Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 197-221. szám)

1921-09-08 / 203. szám

A debreceni isi koigíui válsága Gyűjtés folyik anyagi telaegitésére — Szabolcs áldozatkészségének ielemelö hatása Nyíregyháza, szept 7 (Sajét tudósítónktól) %>k felől érkezik ma segélykiáltás, de most, amikor a magyar kultura egyik legősibb és legerősebb bástyája, a debre­ceni kollégium intézi felénk segítésre hivó (szavát, megrendülve kell megáll amink. — immár olyan veszedelmes erejű a gaz­dasági válság, hogy nemcsak védtelen kis embereket tipor le, nemcsák kisebb oszlo­pokat dönt ki a magyar kultura büszke építményéből, hanem megingatja annak leghatalmasabb oszlopzatát is, hogy állap­jában rendítse meg az egész nagyszerű alkotást. A debreceni ősi kollégium válságáról! van szó. Ez a nemes hagyományoktól szen telt hatalmas intézmény komoly anyagi gondok súlya alatt roskadozik. Lehetetlen, hogy erről tudomást ne szerezzen nem­csak minden magyar protestáns, de min­den magyar ember, mert a kollégium büsz­kesége, telteti szellemi vára felekezeti kü­lönbség nélkül az egész magyarságnak. — 'Nem is marad pusztába kiáltás a kollé­gium segélyért folyamodó szava. Máris sokan siettek támogatására és miként ár­vizA-esz edelem idején a megriadt környék minden -munkabíró fia a gátra siet, ugy a kollégium áldozatkészségre hivó szóza­ta is megmozdít és tettre serkent minden jó magyar embert. A kollégium válságáról a következő információt kapta szerkesztőségünk a kol­légium vezetőségétől: A debreceni kollégium kormányzósá­ga a súlyos anyagi helyzet nyomása alatt a nagyközönség áldozó készségéhez fo­lyamodott. Kollégiumunk s a tiszántúli református egyházkerület tizenkétmillió korónál nyújtott szorongatott hazánknak hadikölc-sönképpen. Vagyoni ereje főké­pen tőkepénzben állott. Ezt jórészt visz­szafizették az adósok. Kiadta a kölcsönt, amikor drága volt a pénz s visszakapta akkor, amikor a pénz értékéből, vásárlóké pességéből igen sokat veszített. Tüzelő­anyagra ezelőtt soha semmit sem kellett költeni tv most pedig — 1914 óta — évi kiadása ezen a cimen 300000 K körül jár évenként. Az uj tanévre 1,1000000 koro­nára rug a tüzelőanyag beszerzési ára. — Tápintézetünknek minden tőkéje elfo­gyott, uj adóssága közel áll az egymiil­lió koronához. Ilyen körülmények közt njabb segedelemig, egyedül nagyközönsé­günk áldozatkészsége segíthet rajtunk. — Adománygyűjtésre tanáraink mentek szét. Az engedélyt erre még 94778—918. sz. a. nyertük a belügyminisztériumtól. A gyűjtés nagy munkája megkezdő­djön. Az egyházmegyékbe szétküldöttek névsora a következő: Alsószabolcshaj du­vidék Jakucs István tanár, BékésBánát dr, Szeremley Béla tanár, Bereg dr. Ecsedy István tanár, Debrecen, egyházmegye dr. Hoffer András tanár, Felsőszabolcs dr. liartha Károly tanár, Hevesnagykunság dr. Erdős Károly tanár, Középszabolcs Péterffy László tanár, Nagybányai csonka és Nagykárolyi egyházmegyék Rózsa Sán­dor pénztárnok. Szatmári e. m. dr. Lencz Géza egyetemi tanár. A még be nem osz­tott Bihari, Érmelléki és Nagyszalontai csonka egy házmegy éket részben Maday, Pál tanár és a járását korábban befejező gyűjtő fogja meglátogatni. A kollégium vezetősége áldozatra hív­ta fel az egyes törvényhatóságokat is és Szabolcsvármegye az elsők között sietett az ősi intézmény segítségére. A segítést kérő felhívások eredményét számbavevő Debreceni Protestáns Lap vármegyénk­ről a következő szavakban emlékezik meg; Meg kell emlékeznünk S zaho 1 csvárme­gye páratlan, lelkes felkarolásáról tanús­kodó intézkedéséről. Kezünkben egy fel­hívás, mely a megye területén lakó "tehe­tősebb birtokosokhoz ment szét, szövege a következő: »Uram! A debreceni őskol­légium válságos anyagi helyzetbe jutott s ebben segítségére lenni minden jó ma­gyar embernek hazafias kötelességed Alis­pán úrtól kaptam a felhívást, hogy járá­somban lakó minden vagyonosabb egyéni és intézményt községenként hívjak fel termény vagy pénzbeli adakozásra. Az adományt akár terményben, akár pénzben történik, kérem tájékozásul az elöljáró­ság utján velem közölni. A termények összegyűjtésével a község elöljárósága bí­zatott meg. A debreceni főiskola mindnyá­junk közös kincse, melynek jótéteménye­it felekezeti különbség nélkül élvezi min­denki. A segítség tehát mindnyájunkra nézve erkölcsi és hazafias kötelesség. Ti­szalök, 1921 augusztus 8-án. Kubassy, fő­szolgabíró. Szabolcsvármegye kiáltása mái' eddig sem hangzott el meghallgatat­lanul a pusztában. Bizonyítja kimutatá­sunk két tétele s az a körülmény, hogy a vbüdszentmihályiak vagonra menő termény, összegyűjtéséi határozták el. Szavakat sem találunk hirtelen meglepetésünk, ál" mélkodásuiik, hálás elismerésünk és forró köszönetünk méltó kifejezésére ezeknek a fényes tetteknek a konstatál ásakor Lelke­sítse a ragyogó példa törvényhatóságain­kat, hittestvéreinket, minden rendű és rangú hazafilársainkat! Meg vágjunk győződve, hogy ezek az elismerő sorok további áldozatokra ser­kentik vármegyénk lakosságát és büszke­ségünk, Arany János»'és Csokonai kollé­giuma iránt minden egyes szabolcsi ma­gyar ember tudni fogja kötelességét. » Ferencz Ágoston kisvárdat porcellángyára Nyíregyháza, szept. 7. Saját tudósítónktól. Ferencz Ágoston'kisvárdai ipartelepé­nek hire ma már országosan elterjedt. Az originális szellemű, kiváló magyar iparos kályhásmester volt, aki azonban a kül­földi gyárak laboratóriumaiban szerzett tapasztalatait most egy nagyobbszabásu agyagipari telep megalapítására igyek­szik felhasználni. Mindinkább » kibővülő gyártelepe a közel jövőben messze földön híres por cellán gyárrá lesz, mely dicsősé­get fog szerezni a magyar iparnak. Fe­renc Ágoston kisvárdai telepe számára ínegnyerte Sípos Józsefet, a debreceni származású többszörösen kitüntetett fa­zekas-mestert. A nyár folyamán meglátó— gatta a készülő porcellángyárat Howorká Gyula majolika Testő, aki a világhírű Zsolnay-féle agyag és müipari gyárban so­káig munkafelügyelő volt és a külföldön, Tettanban, Wilhelmsburgban a legkivá­lóbb agyagipari telepeken Volt alkalmazás­ban. A sok dicsérő oklevelet nyert mester a külföldi gyártelepeken ismerkedett meg Ferenc Ágostonnal, aki az -egyik porcel­lángyár laboratóriumát vezette. Most, hogy ennek a kiváló három szakember­nek ereje egy uj magyar ipartelep, a Ti­szántúl első nagy porcellángyárának meg­alkotásában egyesülni fog, Kisvárda csak­hamar országos érdeklődés központja lesz, mert porcellángyára a maga nemé­ben páratlan büszkesége lesz a magyar iparnak. Ferenc Ágoston, aki most, a legne­hezebb viszonyok között bámulatos agili­tással fárad gyártelepe kiépítésén s a fel­támadó haza oltárára a legbecsesebb ál­dozatot, a minden energiával végzett al­kotó munka sikereit teszi, nemcsak a szak­körök figyelmét keltette fel, hanem meg­nyerte a hatóságok erkölcsi támogatását is. Szabolcsvármegye alispánja felhívást | intézett a községi elöljáróságokhoz, te­1921. szep'ember 8 gvék a legszélesebb körben közhírré, hogy az, aki bál-mely szinü kövér, zsiros, ragadós agvagróltud, küldjön mintát be­lőle Ferenc Ágoston poroellángyára ré­szére. A népjóléti és munkaügyi minisz­tériumban ígéretet kapott Ferenc Ágoston, hogy tizenkét intelligens tanulót fog kap­ni, akiket a porcellánkészitésben meste­rekké fog nevelni. Ezeket a tanulókat a mi nisztérium négy éven át ruházattal és ágy­neművel is ellátja? az amerikai Vörös Ke­reszt jóvoltából. Ruffy Pál miniszteri ta­nácsos csak az értesítést várja, hogy van megfelelő lakás a tanulók számára és küldi az ifjakat. A miniszteri tanácsos ki­látásba helyezte, hogy személyesen is megtekinti a porcellángyár—telepei. A porcellángyárat alapító derék Fe­renc Ágoston lelkesedését csak még fo­kozza a hatóságoknak ez az ösztönzése. Beszélgettünk vele nagy terveiről, ame­lyeknek megvalósitásában forró magyar szive egész fanatizmusával hisz. A ve­zetőkörök megértése hálával tölti el s megkérte szerkesztőségünket, hogy mond­junk névében köszönetet Mikecz István alispán urnák a gyáralapitást támogató intézkedéseiért, Nozdroviczky és Kas­talyy í'őszolgabiráknak, Mozer Ernő kép­viselőnek, Ruffy Pál miniszteri tanácsos­nak, lvállay András nemzetgyűlési képvi­selőnek, Ember József altábornagy ,had­biztosnak, azért a pártfogolásért, amely­ben a porcellángyár megalapítását és ez­zel iparunk jövőjét részesítették. Ezek az elöljárók — mondotta Fe­rencz Ágoston — lelkesítenek és kitartásra birnak a válságos jelenben is. Voltam a képviselőházban, hallottam dr. Bernolák miniszter urnák ezt a kijelentését: ;>Sze­retem a magyar munkásL«. Én erre az önök lapja utján felelek: szieretem az ilyen miniszter urat. És ezek után, érezve a tá­mogatást, amelyben részesítenek, minden erőmből, megingathatatlan hittel addig doT gozom, mig fel nem épül Kisvárda por­oellángyára. Addig nem nyugszx»m, mig ez a terv. valóra nem válik. Meg kell semmisítenünk azt a lemondást tükröző megállapítást, hogy nincs iparunk. Igen is van magyar ipar, csak acélos akarat és lelkes támoga : tás kell hozzá. Nekünk az a meggyőződé­sünk, hogy Ferencz Ágoston ennek az acélos akaratnak embere és törekvéseit a kö zel jövőben messze földre elható siker fogja koronázni, mely dicsőségére lesz a magyar iparnak és Szabolcsvármegyének ahol az első nagy poroel langy ár létesül. Miért legjobb! a terpentioes UJ ROBINSON 3 cipőkrém ? Mert valódi növényviasakból és valód' növényolajból aésaül. Miért legolcsóbb T a terpantines UJ ROBINSON cipőkrém ? Mert a mig másfaj'a hadicipökrémskből 3 doboz elhasználódik, addig a terpen­tioes UJ ROBINSON cipőkrémből 1 doboz is elegendő. Hindenütt kapható. 7739

Next

/
Oldalképek
Tartalom