Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-09 / 128. szám

Nyíregyháza, 1921. jnning 9. * Csütörtök XLII. éyfoJjam. * 128. szám. SZAEOLCSVÁfíWEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAFtLAWA ,un.9i árak; hatybai: « 04»z 4vra 82® K, Milévra i<, it*gyed<»vr« 90 K, agy hónapra 80 K, vMékani m 820 K, fáriávra WO K, Aagyadévra 80 K, Kánapra 80 K. — Egya» aaéns éra 9 konsn*. AtepHotta ÜÓ»A ELEK Fakalöa »«erfc*aatö Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ Ssark&sstőséc i» W«ddhlv«tal: SZtCHENYVUT 8. BZÁM. TolaSoaartm t38. Postaoha^u* Ktelratokat n*ro adunk víssaa. I Gróf Bethlen miniszterelnök Tisza Istvánról A zürichi jegyzés alkonya Pénzfigyi körökben nagy meglepetésre szolgáit, hogy a magyar korona az elmúlt ked­den Berlinben egy pfenningel emelkedett és ugyanakkor Zürichben öt centimes-m&l esett. Ez a jelenség azt mutatja, hogy végre nyíltan kitör a harc a svájci és német piac között, s a mógyst korona irányításában Zürich ezután kénytelen lesz Berlin után igazodni. Az a körülmény, hogy junius 7-én Zürich fi­gyelmen kivül hagyta a berlini jegyzést, óriási arbitrázsra adott alkalmat Berlin és Zürich kö­zött ős ugyanakkor tanácstalanul álltak a bu­dapesti bankházak. A jelek azt mutatják, hogy az európai pénzpiacon a vezetést Berlin kezdi magához ragadni, s hogy Zürich nemzetközi viszonylatban a háború alatt szerzett jelentő ségéből lassankint kezdi elveszteni domináló hatását, Apponyi Nyugatmagyarországról Apponyi Aibert gróf a Neue Freie Presse legutóbbi számában „Nyugatmagyarország" címmel cikket irt, tmelyban az osztrákok be­cíületérzésére hivatkozik, amellyel nem egyez­tethető össze az, bogy Ausztria a volt ellenség kezéből ajándékot fogadjon el volt szövetsé­gese és fegyvertársa kárára, A Trianoni békeszerződés A francia kamarában tegnap folytatták a trianoni békeszerződés ratifikálásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A miniszterelnök válaszolt Pelíet haladópárti képviselő beszé­dére és a következőket mondotta: Magyarországnak, melyet Tisza István vitt bele a háborúba, viselnie kell magatartásának következményeit. Kétségtelen, hogy a trianoni békeszerződés nem tökéletes munka, mert a nemzetiségi elveknek magvalósítása nagy ne­hézségeket okoz. Az uj térkép mutatja, milyen nagy a rivális népek anyagi eidekeinek bonyo­lultsága. Igaz, hogy Magyarország nem rendel­kezik minden gazdasági eszközzel, de ez áll a többi államra is. Némely határkiigazitásra is szükség lesz, amit azonban Magyarországnak legjobb volna megegyezés utján elintézni. A jelenlegi magyar kormány a szociális konzerváció kormánya Franciaország nem avatkozik Magyarország ügyeibe, P. ezen álláspontját a legutóbbi incí­dets alkalmával is igazolta. A mpek testvért összeölelkezésének ideje még nem jött el. Magyarország virágzó ország lesz, ha po­litikáját nem vezeti a boszuvágy, ha nem lát ellenségeket az utódállamokban és nem akarja visszaállítani a régi Magyarországot. Kéri a tör­vényjavaslat megszavazását. A mai nemzetgyűlés A mai nemzetgyűlésen Sándor Pál be szélt arról a 200 millióról, amelyet a törvény­hozás iparfejlesztésre szavazott meg, de ame­lyet Szterényiék legnagyobb részben idegen érdekeltségek és nagybankok körzetében lévő iparvállalatoknak jutattak Budaváry László a költségvetési vita kapcsán határozati javasla tot terjesztett elő a tisztviselői kedvezméyes »vasúti igazolványok fizetési osztályokhoz való kötésének hatályon kivül helyezéséről. Mahunka Imre a munkásság és iparosság helyzetéről beszélt A debreceni tudományegyetem névavató ünnepe Debrecen, junius 8. (Saját tudósítónktól) Vasárnap magasz­tos kulturünnep színhelye volt a debreceni nagyerdőn épült egyetem Ezen a napon avat­ták fényes ünnepseg keretében Tisza István egyetemmé a tudományegyetemet. Az ünnep­ségen a kormányzót Bethlen gróf miniszterel­nök képviselte, a kormány részéről kívüle Vass József dr kultuszminiszter, Bernolák népjóléti miniszter voltak jelen. Sokan képviselték Tisza István vármegyéjét, Biharországot is Részt vettek a magyar tudományos világ képviselői, hatóságok, iskolák, Kratochwill tábornok, kör­letparancsnok s több magasrangu katonatiszt. Az ünnepély 11 őrakor kezdődött Pokoly Jó­zsef rektor megnyitó beszédével, majd Bethlen István gróf miniszterelnök mondott nagyhatású méltató beszédet Tisza Istvánról. A miniszterelnök a következőket mon­dotta : — A megváltó a keresztrefeszités után harmadnapra feltámadt — mondotta. Tiz nap múlva menybe ment és amikor negyven nap múlva tanítványai összegyűltek azért, hogy ün nepet üljenek emiekére, tüzes nyelvek jelentek meg fejük felett és szivüket megszállotta a szentlélek. Tisza István koporsójára alig borult rá s szemfedő és már is az ö hírnevétől és dicsőségétől viszhangzik az ország Már azt is látjuk, hogy ő nem halott, hanem halhatatlanná valt. (Ugy van.) És most, amidőn itt össze­gyültünk, hogy nevének dicsőségére uj oltárt oltárt emeljünk a magyar kulturának. akkor azt kell mondanunk, hogy jól teszi Debrecen, hogy az ő dicsőséges nevére kereszteli egyetemét Es, amidőn ezt teszi, ihlesse meg ezt a kö­zönséget Tisza szelleme és hazafisága, az ő férfias, kemény akarata, az ő önfeláldozása, amelyről mindenkor tanúbizonyságot tett hazánk iránt. Férfi volt. Kemény ós harcos. Megvetette a hizelgést. Kegyetlenül szókimondó volt. Se­beket osztott és sebeket fogadott is. Saját se­bei miatt sobasem panaszkodott. Tisza hazafi volt, aki a hazáért életét adta; aki nem szó val, hanem cselekedettel szerette a hazát. Ti­sza István kálvinista volt. Nem olyan, aki ok­talanul és céltalanul visszavonást keres és el­lentéteket keres, hanem olyan kálvinista, aki megnyugszik Isten akaratában, meghajlik az isteni Gondviselés előtt. Olyan kálvinista volt, aki hitét megvédte, ba szükség volt rá. Ha egyszer megvetette a lábát, nem volt az a vi­har. amely ledönthette volna ezt a sziklát. Tisza oiyan férfi volt, akit nem tolt maga előtt a közvélemény, hanem ahol megjelent, saját maga csinálta a közvéleményt. Es Tisza István ember volt a szó nemes értelmében, olyan, amilyet keveset szül a magyar föld óvszáztdo­kon keresztül Szive nyitva volt a szvgények, elhagyatottak számára. Szívesen fogott kezet a kérges tenyerű munkással, ha a kézszorítás mögött becsületes szív dobogását érezte és hátat fordított a nagy uraknak is, ha pöffesz­kedésnél egyebet nem látott bennük Magyar volt Tisza mindenek előtt. Nem szóban, külső viselkedésben, hanem lelkének, szivének a mé­lyében. Szive minden dobbanása a hazáért vert. Az utolsó is, amellyel mártírhalált halt nemzetóért. Midőn tehát a mai napon az ő emlékére avatjuk fel a debreceni egyetemet, Tiszának nemcsak a nevét írjuk a homlokzatára, hanem verjen gyökeret Tisza szelleme és hazaiiassága azokban, akik itt tacitani fognak és tanulni fognak. Akkor bizom abban, hogy ez az egye­tem oiyan férfiakat fog nevelni, mint amilyen Tisza látván volt. A tapssal ünnepelt jellemző erejű mélta­tás után Vass kultuszminiszter emelkedett szó­lásra, aki a magyar faj és a keresztény kul­tura lehetőségeiről a következőket mondotta: — Ez az ünnep annyit jelent, hogy a nemzet összefonja egy sirn&k virágait és bizo­nyos abban, hogy a magyar keresztény valóság^ érdekelni fogja azt a másik virágcsokrot, a kedves, drága magyar ifjúságot. — Nem szabad senkinek sem attól tarta­nia, hogy szük keretek közé állíttatik be a tudomány mivelésére hivatott egyetem akkor, amikor specifikusan magyar es keresztény keretek közé állítják be. Miért nem kell ettől félni. Azért, mert ami magyar valóság, nem mérhető csak a múltnak, vagy a jelennek mértékévei. A magyar fajban potenciák vannak. Még min­den lehetőség, amely benne van, nem válott valóra, A magyar fajban rejtőző lehetőségeknek a történelem kegyetlen keze csak a kisebb részt engedte valóra váltani, hiszen nem enge­dett nekünk nyugodt kézzel könyvet imi, hi­szen kard volt a kezünkben. Következőleg előttünk van még a jövő. A magyar faj lehe­tőségei nincsenek még valóra váltva. A mi jelenünk nam a hátunk mögött van. Bennünk! A mi ifjúságunkban van ! Ez az a momentum, amiért én a magyar kultuszminisztérium nevé­ben tisztelettel, rajongással, hálával üdvözlöm az egyetemet.;, — Attól se féltse senki a magyar nem­zeti tudományt, hogy a kereszténység szük keretével korlátoztatuék. A kereszténység csak nagy történelmi iwonalakkal mérhető. Évtize­dekkel, évszázadokkal nem mérhető: Sőt azt kell mondanom, hogy Krisztus evangéliumát az emberiség történelmének beláthatatlan jövő­jére hozta. Még eleddig nincs is múltja. Krisz­tusból még csak kevés tétetett közkincsévé az emberiségnek. A kereszténység még a gyermek­cipőiben járkál. Az emberiség nagy szociális fejlődését még el sem kezte szolgálni, még a nagy jövő előtt van. Hogyan lehetne hát azt mondani, hogy ami a kereszténység jegyében indul, az szük keretek közt indul amikor tulajdonképpen minden tudománynak, amely a kezünkben van, a kereszténység volt a gyökere, a megindítója és biztos, hogy ez lesz a továbbvivője is. — A te szellemedet idézem ide Tisza István, a te törhetetlen magyar, a te keresz­tény, meggyőződésesen a magadét védő és másét megbecsülő kereszteny szellemedet. Azt a szellemet, amely megtudta érteni és rááldo­zott egy egész életet a vértanuságig, hogy az Ára 2 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom