Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-01 / 146. szám

1921. jnlius 1. Sa&boleska lllhilyt hazaárulással vádolják Bécs, junius 30. Temesrárott és a románoknak odaítélt egész magyar területen fájdalmas megdöbbe­nést keltett, hogy a román hatóságok néhány nappal ezelőtt „hazaárulás és államellenes vétség" címén pörbe fogták Szabolcska Mihályt az országos hirü poétát és a délvidéki refor­mátusok vezérét, akit mostanában kandidáltak az erdélyi református püspöki székbe. Vele együtt megindították az eljárást Bóth Ferenc, a temesvár kegyestanitórendi gimnáziumi igaz­gató eilen és mindkettő csak Bukarestben érvényesülő magas helyről érkező protekciónak köszönheti, hogy ma nem sínylődik a fog­házban, ahova a iomán siguranta (titkos rend őrség) őket juttatni akarta. Nemrégiben a bánáti románság ugyanis valami győzelem évfordulóját ülte és a pre­fektus ebből az alkalomból elrendelte, hogy az összes hittelekezetek templomaikban hála adó istentiszteletet rendezzenek, amelynek so­rán a pap beszédet mondjcfh ezzel a befeje­zéssel: fiijen Nagy-Románia! Éljen a román királyi család! Az istenitiszteletebet meg is tartották és a református templomban Szabolcska Mihály így fejezte be beszédét. Éljen Nagyrománia ! Éljen a román királyi család! és Éljen Ma­gyarország! A templomban jelen volt román detektí­vek ezt a dolgot nyomban közölték fölöttes ha­tóságukkal és még aznap este a rendőrség em­berei eljöttek Szabolcskáért, hogy elvigyék. Ekkor azonbsn már az egész város tudta a dolgot és több előkelő polgár megjelent a pre­fektusnál, akit arra kértek, hogy ne engedje meg, hogy Szabolcskát fogságba vigyék, mert súlyosan megtámadott, beteg szervezete miatt ezt nem élné tul. így Szabolcska lakásán ma­radhatott, de az eljárás megindult ellene. Érdekes, hogy a román hatóságok nem­csak Szabolcska befejező passzusát kifogásol­ták, hanem azt a tényt is, hogy istenitisztele • ten feltűnően kevesen voltak és azért azzal is vádolják, hogy ö titokban értesítette hívőit, hogy a győzelmi istenitiszteletre ne jöjjenek. Both Ferencnek a piarista gimnázium igazgatójának más bünt róttak fel a siguranza, emberei, Az istentiszteletek után ugyanis a ka­tonaságnak, a kirendelt testületeknek és az is­kolák ifjúságának el kellett vonulnia a parancs­nokló román tábornok előtt. Bothot azzal vá­dolják, hogy ímikor deákjaival elvonult a tá­bornok előtt, nem hBjolt meg, nem köszönt, haaem ellenkezőleg tüntetően a másik oldalra nézett. A rendőrség a legkíméletlenebbül foly­tatja a nyomozást és ugy a ^Szabolcska, mint a Both mellett való tanukat nem hallgatja ki. E napokban több előkelő temesvári polgár Szabolcska és Both érdekében felkeresi Goga Oktaviant, az erdélyi román ügyek kultuszminisz­terét, akit arra akarnak kérni, vesse közbe ma­gát Szabolcska és Both érdekében Avarescu miniszterelnöknél és a román udvarnál — A Pesti Tőzsde, Kallós János tőzsdei és közgazdasági hetilapjának uj száma, a Wie­ner Bankverein nyugatmagyarországi térfogla­lásáról a sörkartell bomlásáról, a szespánik veszteségeiről, az idei világtermésről, a vidéki pénzintézetek kívánságairól ir többek között Vállalatok, bankok tranz akcióit, üzleti terveit részletesen ismerteti a lap, amely külön fog­lalkozik az áru és értéktőzsdékkel, a bécsi és berlini tőzsdével, stb. A lap szerkesztősége mindenféle sorsjegy és értékpapirűgyben díj­mentesen ad felvilágositást. Előfizetési díj: egy évre 300 K, félévre 150 K, negyedévre 80 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. Izabella utca 43 szám alat van. Telefon 121-04 — „Chick" védjegyű harisnyák minden divatazinben egyedül Fodor Ferenc divatáru üzletében kaphatók. J*ÍYÍRJRDÉK. CSERKÉSZET Cserkészet és társadalom Még mindig kevesen vannak, kik felis­merve a cserkészet nemes célját, azt, mint az ifjúság mozgalmát, a nemzet életében fontos tényezőnek tartják Nem azon az alapon, amit ugy szokták kifejezni, hogy fejlődő gerinc, vagy a jövő záloga, szóal valami igéret, ami bevá­lik, vagy csalódást hoz, hanem mint az adott pillanatban ható erő. — A mi embereink sze­mében vagy mint játékszer, vagy mint lábat­lankadó akadály szerepelt az ifjúság, melyet becézni, vagy elharitani kell, de azt a fárad­ságot alig vette magának valaki, hogy vele ser­dülésétől fogva komolyan foglalkozzék és mint komoly erővel számoljék. — A rajta való se­gítés részint divat, részint kényszerűség, a vele való foglalkozás pedig sportszerű időtöltés volt. — Mikor a cserkészmozgalom hazánkban is életre kelt és komolyan kezdett az ifjúság­gal foglalkozni a társadalom, az illetékes té­nyezők felületes elbírálása folytán, akkor, ami­kor a kezdet nehézségeinek leküzdésére a leg­messzebbmenő támogatásra, megértésre lett yolna szüksége, a nemtörődömség mostohasá­gában részesült. — Sajnos — ma sem sokkal vagyunk messzebb. Bezzeg a másik oldalon minden oszlop támasztékát körülötte keresték. Nem volt az a pénz, amit soknak tartottak volna, nem volt az az elfoglaltság, amit meg ne lehetett volna szakítani, ha az ifjúság érdeke vagy az ő táboruk eszméjének előretörése ezt ugy kívánta. A minden oldalról támogatott munka gyü­mölcse nem is maradhatott el, mert amikor a cselekvés órája ütött, a cserkészet {által neme­sen nevelt, testben és lélekben egyformán erős ifjak serege magjelent az élen és bennünket, kikben a fölényes többség érzéséből származó elbizakodottság túlontúl megvolt, — eltiport. Kétségbeejtő szerencsétlenségünkben kellett ta­pasztalnunk, amit korában elmulasztottunk, hogy az ifjúság ügye a cserkészmozgalom szé­leskörű erős kiépítése a nemzet javára komoly tényező. Illetékes körök ma már komolyan kezde­nek a cserkészettel foglalkozni, de a társada­lom támogatása, megértése nélkül az ő mun> kájok nem haladhat, a mí előre törésünk meg­akad. Azon fáradozunk tehát, hogy megnyer­jük a társadalmat, a szülőket a cserkész-esz­mének, mert bizony sok szülő csak árnyolda­láról ismeri a cserkészetet! Nem olvas helyi lapot, sem cserkész folyóiratot, nem olvasgatja a cserkész könyveket és füzetéket, természetes hát, hogy nincs igazi képe a cserkészet nagy nevelő erejéről. Vagy ha már hallotta ezt a fogalmat emlegetni, nem érti: miért nem lett az ő fia egyszerre angyalka, vagy legalább tigzta jeles, egy-két évi cserkészsége után. Egyszerűen azért, mert a cserkészet még nem csodaszer, csak nevelő eszköz! Anuyira még nem vagyunk, hogy az őrsi órákon, csa­patgyüléseken és kirándulásokon hallottak és látottak sokszor bizony elég erős ellenhatással ne találkoznának akár az utcán, akár „baráti" körben. Arra a sokszor fölmerülő kérdésre is egy tzeiü a felelet, mit az emberek nem egyszer tesznek fel a vezetőknek „hol van a szép gárda, mellyel megkezdte járni a cserkészet útjait a férfiasodó hangok dalos lendületével?" — Egy számban ugyan leapadt, de ér­tékben gazdagabb, kisebb gárda alakult belőle örül a kertész a sok fesledező bimbónak de mire a tavaszból ősz lesz, a magvetésből aratás, bimbóhasadásból gyümölcsszedés: a leggondosabb elővigyázat és ápolás mellett, sőt ellenére is, mily sokszor üli meg a virágzó tájat a dermesztő hideg, az életet irtó fagy, hányszor fedi el átkos takarójával a kikelő éle­tet a halált hozó hó ártatlan SZÍDÜ takarója? Hányszor viharzik át a vidéken a kérlelhetet­len fergeteg? Mily észrevétlenül lepi meg a gazda reményeit a pusztító rozsda, az undo­rító üszög? Mily észrevétlenül rendezi be a pirosan mosolygó almát a kúszva tovalopódzó 3 féreg s mily hirtelen csavarja ki a szilárd szál­fát a hírnök gyorsaságával rohanó vihar. Ha ezen külső erők gyeplőit mind a vér­mes reményekkel telt gazda vagy kertész tar­taná kezében, ismeretlenek volnának azon a vidéken a sors kegyetlen csapásai, ismeretlenek volnának a gazda könnyei is. . . A cserkész vezetőknek sem lennének fájdalmai! Kik akarnak cserkészek lenni ? Több esetben csak a szülők, máskor meg csak a fiuk. A szülők ugyanis szeretnék fiukat cser­készkalapban látni — mintha ez untig elég volna —• mert a szomszéd fiának is van, de a drága kis csemetének legtöbbször beléje nevelt jellemgyengesége, iskolai rossz viselete, a rovások száma nyilvánvalóan mellékes 1 Bi­zony ezen az alapon is meg kellene írnia vala­kinek a „fenn az ernyő, nincsen kas" igaz­ságait. De van a másikra is elég példa. A fiu szívvel lélekkel cserkész, lemond eddigi léha­ságairól, áldozatot hoz, fárad a maga és tár­sai testi-lelki megerősítésén; szereti a termé­szetet, örömmel megy kirándulásokra, egymás, után rakja le a próbákat, fur, farag, dolgozik a lakásán és a Cserkész Otthonban is csak egy baj van: kopik a cipő, szakad a ruha, elfecsérlődik az idő. Csak ezen is tudnának hát segíteni a vezetők! Hiába magyarázzák a vezetők, hogy a cserkész a vasárnapi kirándulási idejét azokon a tiz perceken, negyed sőt egész órákon taka­rítja meg, melyeket mások a korzó poros asz­faltjain nap nap után eltöltenek, ahol a cipő is jobban kopik a kövön, mint a pázsitos ter­mészetben; s a ruhának is végeredményben egyszer el kell szakadnia. Be hát mindezekért a cserkészetet okozzák, amely „kenyeret sen­kinek sem adott." S végül is a minta cserkész­nek ki kell lépnie a csapatból a szülök ellen­szenve miatt. Ezeken a mozgalom nemes célját aláásó bajokon segíteni kell! Egy mód van rá. Érdek­lődjenek a szülők mélyebben a cserkészet iránt és részesítsék azt megértő szeretetben. Hisz az ö gyermekük érdekéről van szó Nemes jellemű, ép testű, ügyes, a felelöségérzettől áthatott embereket akar nevelni a cserkészet. A haza reményeinek felbecsülhetetlen értéke megköveteli a vezetőktől, hogy éber figyelemmel kisérjék cserkészeiknek magán­életét is és hogy ezt tehessék a siker érdekében a szőlőkkel vállvetett munkára van szükség. Módot adnak a vezetők, hogy a cserkész mun­káról fogalmat alkothassanak a szülök, midőn az évenként egyszer kétszer rendezett családias ünnepélyre meghívják az érdeklődőket, akár az Otthonba is. Ekkor meggyőződhetnek a szülök, hogy a cserkészet nem jelent idővesztességet, hogy a cserkészet az alkotás iskolája. Midőn a szülők a fenyőgirlandtól illatos Otthonba lép­nek, midőn ott szivük magzatát szerepelni látják akár alkotásaiban, akár előadásban, midőn közösen megbeszélik a vezetőktől fel­vetett eszméket, témákat, átmelegszik a lelkük és hálásan szorítják meg a vezetők kezét, őrölnek, hogy cserkész a fiuk, mert már nem­csak a kalapján veszik ezt észre, hanem a jellemén, szivén, a lelkén is, kötelességtudásán, akaraterején, mindenén! Ahányszor ez ismétlődik, annyi érzéssel van megfizetve a vezetők munkája az újjászü­lető Haza javára. Geoch Jóesef, cserkész-tiszt, gépészmérnök hallgató. — Posztószállitás A grázi kereskedelmi és iparkamara külkereskedelmi osztálya egy ottani jónevü posztógyáros cég szállítási aján­latát közli kamaránkkal s kéri azt az itteni ér­dekeltség tudomására hozni. — Szállítási fel­tételek a debreceni kereskedelmi és iparkama­ránál betekinthetök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom