Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-04 / 224. szám

1991 któber 4. JNtYÍRIflÖÉK. 3 őre volt Nyíregyházának, tehát békében is testévet védte á jogrendet, a város polgá rainak testi épségét és vagyonát. Ha nem is követelésképen jár, de jár humanitás­ból, emberszeretetből, a háború halottjá­nak megbecsüléséből, a vitézségnek érté­keléséből: kegydijképen. A kérvényét azon­ban elutasították azzal, hogy Tasi József automatikusan ál ment az államrendőrség! kötelékébe. Az idegen országban, idegen földben pihenő Tasi József bizonyára nem is sejti, hogy ő automatikusan átment az állam­rendőrség kötelékebe. Ö az »ótomatáról« dig csak annyit tudott, hogy egy lyukon be kell dobni a" pénzt, meg kell nyomni egy. gombot, vagy meghúzni egy fogót és a szekrényből kiugrik valami jóféle. Olyan »ótomatát« azonban soha életében nem látott, amibe bele dobnak egy hősi halált halt városi rendőrt, a sóhivatal főnöke megnyom egy gombot és csodák-csodája: kiugrik belőle egy magyar királyi állam­rendőr, kezében az utalvánnyal, amélyet az állampénztár minden pillanatban va­donatúj államjegyekre vált be. Mert ho­gyan képzeli a tekintetes szakosztály fezt az automatikus átmenetet. Talán ugy, hog3 r Tasi József csontjait összeszedték a Do­berdó kövei közül és egy urnába téve oda­tették a belügyminiszter ur "őnagyméltó­sága asztalára, hogy ime! itt van Tasi Jó­zsef Nyíregyháza város rendőre, aki Isten kegyelméből és a nyíregyházi városi szak­osztály véleménye és javaslata értelmében automatikusan átjött az államrendőrség kötelékébe?? Erre Tasi József főnixként föltámad — természetesen automatikusan — hamvaiból automatikusan fölveszi az államrendőrség egyenruháját s automati­kusan lejelentkezik, mondván: Kegyelmes Urnák jelentem alásan Tasi József városi rendőr vagyok, aki automatikusan átjöt­tem a magyar királyi államrendőrség kö­telékébe!?? A kegyelmes ur erre kezet fog Tasi Józseffel és azt mondja: Hozta Isten Tasi József immár magyar királyi állam­rendőr, csak jelentkezzen a kapitánysá­gon, majd fölveheti a fizetését az elesés napjától kezdve visszamenőleg.... A szakosztályi javaslat ténybeli téve­dése, hogy az államrendőrség senkit sem vett át automatikusan, hanem igenis csaTv azokat vette át, akiket át akart venni s akiket nem vett át azokat a város tarto­zik eltartani vagy ugy, hogy foglalkozást ad nekik, vagy. ugy, hogy nem reTlektál ^szolgálatukra és nyugdijat ad nekik. Ha azonban a városi alkalmazott végkielégítés és felmondás nélkül elbocsátható, akkor természetesen nem jár neki semmi, hacsak ilyen méltányos eset nem forog fenn, mint a Tasi József esete. Másodszor: még ha az államrendőr­ség automatikusan átvette volna is a vá­rosi rendőrséget, akkor is csak élő rend­őrökre van szüksége és nem hősi halot­takra vagy eltűntekre. Tehát Tasi Józse­fet sem vette át, sem pedig ő — szegény — nem ment át, se gyalog, se automatikusan, mert tudvalevőleg a halottak örülnek, hogy nyugodtan kipihenhetik a földi fá­radalmakat és nem igen balanszíroznak' egyik kötelékből a másikba, ahogyan azt a tekintetes szakosztály elképzeli. Hát étidig van a Tasi József esete. Én magam is rokkant vagyok, de szeren­csémre csak a féllábamat hagytam ott Szerbiában, de hálát adok a jó Istennek, hogy nem kell folyamodnom a városhoz, l mert még rólam js* kisütnék, hogy mialatt > Szerbiában jártam és lekapcsolták a bal­lábamat, azóta automatikusan átmentem valami csodabogár kötelékbe. Maradtam a szerkesztő urnák őszinte hive: Egy féllábú hadirokkant Nyilatkozik Milhoffer Ernő jogtanácsosa Dr. Matavovszky István ügyvéd levele a szerkesztőséghez Impns, minden mozzanatában bizt, históriai nap, a magyar görjkatólikusság erőre, cselek­vésébredésének napja v«lt a tegnapi. A szöveg élén acélos akaratú, izzó lel­kesedésis nagy organizáló képességű emberelianak, ugy, hogy, a Szervezés kul turális gazdasági teren rövidesen megin dul. A tel jövőben Márjócson hatalmas szálloda épükogy a hitéletre oly rendkí­vül lentős nagy búcsúkon az elszásolás kérdése megoldást nyera Ez magát Máriapócsol ís fellendíti. mert melelő szállás mellett meghatvá­nyozódik búcsúra érkező ájtatos hivők száma. Nderwskelőtt nyoiál és könyvkiadóbivalali létesitünlmajd sorra meg fog valósulni a szövetkelre, iskolák létesítésére irányú ló tervünis. fin a maar görög katólikusság re­neszázát várom a tegnapi ün­nep naptól. A vd városi rendőr kegydija — H > i -i í í ;| Egy hatfirkant levele a szerkesztőséghez Igen litelt Szerkesztő Ur! A »Nyridók egyik közeli számában olvastam, h*y Tasi József valamikor még a békében ;ndőr volt Nyíregyházán, dc eltűnt a hajt éren, s felesége most kegydi­jat kért a vostól. A szakosztályok a ké­relem elutazását javasolják, miután Tasi József a váisi rendőrség kötelékéből az államrend őrig kötelékébe automatikusan átment a reiőrség államosítása következ­tében. Elfogott keserűség, amikor olvastam A hirt, azuü pedig elmosolyogtam ma­gamat a javsLat naiv indokolásán. Sze­gény Tasi Jójef, aki a lengyel mocsarak­ban, a Dob«dó szikláin, vagy a szerb hegyek közöt alussza örök álmát, igazán nem sejtette, togy árván maradt család­ját valamikormilyen »agyafúrt« indoko­lással fogják lutasitani. Tasi Józst ahogyan elképzelem, a mozgósitáshozbevonnlt katonának. Pántlikásan, kaárdásan. Elbúcsúzott a feleségétől, a g^r ekei tői, azután kemé­nyen nekiindul.a háborúnak. Amerre ment éljenzés, kndőlobogtatás kisérte. — Az állomásokon ügarettával, kaláccsal kí­nálták. Azután jtt a végnélküli háború s egy hóvizes téli eén Tasi József befejezte földi pátyafutásá Kiküldték feldwaché­uak a drótsövényeié, azután többé nem jött vissza. Hogy ú történt vele azt nem tudja senki. A hábru statisztikájának leg­szomorúbb rubrikába: az eltűntek közé irták be Tasi Józsfet, aki mindent oda­adott a hazájának, afialal életét, a boldog ságát a családi élet íjövendőségének min­den reménységét. Héi halált halt. Itthon várták. várták egy évig, két évig. Még talán mos is várják. Egy tit­kos reménység a szi' legmélyén még azt súgja, hogy Tasi Jósef talán egyszer hazajön, este megzögeti az ablakot és suttogva mondja: itt vagyok kedves fe­leségem, én vagyok. P Jóska! De Tasi Jó­zsef nem jön haza, lert talán a gránát szétszakgatta a testét kozák paripák ke­resztülgázoltak rajta.de utolsó lehelete, utolsó sóhajtása erreszállt, a Haza felé, amelynek földjében ntn pihenhet. Mikor azután nagyon sokáig várlak Tasi Józsefre, árván naradt felesége azt gondolta, ohgy talán négis csak jár va­a hősi halált halt ira után, aki rend­Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Hivatkozással a Nyirvidék szeptem­ber hó 30-án megjelenő 221 számában Letartóztatták a szabolcsi burgonya szin­dikátus vezérét* cím alatti közleményére, a sajtótörvény 20. szakasza alapján ké­rem áz alábbi helyreigazító soroknak a közétételét: Nem felel meg a tényeknek, hogy Mil­hoffer Ernő tröszt hálózatot létesített — vagy szindikátus alakított volna a burgo­nya vásárlás monopolizálására. Szindiká­tusi a Magyarországi Köztisztviselők Or­szágos szövetkezete alakított Budapesten, melynek Milhoffer Ernő havi fizetéssel ellátott hivatalnoka, igy nem fedi a való­ságot az sem, mintha Milhofefr Ernő mint burgonyakereskedő járt volna el ezen ügy­gvel kapcsolatban. Nem felel meg a való­ságnak, hogy Milhoffer Ernő épen a fenti oknál fogva bárkivel is társas viszonyban lett volna. A köztisztviselők által alakí­tott szindikátus csakis az úgynevezett köz­tisztviselői ingyen burgonya kizárólagos vásárlására alakult meg és Milhoffer Ernő ezen szindikátus elnökének: Schnetzer ny. hadügyminiszter azon határozott utasítá­sára, miszerint minden elképzelhető mó­don és bármily áron ugy, viendő keresztül a burgonya vásárlás, hogy október 15-ig vagyis a téli fagyok beállta előtt 6000 va­gon burgonya leszállittassék eszközölte a burgonya vásárlásokat. Valótlan, hogy. ezen vásárlások miatt a burgonya ára oly magasra szökött volna fel, hogy mikor Budapesten kis tételben a burgonya ára 4 K 30 fillér volt, ugyanakkor Kisvárdán Milhoffer 5 koronát adott volna kilogram­monként. Hitelesen igazolható, hogy a legmagasabb vásárlási ár kilogrammon­ként 4 IC 50 fillért tett ki, amely ár 21K* 90 fillér kezdő árról emelkedett ily ma­gasra és igy az eddig leszállított 30Ö0 va­gon köztisztviselői burgonya kg-ként 4 koronába sem került, beleszámítva az psz­szes üzleti költségeket és a kereskedői hasznot amelyet a burgonya gyűjtésével megbízott legális bizományosok könyvel­lek el és ez a haszon egy esetben sem tett ki többet, mint*bruttó 10 százalékot. Mi­kor a szindikátus működését illetve a vá­sárlásokat Milhoffer Ernő utján meg­kezdte, az első napokban elérte a kivánt célt: az árak leszorítását, inert a Buda­pesten jegyzett 7 koronás ár egyszerre 4 koronára esett le. Valótlan azon állítás, hogy az 'ügy­nökök illetve bizományosok vagononként 2500 illetve 3000 K külön jutalékot kaptak volna egyetlen egy, kivétellel: Földes test­vérek mándoki kereskedők bizonyos felté­telekkel egy tételnél, hogy szállításaik fenn ne akadjanak felsőbb utasításra ilyen jutalékban részesültek. A Földes mándoki céggel szemben különben a ke­reskedői tisztességgel és polgári becsület­tel össze nem illő bűncselekmény miatt a büntető eljárást a Köztisztviselők Or­szágos Fogyasztási Szövetkezetének four­g'onyasziiidíkátusa folyamatba tette. Valótlan mintha ügyfelem a házkuta­tás előtt Budapestre utazott volna, mert a házkutatás megtartása és vallomásának megtétele után a vizsgálóbíró tudtával és határozott beleegyezésével utazott el kísé­retemben felettes hatósága meghívására Kisvárdáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom