Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-26 / 243. szám

JfnK¥IDÉK íoktóber 26 A puccs. Kiváló és gondviselésszerű szerencsének mor dhat ók, ha a nagy tanulságon kivül más szomorú következményei nem lennének a karlista puccskísérletnek. Nem az elvekről kívánunk szólani. Az események még olyan közvetlen közelben állanak és a nagyközönség előtt annyira homályban vannak, hogy voltaképen botor vállalkozás lenne átvenni a történetíró szerepót és ítéletet mondani. Hogy az elvi kérdésben melyik tábor nak van igazsága : a szabadkiraly-vála'iz tóknak, vagy a legi imistáknak, , arról bajos volna diskus^zióba bocsátkozni, mert ugy az egyik oldalon, mint a másik oldalon az okadatolás fgész láncolatát lehet az elvi kérdesbeu felsorakoztatni. A legitimisták főérve az, hogy mi pártos nép vagyunk és a népié ek tem» peramentumára való tekintettel kimondhatatlan veszélyt rejteget ingában minden választási küzdelem. Hát még a király- v lasztas. Volt nekünk már egyszerre három koronás királyuak is. A szabad királyválasziók ezzel szemben főként a nemzeti függetlenség évszázados álmainak valóra-váltát és _a di nasztiától elszenvedett sok, feledhetetlen sérelemnek az emlékeit sorakoztatják fel érveiknek Nem ezekrfll akarunk most beszéli. Nagyou helyesnek tartjuk a nemzetgyűlés nagy többségének azt az álás foglalását, hogy ezek a kérdések és az egés t király kérdés nem alkalmasak most az aktív politika számára s leghelyesebb, ha miu deuki fenntartja az ő legjobb meggyőződését jonb időkre s majd, ha a külpolitikai vi-zonyofc annyira megérnek s a b**lső konszolidáció annyira megerő-ödk, hoogy a nemzet politikai életi rázkódás nélkül fogja kibírni ennek a súlyos problémának a megoldását, majd aksor vissza térünk reá. Addig pedig csak maradjon a jelen függő helyzet, a király nélkil királyság berendezkedése, amelyaek első áldásos sikerei annyi kudarc és balsors után épen ezekben az órákoan kezdtek volna kibontakozni. Mi tehát nem ezekről az elvi kérdésekről akarunk most megemlékezni, nem a kérdés meritumáról, hanem magáról a puccskísérletről. Állapítsuk meg, hogy az eddigi fejlemények igazolása szerint mi nem fagyunk sem forradalmi, sem balkán-fajzat. A mit 48-as forradalomoak nevez nek, az vérnélküli, ideális evo'ució voit, a mit ppdig okióberi forradalomnak neveznek, az nem volt nemzeti, hanem inkább nemzetközi forradalom. Az internacionálé jegyében született nemzetbom lasztó őrület. A magyar nemzet nem forradalmi Nálunk sem királygyilko^ságokkal, se bombáméiényletekkel, se pucscsokkal dolgozni nem lehet. A mi vérüakbe annyira belemént, annyira beidegződött az ezeresztendős alkotmányosság érzéke, hogy mi csak alkotmányosan tudunk és szeretünk dolgozni, fejlődni és é ni A magyar néplélekiől teljesen idegen fegyver minden erőszakosság és miuden rajtaütés, minden oruzva-támadás. A nyugati kultúrának évezredes hatása annyira átformálta a magyar faj egyébként tzélső*-éhekre hajlamos temperamentumát, hogy mi i yeuekre már sem hajlamosak, sem kaphatók nem vagyunk. Épen azért a legnagyobb szigorusággal ítéljük el «z efaj a kiséileteket, a melyek csak arra alkalmiak, hogy ezer sebből vérző nemzetünkre U|a*»b, meg ujabb megpróbáltatásokat zúdítsanak és az áldadan testvérharc szörnyűségeit f l idé<z=»k. HÍ csakugyan komoly érvek szólanának a mellett hogy vissza öjjön a király, ha csakugyan íejtegetae szamunkra valami t a tarsolyában, mint ahogv hirdetik és sugj ik-bugják (hejh, de nehezen lehet már az ilyeneknek hitelt adni. . . hiszen Károlyi Mihályról is azt sugták-bu^ták, hogy zsebeben hozza az antant szimpátiáját és a ránk nézve kedvező külöabékét.. ) de ha mondom csakugyan volna valami abban a tarsoly >an hát ki vele. Meg lehetett volna aztmpnd.ni, mutatni nyíltan is, albotmányos formákban is, vagy kellő dískréció alatt kö ö nt leheteti volna a hatalom törvényes letétemén es ivei is. Mi nem tudtuk fehételezni, hogy akár a miniszterelnök, akár maga a Kormányzó ntm azonnal a legnagyobb készseggel fogódnák a sorsuuk végleges jobbra-fordulásat jelentő vállalkozást. Ha komoly sikert© jelentene, azóta már Budapesten bizonyosan dúdalkapuk állanának a szabadító király előtt . . , De igy . . . Ehhez nem értünk. Meghalljuk és megér jük mi az okos beszédet, de erőszakot, azt n«m i-merüuk. Ezer hála ^s elismerés a kormmy nak, hogy helyén volt az esze, a szive és erős bb tudott lenti az erő zaknál és meg tuita előzni azt a szégyen

1 eljes, ad a katasztrófilis tragédiát, a mely abból állóit volna, ha a nemzetközi békét veszélyeztető ki érlettel szemben idegen hatalmaknak kellett volna beavatkozni és rajiunk megint átgázolni. S. Szabó L Előkészületben a törvényhatosagi reform. A belügyminiszter kérdései. A belügyminisztertől a vármegyéhez nagyjelentőségű leirat érkezett, amely tuk nő az efemer napi események kere'.ein és messze kiható jelentőségű a törvényhatóság életének jövőjére. A miniszteri leirat a következőket mondja: A trianoni békeszerződés 1921. évi július 22-án életbelépett. — Ennélfogva az 1915. évi VI. t.-c. 2. szakasza értelmében a törvényhatósági bizottság alkatelemei tekintetében történjenek-e és ha igen, milyen változások, főleg pedig, hogy & törvényhatósági bizottság újjáalakítása milye u választójog alapján menjen végbe. A törvény értelmében ugyanis eddig a törvényhatósági bizottság tagjait is az országgyűlési képviselőválasztók vá'asztották, az országgyűlési képviselő választójogi ra vonatkozó törvény azonban még megalkotásra vár. A belügyminiszter a kérdések nagy fontosságára tekintettel meg akarja hatlf

[atni a törvényhatóságok első tisztviseőit, akik saját közvetlen tapasztalataik alapján leginkább hivatottak véleményt mondani arról, hogy a közel jövő nagy feladatainak megvalósítására, mily Összetételű törvényhatósági bizottság lenne a legalkalmasabb abból a szempontból, — hogy az irányító, szabályalkotó, közigaz gató, ellenőrző és — "főleg a városoknál — vagyonkezelő feladatoknak legsikeresebben megtudjon felelni és hogy a lakossáf minden rétegének megfelelő érvényesülés® mellett biztosítani tudja, hogy az értelmi színvonal ne sölyedjen és hogy a közügyek intézésében mindig a közérdek követelményei érvényesüljenek. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével a miniszter kérdéseket tesz fej amelyekre 15 napon belül, tehát meglehetősen sürgősen vár feleletet. A legfontosabb kérdések ezek: Nem lenne-e kívánatos az ügyeket intéző és vagyonkezelő 'törvényha'ósági bizottsági tagok számának apasztása és hft igen milyen mértékben?? Mivel a vármegyék politikai kérdésekben való állásfoglalásának nagy súlya van és mivel sok "községből állanak nem lenne-e indokolt, hogy a vármegyei, törvényhatósági bizottság aránylag nagyobb számú tagokból álljon, mint a városi?? Miként biztositható, hogy a törvényhatósági bizottságban a lakosság minden rétege megfelelő arányú képviselethez jusson? — Miként gátolható meg, hogy egyik társadalmi osztály vagy foglalkozási ág se kerülhessen túlnyomó többségbe? Kivánatos-e a virilizmus fenntartása, ha igen, milyen terjedelemben és arányban? A nyers legtöbb adófizetés vétessék-e alapul, vagy gyakorol tassék-e Valamely kiválasztás és hogyan?? Milyen állami egyenes adók vetessenek számításba?? — Nem kellene-e különbséget tenni az adó tekintetében az ipari és kereskedelmi életet élő városok és mezőgazdaságból éli? vármegyék közt?? — Lehessen-e valaki több törvényhatóságban virilista?? Kívánatos-e a törvényhatósági tisztviselők részére az ülési és szervezeti jog fenntartása és milyen mértékben?? Minő széleskörű legyen a választójog és mik legyerek a korlátozások különösen áltampo'gárság, életkor és ottlakás tekintetében?? Fetruházhatók-e a nők Is Választójoggal és ha Igen, milyen korlátozással? ^ Mik legyenek a választhatóság korlátai?? Kiterjeszthető e a választhatóság a nőkre is az esetben, ha Választójoguk van?? A megalkotandó uj törvényhatósági bizottság az általános tisztujitásnak záros határidőn belül leendő megtartásával? A leirat még több kérdőpontot tartalmaz a csonka vármegyék közigazgatására vonatkozólag. — Az utolsó kérdőpont a vármegyék mai autonom szervezetébe nyul be erősen, a mennyiben azt kérdezi, hogy: »tekintet-