Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-05 / 125. szám

Nyíregyháza, 1921. junius 5. * Vasárnap 3ZABQLCSVÁRMEOYE ÉS NY5REOVHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA fSTuT - 1 1 i IjTV i u f ii • l I 320K, tilálT* SP6 K, •eayeriévr* 80 K. agy h6ftój>ra SO ÍC, vtdAkanl ivfi. 320 K, tóié*r» 180 K. ,>»fiy«e!évr« 80 K, 3fy hónapra 80 K. — »aám ir« 3 koránt. Alapította JÓSA ELEK Fet«l«» Bsarinwrtft Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ — » »•! II W Sjterkaaztfcóv é» kt»dóh!v«Ul: SZÉCHENUVUT 9. SZAM. Totálon udmt 138. Po«taoh«<|ara <4siratefcat miü edunk vís»M. t 3LS? Nem! Soha! Ugy látszik, hogy egészen komolyan­veszik. Már-már azt hittük, hogy az egész egy rosz álom, a tébolyult győ­zelmi mámornak egy delirizáló fantaz­magóriája, a miből elébb utóbb de mégis csak ki fognak józanodni és egészséges belátásra jönnek. Most látjuk, hogy nem tréfa, nem agyrém, nem ijesztgetés, hanem egész .komoly a dolog. Hogy Nyugatmagyar­országot is egészen komolyan le akarják kapcsolni tőlünk. Azt hittük, hogy a bosszuéézés el­vakultsága bizonyos idő alatt szelídülni fog és a szánom bánom, a jóvátétel, a kiengesztelődés szeii'debb érzései fognak a könyörtelen szivekbe belopózni és végre mégis csak meg fog szólalni a lelkiös­meret szava, amely az igazságtalanság tudatának a nyomán minden erkölcsi alanynak lelkületében múlhatatlanul je­lentkezni szokott ... És azt hittük, hogy mindezeknek a lelki folyamatoknak kö vetkezményeként a vasgyürüt, amelyet Csonkatestünk köré vontak, idővel tágí­tani, életfeltételeinket erősíteni fogják és módot nyújtanak a barátságos közeledés, az áhitva várt nemzetközi béke és ösz­szeköttetés lehetőségeihez . . . De ugy látszik, hogy [hinni, bizni a jóban, a nemesben . . . csak mi tudunk. Ugy látszik, hogy a győzők táborán annyira erőt vett a cinikus könyörtelen­ség, a teljes megsemisitésünkre törő nem­télen bosszú, hogy itt vége van minden erkölcsi törvénynek, minden józanságnak minden belátásnak s közöttük mi való­ságos „Vogelfrei" vagyunk. Martalék, zsákmány, ebek harmin­cada . . . Szent István palástja a Krisztus pa­lástja, melyre a latrok kockát vetnek . . . Eddig legalább csak kimondott el­lenségeink osztozkodtak rajtunk. De most jön a java, most jön az erkölcsi züllött­ségnek, a perfidiának Csimboraszszója. Az osztozkodók közt felütötte fejét, az áruló Júdás, akivel négyévszázad óta egy kenyéren, egy vizén élünk, a kinek szennyes plundráját a négyszáz év aiatt hejh, de sokszor megvédelmeztük, tőrök­től, porosztól, olasztól, bosnyáktó), fran­ciáktól ... A kinek négyszáz év óta az eltartó magtárja, gyarmati kulija, vérál­dozó bakája, bravúros huszárja, boszniai zsandárja voltunk, akivel ezt az utolsó világégést is együtt szenvedtük, de ugy, hogy a hol tömegvér kellett, Limanov­nál, Grodeknél, a Kárpátokban, az Ison­zónál, Piavénái, ott mi és mindig mi ál­lottunk és mi véreztünk, akinek perfid és világszerte gyűlölt alattomos külpoli­tikájában mindig — sub intelligitur — mi is mindég osztozkodtunk a nagyvilág ellenszenvében, kudarcaiban, aki miatt mi is az egész világon gyűlöletessé let­tünk s akinek világhatalmi tébolya zúdí­totta ránk mostani nagy összeomlásunkat is ... Ez a balkézre kötött nemtelen házastárs, vagy népiesebben ez a condra „osztrák sógor" most ez is odaáll az osztozkodók közé és ez is le akar ka­nyarítani egy darabot a vérző tes­tünkből ! Hát abból sógor nem eszik ! A csehek, a jugoszlávok, az oláhok akkor törtek ránk, mikor nem voltunk, mikor elkábultan, aléltan feküdt a ma­gyar . .". Akkor is orvul, azzal az ürügy­gydl jöttek, hogy rendet csinálnak ná­lunk és le fogják törni a Nyugateurópát fenyegető bolseviki veszélyt . . . Ugy is fogadtuk őket . . . Nem hadakoztunk ellenük . . Az a nyomorúságos vergő­dés, melyet veres zászlók alatt nemzet­közi kommunista csapatok fejtettek ki elienük, az nemzeti ellenállásnak, a ma­gyarság védelmi háborújának nem ne­vezhető . . . De osztrák sógorok! vegyék tudo­másul, hogy már vagyunk... Lenni me­részelünk és most mi fogunk ellenállani, talpraállt magyarok !! És abból az ezerév óta tengernyi vérrel megtartott, megőrzött drága magyar földből, ott a Lajtán innen, egy talpalattnyit sem engedünk !!! A Lajtán keresztül maguknak csak a holttestünkön át vezet az ut! Tessék megpróbálni! Mert tetszik tudni: a Lajta nagyon nevezetes folyó. Sok vért látott már az habjai között ! És sok minden történések között mindég megmaradt elválasztó folyónak, határmesgyének mi közöttünk. Azért, mert a magyar türelem, a magyar lojalitás folytán néhány határ­széli faluban az, ottan lakó németajkú magyarok megőrizhették ezerév alatt is az anyanyelvüket, az nekünk csak érde­münk, de nem vétkünk és nem lehet ok arra, hogy most ezt a drága mes­gyénket is megháboríthassák.. Nyugat felé most csak ez az egy kapunk áll szabadon. Balkáni elnyomóink a szláv gyürüt már csaknem egész körbe vonták. Tudjuk, hogy ez a manőver is a kis ántánt müve és az osztrákok alá­való árulása csak eszköz arra, hogy ez a szláv gyürü teljes hurokká kapcso­lódjék a nyakunk köré.. Már pedig mi élni akarunk és ez ellen az utolsó mozdulat ellen életerőnk, életösztönünk minden energiájával sikra fogunk szállani ! ! ! Meghalni, elpusztulni, elsorvadni nem akarunk. Hát megpróbálunk egy végső, elkeseredett, de magasztos ellen­állást és ezt az utólsó kapunkat nem engedjük ! Nem ! Soha ! Sasi Szabó László Svájci njságirókérkeznefe Nyíregyházára Nyíregyháza, junius 4. Saját tudósitónktól Az egész ország jóleaő örömmel értesült arról, hogy számos svájci újságíró érkezett Bu­dapestre. Ma, amikor a magyarságnak, a ma­gyar törekvésednek annyi ádáz ellensége dol­gozik a rágalom minden fegyverével ellenünk, rendkívüli jelentősége van a svájci újságíró gárda jeles küldöttei látogatásának. Színről színre látva életviszonyainkat, meg­feszített erővel végzett regeneráló munkánkat, a mind határozottabban konszolidálódó magyar élet gazdag kulturális és társadalmi megnyilat­kozásait, meg fognak győződni az ellenünk szórt rágalmak valótlanságáról és messzehatő írásuk utján fel fogják világosítani a félreveze­tett emberiséget. A svájciak közül többen fel­keresik vidéki városainkat is. ( Örömmel értesülünk, hogy közülök Nyír­egyházára is ellátogat néhány újságíró. A svájci újságírók szombaton este érkeznek Nyíregyhá­zára, ahol részt fognsk venni a vasárnap dél­előtti nagy demonstráción, amelyet Nyíregyháza hazafias polgársága egy szívvel lélekkel rendez ; Nyugatmagyarország elszakítása ellen való til­takozás céljából. Szabolcs vezér ősi megyéjében vendég­köszöntő magyar szivüDk melegével várjuk és fogadjuk a boldog, szabad Svájc képviselőit, akik meglátói és szószóló lesznek a mi gyűlöl­ködve eltakart igazságainknak. Ára 2 borona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom