Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-23 / 241. szám

nyíregyháza, 1921. október 23 * Yasárnap XJUS. évfolyam. * 241 JSfYÍRSTIDÉK. EtöMzatéai árak: haíyoan: ««*sz évre S20 K, toMftw* XC K, n*tryodévre 80 K, agy hónapra 80 K, <WMn : woé%z évr« 320 K. félévr* «0 K, rr%gy«xJ*vre 80 K, •év hónapra SO K. f-fiy»» »zén> Ara S korona. AlapMotta JÓBA ELEK foloífla azarkaaxtó Dr. 5. SZABÓ LÁSZLÓ Szarkaaztösóg és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 138. Postachequt Kéziratokat nem adunk vissza. ITyugatmagyarországi hőseink példája a történeti idők köd távlatában örökké vi­lágító tornya lesz nemzetünknek és méltán. 'Náluk nélkül nem tárgyalhattunk volna Sopron és környékének sorsáról s még kevésbé érhettünk volna el eredményeket. Ebban az elsatnyult, időszerűtlen párthar­cokkal, tülekedéssel, önzéssel telt, min­dent a hazától váró és semmit érte tenni nem kész — gyalázatos korban, a jó ér­zésű magyaroknak kétségbe kellene esniök ha azok a drága magyar fiuk ott a nyugati gránicon piros vérükkel nem festenének hajnalt sötét egünkre. De ott vannak s minél többen válnak közülök hősi halot­takká, annál élőbb lesz e nemzet. Igaai hősi halottak ők: A világháború mártírjai­nál is ékesebbek, mert önként sőt tilalom ellenérf vállalták sorsukat és nem katonai szolgáklti kötelezettség nyomta őket lö­vészárokba. Mikor őket látjuk mintha visszatérni látnók a Rákóczi, Bercsényi korát! Uj kurucok nőttek a letarolt ma­gyar földből, akiknek nem imponál Trianon. Ezeknek nem lehel megparan­csolni világhatalmi szóval sem, hogy hallgassanak, aludjanak és minden arcul­csapást köszönettel fogadjanak. Ezek a bandák, ahogyan magyar lapok is nem átallották írni- több tiszteletet szereztek a magyar névnek és több sikert Ígérnek mint mindaz a meghunyászkodás és op­portonismus, amelyet politikusaink három év óta tanúsítottak. Egyedül az erő, a cselekvés imponál. Igy volt és igy lesz mindig. Eecseghetnek össze-v-ssza népszö­vetségről, döntő bíróságokról, minden­féle megállapító és kiigazító bizottságok­ról, általános lefegyverzésről, világbéké­ről, mégis csak annak lesz a végén igaza, becsülete, boldogsága, jövendője, aki nem mástól kunyorálja ki a koldusnak já­ró száraz kenyeret, hanem maga szántja, veti, boronálja, aratja, őrli és dagasztja verejtékével puha, fehér kenyerét. Csak­hogy ehez hit, akarat, erő, vér és halálos elszántság kell. A zöld asztalok udvarias­kodó őszinteség nélküli tárgyalásai . az egymást gyűlölők között csak előkészítik, elodázzák, olykor biztosítják a népek cse­lekvését, de a kérdések eldöntéséhez még­sem az alkudozás, hanem a cselekvés ve­zet. A nyugaünagyarországi hősök bebizo­nyították, hogy néhány száz elszánt fegy­veres is fütyülhet pár jól irányzott golyó­val a nagyhatalmak parancsára. Vonják le ez esetből a tanulságot reánk agyarko­dó összes szomszédaink. Néhány ezer tenni kész magyar akad még nálunk nem­csak a nyugati végeken, hanem északon, keleten és délen is! Ha elpattanásig feszi­tik a hurt, hát akkor meg fogjuk mutatni hogy különb legények vagyunk mi, az el­esettek, még ma is, mint ők, a fenhéjázó olcsó győztesek. Igaz, nincs nagy hadse­regünk, mert leszereltek, kifosztottak minket és mi önmagunkat, de nem is kell nekünk olyan rendes hadsereg, mint amilyent a békeszerződés megenged. Jó lesz nekünk a rendetlen is. Itt is, ott is, í mindenütt. Senkisem tudja, honnan jöt­tek, hová mennek, a földből teremnek és mindenütt ott vannak ahol kell. Ha Euró­pa szegénylegényeivé akarnak tenni, hát tudják meg, hogy ehez felette jól értünk, ! Van hozzá hajlamunk! őseinktől örö­költük. Erdők mélyén, hegytetőkön, bar­langokban tudunk mi rejtőzni és ott és akkor lecsapni, ahol legjobban fáj és ami­kor legkevésbbé várnak. Hogy nálunk nél­kül rendet Középeurópában nem csinál­nak, azt elhihetik, azok akik ismerik híré­ből a pusztákon száguldó istenostoros ős­magyarok emlékét! Ha velünk akarnak csinálni, hát akkor lesz rend, de itt Ma­gyarországon csakis a mi igazságos ren­dünk lehet maradandó, aminek előfeltétele pedig az, hogy ősi határainkról takarod­janak el mindenünnen a trianoni hódítók' Egy szabolcsi ifjú Turkesztánban a „Világ menyasszonyáénál Chodzsent, a Szir Darja-menti telep — A hadzsikok megta­nulnak magyarul — A Szir Darja hullámaiban — Ahol rabok az asszonyok Nyíregyháza, október 21 A Nyirvidék j tudósítójától. l)r. Lupkovics György, a'Szabolcsból messze idegenbe vetődött hadifogoly szí­nes képet ad a Nyirvidék szerkesztőségé­nek átengedett jegyzeteiben a Turkesztán mélyébe vezető útjáról, amelyen Taskent városáig vezette el olvasóinkat. Taskent históriájának vonzó elbeszélése után tu­datja dr. Lupkovics, hogy zu Mülter tá­bornok, a főkormányzóság hadifogoly osztályának parancsnoka Chodzsentbe — küldte, ahol három évet töltött ell Erről az időről a következőket mondja el dr. Lupkovics. . | Alig ismerkedtünk meg a taskenti élet­tel, midőn sorsunk intézői, a főkormány­zóság hadifogolyosztálya, melynek élén von und zu Müller tábornok, a Taskent­ben elhelyezett egyik orosz dandár pa­rancsnoka állott, tovább küldött bennün ket( Chedzsentbe, ahol a hadifogság vég­telennek látszó 3 évét kisebb megszakítá­sokkal — eltöltöttem. [ A »Világ menyasszonya. < ; Chodzsent Turkesztán egyik legré­gibb telepitvénye és Nagy Sándor biro­dalmának volt legszélsőbb erőditvénye India ellen. A »Világmenyasszonya« ne­vét viseli ez a hely és ha nem alkietlen len kreposztban s a Szir-Darja puszta partján levő barakláborban kellett volna eltöltenünk szép éveinket, bizonyára csak kedves emlékekkel távoztunk volna innen Chodzsent a Szamarkand-andizsáni va suti vonaltól 14 kilométerre fekszik észak­ra a Tien-Szan nyúlványai tövéiben, ame­lyektől a Szir-Darja választja el. A szik­lás és homokos területen néhány száz km.-en terül el ez a termékeny oázis amely üde növényzetét nemcsak a Szir-Darja csatornáinak, hanem a köves talajhói ki­bukkanó számos forrásnak is köszönheti. A Szir-Darja emelkedő északi partjain azonban hirtelen megszűnik a növényzet és szürke egyhangú sziklasivatag váltja fel. Amint elhaladunk az oázison, amely az áprilisi tavasz teljes pompájában ragyo gott, élvezettel szívtuk magunkba a bal­zsamos illatot, amit a sok ezernyi man­dula, barack és fügefa ontott ki magából. Dacára amiak, hogy csak április volt még teljesen nyáriasan volt minden kifejlőd­ve, sőt a gyümölcsfák már nagy termést mutogattak. A gyapotmezők sürü és ma­gas zöld leveleikkel pompáztak, a rizs­földek erős öntözés alatt voltak és a szőlő­lugasok is teljes árnyékot nyújtottak. Egy­szerre azonban véget ér a dus természet és előttünk áll 8 méter magas falaival a kreposzt«, amelyei 1866-ban foglallak ell az oroszok. A magas falak agyagból vannak ké­szítve, széles körbástyákkal: az északi falba egy magasabb torony van beillesztve amely az őrség utolsó menedékét képezte s igen jó megfigyelőhely is volt. Innen szé­les kilátás nyilik déli felé a Pamir tetőktől egészen a perzsiai határokig nyúló hegy­gerincek csúcsaira. Mélyen a közepükig hóval vannak borítva és ha a lenyugvó nap sugarai megaranyozzák a jég és hómező­ket, a látvány sokkal impozánsabb még, mint a tiroli Dolomitok aAlpenglühn«—je. Taranyenkó zászlós. A kreposzt udvarán kaszárnyák van­nak, ezek fognak ezentúl állandó lakhe­lyűül szolgálni számunkra. Az orosz őr­ség parancsnoka elég udvariasan fogadja a pljeniket — hadifogoly — és mindjárt ki is utal számukra egy jó nagy legénységi szobát, hol valamennyi magyarnak ei kell helyezkednie. Az idősebb tisztek és orvo­sok részére külön szobákat tartott fenn Taranyenkó praporscsik — zászlós — ési kijelentette, hogy vendégeknek tekinti a hadifogoly tiszteket és a vendégjog minden vonatkozásában megillet bennünket. — A későbbi évek folyamán kitűnt azután, hogy kissé kellemetlen vendégek voltunk! s néha mint kaliczkába zárt madarat tar­tottak, de Taranyenkó — azt meg kell adni — a formák embere volt és sohasem volt felhevülve, hanem pezsgő vérű ifjú és bohó társainkat egy mohamedán főpa­pot is megszégyenítő nyugalommal csu­katta le. Kezdődött az elhelyezkedés. Vaságya­kat kaptunk, amelynek tíeSzkái közt nem­csak a háború folyamán megismert ro­varok, hanem a százlábúak is tropikus bő­ségben hemzsegtek. Mit tévők legyünk?? Ara 2 fcorona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom