, hozza be a pörköltet! VI. Jelenet. i Előbbiek, Mari. Maii. Tessék, itt a borjupörkölt, friss nokkedlivel ! (Áll és várja gazdája dicséretét) Pacek (dühösen ránéz a jeleMgére, ez meg Marira) :' Micsoda ? ? * Pacekné : (meglepoctvé) ez érthetetlen ! Mari: igaz, hogy a naccsága azt mondta hogy krumplival csináljam a pörköltet, de én nem mertem, mert tudtam, hogy a naccságos ur nokkedlivel szereti. Pacek (leverten): hiába, sorsát senki el nem kerülheti... Pacekné (Marihoz): Mari, ha mégegyszer nokkedlivel csinálja a pörköltet, akkor rögtön elmehet. Mari (amint kifelé megy): az ördög tudja ezeknek a gusztusát eltalálni! 'Függöny.) Régi iskolám e/Ött. Polgári leányiskola 1922.) Irta : Tartaliyné Síima Hona. A homloka, mint szelid lánynak Enhek a régi, sárga háznak ; Falában kövült emlékei Suttogó szónak, vig kacagásnak ... Kapuján most is ki-be lebben ,, Térdlg-ruhás sok csöppnyi láhy, Borzas fejecskéjükben összevész Száz csintalan szó s a — tudomány f Pillantásom az ó falra lobban S lelkem, mint gyermek a homokban, Kacagva végighengeredik Régi padokon, régi zugokban . .. 5 besurranok én is a kapun, Közrevesz, sodor száz kicsi lány. Velük megyek s bennem is éted Sok csintalan szó s a — tudomány ! Jaj, de nehéz ma a fizika ! Az »emető«. s a ringó »inga«; , A der—die—das s a hármas szabály. Komoran zuhan arcainkra. Súlyos csönd... figyel az osztály, Belénk feszül a magyarázat, Ragyog az vegyest s néhány *$zekunda

( Legörbiti mosolygó szánkat. t • . ' Csöngetnek. Tizperc. Csend szakod, A tarka raj árad, szalad, Zajba robbanva, majszolva, zagya, Mert az udvaron >;minden*, szabad f Hogy volt az órán : folyik a szó,, Rossz kedvű volt »Juliska néni? S köszönt tegnap az »Ideálunk« De nem mertünk rá visszanézni. Ám mindennél szebb a magyar óra

t Tanár ur áttért Cupidóra ! Róla beszélt s a szerelemről — Ugy figyeltünk minden kis szóra —. A tanár íir setét haját néztük > S szemében a régi lángokat, Régi tavaszt

t régi estéket i Aranyhajú rég-volt lányokat. • . 1 | £s... l-ebben a szél... lelkem felébred. Csak emlékezni járok elébed, Régi iskola

t avult kapu.... Azóta megloptak tolvaj évek, Megtéptek és megbabonáztak ... 5 most elsuhannak örömek, könnyek: Kis leányok... az én lányom is, A kapuból kacagva elém szöknek: — Nagy irredenta napról beszélnek Nyíregyháza város társas köreiben. A' nagy február 26-a, vasárnap lesz. Ezen a napon a Nemzeti Szövetség SzaboHcsvármegyei és Nyíregyházi köre d. e. 11 órakor a vármegyeháza dísztermében Körössy Endre központi' kiküldött részvétele mellett évi rendes közgyűlést tárt. — Ugyanaznap délután öt órai kezdettel a vármegyeháza nagytermében mindenkit vonzó tartalmas programmal műsoros délután lesz. f