Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-25 / 191. szám

2 JtítMWÉm. 19J1. augusztus 25 • mmswmaiwwm Könnyek B - a Amikor Nyíregyházára bevonult a nemzeti hadsereg és a tribün előtt fel­hangzott a Himnusz, könnyes szemmel, ujjongó sziwel feledhetetlen ünnepi va­rázsban elfogódottan áltak a férfiak, nők, gyermekek. Most Baranya falvainak, Pécs váro­sának lakosai szivén rezdül át ugyanaz a meleg áram, most ott csillan meg a drága könny a magyar vitézekre tapadó szemek­ből. ' A Ludósitásokból. amelyek ódai hévvel a fenséges valóságtól ihletett kedvvel fes­tik elénk az ünnepi órák eseményeit, meg­kap egy jelenet, az, anwkor a csapatokat fogadó egyik szónok csak két szót tud mondani a többi zokogásba ful. A könnyet, az ujjongás, a kitörő öröm gyémántos könnyét ismerjük. Em­lékeink szövetébe nem egy gyöngyszeme van betűzve a könnybe kristályosodó lé­leknek. A drága gyöngy, a szeretet mély­ségéből bukkan fél itt is, amint a mélysé­ges testvéri szeretet tengerszeméből valók a baranyai szemek könny cseppjei is. A társadalmat kutató elméleti embe­rek a működő erők számbavételénél meg­feledkeznek erről az ösztönző erőről: a családdá és némzetté összeforrasztó test­véri, nemzeti érzés erejéről. Ezek a könny cseppek zavarba ejtik a teoóriákat', a ba­ranyai szemekben megcsillanó könny­csepp arról a hatalmas energiáról, arról az érzelmi értékről tesz tanúságot, ame­lyet eltagadni lehetetlen. A baranyai százezrek jugoszláv ál­lamközösségben talán gazdasági előnyö­kéi élvezhettek volna a romokból lassan épülő, szegény Csonkamagyarországga.1 szemben, ezek az előnyök azonban el nem oltják a lélek szomjúságát, az anyaorszá­géri való vágyakozás égő tüzét. Magyar­ország kebelére ölelte rabságban tartott gyermekeit, Baranya, Pécs, Baja, Újsze­ged magyarjait és" a könnyes találkozás hatalmas tanúságtétel a magyarságot ösz­szefüző kohézióról, a nemzeti érzés, a nemzeti öntudat erejéről, amelyet elfoj­tani cinizmussal tagadásba vinni épp. ugy nem szabad, mint amiként lehetetlen mellőzni, vagy nemlétezőnek tekinteni a természet erőinek bármely más törvény­szerű megnyilvánulását. A baranyai könnyek beszélnek és fennhéjázó büszke kötelekel cáfolnak meg. Ezek a könnyek feltámadásunk zálogai. Ezeknek a Baranyában megcsillanó örömkönnyeknek lestvérharmatcseppjei azok, amelyek a soproni bucsuzáson szök­kennek a szemekbe. Áz örömet, ha magyar fájdalom kiséri. Pécs eseményei a kétségből, bizony­talanságból egy pillanatra a reménybe so­dornak bennünket, hogy a soproni nagy bm suvevés visszarántson a jelen rettene­teibe. A jövő megépülése szempontjából azonban ennek a könnyes fájdalomnak is ugyanaz az erőértéke, mint a Baranya fe­lől nótázó nagy örvendezésnek. Az édes miénket akkor szeretjük igazán intenzi­ven, akkor árasztja el tudatunkat ennek a szeretetnek melegsége, ha veszély fenye­geti. ha el akarják venni tőlünk. Igy fo­kozódik ma, izmosodásnak igv nevelő­dik a magyar nacionalizmus azokban a le!kekl>en is, amelyekben a monarchiás bé ké évek az egyetemes európai szemponlo- ] kat emelték úrrá. A magyar föld darabokra van tépve, vigasztalan képet nyújt, a magyar psziché azonban uj értékeket termel, amelyeknek számbavétele vigasztaló. Ennek a számbavételnek azonban nem szabad pusztán megállapításnak ma­radnia. Azoknak, akik társadalomnak és politikának irányitói sietve le kellene von­ni annak összes konzekvenciáit, hogy a magyar öntudat felemelő megnyilvánuu­lásaiban igazoltan, növekvőben van. A baranyai események igazolják, hogy ennek a természetes lelki folyamatnak be­következése ott is biztosítva van, ahol bi­zonyos tendenciák elfojtására törekedtek. Meg kellene vizsgálni, vájjon nincs-e ez éppen ugy társadalmunk egész rétegző­désében, fel kellene hagyni az immár alap­talan előítéletekkel és inszinuációkkat és általánosításokkal, amelyeket egyes réte­gekkel szemben nyíltan hangoztatni szok­tak. Sürgősen meg kellene indítani a kö­zeledést, fel kellene venni az Összébb szö­vődés szálait a magyar társadalmi és po­litikai életben. Amint igaz az, hogy az or­szág legfőbb érdeke az integritás, éppen ugy igaz, hogy területi integritásért nem indítható reális küzdelem a belső integri­tás teljes kiépítése nélkül. A könnyek, amelyek Baranyában és Sopronban felcsillantak a szemekből, a kétség és remény, amelynek immár mind­nyájan részesei vagyunk meg kell, hogy nyissák a lelkekben a kiengesztelődés fórrá sát. Meg kell, hogy fogalmazza valaki azt a hatalmas átfogó gondolatot, mely Cson­kamagyarország valamennyi fiát testvér­nek ismeri el és egybe kapcsol minden dolgos kezet a nagy, a boldog, az uj Ma­gyarország felépítésére. Paulik János főesperes Nyíregyházai, au*. 24 SajAt tiidóaitfnmCl. A debreceni ág ev. egyházközség va­sárnap délelőtt tórtotta közgyűlését, amely nek egyik tárgya a főesperes megválasz­tása volt. A főesperesi választás mibenlétét Jó­nás János lelkész ismertette. Két jelölt volt a főesperesi méltóságra: Dómján Elek sártoraljaujhelyi és Paulik János nyíregyházi lelkész. A közgyűlés Paulik nevének olvasásakor nagy éljenzéssel fe­jezte ki rokonszenvét a főesperes jelölt­tel szemben. Nagy József méltatta Paulik érdemeit, aki egyházi kerületi főjegyző és a magyarországi evangélikus lelkészek egyesületének elnöke. A közgj'ülés nagy lelkesedéssel és szó­többséggel, 43 szavazattal 9 ellenében Paulik Jánost íőesperessé választotta. Törött és régi aranyat, ezüstöt, brilliáns köveket magas áron vesz Sándor Rezső é k s ao rész 7317 Nf iregf háza A Bethánia Egylet országos konferenciája Nyíregyházán Egy résztreTÖ jegyzetei I • Sokat ígért, sokat vártunk tőle, remé­nyünkben nem is csalatkoztunk. Hitünkön reményünkön felül áldott meg az Isten most, mikor visszatekintünk a konferen­cia elmúlt napjaira, szivünk örömmel, há­lával telik meg, dicsérjük és magasztal­juk az Istent, ki kegyelmes volt hozzánk. Az egész konferencián átvonult a diadal­mas szózal: A mi Istenünk hatalmas Is­ten, ki képes mindeneket ujjá teremteni s csak ő egyedül képes szegény, csonka, összetört, nyomorgó szerelett hazánkat. Magyarországot is újjáteremteni s ismét gazdaggá, éppé, hatalmassá, boldoggá ten­ni. A konferencia hitébresztő munkája mellel! kiváltkép az irredentizmus célját is szolgálta. Odaterelte figyelmünket az élő, munkálkodó Istenre, ki ronthat, te­remthet száz világokat. Bámulatot! a rom­lás igazi okára, a bennünk lakozó bűnre, de rámutatott egyszersmijit a szabadulás útjára is. Vegyük számon mi ,is volt a konferencián. Örömtől ragyogó arcokai szeretettől sugárzó arcok fogadtak kinn az állomáson 19—én délután. Az ország minden részé­ből érkező vendégek nemsokára együtt buzgólkodtak az impozáns méretii sátor feldíszítésén. Mily jól esett a szellős sátor alatt a reggeli, ebéd és vacsora! 19—én este szeretetvendégség volt a sátor alatt. 20-án- reggel imaórával megkezdő­dött a konferencia. Egymást követték ez­után az előadások. Az ev. iskola dísztermében megtartott elnöki megnyitó beszéd után következő Vargha Gyuláné, Nagy István ref. vallás­hnrár. Dr. Ferenczy Gyula debreceni egyetemi tanár, ifj. Viktor János ref. lel­kész előadásai után dr. Molnár Gyula tör­vényszéki bíró szólalt fel az ev. templom­ban tartott esti evangélizáló gyűlésen. — Mély hazafiúi fájdalommal mutatott rá a bűnre s közönyösségre, mint orszá­gunk senyvesfctőjére, megrontójára. Mint élő bizonyságokra hivatkozott a vagonla­kók százaira s ezreire. Ezután Thuróczy Zoltán arnóti ev. lelkész beszélt. — »Mikor feljöttem a szószékre — úgymond — szétnéztem köztetek s láttam, hogv szenvedés van arcotokon, panasz ajkaitakon s békétlenség szivetekben. A huszadik század okos embere nincs meg­elégedve az Istennel. Ö jobban tudná el­rendezni a világ sorját. — Isten nemes ambícióval teremtette meg a világot. »Ime mindenek jól van­nak. « Az ember, áz ember bűne, tette gyötrelem hellyé. »Bánom, hogy. embert teremtettem, mondja "Isten.« Majd áttér hazánkra s kérdi: — Akarod tudni, miért szakított szély­lyel bennühkel Isten?? Miért csonkította meg hazánkat?? Azért, mert Isten nincs megelégedve Magyarországgal. Nincs bé­kességben vele. Isten szeretet. .Akarja, hogy megelé­gedettek legyünk. Ki akar békülni velünk. Azt kiáltom felétek s az egész országnak. Béküljetek ki az Istennel. Á beszédek előtt és után az énekkar énekelt. S. I, Megnyílt spp* Irányi divatáraháza Mfiregyháza, Zrínyi Ilona-utca 3., (Csenge?;? -ház.) üri és női divatcikkekben nagy választék . PMtíS faiiis !

Next

/
Oldalképek
Tartalom