Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-19 / 41. szám

1922. február 19. j&imíoÉK A nokkedli. Gyomoreazk. Irta és a Bessenyei Kör irodalmi matiné­ján felolvasta : Vertse K. Andor (Szín: ebédlő. Pacek ur, aki köztisztvi­selő a IX. fizetési osztályban, eruiek dacára kövér ember, épen most jön haza, délután: fél 3 órakor, a hivatalból. Felesége várja az ebéddel. Menü: köménymagos leves és borjupörkölt krumplival. Mint a cimböl sejt­hetíü, e páros jelenet drámai magva a menü­ben vagyon elrejtve, mint az alábbiakból ki­tűnik.) • 1. Jelenet. Pacekné és Mari a mindenes. Pacekné: Mari lelkem, ha az ur jön, akkor rögtön hozza be a levest, mert tudja, hogy ilyenkor milyen ideges ? ! Mari: bizony tudom, majdnem fel is mondtam a múltkor, amikor a vizeskancsót hozzám akarta vágni, de teccik tudni, az ur jóvátett mindent, mert pénzt adott a mozira. Ugy bizony. És teccik tudni olyan gyönyörű darabot adtak, hogy el is felejtettem, hogy az ur a kancsót a fejemhez akarta vágni. Volt benne egy olyan gyönyörű ... / II. Jelenet. Előbbiek, Pacek. Pacek (idegesen beront a szobába) : Pá, drágám ! Hát persze, már megint beszélget­nek. Leáll diskurálni a cseléddel ! Ahelyett, hogy az ebéd után látna. (Marihoz, aki száj­tátva bámul:) Maga mit tátja itt a száját? Miért nem hozza azt a levest ? Nem látja milyen éhes vagyok ? Mari: jaj, hozom már, csak ne tessék ugy haragudni (el). III. Jelenet. Pacek, Pacekné. Pacekné: ugyan mit kiabál ugy ? Egy percnyi türelme csak lehet ? A leves rögtön itttesz ! IV. Jelenet. 'Mari: szó nélkül behozza a levest, le­teszi az asztalra és kimegy. V. Jelenet. • Pacek, Pacekné. Pacek (mer a levesből és eszik ; egy pár másodperc alatt bekanalazza a tányér tartal­mát, a kanalat leteszi, megtörli a száját és elégedetten dörmög) : köménymagos leves ? igaz, hogy nem szeretem, de most nagyon jól esett. Tudja drágám,, éhes voltam, s ami­kor én éhes vagyok, akkor olyan ideges va­gyok, hogy embert tudnék ölni. Tudja mit jelent ez ? Meg tudnám gyilkolni a legjobb barátomat, az apámat, a jóltevőmet egy ka­nál párolgó ételért. Nálam ilyen lelki elválto­zásokat okoz az éhség. Szeretném, ha a kri­minalisták is foglalkoznának ezzel a kér­déssel, mert büntetőjogi szempontból óriási horderejű jelentősége van annak, hogy a tettes a bűncselekmény elkövetése idején éhes volt-e, vagy nem ? Pacekné: Maga ^biztosan azt akarja ezzel elérni, hogy a férjet, aki éhes dühében meg­f yilkolja a feleségét, az esküdtbíróság mint rtatlan fölmentse ? Ismerem már a maga gondolkodását! Pacek (ingerülten): ismeri ? már ismeri? Annál jobb ! Igazán megható, hogy egy fele­ség a házasság nyolcadik évében már ismfcri férjének a gondolkodásmódját. Talán még jazt is tudja, hogy én a borjupörkölthöz a nokkedli körítést szeretem ? Fogadni mer­nék, hogy még ezt is tudja ? Pacekné: Sajnos, bármennyire tudcfin, a mai napon le kell mondania erről az élve­zetről, mert a borjupörkölthöz csak krumpli lesz. Érti ? Krumpli! Még ha megpukkad, akkor is krumpli lesz, mert én már megun­tam azt az örökös nokkedlit. Délbe nokkedli,, este nokkedli. Hétfőn, kedden, szerdán, csü­törtökön,, pénteken, szombaton nokkedli. Vasárnap dupla adag nokkedli. jó, hogy még reggelire és .uzsonnára nem eszik nok­kedlit. Fagyos szalonna teával és nokkedlf­vel, csokoládékávé nokkedlivel. Hát mi va­gyok én tulajdonképpen : nokkedligyáros ? Azért esküdtem én Magának örök hűséget, hogy házasságunk legfőbb céljának azt te­kintsem, hogy minél több nokkedlit gyömö­szöljék a bendőjébe. Egyáltalában nem is tu­dom, miért hivják magát Pacektiek ? Miért nem változtatja meg a nevét Pocakra ! Ez sokkal stílszerűbb volna ! Maga nokkedli­király ! Vegye tudomásul, hogy házaséletünk­ben kitört a forradalom, én nem vagyok haj­landó többé az Ön abszolutisztikus hajlamai­nak behódolni ! A nokkedli uralomnak vége I Pont! Pacek (aki eddig szájtátva bámulta a nem várt kirohanást, felocsúdik) ; Mit ? Maga azt merte nekem mondani* hogy változtas­sam meg a nevemet Pocakra ? Meg hogy én nokkedlikirály vagyok ? Maga mondja ezt nekem ? Hát ki szoktatott engem a nok­kedlire ? Nem maga ? Dédelgetett vőlegény­ségem idején, ki tömte állandóan nokkedlivel a bendőmet, ha nem Maga ? Ki hizlalta eny­nyire a pocakomat, amit most annyira fel-, hánytorgat ? Talán nem maga ? S ha Maga azt ajánlja nekfcm, hogy Pocakra magyaro­sítsam a nevem, ugv Maga is megváltoz­tathatja : Szipirtyák Cincinellára. Ez igen bá­jos név, s főleg nagyon illik Magára. Üdvöz­löm Önt Szipirtyák Cincinella, mint Nokkedll­ország detronizált királynőjét. Most már ve­heti kezébe a fakanalat és főzhet annyi du­szilt krumplit, amennyit akar, de én abból nem eszem. Majd fogadok magamnak sza­kácsnőt, lehetőleg olyan, amelyik nem veti szememre a pocakomat, de viszont és ellen­kezőleg annyi nokkedlit főz, amennyit csak akarok IPont I Pacekné (ökölbe szoriloii kezekkel) : Ma ga azt meri mondani nekem, hogy Szipir­tyák Cincinella vagyok ? Maga Gyomorfalvy Pocak Tamás ! Maga Nokkedlifaló ! Maga távevőbajnok I Hát ezért mentem én magá­hoz ? S még azt mondja, hogy én dédelget­tem vőlegénykorában ! Én tömtem nokkedli­vel a bendőjét! Nos hát igen ! Tömtem ! De ezt bevallom, ravasz számításból tettem, mert azt hittem, hogy egyszer csak megcsömörlik attól a frász nokkedlitől. De sajnos, csalód­tam, s elvettem méltó büntetésemet, mert Maga egy megrögzött,, javíthatatlan vén nok­kedíicápa (sir), óh Istenem, hát miért kell nekem annyit szenvednem amiatt a nokkedli miatt! (Keservesen zokog). Pacek (meghatva) : No drágám, azért nem kell mindjárt olyan tragikusan fölfogni a dolgot. Lássa, én egy kissé ideges vagyok, amikor a gyomromról van szó, de azért alap­jában véve jó ember vagyok ám ! Drágám ! (Hozzámegy s megsimogatja a felesége ha­ját). Látja én is bevallók Magának valamit,, én csak azért ettem azt a sok' fene nokkedlit, mert ezzel örömet ^akartam Magának sze­rezni ! Pacekné: {bámul). Pacek : igen, higyje el nekem, hogy ki­zárólag csak azért. Maga folyton gyártotta a rengeteg nokkedlit s én meg folyton ettem. Mint egy tömésre ítélt liba. S nem mertem Magának szólni, nehogy elrontsam a kedvét. Néha már a könnyeim potyogtak bánatom­ban, de szivembe fojtott fájdalommal Za­báltam ezeket a nokkedliket, amelyek apró bárányfelhőcskék voltak házaséletünk derűs egén. De ma, hála az égnek, egy véletlen le­rántotta a leplét erről a rettenetes félreér­tésről. Tudja, hogy már elhatároztam, hogy öngyilkos leszek, ha még sokáig kell nok­kedlit ennem ? De ma megtörött a jég, vége a nokkedlikorszaknak, s végre egyszer krumplival ehetem a borjupörköltet! (kiáll) Mari, hozza be a pörköltet! VI. Jelenet. i Előbbiek, Mari. Maii. Tessék, itt a borjupörkölt, friss nokkedlivel ! (Áll és várja gazdája dicséretét) Pacek (dühösen ránéz a jeleMgére, ez meg Marira) :' Micsoda ? ? * Pacekné : (meglepoctvé) ez érthetetlen ! Mari: igaz, hogy a naccsága azt mondta hogy krumplival csináljam a pörköltet, de én nem mertem, mert tudtam, hogy a naccságos ur nokkedlivel szereti. Pacek (leverten): hiába, sorsát senki el nem kerülheti... Pacekné (Marihoz): Mari, ha mégegy­szer nokkedlivel csinálja a pörköltet, akkor rögtön elmehet. Mari (amint kifelé megy): az ördög tudja ezeknek a gusztusát eltalálni! 'Függöny.) Régi iskolám e/Ött. Polgári leányiskola 1922.) Irta : Tartaliyné Síima Hona. A homloka, mint szelid lánynak Enhek a régi, sárga háznak ; Falában kövült emlékei Suttogó szónak, vig kacagásnak ... Kapuján most is ki-be lebben ,, Térdlg-ruhás sok csöppnyi láhy, Borzas fejecskéjükben összevész Száz csintalan szó s a — tudomány f Pillantásom az ó falra lobban S lelkem, mint gyermek a homokban, Kacagva végighengeredik Régi padokon, régi zugokban . .. 5 besurranok én is a kapun, Közrevesz, sodor száz kicsi lány. Velük megyek s bennem is éted Sok csintalan szó s a — tudomány ! Jaj, de nehéz ma a fizika ! Az »emető«. s a ringó »inga«; , A der—die—das s a hármas szabály. Komoran zuhan arcainkra. Súlyos csönd... figyel az osztály, Belénk feszül a magyarázat, Ragyog az vegyest s néhány *$zekunda ( Legörbiti mosolygó szánkat. t • . ' Csöngetnek. Tizperc. Csend szakod, A tarka raj árad, szalad, Zajba robbanva, majszolva, zagya, Mert az udvaron >;minden*, szabad f Hogy volt az órán : folyik a szó,, Rossz kedvű volt »Juliska néni? S köszönt tegnap az »Ideálunk« De nem mertünk rá visszanézni. Ám mindennél szebb a magyar óra t Tanár ur áttért Cupidóra ! Róla beszélt s a szerelemről — Ugy figyeltünk minden kis szóra —. A tanár íir setét haját néztük > S szemében a régi lángokat, Régi tavaszt t régi estéket i Aranyhajú rég-volt lányokat. • . 1 | £s... l-ebben a szél... lelkem felébred. Csak emlékezni járok elébed, Régi iskola t avult kapu.... Azóta megloptak tolvaj évek, Megtéptek és megbabonáztak ... 5 most elsuhannak örömek, könnyek: Kis leányok... az én lányom is, A kapuból kacagva elém szöknek: — Nagy irredenta napról beszélnek Nyíregyháza város társas köreiben. A' nagy február 26-a, vasárnap lesz. Ezen a napon a Nemzeti Szövetség SzaboHcs­vármegyei és Nyíregyházi köre d. e. 11 órakor a vármegyeháza dísztermében Kö­rössy Endre központi' kiküldött részvéte­le mellett évi rendes közgyűlést tárt. — Ugyanaznap délután öt órai kezdettel a vármegyeháza nagytermében mindenkit vonzó tartalmas programmal műsoros délután lesz. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom