Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-27 / 168. szám

1 1I»I WwrotBL cm. — Nagy szkv. — 139 cm. — Cziczka hdprj. — 143 cm. — Jábor 135 cm. — Átlag 139.8 cm. — III. tüzér o. : Katona — 139 cm. —Ferenczy — 139. — Dankő fhdgy. — 156 cm. — Kalmár — 135 cm. — Elgry* —130 cm. — Átlag 138 cm. Járőrverseny : 1. Molnár kv. 12. gy. e. - 30 p. 15 ni]). — 2. Tóth István kv. 12. igy. ,, e. 3. Erdey kv. 12. gy. e. 1500 m. síkfutás : I. Csiszár 11. gy. e. — 4 p. 44.8 mp. — Szemán kv. Í2. gv. e. 3. Markovics szv. Diszkoszdobás . 1. Husztlív orv. 11. gy. e. 32.05 m. 2. Dankó fhdgy. t. ó. 28.90 ,m. 3. Polonyi fhdgy. 11. gy. e. 28.70 m. — Távolugrás : Létray szv. 12. gy. e. 6.09 m. 2. Hall fhdgy. 12. gy. e. 5.68 m. 3 .Murinyi tüzm. t. o. 5.30 in. Távolugrás csapatverseny :12. gy. e. Létray szv. 609 cm. Hall fhdgy. 568 cm. j Lévay e. é. őnk. 517 cm. Markovics e. ö. 513 cm. Sajthy orv. 512 cm. Átlag 543 cm. j II. 11. gy. e.: Nagy szkv. 526 cm. Kohn 4 kv. 522 cm. Porubszky fhdgy. 516 cm. — Petheley hdgy. 510 cm. Gábor hdprj. 510 cm. Átlag 516.11 cm. III. t. o. Murinyitüzm 556 cm. Darikó ifhdgy. 532 cm. Egry fő tüzm 481 cm. Kalmár főtüzm. 460 cm. Melich tüzm. 444 cin. Átlag 494.13 cm. 400 m. síkfutás: 1. Egry főtüzm. t. o. 57.8 mp. 2. Kohn kv. 11. gy" e. 57.8 mp. 3. Szincsák kv. 11. gy. e. — Kézigránát dobás 1. Kelemen szkv. 11. gy. e. 2. Czipó tíz. 12. gy. e. 3. Horváth tiz. 11. gy. e. 3000 m. síkfutás : Szemán orv. 12. gy. e. 10 p. 27 mp. 2. Csiszár Jcv. 12. gy. e. 3. Varga t. o. — Gép puskái rányit ó verseny: 12. gy. e. I. zalj 4x400 (m stafétafutás: 1. 12 gy. e. I zalj. Sajthy orv., Markovics ónk., Létray szv. Hall fhdgy.. Idő : 50.4 mp. — 2. III. gy. e. II. zalj. Kohn kv., Szincsák kv. Cziczka hdprj., Petheley hdgy. Idő : 51.2 mp. 3.12. gy. e. I. zalj. Béres kv., Nagy kv ivusay kv., Puskás szkv. Idő: 53mp. IV. to Nagyszerű teljesítmény látása kápráztatta el az erő szemlélésétől már elszokott szemünket. A rendező-bizottság, a katonai parancsnokságok mérhetetlenül hatalmas munkát végeztek, őszinte hódolat illeti di*. Jármy Béla főispánt, Mikecz István alispánt, dr. Bencs Kálmán polgármestert, Oehm Tivadar ezredest. Reviczky László ezredest és Vincze Andor őrnagyot akik lehetővé tették, hogy ilyen feledhetetlen szép látványban gyönyörködhessünk, feltámadt mondák hős alakj ait lássuk! amit az elmúlt kétnapos katonai sportünnepély nyújtott. Mert nagy biztatást láttunk. Az eljövendő nagy megújhodás itt lengő biztatását. — Nagy idők koldusai címen érdekes és értékes regény jelent meg a könyvpiacon. Szerzője Szerelemhegyiné Móczár Jolán. A világháború a nagy idő, annak megelőzői a magyar társadalmi viszonyok, amelyeknek: mesteri rajza közt bonyolódik] le két fiatal szerelmes vágya, ideges (Vergődése, csalódása, elfásulása es katasztrofális összetörése. A regény a Pesti HirLap 20000 koronás pályázatán az első dijat nyerte. A könyv a Légrádi Testvérek kiadásában jelent meg. Ara 99 korona — Kapható az Ujságboltban. — A Bazár Julius 15-flíi száma kapható az Ujságboltban. Tolatás közben kettévágott gyermek Öngyilkosság vagy véletlen Njiregjhái/'a, jul. 26. Saját tudósítónktól. Tegnap délután .4 órakor a klsvárdai vasútvonalnak a yasuti temető mellett húzódó szakaszán a 23700.36 sz. tolató mozdony szerkocsijával egy 14 éves fiúgyermeket elütött és a mellkasát keresztül szelte. Talpas János nyíregyházi napszámos, ki a tolatás alatt az egyik fával rakott kocsiban közvetlenül a |gép mellett tartózkodott, látta, ho|gy a fiu a temető bokrai közül ugrott ki az első sinre, elvágta magát, de az is lehet, hogy megbotlott és a sinre esett. A mozdonyt már nem lehetett megállítani, igy a gyermeket teljesen ketté metszette. Később jelentkezett a fiu bátyja, aki elmondta, hogy a szerencsétien véget ért gyermek Szabó József nyíregyházai Deák Ferenc-utca 87. szám alatti főmolnár Lajos nevű fia. Hir szerint a fiu valószínűleg] öngyilkossági szándékkal ugrott a sinre, mivel bátyja, akinél tartózkodott, valamilyen csinytevese miatt megverte. A rendőrség a tényállás kiderítése céljából a nyomozást megindította. Debrecen A vonat — mint egy setét orkán — rohan át a napfény forró földrehaj lásában s megzavarja a mezőkön alvó csönd álmát. Debrecen felé visz utam. A régien látott város emléke felébred bennem s mint álmos gyermek nyitja föl szemét a lelkemben a kérdés: vájjon milyen lesz most??.... Én más lettem azóta... Havas hegyek égbenyulása, fenyvesek merev, ávtovéktalan rajza, hegyi patakok sündörgő hízelgése, lila virágok csokrai az enyhénzöld domboldalhoz simulón, völgyek sze- ' liden kínáló öle — ugy hozzám, ugy lel- \ kembe hajoltak azóta... A .gondolatom ódat- í tapad nagy szereléssel s vájjon... Debre- ; oen, a hires magyar város... Milyen lesz 1 most nékem?? Hozzá tudom-e hajtani a fejem s megérzem—e a szive dobogását? i Besiklik a vonal s megtorpan a nagy állómás előtt. Leszállok. Komoly és mosolygó emberi arcok vetítik szemembe elrohanó árnyékukat s kíváncsi pillantások súrlódnak hozzám az ideglenhez, idegen- [ ben. Megyek az emberárból, be a város- I ba. A város képe hullámzik előttem végleien líömpölygésben s megsokszorozódik a kirakatok tükrében. Éles profilok rajza suhan el bennük és sebes mozgású lábak térdbehajlása. A város szivében a nagy templom áll elém, mint egy óriási vén tudós okos, redős homloka. Maga köré öleli az ucca zaját, mint nagyapó rakoncát lan unokáit. Cimefes házat látok ejgy helyen. Világos, mint az éberség s ablakai visszanézik a napot. Talán a Városháza? Vagy a megyéé?? Nem tudom. Egy ucca hajlásban az »ős Collégium«c is megtalál engem. Rám néz és eldácsekszi régi hírességét. Egy ifjú áll előtte. Csupa életerő. Mintha ennek a vén épületnek ősereje edződött volna testébe. Az épület falából talán hosszú évek megércesed-ett zenéje cseng felém; sok-sok nemzedék belekövült magabizása, ráhulló sóhajok s belégőrliyedő nehéz törekvések, melyek az élet felé 1 endültek ebből az épületből

1. Rovom az uccát. Mély délutáni harangszó terül a város felé, mint egy lassú gesztusu, áldozó kéz. Emberi pillantások fellobbanása hull rám s haldoklón surran tovább. Olyan nagy rohanó élet mozog itt, hogy elfárad belé a szem. És megpihenve hajlik pillantásom ejgjy kávéház; terrászára, hol a márványokból kisugárzó hűvösség ráterül a mosolygó arcok derűjére, gondtalan szivarozókra, elnyúlt kezű fáradtakra. Rózsaszín fagylaltba ásott kis ezüst lapátok diszkréten csendülnek s a jobbik élet arcát mutogatják a járókelőknek. Tovább. Mit láthatnék még?? Megkerülöm a nagy templomot s kicsi szigetet találok a házak tengerébe ékelten. Néhány; lézengő zöld fa, letaposott íu, ^gy Tds rendetlenség is és az időbe szürkült, unott szobrok. Ennyi. Ezt és a vasútállomás melletti parkot találom csupán, több nincs is talán. Ez, ez hiányzik Debrecennek. Az emberek — különösen az idegem — nagy házak komorsága előtt hurcolják fáradtságukat s nincs hol kissé megenyhül- 1 jenek, illatot szívjanak, üdeséget Ez hiányzik. De más utat keresek magamnak. Fák sorja vezet be egy mellékutcába s követem a fákat, mint a kézenfogott, eltévedt gyermek. Egy nyitott ablakból vonzó illat árad s a csillár nehéz gyöngyféfnyére vetődik pillantásom. Egy férfi fej árnyéka suhan át az ablak előtt s a menyezetre festett freskó mintha úszna a levelőben. Finom lágysággal elnyúlt női. test, kitárt karokkal, szétlengő csodás hajzattal. Fátylak szárnya lobog mellette s belekapaszkodó három dévaj amorett evez utána. Egy, pillanat meglátása ez, egy zongora fényes lapja, rádobott teritővel... S az elképzelésem... valami ájult boldogságot ölel ott magába az a férfi, kinek árnya elsurrant az ablakból. Talán egy. csók forróságának illata csap ki az ablakon át, magába sodorva az uccáról egy pillantás elbámuló melegjét??... Hát ott, a kis uccában szép volt Debrecen. Enyhe, árnyékos, jólesőn szép. A vasútállomás felé indulok. Újra a F.ő uccán Vezet el utam. Az emberek arcán nem látszik a meleget szenvedés, a por. Mosolygók, szmes nézésüek. Ö, most jut eszembe! dk abban a tudatban tűrik a meleget, a port, »hogy hiszen hát ott van a — Nagyerdő! « Azt sajnálom, hogy nem láttam Debrecenből! A Nagyerdőt. A vonaton ülök. Indulok vissza Nyíregyházára. Egy sötétbe hulló pillantás kísér, ahogy kinézek a vonat ablakán. A gyorsvonat beleveti magát az éjszaka ismeretlenségébe s szeli a setétet. Visszanézek a városra. Megbujt, lapos árnyékok a házak s az ívlámpák fénye az égig ér. Egy; torony nyúlik fel a magasba s mintha e Ténytől ezüst, lánggal lángolna. Ez szép volt. Ezt itta be utoljára a szemem. Belecsendesülök a fülkém kényelmébe s a képek emlékét bámulom magamban. FregoliÉrtesítés. A Nyíregyháza Vidéki Kisvasutak átrakó állomásán f. hó 27-én 15 órakor hetven mázsa burgonya fog a legtöbbet ígérőnek elárvereztetni. 6990 Állomásvezetőség. A fővárosi kabaré-esték a KORONAkerttaelyiségében lesznek megtartva. Kezdete 9 órakor. A fővárosi művészek a legjobb kabarémiísort adják. Az előadás holnap ás holnapután lesz.