Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-19 / 41. szám

t Nyíregyháza, 1922. február 19. * Yasáiuap XLIIL évfolyam. • 41. mám JSfYÍRyiDBK. Összefoglalás. A nemzetgyűlés lejárt. A Ház szétoszlott. Két éves működésének vége és amikor a bevégzett munka mérlegét felállítjuk, legjobb akarat mellett is azt a lesújtó kritikát kell gyakorolnunk, hogy a bevégzett munkar— nincs bevégezve. A nemzetgyűlés voltaképen alkotmáiiyozó gyűlés lett volna és mindent csinált, csak alkotmányt nem. Tagadhatatlan, hogy mint törvényhozó testület, más irányokban jelentős és korszakos intézményeket törvényeket létesített és mindenkor elismeréssel fognak adózni egyes alkotásaival szemben (mint .például a birtokreformról

1 szóló törvény, de a voltaképeni feladatának körébe tartozó kérdéseket elintézetlenül, megoldatlanul hagyta s kidőlt, mielőtt hivatásának megfelelt volna. Hol

1 vannak — kérdjük — hol varrnak AZ alkotmánybiztositékokat tartalmazó tör vényes alkotások?? A nemzet és király közötti viszonyt szabályozó törvények?? a melyek a tényleges királyságra ivaió áttérésnek szükségszerű előfeltételét képeznék. Hol vannak az országgyűlés újjászervezéséről, a régi két kamarás rendszernek az ujuit viszonyok által megkívánt formák közt való megalkotásáról szóló törvények?? ÉS hol van a választófcójogi törvény, a kerületek beosztásáról szóló törvény' a választások tisztaságát védelmező törvény stb. stb.?? Ezeknek, épen ezeknek a törvényeknek •tágalkotása lett volna a nemzetgyűlésnek első és főfeladata és épen ezekből a törvényekből! nem alkotott meg csak egyetlen egyet is!! Néhány üdvös törvényalkotástól eltekintve egész életét a forradalmak és megszállások íázábó) visszamaradt ideges, fceteges nyugtalanság jellemezte. Túlfűtött idegesség, türelmetlenség, szertelenség. Sokszor, mintha nem is tőrvényhozó testületnek komoly férfiai, hanem iskolapadok közt hancúrozó, vásott diák-gyerekek Tármás hada ülte volna weg a parlament díszes termeit Semmi fcomolyság, semmi önuralom, semmi fcötcs mérséklet. Bizony, bizony nivótalan, alacsony, színvonalú gyülekezet volt s ha összefügr

t keresnénk a választójog terjedelme 3 nivó között, könnyen feltalálhatnék. 'KSevesebbpn, de válogatottak, mindég többmennek, mint sokan, de hívatlanok. Szomorú merne®to ez a jövő választásikra is és azok, akik a nagy fennhangon <e kevés belátással fbíyton-folyvást jog" kiterjesztésről, ínég jogkit erjesztésről ftanda-bíuidázsoak, nagyon megszivtelheb műi az elmúlt két év történetét. 8*8* Sftfc* L&af* Kik és hogyan segítsenek a hadirokkantakon, hadiözvegyeken és hadiárvákon. A hadirokkant hadiözvegy és hadiárva igények kielégítése állami feladat, állami kötelesség. A hadiárva apja, a hadi- j özvegy férje a hazáért az államért, annak érdekében esett el, a hadirokkant az ál lam védelmében rokkant meg: mindanynyiuk tisztességes elválásáról' az államnak' kell törvényileg és kielégítő módon jg)»ndoskodni. Még pcldlig miután a nevezett szerencsétlenek az ál hun legelső és leg- i fontosabb érdekét, annak létét védték s lé- ( Intézésének fennmaradását tették lehetővé s ezért a legszentebb célért a képzelhető i legelső és legfontosabb javakat, az életet és egészségei áldozták fel: az állam kötetes ezen érdekeket nundí-n más érdek megelőzésével kielégiteni. Az államnak nem szabad az igények kielégítését a társadalom tetszése, kényére-kedvére bízni, a jószívűség, az áldozatkészség bizonytalan alapjára állítani, hanem a törvény utján, adó alakjában kell' eSveuni az állampolgároktól annyit, hogy legalább ezen szerencsétleneknek legelsőrendű szükségletei (élelmezés, ruházat, lakás, gyógykezelés, fűtés, világítás) tisztességes kielégítést nyerjenek. Jól

1 tudjuk, hogy szegény hazánk csonka, azt is, bog/ kifosztott, szegény, de ez nem lehet akadálya ezen mindenekfelett álló érdekek kielégítésének. Erre lenni kell

1 pénznek, arravaló eszköznek. Van is csak hozzá kell nyúlni. Jogi és erkölcsi igazság az, hogy aki a jövedelmet húzza, annak kell

1 viselnie a költségeket is. Méltányos egyedül az lehet, hogy ezeket a költségeket azok fizessék és viseljék, akiknek a háború nagy vagyont, nagy jövedelmet adott e szerencsétlenek élete vére, egészsége árán. Ez tette lehetővé horribilis vagyonaik gyűjtését, e szerencsétlenek költsége csakis az ő üzemi költségük lehet. A háború mások kinja és szenvedése s elpusztulása nem lehet jogos oka és erkölcsi alapja a vagyonszerzés nek. Vegye el az állam tisztességes adó alakjában mindenkitől a háborús vagyont és akkor azzal' meg lesz oldva nem csak ez a kérdés, de az összes állami adósagok és terhek kérdése is. Azaz igazság, hogy a vidámak, a jókedvűek a gondtalanok fizessék azoknak a kiadásait, akik szomorúak, szerencsétlenek, gonddal sújtottak akiknek ilyen állapota árán tudott csak megszületni' az a jókedv, az a gondtalan ság. Az említett nagy vagyonadón kívül e coliba lehetne fordítani az erősebben megadóztatható kártya illetékének egy részét, a mozik, kabarék, koncertek, táncvigalmak, színházak, műkedvelői előadások stb. e célra külön megadóztató jövedelmét, a a fényűzési adót teljes egészében, a gyárak, ipari és kereskedelmi vállalatok és földbirtokok után természetben kivetendő adók egy részéi, az üzletnyitások, iparengedél^efe, letelepedési díjak után külön e eétra szedendő pófcfijakat, idegen lomokból vátö behozatal esetéri az részében természetben kivetendő vámot s a jővedeümi adó egy bizonyos százalékát. A nagy kérdéseket egyesüléti uton elintézni nem lehet. Hiszen a nemzeti szövetségnek és csoportjainak nincs elegendő vagyona s nincs egy fillér biztos jövedelme, csak koldulásra, alamizsnálkodásra volna utalva. Az államnak pedig hadirokkantjaiból!, hadiözvegyeiből és haíüárváiból koldusokat csinálni nem szabad Az állam által fizetett nyugdij és ellátási dij pedig igazán oly csekély, ho|gy abból

1 még csak koldulni sem lehet, mert, hogy koldulni mehessen abból még a testét takaró ruhát sem tudja az illető szerencsétlen beszerezni. A kommunista egyének sajnos még ma sem haltak ki, sem az államnak, sem a halóságoknak nem szabad megengedni, hogy odáig fajuljanak a dolgok, hogy e sz erencsétlenek soraiban az éhezósi és keserves nélkülözés kínjai újra megérleljék ezeket az eszméket. Ez igényeken alaposan segíteni: a jogos politika belátása és a legn^yobb államérdek is parancsolja. Bdes hazánk egységéért, szent épségéért, vagy megmaradt csonka darabjáért ki tudja mikor állunk újra egy szent védelmi' harc előtt?? Ilyen viszonyok között vájjon helyes-e a lánggal lobogó nemzeti lelkesedóst jéggé fagyasztani' katonáink előtt azzal a nyomorult helyzettel, amelyben a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák vannak?! Lehet-e elszánt kitartást, rajongó hazaszeretetet, vért, életet áldozni kész harci készséget várni attóll, aki már bevonulásakor o szerencsétlenek nyomorú, sivár jövője ellőtt áll?? A multat ne feledjük s merítsünk abból hasznos okulást a jövőre!! Minden egyes kielégített hadirokkkant hadiözvegy és hadiárva különb harcosa lesz a szent védelmi harcnak, mint az a harctéri katona, mert az előbbi elégedett helyzete, megbecsülése 10-szeressé fogja fokozni a harci kedvet abban a biztos tudatban, hogy még a legrosszabb esetben is — az a haza, raefy áldozatot kíván tőle: a hozott áldozatot megbecsülni s legalább némileg megszólalni fogja. A segítés első alapelve — melyet »/, illetékes körök figyelmébe ajánlunk, hogy tekintettel' a mai lehetetlen s állandó pénaelértéktelenedési

1 viszonyokra a segítés íehetőleg és elsősorban természetbon történjék s terjedjen ki az összes elsőrendű életszükségleti cikkekre. Hölgyek figyelmét*! 8J »e taul&iviH megtebrmt+mi Vay Ádám utt* 7. szám alatti ía b+rli*ím<>(M] tttá m íé#*é/t Ara 3 korona.