Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)
1921-08-04 / 175. szám
1921, augusztus 4. JStYirariDÉK s lyirábráij élete . i ! i • I . A magyar-romány „határról Az OMKE, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülel lapja közli ezt az érdekes levelet: NvirábTány, jul. 15. Tegnap óta nagy a haladás a mi határszéli forgalmunkban. Eddig csak egy vonat járt naponkint idáig, ezentúl kettő. Délelőtt, délután csatlakozása van a Budiapestről jövő személyvonatnak Debrecen ben. Ugy.' hogy délelőtt félnyolckor és diélután fél tizenhétkor ideérkezik az utas ember. — Szerdán, szombaton és vasárnap nincs közleked/és. — És Nyirábránvon tul?? Hát ami ezt illeti még korai volna az örvendezés Mert egyelőre teherforgalomról szó sincsen. Azt mondják, hogy maholnap erről is tárgyalnak, de mikor lesz a tárgyalásból megállapodás?? Teherkocsit még egyet sem toltak át a határon. A személyforgalom lebonyolítása ugy történik, hogy a Debrecenből megérkező utasokat itt Ábrányban alapos útlevél- és podgyászvizsgálathak vetik alá s aztán a vasúti kocsikat tovább tolják a 800 méternyire fekvő demarkációs vonalra. Ugyanoda tolja ki a román vasút a személykocsikat Érmihályfalváról. A múlthoz képest tehát annyiban van javulás, hogy nem' szükséges az utasnak podgyászostul gyalog vándorolni Ábrányból a román megszállás alatt levő határállomásig. Ha nincs is a teherforgalom rendszeresítve, azért az árucsere már elég jelentékeny ezen a vonalon. A vasúti állomás közelében egy vadonatúj félszer emelkedik. piros cseréptetővel, ez a Benedekféle »Kiviteli faraktár«, ahová tengelyen hozzák be az épület-- és tűzifát. Itt elég nagy forgalom bonyolódik le. Megindult az állatbehozatal is, különösen egy debreceni bank vetette magát erre nagy erővel. Naponként 50—60 s néha még több ökör kerül vissza az országba. Azért mondom. hojgy vissza, mert ha ezek az ökrök beszélni tudnának, igen változatos kalandokról számolhatnának be, mint kerültek el a zsákmányoló románok erőszakossága folytán a magyar tanyákról s mint jutottak vásárról—vásárra, amig kiviteli és behozatali engedéllyel megint magyar gazdák kezébe kerülnek. Legutóbb a Kelet európai Forgalmi Részvénytársaság kapott ezer marha, ezer ló és ezer sertés Romániából való behozatalára engedélyt Ez a fellendült forgalom egyelőre inkább csak a vasúti állomás környékének változtatta meg a képét, magán a községen kevésbbé látszik meg a föllendülés. Nyirábrány, mint határközség! Ha ezt valaha megálmoditák volna volna az Eöndöghök, akik itt voltak hajdan nagybirtokosok s akiknek nevezetes ivadékai voltak az idősebb Ábrányi Kornél, a zenekritikus, meg az ő fiai. Nagy fantáziája volt minidnek. Álmodozó költő is akadt közlük: Emil. De azt, hogy az ő Ábrányuk határközség lesz valaha, ezt a borzalmas képtelenséget egyikük se tudta volna elképzelni. Igymiliiéi itikiltség Hadifoglyok Oroszországról Nyíregyháza, aug. 3. Saját tudósítónktól. Messze elszakitoll véreink ko'zűl ma is egyre jönnek hazafelé, magvarok fogságából, Magyarország fogságába, Csonkamagyarországba. A napokban is itt időzött egy hadifogoly csoport a vasúti állomáson. A csóthi táborból jöttek szűkebb hazájuk, Szabolcs földje felé. Amint a perronon meghúzódik a csoport, többen körülállják. A gombolt vállas orosz ruha, csizma, szakállas arc ethnográfiai különösséget kelt a férfiakon. Mert nők is vannak a csoportban, asszonyok orosz földről, a volt foglyok hü osztályosai messze idegenben, párjokul szegődve, szülőfalujok. fiatalságuk hagyományos, édes romantikájától megfosztott, idegen tájak és szépségek varázsától megfosztott magyaroknak Egy szőke orosz szépség egészséges kisdedet tart a karján, egy gömbölyű fiúcska és egy leányka is hozzásimul. Idegenül néznek a kis magyar pályaudvarra, izgatottan a közeli cél, az ezer meg ezer kilométereken át olyan vágyva közelitett magyar falucska elgondolásában. A többi is gyermekes család, a háború azelőtt nem sejtett nagy népmozgalmának müvei. Beszélgetek vélök és a messze szibériai élet fájó vágyakozással búsított nap jail varázsolják elém. Eljöttek Magyarországba, pedig otthon ném nélkülöztek, meg volt dolgos kezük jutalma, az anyagiakban jól egyensúlyozott mindennapi élet. ~De napestében az ifjú férj 'és édesapa leg otthonról mesélt és beoltotta minda tiszaparti magyar faluról, szives, menyájuk szivébe a hazavándorlás fecskeösztönét. Különösen az érdekel, amit az egyik okos ifjú ember az oroszországi állapotokról mond. Idegborzongató khaoszról beszél. A pénz elértéktelenedése lehetetlenné tette a javaknak legégetőbben szükséges cseréjét is. A falusi élet megadta a minden napi kenyeret, de a város produktumait nékik is vásárolniok kellett. Ládákat tettek a szekerükre, ha végső szükségben a mesz sze városba indultak. Ládákba csomagolták a szovjet rubeleket, a szovjetpapirpénzt, annyi kellett belőle. Ha becsületes őszintessége olyan meggyőző nem volna, kételkednék azokban, amit mond. ö egymillió hétszázezer rubellel indult a falujából Magyarország felé. Ebből a pénzből semmije sem maradt meg. Egy kiló kenyérért 10000 rubelt, 1 kiló vajért 8000 rubelt, egyszeri borotválkozásért 8000-et fizetett és ebben az arányban költögette rubeljeit hosszú utján. A szovjet kormány az útvonal mentén hadifoglyokat felvilágosító ügynököket járat. Az egyes nagyobb állomásokban előadásokat tartanak nekik a magyarországi borzalmakról«. Filmeken vetítik eléjök az apokrif képeket az itthon dühöngő véres üldözésekről. A gyengébb értelműek és gyáván hiszékenyek közül nem egy szerencsétlen akad, aki ezeknek az előadásoknak hatása alatt nem mert tovább jönni. A nagyobb részük azonban meg mosolyogja a sok hazugságot és minden poklon, megaláztatáson és szenvedésen át tör a távolban hívogató fényes csillag hívására, mely a Tisza partja felett, az ő hazáját mutatja. Az egymilliós útiköltséggel utazó magyar megkönnyebbülten mint rossz állomról beszél az orosz útról és reménységgel, hittel várja azt a pillanatot, amelyben szülőháza küszöbét átlépi, hogy boldogabb életet kezdhessen. Kigyiiadt ?ühmoiko@9i Nyíregyháza, aug. 3. Saját tudósítónktól. Különös eset történt tegnap délután a Bessenyei-téjr és a Sóstó között közlekedő 3.35 számú villamossal. Éppen a város felé tartott, amikor a vasúti hidon keresztül haladva a motorkocsi kigyuladt. Nagy ijedelem lelt erre a kocsikban, többen, különösen a nők, a meredek töltés dacára le akartak ugrani a robogó vonatról, amit a higgadtabb férfiak megakadályoztak. — Nagyneliezen sikerűit a mozdonyvezetőnek megállítani a villamost és a kocsit veszélvtel eniteni. Az általános ijedelmen kívül nagyobb baj nem történt. •J—LlJbC-tLi Y^L A lisztes zsák szép sorjában újra ott áll a boltokban. Gyönyörű tehér lisztje szép kúposra igazítva várja, a vásárlókat. A zsák széle gondosan, szakértelemmel van köröskörül csavarva a hófehér lisztbe belé van szúrva a fényes, hívogató lisztes kanál, mint valamikor régen. Ez a ragyogó uj kanál ott a lisates zsákban egy jobb jövendő Ígérete. Szabadforgalom van, bárki vásárolhat lisztet, ez a valóság is örömre hangoló. Hol volt eddig a mindnyájunk lisztje ? Behívta őt is a háború. Besorozták, bevonultatták. Most leszerelt, béke van. Igaz, hogy rajta még a szomorú emlék, a drágaság. De azok a kúpos tetejű lisztes zsákok ott a boltok mélyén le fogják dobni maguktól a háború utolsó emlékét, a drágarágot is. Ennek hitében köszöntjük Urai hangulattal a telt lisztes zsákot a fényes merőkanalat. j • r i.~~ i • ti - i Orsovszky László "Mély, megilletődéssel és részvéttel adunk hirt arról a súlyos gyászról, mely Orsovszky Gyulát a róm. kath. iskolák igazgatóját érte. Fia Orsovszky László, állami tanító, tart. hadapród jelölt. a nagy ezüst vitézségi érem tulajdonosa folyó évi julius 30~án éjjel fél 12 órakor kinos szenvedés után 35 éves korában Budapesten elhunyt. A megboldogult hős fiu holttestét Nyíregyházára szállították és aüg 3-án d. e. 11-kor helyezték örök nyugalomra a Kossulh-utcai gyászházból. Á legszebb' ifjúságában elhunyt Orsovszky Lászlót a kiterjedt rokonság, ismerősök, jóbarátok és volt bajtársak sokasága mély gyásszal kisérte ki utolsó útjára, hogy osztozzék a lesújtott jó szülők nagy fájdalmában. — Eljegyzés. Földes Móricz, a Szabolcsi Hitelbank igazgatója eljegyezte Kellner Bózsit. (Mindes külön értesítés helyett.) — A katonazenekar mint minden csütörtökön este, ugy holnap is hangversenyt tart a Bocskai-kertben. A múlt csütörtökön olyan sok embert vonzott az immár teljesen szivünkhöz nőtt zenekai-, hogy a későnjövők nem jutottak asztalhoz. A hőhullám még meni adta ki teljesen a mérgét, még mindig tel vagyunk tikkadva esténként a rettenetes hőségtől s jól esik üdítőnek elmenm ebbe a kedves, családias kertbe ahol olyan jól el lehet egy nyári,estét tölteni. EIMO 2onqorák Bechstein. Steínway Förster "PI6NIN0" Méry-aél Bv u£ir?* T Okvetlen kerese fel, raktáromat ha a fővárosban jár. SnksrarO javítások, mestert küldök 4 fiangolás . biztositágánál. Csere. ' 6215 j|
