Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-12 / 231. szám

JSfYÍRVIDÉK Í9«!. október 12 E cim alatt a Darwint egyik száma a szerkesztőhöz intézett alábbi levelet közölte dr. O. K. jelzéssel, mely tanügyi vonatkozásánál és gondolatébresztésénél fogva méltán számithat minden érdeklődő figyehnére. Előrebocsátom — írja a levél irója — nem szeretem az állalmeséket. Nem birom el, hogy védtelen állatoknak éppen olyan butaságokat adjanak ti szájába, mint amilyeneket az emberek mondanak. Épen ez okból azt hiszsem, ai állatvédő egyesületeknek kötelességük volna ez irányban is megvédeni az állatokat és állást kellene foglalniok az állatmesék ellen. Itt van pl. »a róka és a szőlőd meséje. Sohasem fogom elfelejteni, mert benne volt egykor az elemi iskolai olvasókönyvemben. És amit egykor beleoltottak az oly fogékony gyermek-agyvelőbe, az ugy, benne marad, mintha gőzkalapáccsal verték volna beié. Ha a 4—6 éves gyermekbe azt oltjuk, hogy- egy vörös és ibolya-csikos zebra teremtette a világot — egész életén át se tud többé szabadulni ettől az ostobaságtól. Mint felnőtt ember sokat fog tanulni és olvasni s értelme azt fogja neki mondani, hogy az a dolog a zebrával tiszta bárgyúság — és lelke legmélyén mégis mindig ott fog lappangani a titkos kisértet: hátha mégis van valami a dologban azzal a zebrával. ... Egyszer egy róka megkívánt egy fürt szőlőt, mely azonban nagyon magasan függött. Mire megvetően mondta »Úgyis savanyu a szőlő« Szép mese, nemde?? Nos, egyik barátom egy rókát tart ketrecben, mikor a mult ősszel meglátogattam, félkiló édes szőlőt vittem a rókának, de ez hozzá se nyúlt. A róka egyáltalán nem is eszi a szőlőt... Miért bolonditanak hát bennünket ilyesmivel a meseköltők?? Mert az állatmesékből

1 nagyon szép erkölcsi tanulságot lehet levonni. És pedig milyen tanulságokat ! Nem akarom azt állítani, hogy mi emberek semmit se tanulhatunk az állatoktól, hiszen az állatok például sohase pörösködnek, ügyvédi és bírói közbenjárás nélkül is feltudják egymást falni. Csakhogy ilyen ártalmas tanulságokat sohase vonnak le a meseköltők, hanum csupa olyanokat, melyeknek semmi közük az állatokhoz, mert az természetüktől egészen idegenek. Ön bizonyára ismeri az egy sarai ember és a kígyó meséjét. Az ember egy kigyót talált, mely a hidegtől meg volt dermedve s részvétből a kebelébe tette, alig tért magához a kigyó, megharap la. — Tanulság: jótét helyébe jót ne várj. Határozottan tiltakoznom kell ellene, hogy a kigyót ezen az alapon Ítéljék meg. Először is áz ember nem tudta, hogy a, kigyó őt meg fogja harapni, hát a szegény kigyó ugyan honnan tudhatta volna, hogy ő neki most háláiból nem szabad harapnia, hiszen ő mindig minden élőlényben zsákmányt, ellenséget lát. Az egyetlen értei ines tanulság, amit ebből a meséből le lehetne vonni, igy hangzanék: ember, ha valaha kigyót találsz, melyhez semmi közöd, tiagyd ott ... Levelének további részélten a maga Tvöltötte állatmeséket mutatja be okos és értelmes tanulságokkal ős sorait e szavakkal zárja be: /Tenni ptSIig mégis csak kellene valamit.«... Bizony az ilyen irányú cselekvésnek is nagyon itt van az ideje. A szezon legszebb filmje: A koldusgrófnű szombaton, vasárnap az üpoilóban. á Mg yklliéi i eform&tM egjhii ünnepe Dr. Baltazár Dezső Nagykállóban A harangszentelés napjának müora Nagykálló. október 11. A Nyirvidék .tudósítójától. Nagykáliónak vasárnap, e hó 16-án nagy ünnepe lesz. A község református lakossága ezen a napon szenteli fel íi templom most készült uj harangját. A nagyszabású ünnepre Nagykálióba érkezik dr. Balíhazár Dezső püspök is, akinek méltó fogadására megtették az előkészületeket. Balthazár püspök s az ünnepélyre jövő vendégek szombat délután 5 óra 20 perckor érkeznek Nagykálióba, a hol az állomáson ünnepélyes fogadtatás lesz. Másnap reggel nyolc órakor ünnepélyesen felhúzzák az uj harangot. Itt a?ünnepi aktus mozzanatai a következők' lesznek: XC zsoltár, énekli a gyülekezet. Isten dicsősége, a ref. dalárda énekszáma. Görömbey Péter lelkész imát mond. Nánásy Kató megkoszorúzza az uj harangot. A gyülekezet a Himnuszt énekli el. Az ünnepség ezután istentisztelettel folytatódik, amelyen Szikszay András lelkész mond imát, a prédikációt pedig Balthazár Dezső püspök mondja. A református dalárda az Istentiszteleten a Hiszekegyet és a Szózatot énekli. Az istentisztelet után a református iskolában kőzebéd* lesz. Délután 4 óra 15 perckor orgonaverseny lesz a ref. templomban. Az orgonán Arokháty Béla zenetanár játszik, énekszámokkal Peckl Mlhályné, szavalattal dr. Keéky Istvánné szerepel. Porzsolt István lelkész bibliamagyarázatot tart, a vegyeskai* és a ref. énekkar egyházi énekeket adnak elő. Este nyolc órakor a főgimnázium tornacsarnokában lesz hangverseny, amelyet a református asszonyok rendeznek. Ezen f a hangversenyen dr. Balthazár Dezső — mond megnyitót. A református dalárda a Hiszekegyet énekli el, Zámbovszky Sándor a Harang avatás c. szaval, ezután a vegveskar éneke, majd Lányi Lászlóné monológ száma következik. A református dalárda bordallat zárja be a hangversenyt. A harangavatási ümiepélyre a tudiiivalók a következők: Vidéki vendégek elszállásolás végett levélben vagy élőszóval előre jelentkezzenek Nánássy Andor főgondnok, takarékpénztári igazgatónál. A közebédre előre jelentkezhetni október 14-ig Kriston Elek segédlelkésznél. TRiNDBERG önélet irása Egy eiet fejlődése kötetei újból kaphatók: I. A cseléd fia (II. kiadás) V Vallomások (III. kiadás) VI. El egymástól (III. kiadta} VII. Iaferco (Újdonság) Kaphatói! az Hjiigbiltbii. @ÍU Útban Turkesztán leié Egy szabolcsi hadifogoly jegyzetei — Przemysl erődeinek robbanásai után Nyíregyháza, október 11. A Nyirvidék tudósítójától. A Nyirvidék po stíl ja értékes küldeményt hoz. Egy szabolcsi származásit volt hadifogoly küldi el; számunkra jegyzeteit turkesztáni emlékeiből. Dr. Lupkovics György Przemyslnól esett fogságba és csakhamar a Don és Dnyeper közötti síkon robog a végtelennek tetsző cári birodalom belsejébe. A finoman jellemző tollal megirt jegyzetek érdekes képsorozatban varázsolják elénk a messze Idegenbe tetl utat. A jegyzetekből ezalkalommal a kővetkezőket közöljük: Szibéria vagy Turkesztán? Tompa dübörgéssel robog vonatunk * Dnyeper hídján a sötét éjszakában. Néha egy--'egy fényszóró világítja meg a hatalmas hidat és a rajta siető vonatot, azután ismét minden sötét marad: észre sem vesszük, hogy Kiewet hagytuk pl. Vájjon hová visz} utunk?? Még magunk sem tudjuk. Talán a minden oroszok cárjának hűséges csinovnikai — hivatalnokai — sem határozták meg egyelőre, hogy hová irányítanak. Ez nem is oly sürgős. A busz millió négyzetkilométeres, birodalomban hetekig utazhatunk. Csak megyünk előre a Don és a Dnyeper közti végtelen sikon, hol valamikor őserőtőt duzzadó eleink legeltették fürge lovaikat. Még fülünkbe csengenek Przemysl erő deinek robbanása, meg látni véli szemünk az égig ható lángoszlopokat, szinte reng a föld még lábunk alatt, ha visszagondolunk arra az első tavaszi napra, ami kor a büszke és dacos erősséget kénytelenek voltmik átengedni az ellenségnek. Második Világos volt. De utána még szomorúbb évek jöttek ... Gyorsan változnak a képek, kelet felé tartunk. A végnélküli rónák szemlélete szemünket is kitágítja. Néhány nap és vonatunk átrobog a Donon Voronesnél, majd a kies Penzát js elhagyjuk és Szizranon tul vonatunk már a megfagyott Volga hidján tart. Majd feltűnnek Szamara aranyos kupolái és aggódva kérdezgetjük egymást: Szibériába vagy, Turkesztánba fog—e vonatunk elágani?? Még mindig nem tudjuk, vájjon Szibéria hómezőire, avagy Turkesztán homokpusztáira szánt e bennünket a győzők akarata?? Találgatjuk, melyik volna jobb. A bajtársak többsége szívesebben tartana Turkesztán felé, hiszen bár előreláthatólag hosszú fogság bilincsei várnak reánk, de igy talán alkalmunk lesz bele-bele pillantani a bűvös-bájos Kelet légkörébe. Ázsia földjén. Reggelre vonatunk mái- az TJ rul hegység nyúlványain halad és megpillantjuk Orenburgot, a német telepitvényt és az uráli kozákok főhelyét. Most már tudjuk, hogy Turkesztánba visznek. Itt látjuk először — habár csak a vonat ablakaiból — az első turbános és kaftános mohamedánokat. A vonat még lassan halad a jeges Ural folyó hidján és rövid idő múlva már Ázsia földjén .vagyunk. A műveli területek hamarosan elmaradoznak és helyükbe lépnek a messzi steppék, azok az óriási kiterjedésű füves lapályok, amely kelet felé Szemipalatinszkig, nyugat és délnyugat felé pedig a Donig és Kaukázusig terjednek. \ Már két hete utazunk. Szemünk már hozzászokott a hatalmas arányú területekhez, most azonban kezdődik egy uj látvány, a homoksivatag. Utunk homokhegyek között vezei; a hó, mely odáig min-