Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-21 / 17. szám

1942 január 21. Az iparoktatás kérdéséről Amióta az ipartörvény revíziójának: gondolata kisért és illetve amióta az ipartörvényi revizió alá venni megkísérelték és ezt a békeszerződés szellemével is összeegyeztetni igyekszenek, az iparoktatás kérdése is mind több olidalról teszi tárgyalás anyagát. Az iparoktatás alisó fokon, az iparosta" nulók nevelésének ügye. Ennek mai szét illemét, az 1884. évi ípartörvény adja, a mely az iparostanulók kötelező iskolai oktatását is előírja azokra az általános ismeretekre, amelyeket a tanuló a műhelyek ben és munkahelyeken nem sajátíthat el, tehát amelyek, ha szigorúan kapcsolatosak is az ipargyakorlónak életszükségléteivel a szakirányú oktatás keretében és az oktató szakiparos munkahetein nem taníttatnak. Amíg tehát azelőtt a kötelező iskolai oktatás hiányában a szakiparos mésztemét kellett elsajátítania minden ismeretet a tanulónak, amely az életben nékie szükséges volt, addig ezt az egyesitett okitatást az ipartörvény kettéválasztotta, a mühelyi és az elmélíeti részre. Lehet mondani, hogy az iparostanulók iskolába járása iránt támadt ellenszenv, az 1884. évtől kezdődik. Adldfig, amig az iskoUai tanítás ideje az esti 7 órától 9-ig tar_ tott, kevesebb volt a zúgolódás az inast tartó mesterek részéről, de amióta a nappali

1 oktatást írják elő a vonatkozó rend ele tek, ez a zúgolódás mind nagyobb méreteket vett. Furcsa is &z iparostanutó élete A szülő azt kívánja, hogy a gyermek elhagyván a szülői házat, már a saját emberségéből képezze ki magát abban a foglalkozás-körben, amelyre szánták a gyermeket, yagy amelyet gyerekésszel magának választott. Hogy ezt elérhesse, a tanítómester azt kívánja. hogy a tanuló munkájának értéke egyenlő legyen azokkal a szolgáltatások^ kai, amelyeket a mester pyujt, élelmezés, Uakás, esetleg ruházkodás tekintetében. — .Vagyis tehát a szülő le akarja vetni mint* den gondját a gyermekről, a mester pedig azt kívánja, hogy neki ne kerüljön semmijébe a tanuló. Ha ezt meggondoljuk, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy ez lehetetlen állapot. Semmiféle más pályán yagy legfellebb talán még a kereskedelem terén tapasztalható ez a mostoha állapot, a mely a gyermeket arra kívánja kényszeríteni, hogy gyenge erejéből, Iliányos ismereteiből önmaga tartsa fenn önmagát és ezen feliül még tanuljon is. Hiszen még valójában alig volt gyerek, még ki sem játszotta kellőleg magát gyerekéveiben, máris a komoly munka gyümölcseit kell megszereznie, az életfenntartás nehézségei közt . És ebben az ő szerencsétlen helyzetében megindulnak a viták, hogy a gyakor

1ilati és elméleti ismeretek megszerzése terén, vájjon a napnak mely órái legyenek j hát azok. amelyeken ez ismereteket elsa- ' játitsa?? összeütközik itt az elmélet és a gyakorlatot tanító két iskola érdeke. De valójában szabad-e hát ezeknek ütközniök Nem-e egymást kiegészíteni kellene ezeknek, egymáshoz simulóan?? De itt tornyosulnak azután az akadályok. Iparos és kereskedő tanonciskola nincs. Aüg is van város az országban, ahol ilyen külön iskolák volnának az alsófoku oktatás szolgálatában. Az elemi iskola padjaiból kinőtt gyermekeknek, ezekben a padokban és szerteszórt épületekben kell meghuzódniok, mert az iparoktatás a a legmostohább gyermeke ennek az ország nak. Folyton hangoztatjuk az ipar fontosságát. Talán soha annyira nem éreztük a kifejlett magyar iparnak szükségét, mint most. Mégis, lám, amikor például Nyíregyházán arról esik szó, hogy az iskolák roszfszul, sőt sok tekintetben kritikán alul vannak elhelyezve, senkinek eszébe nem

1 jut, hogy az ország minden részén, a már 38 esztendőt élő ipariskolák, a liegkomir> szabb viszonyok között sínylődnék, híjájával! nemcsak az épületeknek, hanem hijjával minden legszükségesebb tanszerednek, amelyek az oktatáshoz szükségesek És ezek mellé szegődik, hogy a kép teljes legyen, az a mostohaság, amely a tanítás ideje iránt mutatkozik. Tessék azután ilyen körülmények között ipart teremteni, ipart fejleszteni!! Ezeket az állapotokat az ipartörvény teremtette meg. Ha tehát az ipartörvényt revizió alá veszik, épen abban a részében, amely az iparoktatást öleli fel, akkor szinte elvárható lenne, hogy az alsófoku ipar_ oktatást a nyert tapasztalatok alapján revideálják. Ehelyett azonban az történik, hogy a segéd és mestervizsgát írják kötetezőleg elő. Tehát nem azt igyekszenek javítani, ami javítandó, hanem az eredmény megállapításának szigorításával kívánják a nivót emelni. Nem az oktatás helyesebb voltával törődnek, hanem vizsgáztatni akarnak szigorúbban. Igen ferde helyzet ez. Közel négy évtizeden keresztül, külön volt választva az elméleti és gyakorlati oktatás. Ezt ,ma visszacsinálnii nem lehet Épen az eddigi rendszer következtében. De talán nem is lenne szükséges. Budapesten az Öhegy-utcában a fővárosnak van egy leány iparostanonc iskolája. Ebbe rendes tanoncszerződéssel veszik fel a tanítványokat, akik tanulóideijük befejezte után az ipartestület előtt vizsgáznak. A tanidő alatt benn az iskolában dolgoznak, szotnek, fonnak, szabnak, varrnak, kiváló szakiparosok oktatása mellett, állandó felügyelet alatt és az iskolával kapcsolatos internátusban élnek. Munkájukat értékesitik, ebből igyekszefnek fenntartani, valószínűleg városi segítséggel az iskolát. Erről az*iskoláról olvasván, a jövő iparoktatásnak egy távoli de mély perspektívája kelétkezett előttem. Mintha ugy látszanék, hogy a régi ipartörvény teremtette nyomok ebbe az irányba terelődnének?? És az Óhegy-utcai példát követni kellene, azt a rendszert kellene kiépíteni, hogy energikus tudásu iparosnemzedék képződjék. Közben azonban az átmenetet kellene megteremteni. A legtöbb iparágnak megvan a maga »Holt saison«-ja. Ez alatt azt az elméleti oktatást, amelyet heti négy elméleti, háf" rom rajz órán és egy hittan órán nyújtat nak ma, kumulálva nyújtani lehetne az összevont elméleti oktatási időben. Az épitő, a ruházati iparágaknak megvan a maguk holtszezonja. Ilyenkor nincs dolog, a gyerek alig végez valamit. Az élelmezési iparoknál mindig el van foglalva a tanuló az egész éven át. Ha tehát ahollt szezonokra kumuláltain ék az elméleti oktatások ideje és az iparos-tanonc iskola megfeleli) elhelyezése mellett önálló tanerőkkel rendelkeznék, amint ezt másként alig is lehet elképzelni, ha komoly iparoktatást kívánunk nyújtani, akkor az iparoktatás az alsófokon is megfelelő megoldást nyerhetne. A holt szezonnal nem bíró iparágaknál pedig meg kellene választani azt az időt, tárgyalások és megbeszélések alapján, amely a legjobb megoldást adná. Általában a magyar ipar jövője, de még inkább a magyar nemzetgazdaság jövője érdekében szükséges, hogy az alsófoku ipari oktatást ugy az elméleti, mint a gyakorlati szempontok figyelembe vétele mellett alaposan és végre már együttesen kellene megbeszélnie az iparos-tanonc iskola tanerőinek, a tanonoot tartó mesterekkel., hogy ez a kérdés ne legyen örökéle tűvé téve annak ellenére, hogy most ipartörvényt revizionálínak a nemzetgyűlésen figyelem nélkül arra, hogy az iskolai oktatás rendje miként lesz a jövőben jó] megoldható. A felvetett gondolat, a közel négy évtizedes gyakorlattal szemben újnak látszik. De mert már közel negyven esztendeje tart az elégedetlenség a mai rendszerrel szemben, talán nem ártott a fennebbi gondolatnak is felvetése. Pisszer János. A Budapesti Hírlap a Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör működéséről. Nyíregyháza, január 20. A Nyirvidék tudósítójától. A Szabó les vámi egyei Bessenyei Kör újjászületése óta rendszeres irodalmi és zeneművészeti programmot dolgoz fel a végvárként szereplő íNyiregyháza előkelő ízlésű kulturált közönségének örömére. A Kör működésének híre országszerte visszhangot keltett s legutóbb a Budapesti Hír lap foglalkozik meleg sorokban a Bessenyei Kör működésével. A szombaton délután öt órakor a vármegyeház disztermér ben rendezendő Rákosi Jenő emlékünneppel kapcsolatban a Budapesti Hirlap egyik minapi száma a következőket irja: SzabóIcsváremgye irodalmi életének vérkeringése Nyíregyházán fut össze, a hol egy lelkes irodalmi társaság, a Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör fejt ki elismerésre méltó és a mai időben megber csülhetetlen értékű tevékenységei. Előttünk fekszik egy beszámoló, amely elmondja, hogy a Bessenyei Kör 1921-ben hat ismeretterjesztő (liceumi) előadást, két zenekari hangversenyt, három emlékünnepet (Bessenyei, Endrődi és Benczúr emlékére), egy irodalmi matinét és egy képkiállitást (Benczur-kiáUitás) rendezett a nyíregyházai és szabolcsvármegyei közönség okulására és gyönyörűségére. A Bessenyei Kör érdemes vezetősége (Mikecz Dezső udvari tanácsos, elnök, Vietórisz József dr., az irodalmi szakosztály elnöke és Kardos István titkár) gazdag irodalmi programmot állított össze erre az esztendőre is. Január 12-én nagysikerű Dante-emlékünnep vezette be a sort, január 21-én pedig Rákosi Jenő irodalmi Ünnepet rendez a Bessenyei Kör. A Rákosi Jenő ünnepen Mikecz Dezső a Kör elnöke, megnyitó beszédet mond, Vielórisz Jó"tiilXtatSili? 18 izgalmas bűnügyi kaland DIADAL H10§J|éhill. 4 részben, 28 felvonásban. Cirkuszégés, vonatösszeütközés, hidrobbantások, vadállatokkal való küzdelmek, hegycsuszamlások, gyuj togatások, boxviadalok, száz és száz újszerű trükkök szakadatlan láncolata, (Elefántok, majmok stb.)