Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 273-297. szám)

1921-12-22 / 290. szám

jnEyIryidék 192*. decerabe? 22 A vármegye rendkívüli közgyűlése. Nyíregyháza, december 21. Saját tudósítónktól. Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottsága a vármegyeháza nagytermében ma délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott A közgyűlés 343 pontból álló tárgysorozata a bizottság tagjait ugy látszik nem érdekelte annyira, mint azt már megszoktuk. Tiz óra után még alig vannak egynehány rn az ülésteremben. Ugy látszik a közeli karácsonyi ünnepek tartják vissza a megyebizottság tagjait a közügyektől. — Egynegyed 11 órakor már kissé népesedni ':ezd a torem. Ebben a pillanatban lép be a terembe dr. Jármy Béla főispán, elfoglalja az elnöki széket és a következő hazafias érzéstől áthatott beszédben üdvözli a megjelenteket: Tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés! Ha a közelmúlt idők eseményeiről aka rok megemlékezni, ez a fájdalmas kérdés tolul ajkamra: hát nem verte meg még eléggé a magyarok Istene ezt a szeren csétlen n 'inzetet s a súlyos csapások alatt sem találta meg az egyetértés útját?? Nem akarok a királykérdés meritumának fejtetésébe bocsátkozni, hogy mi helyes, mi nem helyes, azt úgyis a történelem fogja megállapítani. Egyét azonban már most megállapíthatunk: átszenvedtük a hábo^ rut. a romboló Károlyi forradalmat, a megszégyenítő kommunizmust s a ror mán megszállás borzalmait s az ezután következő nehéz időkben Magyarország rálépett a nemzeti fejlődés útjára. Nyugodtan. alkotmányos formák betartásával akarta megalapozni az eljövendő nemzeti megújhodást. A nyugodt tárgyalások és kellő összhang megteremtése helyett azonban olyan férfiak, akik úgyszólván predesztinálva lettek völina, hogy a nemzetet az alkotmányos uton vezessék, a királykérdést erőszakos módon, puccs utján, alkotmányos tárgyalás mellőzésével akarták megoldani. A rendes tárgyalást megkerülő elintézési módok sorozatai sok és súlyos károkat okoztak Magyarországnak. El kellene keserednünk azon, hogy még mindig nem sikerült megtalálnunk az egyetértés kivezető útját. Egy reménysugár azonban visszaadja nekünk a jövőbe vetett optimista hitet. Sopron ismét a miénk, mert visszaakart jönni hozzánk. Magyarország megcsonkítása óta ez volt az első eset, hogy egy testünkből lemetszett darabnak alkalma volt megnyilaVkozni őszinte akaratáról. Sopron kinyilatkoztatta, hogy. Magyarországhoz kiván csatlakozni. Sopron az első fecske és Sopron esete megerősíti szent hitemet hogy n'em hiába mondjuk el mindennapi nemzeti imánkat: Hiszek egy, Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek egy - isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában! A nemzeti imádságot a közgyűlés tagjai állva hallgatják végig. Ezután a főispán a közgyűlést megnyitja s indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározza, hogy Sopron városát és Kállay Tibor pénzügyminisztert mint a vármegye szülöttét örömmel üdvözli. Ezután a vármegye halottairól emlékezett meg. Klár Andor bizottsági tag„ s Réamummmuém mwubbwsmm vész Menyhért,. Simák István és Bedő Lajos községi jegyzők emlékét örökítik meg jegyző könyvileg. Több pont letárgyalása után,, amelyekre még esetenkint visszatérünk,, sor került dr. Kállay Miklós és társainak indítványára, amelynek tárgya gróf Tisza István arcképének megfestése és a törvényhatóságnak az évente tartandó országos Tisza István emlékünnepen való. képviseltetés iránt Dr. Kállay Miklós: Három éve is elmúlott annak, hogy gróf Tisza Istvánt megölték. Hosszú, hihetetlen szenvedésekkel telle három esztent dő. És alig szállott el a gyilkos fegyver füstje, először halkan és mind hangosadban hangzik fel mindenütt az országban a Tisza István neve, hangzik leggyakrabban talán azoknak ajkáról, akik életében nem voltak hívei. Ha nem ítélhetjük meg még az eseményeket történelmi távlaton keresztül, ez az'egyhangú felismerése Tisza István államférfiúi nagyságának, mindenekfölött álló magyarságának és karakterbeli puritánságának tette lehetővé, hogy mások közölt Csonkamagyarország vármegyéi is egymásután siettek az ő emlékét megörökíteni. Több mint egy éve, úgyszólván alkotmányunk helyreállítása óta tárgyaltunk mj is arról, hogy Tisza István gróf grófról Szabolcsváremgye is emlékezzen meg, de mindég közbe jöttek akadályok, amelyeiket lehet inkább saját érzékenységünk állított utunkba, hogy tervünk folyton halasztást szenvedett, mig a mai közgyűlés végre abba a szerencsés helyzetbe hoz és alkalmat nyújt nekem, hogy ide vonatkozó indítványom megtehessem. Mielőtt indítványom megokolnám — ha ugyan ehhez van egyáltalán indokolásr ra szükség — egyre kérném a megyei bizottság itt jelen lévő igen tisztelt tagjait: egy pillanatra, arra a pillanatra, amelyben kénytelen vagyok érinteni a multat, felejtsük el, mely oldalán állott egyikünk és másikunk <a napi politikának, milyen szenvedélyek uszítottak egymás ellen és csak arra gkmidoljunk, ahogy most felismera.* igazságot és ebből íiz igazságból, ebből a belátásból faragjunk emlékezetünkben obeliszket Tisza Istvánnak. Ha visszatekintünk csak egy nagy összevisszaságot látunk, önkénytelenül eszembe jutnak Rubensnek nagy vásznai, melyek a megsemmisülést ábrázolják ahol ezer és ezer alak tépi, marja, gyilkolja egymást, harc, vonaglás, szenvedés minden, ember ember ellen, mindenki minden ellen küzd — de senki sem győz, mert összefogózva és gabalyodva az egész embertömeg folyton zuhan alá a feneketlen mélységbe, a megsemmisülésbe. — Ilyen volt a mi egymás elleni harcunk is. És ebből a rettenetes káoszból, az em ber. a lélek, a hazafiság, a hit anarhizmusából már alig látunk valamit tisztán — az sülyed emlékezetünkben, távolodik, mind ködösebb lesz az elmúlásnak megy elébe, de egy alak, a Tisza István alakja, ahogy szürkül emlékezetünkben a mulítak képzete — mind fényesebben, salaktól rádobott piszoktól megtisztulva, mind világosabban, ragyogóbban domborodik ki előttünk. Mert az elmúlás és feledés csodás tulajdonsága. hogy bárhogy győzni is látszón a rossz, a bűnös, az életben — az emberi emlékezetben dicső és nemes marad fenn, az emléket a nagyságban levő isteni szikrának emeljük, amely, halhatatlan és túléli mindent. Nem egyedüli a Tisza István tragédiája a magyar nemzet politikai múltjaiban, sőt talán kivétel lett volna, ha felismeri idejében nemzete. Halálos biztonsággal lett áldozata a magyar nemzeti közvélemény mindig azon áramlatoknak amelyek a nemzet valódi szükségleteivel ellentétes célokat szolgáltak. A hamis prófétáknak, a mindent Ígérőknek, a konkoly, hintöknek sikerült a legjobbjaink, a legmagyarabbjaink meggyőződését is hamis, vágányra terelni és nem fejlődhetett ki el> ben a nemzetben soha az egyedüli nemzet fentartó és nemzetfejlesztő összetartás, az egységi nemzeti öntudat és felismerése a valódi nemzeti céloknak és szükségességeknek. Tisza István és a magyar nép összeforrott tragédiája is az volt, hogy a nemzet nem értette,, nem látta meg benne a vezért és ebben vétkeztek politikai ellenségei és barátai egyaránt: ellenfelei nem látták meg benne a politikai ellenfél rideg alakja mögött a legjobb magyart, hivei pedig sokszor csak a pártvezért és nem a inemzet hivatott vezérét követték benne. Három éve múlott el ezeknek, talán végére érkeznek a megpróbáltatások évei. Elmúlott a háború dicsőségével és szörnyűségeivel,, kiváltva a nemzetből annyi nagyszerűt,, de felszínre hozva annyi aljast is,, amelyben a világ hatalmasai szövetkeztek a határunkon lappangó orgyilkosokkal és tolvajokkal. Lezajlott a forradalom — a korlátoltak és gonoszak lázadása egy nemzet ellen. Átéltük a kommunizmust,, az őrültek uralmát ezen az országon,, el kell már következnie az igazságszolgáltatás órájának. Az igazságot azonban nem büntetés szolgálja — nehéz ott az igazi bűnösöket megtalálni,, ahol egy egész nemzet hasonlott meg önmagával — az igazságot legjobban az igazság felismerése szolgálja. A meghamisított, félrevezetett közvélemény,, az egész világ szemében Magyarország háborús szándéka,, bűnössége a háború felidézésében egy névben volt összefoglalva : a Tisza István nevében. — Az ország és Tisza István egyszerre buktak el, ugyanaz a szellem mely az ellenséget beengedte az ország határain és letétette a fegyvert a magyar katonával,, ugyanaz adta a fegyvert a Tisza-gyilkosok kezébe. Mikor bűnösnek kiáltották ki Tisza Istvánt a háború felidézésében, evvel ítélték el a nemzetüket is. Ám megölhették Tisza Istvánt. porba sújthatták a nemzetet, de az igazság balhatatlan. És az igazság feltámadt. Tisza István ellenezte a háborút és ahogy az ő egész háborús és nagyvonalú magyar politikája idealizálódik előttünk,, ugy kell, hogy a magyar nemzet is megtisztuljon minden rágalomtól, rádobott salaktól,, egyszerre buktak el, kell, hogy egyszerre jöjjön a feltámadás is. Gyilkosai az igazságszolgáltatás kezén vannak, hogy mindet eléri-e, nem tudjuk, de neki nem néhány pribék fejét kell nyújtani,, hanem nyujtsuk feléje egy nemzet bár késő hódolatát, mondjuk el emléke előtt, hogy ő Tóth Mária női kalapsscalcm NjMfrs, Vaf iim-i l A Elvállal női kalapok átformálását, javítását és uj kalapok készítését a legújabb divat szerint jutányos áron.