Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-25 / 116. szám

2 JNftxxwÉaL ipari továbbképző tanfolyainok A Magy. kir. Technológiai Iparmuzeum fővezetése mellett, a békés időkben, az ország több városában tartattuk továbbképző tanfolya­mot, így Nyíregyházán is. A háború megszün tette ebeket a taafolyomokat. Nem mintha a tanfolyamokat megtartatni felsőbb helyről nem ki?áoták volcsa, mert hiszen azokra hallgatókat minden háborús esztendőben igyekezett tobo rozni a helyi tanfolyamvezetőség, hanem azért mert akkoriban jelentkezők nem voltak. Ujabban, a Magy. kir Technológiai Ipar­muzeum Igazgatósága ismét felveszi az elejtett foualat, de most már a kereskedelmi kormány­zat kívánsága szerint, sokkal kiterjedtebb terü­leten, mint a háború előtti időkben volt. Az ezirányu készségét igazolja az Iparmuzeumnak a helybe'i taufolyamvezetőséghez küldött irata, amely szerint az Ipartestület már nyilatkozott is abban az irányban, hogy mely tanfolyamok megtartását látná célravezetőnek. E tanfolyamok a következők lennének : 1. Ipari fogalmazás, közigazgatási és jogi ismeretek iparosoknak, 52 óra 2. Ipari számtan mértan és ipari kalku­láció, 52 óra. 3 Ioari könyvvezetés, 52 óra. 4. Építőipari szakrajz tanfolyam, 140 óra. 5 Fém és vasipari szakrajz tanfolyam 140 óra. 6 Asztalos ipari szakrajz tanfolyam, 140 óra 1 7. Lópatkoló tanfolyam, (később megálla­pítandó időtartammal) 9. Szabóipari vándortanfolyam, 4—5 heti időtartammal, napi 4 órai oktatással és gya­korlattal. 9. Cipészipari vándortanfolyam, mint előző. 10 Asztalosipari kikészítő ós csinozó tan­folyam, (pácolás, puliturozás) 10 Dapos taní­tási idővel napi 8 órán át. Ehhez az Ipartes­tületnek felszerelt asztalosmühelyt kell rendel­kezésre bocsátania. Oktatót, vándorlaboratóriu­mot (pácoló szereket) az Iparmuzeum küld. A háború előtt csak az 1—3 és a 8 és 9 tételbeli tanfolyamok voltak megtartva, a többi tanitásfolyamért előterjesztette kívánsá­gát az Ipartestület, de akkor ezek megtartha­tók nem voltak, akkor erre az állami költség­vetésben nem lévén fed zet Ma más a helyzet. Ma már a kereske delmi minisztérium is belátja, hogy az iparnak erőteljesebben a hóna alá kell nyúlnia, ha azt kívánjuk, a jövő ipari generációtól, hogy tönkre silányított iparunk a hazai szükségletet kielé­gítse. Ma már nem szabad az osztrák ipar ki­tűnő teljesítőképességét a magyarok számára kielégítőnek tartanunk. Ma már be kell látnunk, hogy iparilag sem szabad osztrák mankón jár­nunk, valójában pedig gazdaságilag osztrák gyarmatnak lennünk, hanem ki kell fejtenünk minden erőt arra, hogy azt, amit nyerstermé­keként produkálni tudunk, azt egyúttal fel is kell dolgoznunk készáruvá, hogy lakosságunk megélhetését biztosithassuk, hogy ezen a réven lakosságunkat is megtarthassuk hazánknak. Az ipari munka szinte teljesen szünetelt a háború alatt, ha a békeipart tekintjük Ami a polgári szükségletre való volt, a háborús iparon kívül, az az ipari rész, csak minimáli­san és mindenféle pótalkatrészekkel és szurro­gátumokkal dolgozott. Szinte azt mondhatnók, hogy a békeidei szakszerűség a munkában és az anyagban, talán ki is veszett. Kettőzött fontossága van tehát ma, a rendes szakipari munkától elszokott, (mert ilyenre mód sem volt) iparosoknak és azok se­gédeinek a továbbképzésre, hogy régebbi isme • reteiket felújítsák, azokat az ismereteket gya­rapítsák. Hiszen az ismeretek bővítéséből nem­csak önmaguknak szereznek hasznot, hanem még a nemzetgazdaságnak is szolgálatára le­hetnek. Elgondolható, hogy a tervezésnek, a szabásnak és az anyagok gondos ós pontos ki­használásának, alapos megtanulásával mennyi idegenből származó anyag megtakarítása jár a nyomán. Mennyi nemzeti vagyon nyer megóvást ezen az uton. Fülem| hallatára mondotta egy vidéki ipaiei, hogy ax kéaa még, hogy a naag­re: delő vegye meg az anyagot. Majd megmu­tatja és bebizonyítja, mennyi hulladék van egy pár csizmának elkészítésénél. Majd elmegy a kedve a megrendelőnek az anyagvételtől. Ez csak példa és a vidékre vall. Da ha átérezzük mindnyájan, hogy minden darabka anyagnak észszerű felhasználása nemcsak a magunk, ha­nem nemzetgazdaságunknak is nyeressége, ak kor a továbbképzés fontosságát elismerjük. Pisszer János Kis diákok majálisán Nyíregyháza, máj. 24. Sajat tudósítónktól Egy kevéssé fenyegetett Szél úrfi, ugy, hogy még a rendező bácsik is neheztelni kezd­tek rá, mert hiszen mindoa olyan pompásan ment Hétfő reggelre tűzték ki a nagy örömök ünnepnapját, a gyermeki szivek ünnepét, amely virágosabb és színesebb a nagyok talmi ked vénél, a háborútól fogságba vetett gyermek majálist, mely lagékesebb viganójáb* öltözteti a Sóstó erdejét. Már vasárnap délután atbul lámzott a kedves nyugtalanság a városon Ma­jális, majális ... ez az ozónos ftellemü szó muzsikált a fülünkbe mindenfelől. Estére aztán együtt volt minden készség. A dobisok nagy­szerűen tudUk dobolni, a kis zászlócskák szé­pen oda voltak készítve, a sok sok Pistát, Jan­csit, Iluskát korábban le fektették, hogy annál nyugtalanabbul aludjanak el, mart hiszen ebbe az ünnepre ébresztő álomba is bemuzsüált: msjáüs, majális . . . Hétfőn aztán koránkelővé lett a nagyct­alvó is és a város u cái m ndenfelől ontották az embsrélet bimbózó virágait. Fehérruha, ma­gyarruha. színes májusi csokrok és füzérek, és nemzetiszínű zászlók ezerje, színek ékes ka­leidoszkópja ós minden mozgó kis színfolton két meleg ragyogású pont: a szive igazából örvendező gyermekszem gyémántja. Én ebben telek el, örömem ebből a fényből fakad, mert hiszen annyi szomorú gyermek tekintet vádolt bennünket emberirtó zord napok során. Most íme feltámad a jóság, jók a nagyok, örvendez­nek a gyermekek . . . Az utcák szakadatlan virágfüzéréből gaz­dag himezésű drága szőnyeg terül a Bessenyei térre, ahol a jó ós gondos tanitóblc-ik terv­rajza szerint találkozik a város valamennyi elemi iskolája. Nyolc órára együtt van u.in­danki. Dobpergés, énekszó, itt kedvei karének: Szabó Géza ref. tanító dalkara. A Vay Ádám­utca felől a lengyel himnusz hangjai zendül­felénk, az állami tanítóképző-intézet gyakorló iskolája érkezik ifjú tanitóbácsik vezetésével. Cigányzene kísérettel jönnek az egyes nagyobb csoportok. A Bessenyei tér dus virágba borul, felette nótás zömmögése az utrakészülésnek, mint ahogy méhecskék zsonganak akácvirágos lomb felett. A színes teret nagyok sokasága szegé­lyezi. A gyermekoszlopok mentőn mindenüt ott örködnek a tanitóbácsik, tanitónénikék. Szülők és érdeklődők sokasága hullámzik fel s alá A gyermeki öröm fénye ragyok arcukon. — Milyen szép, ugye, milyen gyönyörű — mindenütt ezzel fogadnak És a nagyok itt gyermekkori emlékekre gondolnak, régi színes nyíregyházi majálisokra, Benczy cigány siró hegedűjére. Milyen tiszta, derűs is volt az a gyermekkor Ez a mai nap, mintha azt a bol­dog békés multat élesztené újra. A májális részleteiről tudósítónk az aláb­biakban számol be. Sic volo, sic jubeo, tehát megtörtént a várvavárt majális, melyet méltán nevezhetni dr. Prok Gyula iskolafelügyelő szervezte ünne­pélynek, amennyiben ő volt az akadályok el­hárító ereje, a közbenjáró és mint a császár­szállási majális híradásából is tudjuk, vendég invitáló. A nyughatatlan gyermekvér már kora 6 órakor kihajtotta a gyermekeket az utcára, virágot venni: dobot, zászlót, ruhát díszíteni. Az ezreket számláló kicsiny sereg zene, dob­szó mellet, zászló erdő alatt vonult ki s egy­negyed tizenegykor a Szeréna lak előtt állt. Itt már javában folyt a hus szabdalás, ennek főzése d. u. kettó're készült el. Ha az éhes farkast elriasztja a zenesző, ugyanez a recipe használt a gyermeki éhes gyomornak A fekete gyerekek egy kettőre ráhúzták a ropogós csárdást s ezzel a sarkon forgó apróság el­felejtett a gyomor muzsikájára hallgatni. A közebéd tehát — a szokás ellenére — eló'bb volt a gyermekek ebédjénél. Az ebéd kezde­tén Sáray Elemér húzta Rákóczi induló figyel­meztetett, mely után művészies játékának remekeiben gyönyörködött a hálás közönség, míg megszólalt elsőnek Oeduly Henrik s köz­ismert eloquentiájával éltette Horthy Miklós kormányzónkat. Kubacska egyesületi elnök az öt felekezet lelkészeit, dr. Fekete a katonasá­got. Vargha a polgármestert, dr. Bencs Kálmánt, Énekes prépost a tanítóságot, László a majális és tanítók ügyének lelkes felkarolóját, dr. Prok Gyula iskolafelügyelőt éltette. Jármy dr. fő­ispán szónoki beszédében kiemelte a lelkek reformálásának szükségét s megkapó szavak­kal tolmácsolta azt az érzést, mit a gyermeki lélek gyakorol, reményt, hitet erősítő erejével a nagyok lelkére. Dicsőítette a nevelés munkáját s az el­ismerés legszebb szavaival adózott a sziv nemesitőinek és a hazafias nevelőknek. Nandrássy elnök Konthy dr.-t, Benkő tan­felügyelő a tanítóságot. Prékopa Bogár fő­jegyzőt éltette. Elhangzott a tus, az óra már hármat mutatott, midőn egy történelmi pillanatra megáll a tudósító ceruzája: Reviczky ezredes feláll s lelket felemelő beszédében, eddig még nem ismerhetett érzéseket váltott ki a civil kebelből. Ez az első eset, hogy a katonaság illusztris képviselői megjelentek Zugó taps­viharral kisért beszédében a tanárokat és tanítókat köszöntötte. Bencs Kálmán a neki tulajdonított gazdag érdemeket szerényen a képviselőtestületre hárította. Friedmann a veterán tanítókat s a tanítók Nesztorát, Orsovszkyt éltette. Dr. Prok Gyula szónoki hévvel, lelkeket felrázó beszéd kíséretében éltette a nemzet és honvédő katonákat nevelő tanítóságot. Dr. Vietórisz József a magyar anyákat, a tanítónőket, dr. Zelenka a tanító­nőket és a tanítókat, dr. Konthy a feministá­kat, kik gyermekeket szülnek és nevelnek, éltette. Félnégykor vége volt a 4 fogásos ebéd­nek, mely lucullusinak mondható és elsőnek, mely közmegelégedést keltett ugy minőség, mennyiség tekintetében, mint a kiszolgálást illetőleg. 175 teríték volt. Ekkorára már az ingyen ebéddel is végeztek, hol a tanítók közül Steiner, Kiss, Szabó Géza, Szilvássy fáradoztak és szolgálták ki a szegényeket a képezdésekkel. A játéknál Ferenczy és társai, az ingyen és fizetéses táncnál a rendezők fáradoztak a mulatság sikerének előmozdítá­sán. ... De már: „ Este van, este van, kiki nyugalomba. Elektromos berendezésekre vonat­kozó szabványa Az ország energiagazdasági fejlődésének egyik legfontosabb követelménye a feszültség ársmrendszer és periód jsszácn normalizálása, e szabványokat a keresk. m. kir. miniszter ur az összes érdekeit országos szakegyletek és érde­kelt érdekképviseletek bevonásával tartott ér­tekezleten megvitatta az illetékes hatoságokat, intézeteket és állami vállalatokat p?did>g 59265 —26/921. sz. körrendeletével felhívta, hogy elektromos berendezéseiknél és lehetőség sze­rint meglevő berendezéseik bővítésénél s meg­állapított szabványoi váltakozó áramú feszült­ségeket, áramrendszer es periódusszámot al­kalmazzák, vállalkozóikkal és szállítóikkal al­kalmaztassák és a magút hatáskörében hassa­nak oda, hogy e szabványok alkalmazása minél saélesebb körben terjedjen el, oly célból, hogy az uj létesítmények egységesen készüljenek s az egyes berendezések kölcsönös együttmű­ködőiének, összekapcsolásának és kisegítésének akadálya ne legyen. A szabványok, melyek részletességüknél fogva e helyen nem közölhetők, az érdekeltek által a keresk, és iparkamara hivatalában egész terjadalmflkbaa betekinthetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom