Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-28 / 245. szám

1911. október 28 jmmom 3 Haas Ignác írja a tudósiló, nagybirtokos és szeszgyá­ros egyike Szabolcsmegye leghiresebb gaz­dáinak. a következőképen ecsetelte a hely­zetei : — Ertem, hogy gondoskodni akar­nak a tisztviselők burgonyaszükségletének ellátásáról. Azt is értem, hogy a főváros vezetőinek fáj a feje, hogy az erőszakkal felhajtott árak mellett miképen ludja biz­tosítani ;t lakosság burgonyaigényeit. — Csak egyet nem értek: azt, miért kell ép­pen egyedül Szabolcsból várni az üdvös­séget. Hiszen nem csak Szabolcsban te­rem krumpli. Pl. csonka Szatmárvárme­gyében az Ecsedi-láp körül olyan kitűnő krumplitermés van, hogy jobbal nem is lehel kívánni. Miért fordítják avatottak, és avatatlanok a figyelni ükei egyedül és kizárólag Szabolcs felé?? A zárolás gon­dolatát én egyáltalában meglehetősen cél­talannak tartom. De még ha minden ter­melővel szemben egyformán alkalmazzák a végszükségre való apellál ássál utóvég­re ebbe is bele lehel törődni. Ami azonban minden körülményiek közölt kihívja a leg­elkeseredettebb kritikát, az az ország egy­egy ötletszerű kiragadott területének igazságtalan megterhelése. Ha tehát nem helyeslem a terület zá­rolását; logikusan tovább haladva azt kell kérdeznem, vajon az árak csökkenését nem lehetne inkább elérni a vásárlók záró, lásával Azl értem ez alatt, hogy ne en­gedje meg a vevők körének szertelen ki­terjesztéséi. Ez alaLl nem azt értem, hogy speciális vásárlási igazolványokat ad­janak, mert ez megint csak protekciós rendszerre vezetne és a korrupció fekélyes jelenségeit újítaná meg. Azonban ha meg­szüntetné az állam költségére való töme­ges vásárlásnak most divatozó formáját, akkor egészen bizonyos, hogy egy sereg alkalmi krumpli-vevő elmaradna. Igen nagy fontosságot tulajdonitok én is a köz­lekedés megjavításának. MM inouri Aekersniann? Az Omke szabolcsi utazói ezután el­mondják miként történt Millhofferék vád alá helyezése, majd megszólaltatják Ackersmannt, akit csak az bánt, hogy szökését híresztelték. Ackersinauii — mondják Unikéék — fogalom Szabolcs­ban. A vörösbajuszu kisvárdai keres­kedő hallatlan szívóssággal és eréllyel bo­litotta le a szindikátus által rája bizolt óriás üzletet. Eelkerestük természetesen őt is. Nagyon megtörte az ellene irányuló lámád ás. — Soha ennél súlyosabb méltatlansá gol! Képzelhetik az urak, hogy megakasz­tottak az én munkámban. Irataimat, köny­veimet elvitték. Hetekig nem nyúlhattam hozzájuk. Tessék igy dolgozni. Engem csak egy, bánt, azl akarták rólam elhitet­ni, hogy szökni akarok. Miért?? Hová? Pár héttel ezelőlt vettem egy patikát eme­letes házastul a sógoromnak. Ezt akar­tain vele megbeszélni Ungváron. Útleve­let kértem. Hál szökik egy Ackersmann, akinek nem egy háza van, akinek van mit vesztenie?? fis ha szökni akar. akkor út­levelei kér?? Hogy drágák leltek az árak?? Bi­zony nagyon drágák lettek. Én szeretném legjobban, ha olcsóbbak volnának. Miért kelleti felszöknie a burgonya árának?? Az Omke tanulmányútján erre a kér­désre egy kisvárdai kereskedő ad érdekes feleletei, a többek között a következőket mondván a régi és a mostani helyzetről: A régi kereskedőnek vigyáznia kelleti, hogy mennyit ad a krumli kilójáért. Nem volt ugyanis benne biztos, hogy ha magas áron vásárol, lesz-e még vevő árujára. A maga veszélyére, a maga zsebére dolgozva vigyáznia kelleti tehát arra. hogy minél alacsonyabb áron vásároljon burgonyát: a mennyiség csak másodsorban jött te­kintetbe. A Fogyasztási Szövetkezét nem törődik azzal, hogy milyen áron vásárol. A fogyasztó ebből az árból úgyis csak 50 fillért fizet, az 50 fillér és a beszerzési ár közötti differenciát, bármennyi legyen is nz, megfizeti neki az állam. Az ár tehátja'Z uj vevőnél semmi szerepet nem játszóit: csak arra kelleti figyelnie, hogy minél' több burgonyát vásároljon be. Természe­tos, hogy ilyen körülmények között a bur­gonya árának fel kellett szöknie. Az egyetlen helyes megoldásnak azl tartjuk, ha az egyetlen vevő, a köz­ponti ármegállapítás, a vevőnek hét­röl-hétre önmagára való licitálása he­lyébe a kereskedő egyenként vásárol­na be s a köztisztviselők ép "ugy, vá­sárolják meg a burgonyát a kereske­dőnél. mint bárki más. Ha az állam készpénzben adja oda a tisztviselőnek azt az összeget, amit most a burgo­nyára fizet rá, a tisztviselő azért sok­ka! több és jobb árut fog kapni, mint a mostani viszonyok közöli. 21IMKI vagon burgonya Az Omke. szabolcsi burgonyakirándu­lásáuak az a főcélja, hogy megnyugtassa az éltűző fővárosi afelől, hogy Szabolcs­ban igenis kapható még az a 4000 vagon krumpli, amennyire Budapestnek szüksé­ge volna. A tudósítók arra a kérdésre, hogy van-e ok pánikszerű félelemre, meg­állapítják, hogy nincsen, mert a gazdasági felügyelőség adataiból kitűnik, hogy több mint 21000 vagon burgonya ter­mett Szabolcsban s ebből a nagymértékű szállítások-után is juthat a fővárosnak. A nagyszabású burgonyariport ezután ösz­szegezi tanulságait és megállapítja, hogy káros volt a szindikátus működése és gaz­daságos beszerzés az lett volna, ha a ke­reskedelmet szabad verseny alapján aján" lallételre szólították volna fel. Turkesztánban szenvedő magyar hadi­foglyok. Egy pohár dohos víz. rohadt kása. A szirtes temető. Egy szabolcsi itju jegyzeteiből. 'Dl*. Lupkovics Györgynek lapunk számára átengedett értékes jegyzeteiből néhány színes képet közöltünk a* "magyar hadifoglyok életéből E zalkalommal dr. Lupkovics a sivatagi nyár és tél szenve­déseiből tár fel érdekes képel a követke­zőkben: Kalandozásainkat gyakran megaka­dályozták azok a szélviharok. amelyek Turkesztán sajátos tüneményi. Minthogy a nyári hőmérséklet néha eléri a 70 C-t, már tűrhetetlenné válik a forró levegő. — Ellenben ahol növényzet nincsen és így a kisugárzás is elmarad, vagyis kint a si­vatagban, éjszaka a hőmérő csaknem 0-ig siilyed. Néha azután valahol Szibériá­ban a Jeges-tenger mellékén megmozdul a légtömeg és orkánszerü vihar süvít végig a pusztákon. Jaj ilyenkor a "karavánoknak! A nap elsötétül, sürü homok tölcsérek vágtatnak végig a sivatagokon és a hegye­ket áthatolhatatlan homokköd fedi el. A nap annyira elsötétül, hogy lámpa mel­let lehet csak dolgozni. A finom homok a vihar ulán még napokig szállong a le­vegőben és a legszorosabban elzárt vas ablakredőnyökön is átszivárog annyira, hogy finom homokréteg fed mindent. Az ember orra, szája és füle tele rakodik a (fi­nom homokszeniecskékkel és még a lé­lek zet is nehézzé válik. Ilyenkor még u skorpiók is elbújnak, amelyek különben elég gyakran szokták volt megzavarni éj­jeli nyugalmunkat. - Máskor meg a sáskajárás hoz némi változatosságot. Messze az Ili folyó me­dencéjében kikelnek a rajok és bámulatos gyorsasággal lürnek előre. Mint a zápor­eső, ugy hallatszik zugásuk, a nap elsö­tétül és a virágzó oázisok néhány óra alatt tönkre mennek. Mintha a természet gon­doskodni kívánt volna arról, hogy az oázisok lakói se bízzák el magukat túl­ságosan és a jégeső és filoxera helyett sás­kajárási bocsátott e földre, amely még a türelmes mohamedánokat isidhozza sod rukból. Turkesztán! téi­Első nyarunk igy gyorsan múlott el. Hirtelen beköszöntött a tél. Egy szép őszi napon fagyra ébredtünk és a fák zöld levelei mind a földön heverlek. Ide­jük sem volt megsárgulni. Ugy szokták összeszedni takarmányul. A hőmérő a fagyj)ont alá is leszállolt és a hadifogoly-társaság beszorult a ba­rakkokba, ahol a megmaradt egyetlen, szórakozást a tanulási is szűkre kellett szabnunk. Bizony nem lett volna olyan ne­héz a tél, ha mindenki szorgalmasan szel­lemi munkával foglalkozott volna. Sajnos, sokan voltak, különösen a magyar baj­társak közötl, akiknek ehhez semmi ked­vük sem volt és nagyobb részük kártyá­zással töt lőtte el a téli napokat és nem liagyta tanulni a tanulni vágyókat. Pedig ezeknek a szomorú éveknek egyetlen haszna az volt, hogy ismereteinket kibő­vithettük. A szorgalmasok együvé bújtak és fagyoskodva bár. de rendit hetetlenül tanultak tovább. Hisz nemcsak mi fagyos­kodtunk, hanem fajrokonaink, a tadzsi­kok is. Nekik nincs kályhájuk, ezt csak az igen gazdagok és világlátottak szerez­ték be modernebb házaikba. Télen a tea­házak közepén lévő földbe mélyített kis ürt töltik meg parázzsal, arra egy fedőt lesznek és betakarják szőnyegekkel és a teázók oda dugják lábukat melengetni és letakarják szőnyegekkel és ugy, élvezik a mindennapi teát. Mocsaras Tundrákban. A léinek is elég hamar vége lett azok számára, akik idejüket hasznosítani tud­ták. Az uj tavasz azonban szomorúan ni­dult. Főllépet a kiütéses tífusz és a ha­difogoly-temetőben egyre hosszabbak lel­lek a sorok. Távol, rideg hegy. tövében je­lölték ki a hadifoglyok örök nyughelyét. A sírokon virág se zöldül s az egyszerű fejfákat rövidesen kiszaggatja a sivatagi szél. Nemsokára uj jövevények jöttek. A Bruszilow-féle offenzívában az oroszok számos foglyot ejtettek. A foglyokat el­küldték Szibériába s azután onnan — so­kakat meg egyenesen is — Archangelszklie szállítottak, ott Tiajókba tömték és átvit­ték a Fehér-tengeren Kandalaksába a Kóla félszigetre és onnan a Murmann-vasüt épí­tésére. A mocsaras tundrákban addig dol­goztatták a foglyokat derékig vízben, mo­csárban állva és ezernyi moszkitótól kí­nozva, mig az egyhangú és üres táplálko­zás folytán skorbutba eslek. Ekkor azután visszavitték őket Archangelszkbe, ott te­herkocsikba gyömöszölték és leszállilot­ták Taskentbe. Olt azután a még élve ma­radtak — sok szállítmánynak csak a fele érkezeit meg élve — parancsot kap­lak a holtleslek eltemetésére. Mikor nagy kínnal ezt is elvégezték, kórházba szálli­tották szegény társainkat s amint ismét képesek voltak valamelyes munkára, ki­vitték vasutat építeni a sivatagba az af­gán határ felé. Naponkint egy pohár do-

Next

/
Oldalképek
Tartalom