Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 273-297. szám)

1921-12-20 / 288. szám

2 «asm 1921. decembev 20 Népszavazás. Most niái- utána vagyunk. Fenntartás nélkül Írhatunk rólla. Ezer hála a sopro­roniak hazaszerető, magyarhii gondolko­zásának, a népszavazás fényes • erkölcsi elégtételt szolgáltatott nekünk. Most már nem lehet félremagyar zání ha őszintén megírjuk véleményünket az egész népszavazásról. Ha tudniillik a szavazás eredményé­nek ösmerete nélkül, előre irluk volna meg azokat a mik itt következni fognak, azt mondhatta volna rá bárki, hogy a sza­vazás kedvezőtlen eredményétől való fé­lelem diktálja tollúnkba az elmondandó­fcat s az esetleges kudarcot akarjuk jóelőre megszépíteni a magunk javára, mint ahogy az osztrák sógornak is bizonnyal ez volt az elrejtett szándéka annál a taktikánál, hogy a szavazás megejtése előtt vissza­hívták Sopronból ((megbízottaikat és bi­zalmi embereiket. Már tul vagyunk az erőpróbán amely javunkra ütött ki, most már senki se vet­heti szemünkre, hogy ehhez hasonló gon­dolatok vezetnek bennünket, amikor nyíl­tan kimondjuk, hogy az egész népszavazási játékot frivol, erkölcstelen és»visszataszitó merényletnek tekintjük a legszentebb esz­mények s főként a mindenek felett álló haza szent fogalmával szemben. Frivel. erkölcstelen és undorító me­rénylet az még igy is, a hogy sikerült, hát még milyen elrettentő igazságtalanság lett volna, ha esetileg másként sikerült volna. Az alatt az idő alatt, mig a szavazás folyt olyan érzés volt rajtam állandóan, mintha a torkomat fojtogatnák. Hogyan?? Hát lehetséges az, hogy, szavazással döntsenek afelett, hogy hova, melyik országhoz tartozzék egy szentsé­ges terület, amely ezereszLendők vihará­ban állandóan, elrvitázhatatlanul Magyar­ország teéstéhez. Szent István királynak koronájához tartozott!?? Hát lehet ezt a kérdést egyáltalában szavazásra bocsá­tani?? Dönthet efelett a kérdés felett a Jelennek átmeneti generációja?? Erezhet arra hivatást magában épen a jelenkornak sokféle eszmeáramlattól és egy világhá­borúban kimerült, erkölcsiségtől megmé­telyezett, megszédített, elkábított, eler­nyedt nemzedéke, hogy bírálatot mondjon tárgyilagosan döntsön ezeresztendős mult és ezereszlendőre szóló ujabb jövendő fe­lett!?? Lehet-e azt szavazat-többséggel, szá­raz szavazó-cédulákkal megmásítani egy rövid nap alatt, amit ezeresztendős mult alakított, szentesitett huszonöt-harminc nemzedéknek egymásután következő sor­rendje ugyanabban az állapotban hagyott vissza örökül utódainak, a jelen nemzedé­kig, amint azt ez a mai nemzedék eleddig bízta és maga is használta!?? Hát nem kell itt megkérdezni a müft­tat is?? Nem kell megkérdezni az ősö­ket?? Nem kell ítéletre hívni a temetőket? A síroknak csendes lakóit, hogy azok is szavazzanak: hol, milyen földben kíván­nak nyugodni?? Vagy ez már nem 1 a haza kérdése?? A haza csak egy darab föld, amely ma ide, holnap oda csatlakozik, ahol a rajta vege­táló mindenkori lakónak érdeke igy, vagy amúgy diktálja!?? Hát csakugyan az lesz ezentúl a haza fogalmának meghatá­rozása, hogy »Ubi bene, Ibi, patria!« Hát csakugyan idáig sülyedtünk vol­na!?? Ezek azok a magasztos »Wilsonj elvek!»!!?? Pfuj! t í A szédület fog arra a gondolatra' hogy a szavazás esetleg másként üthetett volna ki. Mondjuk p o, egy kis terror <az ántánt kommisiók részéről, vagy egy kis­sé több és eredményesebb propaganda az osztrákok részéről, vagy a jelenlegi la­kóknak esetleg nagyobb fogékonysága aZ oda át dühöngő szociálista-kommunista­áramlatokkal szemben... egy valamivel ke­vesebb hűség az ezeresztendős államala­kulattal szemben és száz meg száz iliyen esetlegesség, lehetőség folytán... mond­juk, hogy néhány szavazat hijján mi ma­radtunk volna kisebbségben... Hiszen el­képzelhető lett volna egy olyan eset is amikor két-három szavazatnyi többlettel nyerte volna el tőlünk Ausztria ezeket a szentséges területeket! Hát kérdem: abból, hogy néhány ot­tani lakos esetleg megszédült, megfeled­kezett őseink múltjáról, vagy, hanyaguk kezelte a dolgot és nem ment éli leszavazni mellettünk vagy akadályozva vol t ebben i\ ténykedésben: és emiatt a néhány szava­zathiány miatt esetleg Ausztria többséget szerzett volna: hát akkor néhány, ilyen szavazat miatt elveszthettük volna "mi ezt az ezeresztendős területet!!?? em érzi-e mindenki, hogy itt valami rettenetes nagy erkölcsi gikszer fenyeget, hogy itt egy lehetetlen törvényből 1 szármáz ható szörnyű eshetőség elrettentő igazság­talansága fenyegetett bennünket, de nem­csak bennünket, hanem az egész erkölcsi világrendet s mindazon elveket, ideálokat, amelyeket eddig a legszentebb érzéseink­kel ápoltunk a lielkünk mélyén, az eszmé­nyek örök templomában! Cinikus agyvelőben született cinikus törvény ez. amiből soha semmi jó, semmi üdvös nem származhatik s amelybe soha — de soha belenyugodni nem lehet. Ha mi igazán soviniszták lettünk vol­na. mint ahogy árulkodó ellenségeink foly ton-folyvást híresztelik és a lefolyt ezer­esztendős magyar uralom alatt hatállmun­kat, erőnket arra fordítottuk volna, hogy, a nemzetiségeket elmagyarositsuk... ak­kor azok a nyugatmagyarországi svábok már századok óta színtiszta magyarok volnának és senkinek eszébe se jutna most őket szavaztatni. De mert mi magyarok — minden el­lenkező ráfogás és árulkodás dacára — az idegen nemzetiségekkel szemben mindig lojálisak, toleránsak voltunk és őket nem­zetiségi és faji tuladonságaikban soha erő­szakosan nem háborítottuk és ezáltal lehe­tővé tettük, hogy a svábok, rutének, tótok oláhok ezeresztendő multán is svábok rutének, tótok és oláhoknak maradhattak — hát ebbő} a mi toleranciánkból, sza­badelvüségünkből ez a hália következik?? Ez a hála, hogy most szavazatra bocsássák őket: »Válasszatok — hazát!« Mintha csak afelett szavaznának, hogy ki legyen a nemzetgyűlési képviselő vagy a községi kisbíró. Szégyen, örök szégyen a müveit nyu­gatra. hogy ezt a komédiát végig csináltat ta velünk. Hálásak vagyunk a soproniaknak — de még a fényes győzelemnek se tudunk tiszta szívvel örvendezni. Dr. Sasi Szabó László. Karácsonyi ajándékul ákszerwjdonságok, órák, ezüatnemüek legolcsóbban Sándor Eezsö órás és ékszerésznél IVyiregyliaza, Zrinyi Ilona utca 3- Telefon 229. Régi aranyat, ezüstöt magasárban veszek. 9361-11 Lobogődiszbe öltözött ma reggel Szabolcs székvárosa Nyíregy­háza is. A trikolor hármas szinvarázsa friss. Még a világítás is örömre hangoló. Ma reggelre üde, ragyogó kék é|g|boltu, enyhe decemberi napra ébredtűnk. Szi­vünk hangosan dobban: végre valahára örülni szabad, örülni lehet nekünk is: Sopron városa és környéke idegen anyat­nyelvü testvéreink szavazatával még Trianonnal szemben is az ezeréves Ma­gyarországhoz fűződött örökre. Azt az érzelmi energiát, amelyet ez a győzelmes eredménnyel záródó népsza­vazás életre ébreszt a magyar ludatvilág­ban, ezt az érzelmi erőt nem kicsinyel­hetik ellenségeink sem. Félelmetes ez min­denekelőtt az elnyomó utódállamok sze­mében. Mert az örömben hullámzó ma­gyar levegő átrezegteti a mi ujjongásun­kat Kassának, Kolozsvárnak, Temesvár­nak. Most egy gondolatban, egy hitben, egy reményben találkozik régi Magyaror­szág valamennyi hü fia. Sopron igazságára visszhangják az elrabolt végek mindenütt' hogy íme ez az igazság, az én igazságom is! En is szavaztam, én is hitet tettem k soproni urnák előtt. A gőgös, zsákmányukat reszketve tartó perfid hatalmak pedig titokban kénytele­nek megvallani, hogy veszedelmes jószá­got őriznek hét lakat alatt, mert az eicse­hesitett, eloláhositott nevű magyar váro­sok és községek szive magyar hazáért do­bog és erről, amint Sopron példája mu­tatta, kész hitet is tenni. Oh bár az az öröm, melynek aranyos szálai összekapcsolnak egy pillanatra mindnyájunkat, megfürdetné a gyűlölkö­dő tsetvértvádló lelkeket és Sopron ezrei­nek összetartása egybekovácsolná a meddő tusákban szerte futó erőket. Szabolcs iszékvárosából, amely mind­eddig példát mutatott a béke, megértés, társadalmi harmónia tekintetében, ez a város, amelynek nevét nem szennyezte be villongások átka. üldözöttek keserve, ma a régi idők óta első diadalmas magyar ünnepen, boldog tiszta öntudattal köf­szönti, mint Nagymagyarország előképét, a Soproni népszavazásból győzelmesen kikerült hazafias soproni honfitársakat s hüségesküvel hü maradt ősi Sopron vá­rosát. l ) , Nyíregyházán csökkent a bűnesetek száma. Hónapról-hónapra érdeklődéssel! ol­vassuk az államrendőrség jelentését, mint közbiztonságunk, társadalmi erkölcsünk mérlegelését. Az elmúlt hóról szóló jelen­tésből megnyugvással állapithatjuk meg, hogy ' , csökkent a bűnesetek szama. Államellenes cselekmény egy esetben for­dult elő, de ez sem minősíthető veszedel­mesnek, mert aki elkövette, ittas állapot­ban tette s most a királyi ügyészségen van. Örvendetes jelenség, hogy apadt » vagyon elleni bűncselekmények száma. — Ez annak az eredménye, hogy sikerüli megfékezni a vasúti lopásokat, javult a város közvilágítása is, amit az államrend­őrség már a mult hóban nyomatékosan sürgetett. A sikkasztás, csalás száma nö­vekedett a mult hóban, de értékekben ki­sebb jelentőségű cselekményekről van szó. Az egyes bűncselekmények a következő mértékben fordultak elő: államellenes cselekmény 1, testi sértés 4, ma­gánlaksértés 2, lopás 90, jogtalan elleni erőszak 1, egyéb bűncselekmény, elsajátítás 1, orgazdaság 1, csalás 15, sik­kasztás 8, árdrágítás 7, baleset 3, hatóság éellen icrőszak 1, egyéb bűncselekmény 8 esetben fordult elő. A mult hóban 31 férfit, lb nőt állítot­tak elő a rendőrségen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom