Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 197-221. szám)

1921-09-06 / 201. szám

19S1; szeptember 6 Tirsadalmi add Egy gondolatot akarok megpendíteni. Mi városi fateinerek, úgynevezett nadrágos elemek az utóbbi időben elviselhetetlen társadalmi adók alatt görnyedezünk. A háborúval járó szenvedések, az azt követő kimondhatatlan nyomorúságok olyan mértékben hárítják a társadalom aiyakába a jótékonyság emberbaráti feliadatait, hogy annaK teljesítését és kellő ellátását csak az egész társadalomnak egységes és általános részvétele mellett lehetne megoldani. Annyi a gyűjtés, a jótékony célú mulatozás, a különféle emberbaráti egyesületekbe való toborzás és az ezek számára fizetendő tagsági dijak, alapítványok és pártolótagsági teljesítések summája, hogy niindén egyes egyénnek, akinek csak a legszerényebb feleslege van, kivétel nélkül hozzá kellene járulnia az arra érdemes jótékonysági urnához. Ámde ehelyett mit tapasztalunk. A sok gyűjtés, jótékonykodás, az ezerféle társadalmi segítő akció terhe kivétel nélkül, mondhatnám könyörtelenül annak a pár ezer nadrágos embernek, a városi lateiner osztálynak, pár száz kereskedőnek, jobb iparosnak és vállalkozónak a vállain gördül végig, akik a piacon élve az ilyen akcióknak akarva-nemakarva útjába kerülnek és kényelmesen megközelíthetők. »Azok a jó vidéki, tanyasi és falusi elemek azonban, akik a háborús nyomorú ságból egyébként is sokkal kevesebbet szenvedtek, mint a városiak, meghúzódva a maguk csendes, kényelmes és félreeső udvarházaikban, mindezekről a társadalmi és jótékonysági adózásokról mit se tudnak, holott talán annak terheit legjobban mégis ők bírnák elviselni. Hát ugy gondolom, hogy ezen változtatni kellene és pedig az egyenlő teherviselés elve alapján. Annyi sokat hallunk csevegni, beszélni, agitálni és orditozni jogok kiterjesztéséről, jogegyenlőségről stb. hogy jót esnék végre valamit hallani a kötelességegyenlőségről is. Nos, én épen erre a bázisra szeretném á tt erelni ezt a kérdést is. Az lenne nézetem szerint a leghelyesebb és legigazságosabb megoldás, ha a város ezeket a dolgokat hivatalosan hatóságilag intézné él. Tessék meglimitálni hivatalosan az erre kirendelt bizottság utján minden egyes segitőákciónak a jogosultságát, célját, szükségletét és meghatározni, hogy a város egész társadalma mivel járuljon hozzá a konkrét ügynek támogatásához és tessék azt az összeget a város egész közönségének terhére egyszerűen és egy összegben folyósítani, a folyósítandó összegeket pedig pótadó alakjában beszedni minden egyes polgártól teherviselési képesség arányában. Egy ilyen aktuális és igazságos pof •dóhoz, illetve annak megszavazásához, nevezzük azt társadalmi pótadónak, mindenki szívesen fog hozzájárulni Ennek ellenébon szüntessen be a varos a város területén minden egyéni, vagy egyesületi gyűjtést, házalást és j,6lékonyr célu mulatozást. A jelen szomorú időben ugy se nagyon illik hozzánk a mindeiféle ötletessqggel kieszelt dinom-dánom! Ha a szegény-ügyet annak idején követésre méltó módon megtudta a város e szerint az elv szierint oldani, akkor ezt a kérdést is ellehet intézni ekként. Szóló. Csonkamagyarország nem orszflg, Egész Magyarország mennyország! . á kir. kat. figlmiliiim ünnepélyes megnyitása Nyíregyháza, azept. 5. Saját tudósítónktól. Ez az első szeptemberi vasárnap. — Napfényesek az utcák, a sétálókon még a nyár üde szinpompája. Tizenegy óra van, a templomokból sürü raiban árad a nép. A Bessenyei-tér Felé indulok, itt, a róm. kath. egyház iskolaépületében ma nagy esemény játszódik le: egy iskola bont szárnyat, ma van a kir. kath. főgimnázium megnyitó ünnepe. Az udvaron már itt vannak az uj iskola diákjai, jókedvű, egészséges arcú, friss fiuk. Egyik csoportjuk valami labdafélével football játékot produkál, a többiek élénk örömmel nyüzsögnek az ismerős jóbarátok kettesben sétálnak, a kezükben imakönyv. A kis udvar szülőkkel, ünnepi ruhás urakkal, katonatisztekkel telik meg. Még szükiben vagyunk a hellyel, mondja az iskola köréhez tartozó egyik ur, az ünnepélyen zsúfolva iesz a las osztályterem. De éppen ez az erővel teltség, az idevonzódó nagyközönség, a népes uj osztály jelei az izmos alkotó készségnek, mely ezt a kultúrintézményt életre hivta és meg fogja teremteni a magához méltó hatalmas kereteket is. Az érdeklődők mind számosabban érkeznek, itt látjuk városunk felekezeteinek, hatóságainak, a különböző iskoláknak képviseletét. Megérkezik Szűcs István kultuszminiszteri tanácsos, Miklóssy István hajdudorogi püspök, majd Énekes János kanonoki ornátusában. A mai ünnep fénye reásugárzik, az ő agilitása, kitartó lelkesedése tette az évtizedes tervet a kir. kath. főgimnázium megalapítását valósággá. Bemutatkozunk az uj iskola vezetőjének dr. Névery János igazgató urnák és az első profeszornak, Szathmáry Lászlónak. Az igazgató markáns dunántuli magyar, csupa energia és tüz. Szathmáry László a vértanuk városából, Aradról repatriált tanár. , I Tizenegy órakor bevonulnak a kis diákok is a terembe. A hosszú asztalnál Miklóssy István püspök, Szűcs István miniszteri tanácsos, Énekes János kanonok, a róm. kath. iskolaszék tagjai, Dr. Névery János igazgató foglalnak helyet Énekes János kanonok, iskolaszéki elnök emelkedik szólásra: örömmel és meghatottsággal üdvözli a megjelenteket itt, ahol a magyar művelő désnek egyik uj intézménye nyílik megj, Uj kutforrás fakad, amelyből üditő italt meríthet a magyar ifjúság, hogy kielégítse egyik legtermészetesebb életszükségle tét: tudományszomját. A tudomány valóban — mint Salamon is mondja — képes ezt a szellemi szomjúságot kielégíteni.. Ám csalóka és ártalmas a tudomány is, ha nem istenfélelem talajában gyökerezik éz az ember az önisteniLés, a lázadás eszközéül használja. A hamis tudomány borzalmas rombolásának példáit nem kel] messze keresnünk, a közelmúltban láttuk azokat. A mai napon születő kultúrintézmény az igazi tudomány áldásos forrását fogja megnyitni. Mély meghatottságot érez, hiszen az uj intézményt a róm. kat. egyház öleli keblére. A szülői érzés lehet ilyen. Az egyház volt a talaj, mely az uj intézmény gondolatát, mint elvetett magot befogadta megtartotta s amint megfogant, szive alatt melengette. Énekes János kanonok ez után történeti képét adta a róm. kath. egyház törekvéseinek, amelyek már évtizedekkel ezelőtt uj középiskola megalapítására irányultak. Hálásan emlékezik meg Szmrecsányj Lajos egri érsekről, aki a kulturtörekvést eredményesen támogatta, Miklóssy István püspökről, Ör. Viszota min. tanácsos és dr. Ady Lajos főigazgatóról, akik a gimnázium megalapításában lelkes támogatással vettek részt. Majd felveti azt a kérdést, hogy soktw talán a gimnázium helyett praktikusabb, gyakorlati pályákra nevelő iskola szükségességét hangsúlyozzák. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy, a gimnázium olyan általános műveltséget nyújt, amelynek elnyerése után bármely kereseti pályára léphetnek a tanulók. — Minden pályán tudásra van szükség. Az élet is a gimnázium létjogosultságát igazolja. Hatvannégy növendéket vettek tel az uj intézet elsőosztályába s ugyanakkor a régi evangélikus gimnázium létszáma sem csappant meg és a polgári iskolába is bőségesen jutott tanuló. A gimnáziális nevelés jelentősége főként abban van, hogy évekre terjedő rendszeres nevelés utján a nemzet számára jellemes, hazafisággal és keresztény öntudattal áthatott lelkes ifjakat ad. Ha az ifjúság figyelmét örökösen a praktikus ismeretekre irányitanók, lehet, nogy kenyérkeresetre neveinők, intellektust is csiszolnánk benne, de a matérialista, utilitarista lelkek helyett ennek a megcsonkított hazának ideálokért hevülő ifjúságra van szüksége, akik ezekért az ideálokért, hsa kell, életet—vért tudnak áldozni. Ennek az intézménynek nevelő gondolata is az önzésbe ragadó utilitarista szellem helyett a keresztény, nemzeti gondolat lesz. Végül az ifjakhoz szólott és szorgalomra, kitartó munkára intette őket Ne csak korban, hanem tudományban és erős keresztény nemzeti érzésben növekedjenek. A jelenvoltak lelkes eljenzéssel fogadták a megnyitó beszédet, amelynek végeztével Énekes János kanonok átadta az iskolát dr. Névery János igazgatónak. Dr. Névery izzó magyar lelkesedéssel áthatott beszédjében körvonalazta pedagógiájának alapgondolatait ígéretet tesz, hogy azt az ügyet, amelyet reábíztak, azt a szellemet, amelynek szolgálatában akciót indítottak, szívvel-lélekkel

1 szolgálja ós diadalra viszi. Ez az "iskola már nevével elköteleztetett a krisztusi nevelés gondolatának, itt a tudományok pillére 9 könyvek könyve, az evangéliumi igazság lesz, ez az iskola a legcélravezetőbb irredentizmus lesz. A pogány magyar a kereszthez tért ezer éves kulturnemzetté lett, most összeomlott az ország, mert megfogyatkozott itt a nemzeti érzés, a kleresztény eszmékhez való ragaszkodás. — Csak Krisztus nevében tehetjük újra nagygyá Szent István hatalmas országává Cson kamagyarországot. Vissza kell vezetnünk a nemzetet a kereszthez, a jövőt, az ifjúságot, a nemzet palántáit, jó talajba, a valláserkölcsi alapra helyezett nevelőiskbla talajába kell ültetnünk. Görögország összeomlása után Athénban arról tanácskoztak, miként támadhatna újra fel a görög nép. Egy bölcs, aki tanuja voltarégi dicsőségnek, mélyen hall gatott. Mikor felszólították, hogy mondja el ő is a véleményét, egy almát ejtett 3 földre. Az alma szétesett, mert rothadt volt. Nézzétek, mondotta, az alma szétesett, mert rothadt volt, de ime a magjai épek, ültessétek jó talajba ós egészséges gyümölcsfákat nevelhettek. Az a mag, amelytől jövőnk függ, a nemzet ijusága. Keseregve Csonkamagyarorszájgj sorsán, megállapíthatjuk, hogy rothadt volt a társadalmunk. Elrothasztották a tévtanok, amelyek a vallást, a hitet bigottságnak mondották, kigúnyolták a keresztény erkölcsöt, mint az életörömök gyilkolóját. Teljes volt a lelki rothadás, jött a világháború orkánja és Európa fájáról romlott almaként földrehullott, szétesett Magyarország. Tekintsünk azonban ifjúságunkra, helyezzük ezt a nemes palántát a valláserkölcsi alapon álló iskola dus talajába, neveljük tettekre buzdító, önzetlen faj-