Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 248-272. szám)

1921-11-18 / 262. szám

1921. november IS. jrfíöttrroÉiL után 5 órakör a Vármegyeháza dísztermé­ben lesz. Tárgya: Utazás Ázsián keresztül. Nem csupán a jelléníző szavak festő ere­jével vetíti elénk Cholnóky az ázsiai tája­kat, hanem pompás képek során eleven va lóságok tárulnák elérik a messze Ázsiából A vetített képekkel illusztrált érde­Leesett az első hó, itt a tél. Soha olyan keservesen nem köszöntött ránk még a tél. mint az idén. Nagy a szegénység, nagy a nyomor. Nincs se meleg ruhánk, se cipőnk, se élelem, se fűtőanyag, az árak elérték a legmagasabb horizontot, ugy — hogy a szjegéíny ember semmivel sem tudja magát ellátni, egy amivel mindnyájan kö­zöseri el vannak látva, a nyomor, a nélkü­lözés Legszomorúbb a hely/ete azoknak, —i késnék és tanulságosnak ígérkező előadás bizonyára nagy tábort vonz szombaton dél után a vármegyeháza termébe. Az elő­adás ülőhelyei 20, állóhelyei 10 koroná­ba kendnek s a jegyeket már most meg­válthatjuk az Uságbölfban. dennapos alakja, amint fehér kötőjében kis kocsiját maga előtt tolva, hangos csengetéssel hívja fel az utca népét — fa gyí a tol vegyenek! fagyi a tol vegyenek ! \t ő mestersége is befagyott. Az utcán találkoztam vele. 'Kérdésemre, hogy. mi­vel foglalkozik most télen, panaszosan .— mondta, ahogy jön. Cukorkákat készítek, de olyan drága, hogy. nem veszik. Fűtet­len szobában lakunk, egyetlen meleg éte­lünk a kávé. Hozzá tette mindjárt, nem esek kétségbe »jó az Isten, majd megse­gít.. Az úszómester N Az úszómester, aki a nyáron a türhe­tellen meleg elviselésének egyik fontos té­nyezője volt. akihez mélyen leereszkedve protekcióért mentünk egy kabin, egy uszóruháért. most minden kereset nélkül ül otthon s várja a jószerencsét. mikor hívják házhoz tyúkszemet vágni. Rossz mesterség a miénk, mondja a Mester, rö­vid a szezon. Nem tudunk nyáron annyit keresni, hogy, abból egy telet átéljünk és talán így. is kell annak lenni, lrogy akinek nyáron a legjobb — télen ár legrosszabb. Arra a kérdésemre, hogy. a tyukszemvágö-^ nak mindig szezonja vau — egykedvűen fe.lelte: »az emberek még ebben is spórol­nak. az aki edclig velünk pediküröztetetl most maga vágja tyúkszemét. Pedig ta­lán a legkevésbbé jól fizetett mesterség a mienk, a város túlsó végére elmegyek és kapok 20 koronát — hát meg van ez fizetve kérem?? Megígérve neki, hogy. ezentúl én is vele vágatom a tyúkszemem — barát­ságosan elváltunk. . 1 A kőműves Leégett egy főtéri nagykereskedés A kár több mint egy millió korona. Nyíregyháza, november '17. Saját tu­dósítónktól. A legsúlyosabb elemi csapás, a tüz pusztította el tegnap éjszaka Deutsch Sa­ffíit Takarékpalota épületében levő fűszer és csemege áru nagykereskedését. Éjjel 2 órakor az arra járó rendőrposzt a re­dőny, hasadékain 'kiszivárgó füstre lett fi­gyelmes, mire azonnal értesítette a tűzoltó kat. A tűzoltók azonnal kivonultak a tűz­höz teljes apparátussal, de akkorra már az egész üzletberendezés lángokban állott. —­Több órai megfeszített munka után sike­rült a tűz továbbterjedését meggátolni, de. az üzletben elhelyezett árukészletet meg­menteni már nem lehetett, i A tüz keletkezésének okjál ezideig még nem sikerült megállapítani .Minden valószínűség szerint a cég egyik vigyázatlan alkalmazottja a zárás előtt égő cigarettát dobott el, amitől áztán lángra gyulladt valami. Az sincs kijárva hogy rövidzárlat okozta a tüzesetet, ami­nek megállapítását, majd a kiszálló hely­színi bizottság lesz hivatva megállapítani. A lüz színhelyén Már a kora reggeli órákban hatalmas embertömeg vette körül a tüz szinhes­lyét, két erélyes rendőr tudja csak tá­voltarlani a még füstölgő helyiségtől a kíváncsi sokaságot. A hatalmas kirakat ab­lákok ügy, bekormozödfák, hogy belátni sem lehet rajtok 'Belülről csak a négy üres fal meredezik, a hatalmas bolt berendezé­sek mind porrá églek. A pultokat a tűzol­tók csákányai szerteszét rombolták -Az üz­let közepén drága kincsek — hamuvá mái­vá hevernek. Még az utca járdája is tönk­rement kávéval, rizskásával van tele. — Egy halomba rakva meszelők tucatszám­ra hevernek. Használható portéka a hatal­mas üzletben jóformán semmi sem ma­radt ' A kar nagysága meglialadj§ a millió koronán felüli ér­téket, amiből biztosítás révén csak egy jelentéktelen összeg fog megtérülni. Külö­nös szerencse, hogy azüzlel alatt levő pincé ben elhelyezett hatalmas áruraktarnak semmi baja nem történt. A volt nyíregyházi rendőrfelügyelőt megcsalta üzlettársa \ ii • 1 t Izay Géza üzlettársát, Gál Dezsőt letartóztatták Nyíregyháza, november 17 Á Nyír­. vidék tudósítójától. Izay Géza volt nyíregyházi rendőrfel­, ugye tő nyugdíjba ment és Budapestre köl­tözött, ahol Gál Dezsővel egy a vendőglőj szakmában "képzett, állítólag voll főpin­cérrel társulva átvette a Palláce-étterem ve zfetéséí. Az étterem forgalma nem felelt ntteg a hozzáfűzött várakozásnak, ugy, — hogy áz üzlettársak elhatározták, hogy el­adják az éttermet. Ez meg is történt, de az árubabocsátásnál kiderült, hogy az ét­termen óriási adósság van, amit Gál De­zső él titkolt Izay Géza előtt. Izay most feljelentette a csaló üzlettársát, akit a rendőrn'ség le is tartóztatott. A Nép c. fővárosi napilap az eset részleteiről a kö­vetkezőket írja: 1 Izay Géza a Pallace-élterem tulajdon­sa feljelentést lett a rendőrségen a volt társtulajdonos, Gál Dezső ellen, akivel kö­rülbelül egy évvel ezelőtt társult. Felje­lentésében elmondotta, hogy mikor ebbe az üzletbe mint társ belépett, Gál Dezső azt mondotta, hogy az egész üzemnek ösz­szesen háromszázötvenezer korona adós­sága van. Tekintve azt, hogy az étterem án az! időben jó üzletnek bizonyult, Izay Géza halszázezer kompnál fektetett be,"az üzletet kibővítették s minden tekin­tetben nagy beruházásokat eszközöltek — Az üzlet azonban rosszul ütött be. Kevés volt a látogató, állandóan ráfizettek, ugy, hogy elhatározták, az étterem eladását s kifizetve a 350 ezer korona adósságot, a megmaradt pénzen megosztoznak Mikor sikerült az éttermet eladni, egymillió öt­százezer koronáért, - akkor derült ki csak, hogy az összes adósság egymillió kétszáz­ezer korona. Elmondja továbbá a felelentő azt is. hogy Gál'Dezső a társuláskor egy igazol­ványt mutatott Bandler József aláírással, amely, szerint ő főpincér volt. A főkapitányságon a Munkácsy de­tektív csoportot bízták meg a nyomozással amely csoportból Gótzinger detektív meg­állapította azt, hogy ez az igazolvány ha­misított és hogy Gál Dezső nem volt fő­pincér A rendőrség Gál Dezsőt őrizetbe vette. A csalás hire őszinte részvétel költ a városunkban köztiszteletnek és szeretet­nek örvendő volt nyíregyházi rendőrfel­ügyelő iránt. akiL becsületes nyiltszivüsége és bizalma vitt kárvallottságba Akik téii álmukat alusszák. akiknek a tél elvette még az ő silány kis kenyérkeresetét is — akik kénytelenek —r. szerszámjukat a jövő tavaszig pihenésre kárhoztatni. Felkerestünk közülök egy. pá­rat. hogy lássuk, hogy élik át, hogy alusz­szák át az önhibájukon kivül rájuk kény­szeritett hósszu "téli álmukat. A íagyialtos A legtipikusabb nyári mesterség közé tartozik a fagylaítos A nyári napok min­Mindenkinél legnehezebb a helyzete a kőműveseknek A rossz idő beáltávaj megszűnt az ő mesterségük. Télen nem dolgoztat senki, nem Is lehet. A malter megfagy Nyáron alig volt munka, min­denki várta az olcsóbbodást, senki sem javíttatott, építkezés egyáltalán nem volt. Megkérdeztem az egyik régi közismert mestert, nyilatkozzék a helyzetükről. Szó­ról -szóra leirom amit mondott: »Nyíregy­házán van körülbelül 10G0 kőműves, akik közül legtöbbnek nagy családja van. — Ezek mind kereset nélkül vannak, sőt leg­többje egy fillér nélkül áll itt ez nagy tél előtt. Arról a nyomorúságról, arról 1 a ke­serves helyzetről, amilyen a kőművesé, beszélni sem lehet. Tessék elképzelni egyik társunk, aki békében 15—20 segéddel dol­gozott. most az egyik egyháznál a meg­üresedett sirásó helyét szeretné betölteni. A gyermekei mezítláb, rongyosak. A felesé ge súlyos reumával hetek óta az ágyat nyomja, orvos, patikára nem tellik ' és mnes aki segítse őket. Ilyen a mi helyze­tünk kérem. Meg csak tűrünk, szenve­dünk, a belevő falatot vigasszal pótol­juk, majd a tavasszal — de ha jövőre is ugy lesz mint már évek óta, akkor majd mikor megindul az építő munka, nem lesz kőműves, mert a mostaniak a nélkü­lözéstől kidűlnek, ujak meg kőművesnek természetesen nem mennek. A Sóstón A kis vonat hangos zakatolással küzkö­dik, hogy a hótól,, sártól rossz pályán keresz­tül vonszolja magát. Kiérünk a Sóstóra, mint valami temető ugy néz ki, - mintha még az élők is aludnának itt. A vendéglő, cukrászda, fürdő zárva. Sehol egy ember, egyetlen élő lény, egy hangos kutya,, mintha azt ugatná a véletlen arra vetődének, hogy a meleg szobá­ban itt is van élet. Egyetlen ember itt, aki folytatja — nyáron át is űzött mesterségét — a kisvasút állomás elöljárója. Ő épp ugy fo­Jgadja á Vonatát most is, mint mikor az embe­rek ezreit vitte a Sóstóra. De egy munkával kevesebb van neki is, a jegy kiadással. Egész télen át nem ad ki annyi jegyet —' mint nyá­ron egy nap alatt. ... Ez a természet rendje. A sivár tél után jön az ujjáébredés, a tavasz. A jövőbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom