Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 197-221. szám)

1921-09-27 / 218. szám

t A Magyar Nemzeti Szövetség népgyűlése Dr. Milotay István elbadám a yaedaM/i hely nett öl és a npugatmaoyerorseági kérdem5/ regyfc&zA, szept 26 '-u<i.*<et»<'nkw si A Mjagyar Nemzeti Szövetség Szabolcs Vármegyei csoportja vasárnap délelőtt 11 órakor népgyűlést tartott a Korona-szálló nagytermében, amelyen dr. Milotay István nemzetgyűlési képviselő, a Magyarság c. lap főszerkesztője tartott mindvégig le­bilincselő előadási a jelenlegi gazdasági helyzetről és az égetően aktuális nyugat­magyarországi kérdésről. A Korona nagy­imé" teljesen megtelt az érdeklődők nagy számával és hálás tapssal honorálták a mély gondolatokkal te'.itett és utói érhetet­len elokvenciával előadott beszédet. A népgyűlés lefolyásáról a kővetkezőkbén számolunk be: Az elnöki megnyitó Néhány perccel 11 óra után Mikecz Dezső udvari tanácsos, nyugalmazott al­ispán, a Magyar Nemzeti Szövetség sza­bói csvármegyei csoportjának illusztris el iiöke megnyitja a gyűlést a következő for­más beszéli kiséretében: A régi görögök arra, aki valami fölös­leges munkát végzett, azt mondották: — baglyot visz Athénbe, ami magyarul any­nyit jelent, hogy vizet hord a Dunába. En is* körülbelül ezt a munkát végezném, ha Milotay Istvánt méltatni akarnám. Tanuló éveit itt töltötte, innen indult ki tünemé­nyes pályafutása s most már a fővárosi sajtó egyik legtekintélyesebb orgánumá­nak főszerkesztője és Debrecen város egyik kerületének nemzetgyűlési képvise­lője. Mi, szűkebb hazájának polgárai fi­gyelemmel és büszkeséggel kísértük pályá­ján, amelyen eleinte sok nehézséggel kel­lett megküzdenie, örömmel láttuk, hogy Milotay minden gúnnyal dacolva diadalra vitte azokat az elveket, amelyek a keresz­tény nemzeti eszmék megújhodását jelen­tik, de amely elveknek sajnos, csak Cson­kamagyarország lakói lehetnek az élve­zői. De meg van a reménységünk, hogy, Magyarország területi egységét visszasze­rezzük. Milotay István a Magyar Nemzeti Szövetség kérésére jelent meg ma közöt­tünk, hogy bátorítson, biztasson bennün­ket és megmutassa nekünk azokat az uta­kat, amelyeket követnünk kell, ha azt akar juk, hogy célunkat elérhessük. Üdvözlöm Öt Nyíregyháza város polgársága nevében, úgyszintén üdvözlöm Garay Etta őnagysá­gát is, aki kérésünkre szives volt elvállalni egy irredenta költemény előadását. Zajos éljenzés közepette lép a szónok" asztalhoz Milotay István és a következőket mondja: Milotay István beszéde Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves kötelseségemnek tartom, hogy megköszönjem az üdvözlő szavakat, AZ elismerésnek és emlékezésnek szavai visz­hangzást keltettek a szivemben. Bár hiva­tásom régen elmozdított erről a helyről!, mégsem lettem idegen egy percre sem Nyíregyházához. Azok a szálak, amelyek idekötöznek engem, nem szakadnak el so- ' ha g mindég éreztem azoknak erejét, ami­kor küzdöttem azokért az ideálokért, ame­lyek ma mint kormányzati programm sze­repelnek. Ha nem is itt születtem, de itt 5 nevelkedtem ebben a városban. Itt nyer­tem az első benyomásokat, a gyermekkor első impresszióit, amelyek olyan nagy ha­tással vaunak az egyéniség kifejlődésére. A nyíregyházi főgimnáziumban tanítottak meg arra a forró hazaszeretetre, amely legdrágább kincsem volt nehéz küzdelmem ben. Itt tanítottak meg arra, hogy szívós, ikitartó munkával milyen eredményeket le­het elérni. Ezek a szálak vontak ide Nyír­egyházára s most eljöttem, hogy tartozá­som egyrészét letöri esszém. Nehéz viszo­m^ok között, az ország tengernyi gondja és ezer veszedelme között jöttem el, hogy egy pillanatra szemébe nézzek a nyír­egyházi társadalomnak s erőt merítsek ma gamnak a jövő küzdelmekre s meggyőződ­jek róla, hogy kitartanak-e azok mellett az elvek mellett, amelyeknek én egyik sze­rény harcosa vagyok. Sok kérdésre keli feleletet adni Egy pillanatra zavarba jövök, amikor válogatni akarok az önöket érdeklő ren­geteg kérdésben. Amikor most Nyíregyhá­zára jöttem, az első benyomásom az öröm mellett a fájdalmas lehangoltság volt. — Láttam Nyíregyházát a porból kiemelked ni, láttam egy 15 éves fejlődési korszak ernyedetlen szorgalmának, a polgári mun­kának eredményét. Fájdalmasan érintett az a gondolat, hogy miért épen ilyen kö­rülmények között kell nekem Nyíregyhá­zára jönnöm. Az ország szétszaggatása s az ennek nyomán keletkezett szociális és gazdasági gondok ólomsullyal nehezednek minden társadalmi osztályra, a kisgazdára az iparos és kereskedő értelmiségre s a hivatalnok értelmiségre, mig azelőtt nem kellett ilyen gondokkal törődniök. A magyar pénz válsága A mindnyájunkat érintő nagy kérdést, a magyar pénz válságos helyzetét akarom először röviden érinteni. A pénzügyi vál­ság Hegedűs lemondásával ujabb stádium­ba lépett. Amikor Hegedűs távozik, lehe­tetlen, hogy a csalódottság érzete mellett, ne kísérje őt rokonszenve és sajnálkozás. Amikor először tájékoztatta a nemzetgyű­lést nagy programmjáról, mindenki biza­lommal volt iránta és a magyar közvéle­mény az volt, hogy megérkezett a Sors által küldött férfi, aki erős kézzel kiemel bennünket az elkeseredésből, a szociális és gazdasági örvényből. S amilyen ener­giával és fanatizmussal jött, olyan csaló­dással és rezignációval távozik. Ez pedig jogosan keltheti a köztudatban azt a hi­tet, hogy ekkora tehetség és ekkora fana­tizmus sem képes a viszonyokkal megbir­kózni, akkor nem lehet semmi reményünk a jövőben. Nincs ok a reménytelenségre! Nem akarom, hogy ez a nézet elha­talmasodjon, megpróbálom felrázni az embereket kétségbeesésükből, mert nincs okunk a reménytelenségre. Magyarország sorsa nem egy ember kezébe van letéve s nem egy tehetség képességein múlik & jövőnk, hanem a polgárok millióinak muü káján, ernyedetlen kitartásán. Hegedűsnek érdeme, hogy a csügge­désből felrázott bennünket, hitet öntött belénk. Hálával emlékszem meg hallatlan erőfeszítéseiről, viszont nem hallgathatom el tévedéseit sem. Erre följogosít engem az a körülmény, hogy épen a »Magyarság* volt az, amely a bizalom tulcsapongó hul­lámaiban bizonyos kritikai föntartással kisérte Hegedűs pénzügyi terveit Hegedűs négy íőhibaja Hegedűs pénzügyi programmjánák négy sarkalatos főhibája volt: 1. Kizárólag technikai eszközökkel dolgozott s tisztán valutáris beavatkozás­sal akarta megnövelni a magyar pénz vá­sárló erejét. 2. Megfeledkezett a világgazdaság egye temes törvényeiről, amelyektől Magyar­ország, mint külön test el nem szigetelheti magát. Még azoknak az államoknak sem lehet kivonniok magukat ezen törvények alól, amelyek úgyszólván irányítják a vi­lágpiacot, hát még olyan kis államnak mint Csonkamagyarország. De Hegedűs eltelve magyal- hittel és fanatizmussal, azt hitte, hogy Magyarország a saját erejének megfeszítésével képes helyreállítani a gaz­dasági konszolidációt. 3. A termelő politika egységes gazda­sági koncepciója helyett az adópoliikára helyezte a fősúlyt. A gazdasági termeié® életre galvanizálása helyett uj adókat te­remtett. A gazdasági élet logikai sorrend­jét tehát megfordította. Ez bénitólag ha­tott a termelő osztályok ambíciójára, s a gazdasági forgalom megindulására. Ez a hibás számítás természetesen nem vezet­hetett eredményre. 4. Pontos határidőre ígérte és jelez­te a korona kurzusának emelkedését s azt. liogj' mikor indul meg a termelő munka. Ma, amikor az események olyan gyorsan követik egymást, s nem tudni, melyik nap hoz meglepetést számunkra, ilyen pontor határidőket igérni nem lehet. Hiszen nem csak Magyarország, hanem egész Európa sorsa bizonytalan. Legyen vége az egyéni politikának! Nem egyedül Hegedűs az oka annak, hogy prograpimja nem sikerült, hanem ne­héz belpolitikai és szerencsétlen külpoli­tikai helyzetünk is közreműködött gazda­sági helyzetünk súlyosbodásának. Legyen vége a személyes torzsalkodásnak, egyéni politikának s a kölcsönös megértés emel­jen mindenkit az oszlálypoliiika fölé, mert csak igy menthetjük meg hazánkat. Le­gyünk meggyőződve, hogy amig Magyar­ország politikájának sorsa biztosítva nincs amig a régi egységét vissza nem állítjuk, addig mindig számolnunk kell a politikai és szociális válságokkal, amelyek a ma­gyar társadalmat állandó izga'omban fog­ják tartani. Semmiféle egyéni tehetség, semmiféle finánczseni nem oldhatja meg ezt a kérdést, ehez egész Magyarország ön­feláldozó politikája kell. Most, amikor érzik a borzespekuláció­nak azt a rettenetes hatását, amely szintén nagyban hozzájárult a magyar korona sü­lyedéséhez, ne veszítsék el hitüket az or­szág gazdasági életrevalóságában. Amilyen mesterséges beavatkozásra jött az olcsó­sági hullám s ahogyan az nem fejezte ki ki hűségesen a magyar korona belső érté­két, épen ugy nem fejezi ki a zürichi hő­mérő sem, se gazdasági, se pénzügyi tekin­tetben. Magyarország erőforrások tekinteté­ben sokkal jobban áll, mint a zürichi hő­mérő mutatja. Ne engedjük, hogy hitünb elvesszen a magyar pénz jóságában, mert ezzel hozzájárulunk ahoz, hogy más is el­veszítse a magyar pénzbe vetett bizalmát A nyugatmagyarországi kérdés De hiába minden bizalom, munka, lel­kesedés, zsenialitás, mert amig az ország nem tudhatja, hogy mely pillanatban sza­kítanak le testéről egy darabot, addig nem lehet gazdasági konszolidáció. Feszült várakozással figyeljük az ese­ményeket: mi l'og történni?? Magyaror­legtöbbet vesztett a háborúban, a forradal­mak hitvány lelkiismeretlensége gazdasági erőforrásaink nagy részét idegen kézre jut tatta, a magyarság fele idegen járom alatt szenved s akkor jön a legrutabb ellensé­günk s még egy utolsó darabot akar leha­rapni megcsonkított testünkből. A kormánynak nehéz a hí-lyzete A mai kormánynak nehéz a helyzete. A trianoni békeszerződést alá kellett ír­nia, tehát forma szerint lemondott a nyu­gatin agyarországi területekről is. A béke­szerződést vállalnia kellett és kell. Más választás nem lehet, mint, hogy vagy meg­tagadja ezeknek a területeknek az átadását vagy pedig kiadja. A kormány, nem tehet egyebet, mint alkalmazkodnia kell! a bé­keszerződéshez, mert a politikai becsület is ezt kívánja. Jó. A magyar kormány cse­lekedetét korlátozhatják a politikai józan­ság bölcs elvei, de a magyar nemzet, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom