Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-13 / 183. szám

1911. augusztus 13. JSÍYMroÉK. s Az árvizsgáló bizottság ujabb döntései Mi<Jta, elrendelte a kormány, hogy az élelmiszerek árait ne az árvizsgáló bizottság, hanem annak javaslatára a hatósáf

[ok, igy Nyíregyházán a polgármester álapitsák meg, sokan azt hiszik, hogy a törvényhatósági árvizsgáló bizottság ezentúl nem is foglalkozik ármegállapításokkal. Ez a felfogás téves, mert a bizottságnak at ipari cikkek árainak megállapítása ma is rendeltetése. A szabolcsvármegyei árvizsgáló bizottságnak a legutóbbi ülésén a húsáraknak már ismert megállapítása illetve javaslatba hozatala mellett gondot okozott a szikvizgyárosok és a pékek kérelme. Nyíregyházán négy szódagyár működik és el kell ismerni, hogy a szódavizet jóval olcsóbban adlák, mint pld. a szomszédos Debrecen szikvizgyárosai. Most éppen Debrecenre, Szegedre és Pestre hivatkozással száz százalékos áremelést kértek. Az árvizsgáló bizottság a kérelmet, amelyet nyomósabb indokkal nem tudlak támogatni elutasította, mire a szódások beszüntették a szikviz gyártását. Ez a, sztrájk a városban nagy visszatetszést keltett és érzékenyen sértette a fogyasztók érdekeit. A szódások felkeresték a városi iparhatóságot és ott bejelentették a sztrájkot. Szigorú figyelmeztetésben részesültek az árvizsgáló-bizottsággal való ujjhuzásukért, egyszersmint azonban interveniálásra is ígéretet kaptak. Az árvizsgáló bizottság újra tárgyalás alá vette a szikvizgyárosok kérelmét, akik közül egyik-másik megunva a sztrájkot, szállitgatni kezdte a szódavizet a vendéglősöknek, egyelőre függőben tartva az árakat. Az uj árak holnaptól, aug. hó 13-tól érvényesek és a következők: Félliteres szóda: a gyárban két korona, üzletben 2 K 50 f, vendéglőben 3 korona. Egy literes a gyárban 4, üzletben 5, vendéglőben 6 korona. Az árvizsgáló bizottság foglalkozott a kenyérsütési dijak felemelésével is, amelyet legutóbb 1 korona 20 fillérben állapított meg. A pékmesterek hivatkoztak a faárak ujabb nagyarányú emelkedésére s az ezelőtti 1 korona 60 filléres ár engedélyezését kérték, amit az árvizsgáló bizottság aug 13—ától kezdődő érvénnyel meg is adott. Válasz Pisszer János cikkére A Nyirvidék julíus hő 29iki számában fenti cim alatt Pisszer János folytatólagos cikkét távollétem miatt pár nappal később olvashattam, tehát válaszom késedelmet szenved. Remélem nem fog megneheztelni reám (Pisszer János igen tisztelt barátom, ha cikkét, már akár felkérés, megbízatás vagy saját elhatározásából irta is meg a nyilvánosság részére, |nem valami szerencsés gon dolatnak minősítem, mert a cikkben foglalt egyoldalú megvilágítás által nemcsak a tanítótestületen ejtetett csorba, de a tanonciskola nehezen megalapozott jóhimevének is ártott. [ Tény és Való, hogy alaki, formasági és !az előterjesztésben véletlenül becsúszott hibák miatt a tanítótestület állásfoglalása iazzal a felügyelő-bizottsággal szemben, amely a tanítótestület méltányos kérése előtt soha el uean zárkózott, méltán ultimátumszerűnek tűnhetett fel és mégis bátor vagyok kijelenteni, hogy a megállapítás inem fedi |az igazságot, amit az alantiakban igyekszem bebizonyítani. Orsovszky Gyula igazgató érdemeinek méltatása jóleső érzéssel tölti be sziveinket, mert igazán csak mi tudjuk, hogy. mennyit dolgozik, (csak mi látjuk az ő nagy munkásságának igazi perspektíváját. Ami Orsovszky Gyuláról megíratott, mind igaz. sőt ha alaposan elemezzük az iparostanonciskolában kifejtett 37 évi működését 1914. évig elért fokozatos eredményét, meg állapithatjuk, hogy Pisszer János nem sokat mondott, amikor olyan szépen jellemezte és értékelte Orsovszky Gyula érdemeit. Amint a felügyelő-bizottság, ugy a tanítótestület is több izben kérte Orsovszky Gyulát, hogv tekintettel a nehéz és súlyos (viszonyokra, vállalja legalább ínég egy tanévre az iskola vezetését és nem lehetetlen, hogy a felügy elő-bizottság kérése eredménnyel fog járni, ami az iparostanonciskola jövőjére nem kis horderővel birna. Pisszer János igen helyesén jegyezte, meg, hogy az iparostanonciskolai tantestületnek helyzete súlyos, éppen azért a junius hóban megtartott értekezleten a máiismert 5. pontban foglalta a felügyelő bizottsághoz intézendő kérését azon kijelentéssel, hogyha a bajok nem orvosoltatnánák, ugy a tanítótestület nem volna többé abban a helyzetben, hogy mandátumát jövőre is vállalja. i A tantestület a jegyzőkönyv 5. pontjában foglalt határozatát mint a múltban, £ugy a jelenbeli is az igazgatói jelentés kapcsán a jegyzőkönyv felolvasásának mellőzésével, mint kérést óhajtotta a felügyelő bizottság elé terjeszteni és akkor a tanítótestület jól megindokolt állásfoglalása nem minősíttetett volna revolverezésnek és ultimátumszerű határozatnak.) A tanítótestület a jegyzőkönyv 4-ik pontjában foglalt kéréseket részletesen csak a felügy. bizottsági gyűlést megelőző pár órával tárgyalta, igy az idő rövidsége miatt a tiszteletdíjak felemelését kérvény, alakban nem nyújthatta be. Itt van az ütjközőpont, mely a felügyelő-bizottság részéről joggal megbotránkozást, részünkre pedig sajnos meggyanusitást eredményezett. Kérvény hiányában a felügyelő-bizott ság a jegyzőkönyv felolvasását kívánva, an nak rideg, száraz pontjai alapján bíráltá éi kérésünket, amely reánk nézve igazságtalan megállapítást szült, miért is legyen szabad kijelentenem, hogy a tanítótestületnek ultimátumszerű követeléssel fellépni nem szándékában. Ezt legjobban igazolja a tanítótestület azon hallgatólagos megegyezése, hogyha a felügyelő-bizottság az 5. pontban foglalt kívánságunkat teljesiti, akkor a tanítótestület mindén tagja az évi 8—10000 korona tiszteletdíjjal járó privátórákat mellőzve, inkább 1800 korona díjazással az iparostanonciskola nehéz, felelősségterhes szolgálalába szegődik. Azl hiszem a tanítótestület ezen hallgatólagos megegyezése nem minősíthető elégedetlenségnek, önzésnek, kapzsiságnak és anyagias gondolkodásnak '? Nézzük már most mennyiben volt szerény tel enségnek nevezhető a 4800 korona évi tiszteletdíj kérése? Az évi 1800 koronából 1 hónapra esik 480 korona és 1 órára 30 korona, de ha figyelembe vesszük azt is, hogy a tanítónak legalább ugyanany nyi időt — igen sokszor még többet is — kell otthon foglalkoznia az előkészülettel, dolgozatok javításával, rajzok készítésével akkor 1 órai díjazásra 15 koronánál több jiem esik. íme ha aprópénzre váltjuk, nem iplyan ijesztően nagynak tűnik fel az az ösz szeg, amit kérünk. Mi a vásárló "képessége egy évi fáradságos nnuika után járó 4800 koronának ? Egy rend ruha. Sok ? ? Ha az lén igen tisztelt Pisszer János bá rátonmak szabad választást engednek egy 2 és 5 milliós költségvetésű építési vállalat között, azt hiszem, hogv- a nagyobb nyereség reményében az utóbbit választja és ezért őt senki szerénytelenséggel nem vádolhatja. Vájjon akkor mi szerénytelenek va^yunk-e. ha a 8—10.000 koronás jövedelmet elvetve a 4800 koronást választjuk csak azért, hogy továbbra is használhassunk az iparoktatásnak ? Az igaz, hogy minden hasonlat sántít, de erre mégsem lehet azt mondani, hogy lába nincs. Hallomásom szerint távollétem alalt a tanítótestület kérését újólag tárgyalás alá Vette és kérvény alakba foglalva kívánságait redukálta olyanformán, hogy a minisz terium által megállapított tiszteletdíjon kívül drágasági segély címen 1 öl fát kér a felügyelő-bizottság által megszavaztatni. Nincsen olyan intézet, mely a hosszan tartó háború miatt ne szenvedett, ne hanyatlott Volna ós ennek dacára az iparoktatási felügyelő ur az iskolánknál múlt évben tett látogatása alkalmával az összes rajz-osztályokban kijelentette, hogy bár a tanszerek hiányossága iniatt a tanítás nagy, nehézségekbe ütközik, ez az iskola mégis a háború előtti nivón áll. Ezt szakember mondotta. Remélem a tanítótestületre is háramlik ebből valami érdem ? Es ha igen, akkor ha méltányos tiszteletdíjat kér, nem kér érdemetlenül. Vannak minden intézetnek olyan belügyei, melyek az intézet jól felfogott érdekében célszerűbbek, ha titokban maradnak és nem kerülnek a nyilvánosság elé. Véleményem szerint az iparostanonciskola ezen ügye is jobb lett volna ha igazán belügynek marad. Ha közleményeinkkel egy intézetnek nem használhatunk, ne is ártsunk ! Végezetül kijelentem, hogy válaszom inkább az iparostanonciskola és a tanítótestület reputációjának megóvása mint anyagi érdekeink istápolása végett íratott meg. Vargha Ferenc, raj zvezeto-tanitó Kováts vizsgálóbíró özvegye Nyíregyházán Átvette a Diadal Mozgót Amikor a belügyminiszter u] kezekbe juttatta Csonkamagyarország mozgó—színházait, hirt adtunk arról, hogy az egyik nyíregyházi mozgószinházat dr. Kováts Lajosnak, a tragikus véget ért vizsgálóbírónak özvegye kapta meg. özv. dr. Kovács Lajosné nyíregyházai s amikor az egész országot megdöbbentő, a becsületes magyar közvéleményt megrázó sors érte dr. Kováts vizsgálóbírót, mi nyíregyháziak a részveinek fokozottabb fájásával gondoltunk a becsület mezején halálra sebzett magyar bíró özvegyére és öt árva gyermekére. Nagyon jól esett mindannyiunknak, hogy a kormány megtudta találni a módját ennek a magyarság tragédiájában oly érzékenj'en részes családnak felsegitésére, amikor itthon, Nyíregyházán juttatta olyan forráshoz, amelyből bár fárasztó munka, gond árán biztosítható a család egzisztenciája. Dr. Kováts Lajosnémost nyitja meg mozgószinházát a nagyközönség előtt, mely nemcsak a segíteni, istápolni tudás örömével, a részvét készségével fogja ezt a mozgószinházat melegen felkarolni, hanem abban a tudatban is, hogy a tulajdonosnő izlése, kulturáltsága a mozgó ethikai értéke és nívója tekintetében a legszélesebb rétegek pártfogolására méltó kultúrát jelent városunkban. Éppen azért, amikor jövetelét és mozgószínházának kapunj'itását jelezzük a nagy. közönség szivébe, figyelmébe ajánljuk. Dr. Kováts Lajosné a szerkesztőséghez intézett levelében a következőket írja: A háború forgataga által szétdúlt családok szomorú osztályrésze jutott ki nekem is. Férjem a becsületes kötelességtudás mariárja lett és 5 kiskorú gyermekemmel a mai súlyos körülmén3

rek kálváriáját járom magam is. A magyar kormány jóakarata oda irányult, hogy jövő exisztenciámat a nyír-