Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 273-297. szám)

1921-12-29 / 295. szám

1911. december 29. JStYÍRjriDÉK, együtt a haza nagy érdekét, hanem csak a maga kis önös érdekét. Persze, hogy aztán a tanoncnak tanulásra nincs idő. Eddig az állam maga is elhanyagolta az ipart és ezért a tanoncoktatás is nagyon kezdetleges volt s alsó fokú ipariskoláink pedig alig voltak. Most. hogy közoktatásügyünk a régi bűnök reparálására intenzivebb lanonq­oktatást rendelt el, nem lett volna szabad a mestereknek ezt a kérdést igy kiélezni; A sok mulasztás helyrehozására ez csak a kezdő lépés és azért kérve-kérem az ipa­ri munkaadó mestereket, hogy az agresz­.sziv fellépés helyett a megértés útjára lépjenek és a kor követelményeit célzó ren delettel ne helyezkedjenek szembe. A napokban egy mesterrel beszélget­tem, aki többek közt azt a kijelentést teb­te hogy ő bizony tanulóját nem ereszti az iskolába. Kérdésemre, hogy megbüntetik, azt válaszolta, hogy megéri az azl neki. Es ez a fő, hogy aztán a tanoncnak éri-e, az már a számításon kívül esik. Hát tisztelt Uraim ez nem más, mint a tőke démoni uralma, mely csak az egyén az oszíály pillianatnví "hasznát nézi ez­után, amely mellett' az ország érdeke is háttérbe szorul. Hát akkor hogy jönne a szegény tanonc érdeke számításba?? Az maradhat butának, mert a fődolog csak az. hogy mennél jobban kihasználtassák. Ha ilyen a mi keresztény gondolko­zásunk, akkor ettől nagyon távol esik a keresztény erkölcs és még távolabb a faji érzés, amely csak hangos szónoklatokra és külső demonstrációkra jó, de ha egy­szer a mi önös érdekünk Is érintve van általa ,akkor az anyagiasság szülte elal­kuvás terére lépünk. Másik közleményemben a tanoncis­kola tanitőy-ól kívánok megemlékezni,^ a kiket ez uton is arra kérek, hogy ébren őr­ködjenek afelett, hogy a tanoncok igenis látogassák tanóráikat s a hiányzókkal szemben, illetve azok mesterei eMen a megy torló intézkedéseket tegyék folyamatba, mert ök, akik hivatásuk magaslatán álla­pok s akik: az új Magyarország legbuzgóbb s legderekabb munkásai nem nézhetik kö­zönyösen, mint -ahogy nem is nézik, hogy a tanoncok az anyagiasság kedvéért a ta­nonciskolából elvon assanak. Ha az állam megadja a módot a ta­noncok művelődésére, tanuljanak is és pedig szorgalmasan, mert kevés beszédre, de annál nagyobb tudásra és tettre van szükség, hogy gazdasági életünk fellendü­lésével a biztos alapját megvethessük a nagy és hatalmas Magyarországnak. H. v. A Bessenyei Kör zenekara a Kansz január 7-iki estjén A »KansZ" rendelkezési alapja ja­vára január 7-én a Korona-szálló nagy­termében műsoros estét, utána pedig elő­reláthatólag reggelig tartó táncmulatsá­got rendez. A Kansz óriási érdekeltsége eleve biztosítja az est fényes anyagi és er­kölcsi sikerét. Ennek egyébként biztositója maga a nívós műsor is. A műsoron sze­repel a Bessenyei Kör zenekara is. A karvezető e helyütt hivja fel a zenekar tagjait, hogy pénteken este a szokott he­lyein jelenjenek meg Vájjon, hol lehet most az én /ó tanítómesterem ? . . . A tanítvány hálájának megható példája. Nyíregyháza, december 28. A Nyír 1­vidék tudósítójától. Igazán jó SZÍNŰ, a műveltség áldásait értékelő, nemesen gondolkodó emberek sírig tartó hálával gondolnak a népiskor Iára. ahol a tudás és jóság magvetése szá­mára az első barázdákat vonják a lelkünk talajába, ahol a tanítómester végzi a maga nagyszerűségében még eléggé ma sem méltányolt oktató-nevelő munkát. Ennek az apostolkodó munkának súlyos a ke­resztje. Akiket illetne, elfelejtik könnyíteni rajta s csak az igehirdetés lelki öröme, a gyermekek szerető ragaszkodása, ideá­lok és ideálok a küzdő tanitómunkás hitet lelkesedést ébresztői. A gyermeki sziv tanitószereletét is azonban elhalványítja legtöbbször az élet és pedig annak gyönyörei, gazdag volta inkább, mint szenvedő szegénysége. — Megfeledkeznek az első mesterről, akinek szellemi ujjnyomát pedig sirig viseljük. Most egy levél jutott hozánk, amely ennek a megszokott emberi hálátlanságnak el­lentmond. Egy Amerikába. Bridgeport-ba került ófehértói magyarember, Szabados Dániel küldi a ludakozó levelet Zelen­kay Zsigmond ófehértói tanítónak, egy­kori mesterének és szavaiban gyöngéd szeretettel, hálás emlékezéssel érdeklődik volt tanítójának hogyléte iránt. A példaadó sorokai meghatottan ol­vastuk és tanuságtételként adjuk közre a tanító munka messze a jövőbe kiható erőértékének tanúságaként és egyúttal bi­zonyságaként a messze idegenbe jutó ma­gyar ember hűségének: A levél a következő: Bridgeport, Conn., Október 29. 1921. Tekintetes Zclenkay Zsigmond tanitó ur­nák, Ófehértá. Mélyen Tisztelt Uram!! Tizenkét évvel ezelőtt hallottam Önről utoljára, fis tizenegy éve annak, hogy az ön gondos keze alól kikerültem az elemi iskolából Bodvarákón. S ezek után beke­rültem az élei viharába .és küzdve benne, itten idegenben, .\mikor már magam is férfikort értem, most kezdem igazán érté­kelni annak a tanítómesternek a megfizet­hetetlen becsű munkáját, aki tulajdonkéh pen a korrekt életbe bevezetett. S ezek után olyan lebilincselő vágyat érzek önmagamban — vájjon hol lehet mosl az én jó tanítómesterem, vájjon folytatja-e a Népnevelésnek ezen áldásos, de egyszersmint nehéz munkáját?? Kedves tanitó ur engem nagyon lekö­telezne, ha volna szives velem egy pár sorban ecsetelni jelenlegi állapotát, po­zícióját. megélhetési viszonyokat a maj Magyarországban; tekintettel arra, hogy az óhazai lapok nagyon feketének festik a helyzetet. Az esetleges világháborúi élményeit, ha ugyan a sors "Önt is bekeverte ezen kel­lemetlen életbe stb: Még egyszer nagyon kérem tegye meg ezen szívességet nekem Kedves tani tó uram s egyben fogadja a legőszintébb üdvöz, 1­letemet Egykori tanulója: D. F. Szabados. Egy szabolcsi szobrász a Benczúr-szoborról % Somogyi Sándor szabolcsi születésű szobrászművész, aki a képzőművészeti fő­iskolán a vármegye anyagi támogatásával végezte tanulmányait, levelet irt Mikecz István alispánnak. Somogyi levelében há­lás ragaszkodással nyilatkozik az őt támo­gató vármegye iránt s annak művészi kí­vánságnak ad őszinte szavakban kifejer zést. hogy a Nyíregyházán felállítandó Benczúr-szobor megalkotásánál a várme­gyei szoborbizottság pályázati hirdetést tegyen közzé. A pályázaton ő is részt óhajt venni. Eddig — amint irja — nem volt módja ,alkalma ahhoz, hogy várme­gyéje iránt érzett hálás szeretetének Il­lően, maradandó alkotással kifejezést ad­hatott volna. Annak idején részt vett a Kossuth-szobor pályázaton, de nem ő nyert megbízást. Most a Benczúr-szobor megalkotása méltó feladat alkotóereje szá­mára s ugy érzi, hogy itt az alkalom vár­megyéje iránt való örök hálájának kifeje­zésére. Somogyi érdekes levelével a Besset­nyei Kör legutóbbi igazgatóválasztmánya is foglalkozott, mert a Benczúr-szobor kér­désének megoldásában a vármegye a vá­ros mellett a Kör van hivatva cselekvőf­leg fellépni. Az a felfogás alakul ki, hogy, a pályázat ügyében a később megalakít tandó bizottság lesz hivatva döntepi s a Bessenyei Kör értesíti Somogyit, hogy ajánlatát, munkakészségét alkalomadtán szíves örömmel veszi igénybe a Kör, il­letve a vármegye. Értesülésünk szerint az a lelkes és spontán megnyilatkozás, amely Zalia György itlléte alkalmával a ma élő magyar szobrászok legnagvobbjával, Benczúr szi­ve-lelke szerint való barátjával, Zalával szemben megnyilvánult s a nagy mesterf­nek a váteszi kijelentései, amelyeket Ben­ezur-szobor tervével kapcsolatban tett. kétségtelenné teszik, "hogy a szoborbizott­ság' formálisan is Zalát fogja a szobor megalkotására felkérni. Ez a formális fel­kérés annál is inkább időszerű, mert köz­tudomású, hogy Zala mester műtermében máris készen áll a műremek, Benczúrnak halhatatlan szobra, tönelynék művészi megoldásáról a csodálat és elragadtatás hangján nyilatkozik mindenki, aki a műi­remeket látta. Nyíregyházának sürgősen érdeke, hogy határozott lépést tegyen a szobor kérdésében. Zala nagyszerű re­meke már gipszben, öntve áll s Budapest vezetősége mindent megtesz, hogy a gyö­nyörű szobrot a főváros részére megsze­rezze. Ez a szándék máris megtört ugyan Zala mester akaratán, de most rajtunk a sor. hogy tiszta helyzetet teremtsünk e kérdésben. A szobor végleges megöntése a mai Aiszonyok között kivihetetlen, any­nyi pénzt, amennyibe az ércbeöntés ke­rülne, nem teremthetünk, de a gipszszo­bor megvásárlására szükséges összeget az egész vármegye áldozatkészségével már mosl is biztosítani lehetne. Ugy tudjuk, hogy a Képzőművészeti Társulatnak is ez a terve s e tekintetben készségesen támogatja Paur Géza a társu­lat lelkes főtitkára Nyíregyházát. Meg kell tehát tenni a kezdeményező lépést annak, akit illet, Nyíregyháza városának, meg kell alakítani a végleges szobor-bizottságot amelv kimondaná a döntő szót. Tóth Mária női kalapszalon Nyíregyháza, Vay hüm. 1. H Diadal Mozgóva l szemben. állal női kalapok átformá­lását javítását és uj kalapok készítőét a legújabb divat szerhit jutányos áron. X

Next

/
Oldalképek
Tartalom