Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)
1921-08-02 / 173. szám
'WnMWtaL: 191 : augusztus 2 S2ép nyári álom A hőhullám araima. —^Milyen jó lennn most egy pincében. — Az alró tábor. — Bözsi ne hagy itt. Nyíregyháza, au? 1. Saját tudósi tőnktől. Valaki haragszik reánk. Megbőszült dühhel veti sugárvillámait a földre. — Vörös az arca, mint egy felbosszantott em,^ ber. Lázas, nyugtalan égés ver végig bennünket. A zsebkendők már csurom vizesek. És az arcokról egyre szakad, patakzik! a gyöngyös, forró hullám. Nincs irgalom. Ember, állat, növény most egy, vonalban szenved. Különbség nincsen. De remény] sincsen. A levegő határtalan és tiszta. — Néha—néha táncol, mintha milliárdnyi szúnyog viháncolna benne: felszálló em L beri pára. Kápráztató. És félelmetes. S az emberek, az égett, ellustult embe'rek megbújva lapulnának az utcák árnyékos oldalához, de az árnyékos hely nagyon kevés. Iíabát nélkül, bágyadtan vánszorog végig az uton, kit a sorsa -kivert, hogy munkáját végezze. Az ilyen ember sóhajtva gondol ía hűvös hivatal szobákra. S a hivatalnok... Ingujjban ül az Íróasztal előtt. Dolgozna: nagyon nehéz. A terem levegője tikkasztó, fülledt. Félredobja a tollat: nem lehet, nem lehet. Kitekint az ablakon, ösztönös sejtelemmel vár valamit. Eső, eső. Csakhogy, az eső nem jön. Majd 1, mikor már műiden késő. Visszaül az íróasztala mellé. Kezébe veszi a tollat: eh, dolgozzunk... kelll.. akarom... És nekivánnyad az Írásnak. Uram, uram, de borzasztó a te meleged... Azt mondják ez a hőhullám. Az utcán vagyok újra. Árnyékot keresek. Embert keresek, aki nem panaszkodik a meleg miatt... Egy házaspár halad el előttem. Utolérem. És hallom, amint beszélnek. 1 ! — Ugye monditam, hogy, pincét is csináltass? De neked nem kellett. Mii tennénk oda??! Most letehetnéd magadat. Ez az asszony. A férfi hallgat. Csöndesen törüli végig a homlokát. Nem tudi mit válaszolni. De az asszony, tovább is beszél és a szavában a hőkinzott .vágya remeg meg: — Milyen jó lenne most egy pincében. Milyen jó annak, akinek pincéje van. Most a férfi is megszólal. Egy. kicsit mosolyog ía: — Igen. Különösen ha bor is van. benne. Kiérezni azonban, hogy most azt is szívesen elengedné. Csak hűvös helyen lenne. Az egyik sarkon megáll. Homlokát törli. Eszébe jut valami. Mit akarsz?? — kérdi az asszony. — Egy kis dolgom van a — »Nyárfásban«. És elválik. Az asszony meg lassan bandukol valahova. Talán hazafelé. Talán a munkája után... ... És aztán jön a langyos este. A fülledtség valahogy enyhül. Aztán az éjszaka. Most mái* elég kellemes. Csak a szobában nem. Ott még most is kibírhatatlan. Ezért félnek az emberek az éjszakától, meleg ágytól. És ezért hallom, ahogy hazafelé megyek az udvarokról kihangzó erős lép lekzetvételeket, néhol egy—egy erősebb horkolást. Az udvarokon alusznak. — Aludj kicsi fiam, hallom egy helyütt. i — Mindjárt anvuskám, olyan jó most itt. Kis gyermeket altat az anyja. És ahogy tovább megyét, egy, kis' ütcábá érek. Ez a Sólyom-utca. És mindjárt az utcá elején 20—25 tagból álló táborra lepődöm. Gyepre teritett pokrócokon, egymás felé fordított fejjel hatalmas kört alkotva pihennek. Egy-kettő alszik is már. A többiek nagyon halkan beszélgetnek. Én is csendesen lépegetek. Nem akarom zavarni őket. Ugy hajnal felé lehűl a levegő és akkor úgyis visszatérnek a kihűlt ágyú szobákba. Tovább megyek, ÉS érzem, ahogy, követnek figyelmes szemmel. És hallom, a mint ellebén a kérdés. Ki volt ez?? De felelet már nincsen. Több apró csoportra akadok még. Hárman-négyen feküsznék a házak előtt. Alusznak. Itt lehet, mert mindenütt gyepes. És az utca is a békesség utcája. Egy helyt fehérlő csomag' hever. — Odamegyek, megnézem. Es ijedten kapom fel a fejem: — Bözsi, ne hagyj itt. Összekuporodott legényke alszik ott. Álmodik. A szeretőjéről. És a szépségről álmodik. Az élet, a nehéz élet eltűnik, csaki a varázsos, a könnyű él az éjjel... ...Ö szép nyáréji álom, kit finom esti fuvallat érintésére látunk s ki kellemes bizsergéssel ölelgeted körül napközben vánnyadt testünk és kacajjal, tündéri lenge szárnyon viszel a megnyugvásba,' be fáj, ha távozol. Be fáj, ha szétszakad minden, mint egy, habgyönge fátyol, ha jő a durva reggel Mert reggél újra szenvedés jő és újra csak csorog a "fáradt tarcok gödrén a zsiros gyöngyös tajték... És a hőhullám uralkodik... ... De már nem sokáig... Leszállott hozzánk szombat este egy esővel üdvözlő enyhébb idő örömmel fogadott követe.... És a föld üjra megázik. A vármegyei közgyűlés és a Vitézi Szék Nyíregyháza, aug. 1. Saját tudósítónktól.) A szombati vármegyei közgyűlésnek egyik érdekes pontja volt a vármegyei vitézi szék katona tagjainak, revisnyei^Reviczky László ezredes dandárparancsnok a vármegyei vitézi szék kapitányának és széktartójának VVack Károly huszárőrnagynak, továbbá a legfelsőbb vitézi szék Szabolcs vármegye ;területén illetékes törzskspitányának sepsibaczoni Vitéz Doókos Gyula vezérkari testületbelí őrnagynak, valamint a vármegye területén elsőnek felavatott Vitéz Csengeri Imre tartalékos tiszthelyettesnek bemutatása a vármegye közgyűlése előtt. Nevezett urak bemutatásakor a főispán szép szavakban üdvözölte a Vitézi Rend jelenlevő tagjait és az egész intézményt ,amit a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadott. Reviczky ezredes meleg szavakban mondott köszönetet t meleg fogadtatásért, megkapó szavakkal vázolta azt a metamorphozist, amelyen a „Vitézi Rend" tagjainak tulajdonk?peni élethivatásuktó eltéröleg — most már polgári környezetben és más eszközökkel kell ssoJgálni a hazát. Vitéz Dóokos Gyula őrnagy a Szabolcs —Bihar—Szatmár—Bereg és üngmegyék megmaradt részén illetékes törzskapitány ugy a .(Vitézi Szók" mint a „Vitézi Rend" nevében mondott köszönetet a lelkes fogadtatásért és a feletti örömét is kifejezte, hogy a legfelsőbb kitüntetés folytán szerencsés lehet csekély erőit a nemes és vitéz Szabolcsvármegye hazafias szolgálatába állítani. Ezután Vitéz Doókos törzskapitány ismertette az előzményeket, melyek a világháború és forradalmak lezajlásával a Kormányzó Ur > Őfőméltósága agyában a vitézi intézmény gon1 dolatát előidézték. Ismertette továbbá a „Vitézi Rend" szervezetét, célját, s azokat az eszközöket, amelyek a cél elérését elősegítik. Ezen eszközök egyik legfontosabbjaként a vitézittelkek minél nagyobb számú és sürgős felajánlását jelölte mag, hogy ezen adományok folytán minél több vitéz lehessen a „Rend" tagjaivá és ezek nagy száma által minél előbb meg lehessen választani azokat a nagy nemzetvédelmi célokat, melyeknek a megoldása állandóan a „Vitézi Rendire vár. Végezetül a „Vitézi Rend ' nevében meghívta az egész vármegye közönségét a vitézeknek 1921. Szent litván napján Budapesten megtartandó ünnepélyes felavatásáraLopott, mert éhezett Nyíregyháza, aug. 1. Saját tudósítónktól. Vadlek István 26 éves kassai illetőségű munkanélküli kárpitos segéd julius hó 29-én jött Nyíregyházára Debreczenből. Pénze nem volt, így lakása sem, az éjjet a Károlyi-kert bokrai között töltötte. S mivel, állítása szerint már két napja nem evett, az éhség kínozta. Másnap délelőtt, amint a kertben üldögélt, észrevette, hogy dr. Dohnál József Dessewffytéri lakásán némelyik ablakredöny hibás. Ez bűnös ösztönzést adott neki. Bement a házba & mert senkit sem látott, a nyitva levő szekrényből egy kabátot emelt el, hogy azt eladva, a kapott pénzen élelmiszert vásároljon. Ahogy a kabáttal lefelé haladt a lépcsőkön, a szobalánnyal találkozott, mire villámgyorsan a szőnyeg alá dugta a kabátot, majd a leány kérdésére azt felelte, hogy a redőnyöket akarta megjavítani. A szobaleány azonban nem hitte el s szólott a szakácsnőnek, akivel aztán űzőbe vették a közben futásnak eredt Vadleket, kit a Károlyi-kertben egy ismeretlen fárfi elfogott és átadott a rendőrségnek. Vadlek István semmit sem tagad Okul az éhség kényszerítő hatalmát hangoztatja. Munkás énekkar a Gutenberg-Körben Nyíregyháza, aug. 1 (Saját tudósítónktól) A Gutenberg-kör egyik igen kedves terve, hogy a kör jöhangu és a dalt ked-velő ifjaiból hatalmas énekkart állítson fel. A nemes szórakozás, a dal kultiválása, , amely a lélek harmóniájának dalban való kifejezése, igen nagy örömöt vált ki a munkás ifjak körében. Sokan jelentkeztek mar, akik az énekkar tagjai szeretnének lenni, ugy, hogy nemsokára, a szervezés megtörténte után már próbákat is lehet lesz tartani. És akkor eggyel ismét több lesz a nyíregyházi énekkarok számai s ifjultan, megerősödve csendül fel majd a dal. Az énekkar tagjaiul jelentkezők belépési szándékukat vasárnaponként délelőtt 9—11 óra között a polg. fiuisk. rajztermében jelenthetik be a kör könyvtárosánál.
