Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 73-97. szám)

1921-04-20 / 88. szám

2 192Í; április 20 ulak. A tissabercel—nagyhalászi ut közigazgatási baj írása április hó 22 ón foj megtörténni. A vármegyei közlekedés szempontjából az utak serényen folyó megépítése mellett jelentős a hidak jókarba helyezése is. A vásárosnaményi Tiszahid, amint azt a napokban jelentettök, máju3 1 én a forgalom rendelkezésére áll. A tokaji poníoshidat is átadták a forgalomnak s még április hó folyamán megkezdődne^ az Erzsébet hid szerelési munkálatai is. mi az „EÉif-eiap" tayjaihoz A Magyarországi Tanítók Eötvös alapja a Néptaaítók Lipja 1921. év március 24 ki számában pályázatot hirdet. a) Több egyénenként 200 korona jutalomdijra b) Több egyénenként 200 koronás segély dijra. e) A budapesti ós kolozsvári Tasitók házéban létesített helyskre. A tanitők házába U2 ifjú és 8 leány vehető fel. A Szsbolcsvárme gyei Tanítóegyesület által létesített szobaalapitványi hslyre. d) Tóbb árvanevelési helyre. Felhivom az érdekelt tagokat, hogy a „Néptanítók-Lapja" március 24 ki számában leirt módon felszeralt kérvényeiket legkésőbb május 15 ig az egyesületi elnökhöz Nyiregy háza, Kürt utca 7. sz. alá küldjék be, vagy szomélyesen adják át. Kubacska István egye* süleli elcök. Szabadelőadás Április 17 én vasárnap délután 2 órakor a Gazda otthon helyiségében a gazda ifjak egylete által rendezett első szabadoktatási előadás megtartatott. Jelen voltak Paulusz Márton gazdaköri elnök, Bartha István a gazda ifjak egyletének elnöke, ifj L. Kovács András alelnöke, Neumsnn Sándor tanító titkára, Ferenczy István a tanítóképző gyakorlóiskola tanítója, Kabacska István igazgató-tanító, Neumann Jenő, Stefaai Gyula, Sára Endre tanítók A gazdsifjak egyletének 15 nő és 60 férfi tagja Az előadás a következő lefolyású volt. 1. Himnusz. Éaefe6lték a jelenvoltak, 2 Kubacska István igazgató-tanító, mint a szabádoktatási bizottság vezetőségének megbízottja megnyitotta az előadást. Megnyitójában kérte a gazda ifjak egyletének minden egyes tagját, hogy legyenek apostolai a magyar nemzeti öntudat ápolásának, fejlesztésének. Rámutatott arra, bogy a tanyákon baj van ebben az irányban. Az iskolák közel 30 év óta tisztán magyarul tanítanak. És mintsgy 10 óv óta visszafejlődés mutatko zik. A tanyai lakosságnak nemcsak öregje, hanem fiatalja is szivesebben beszél tótul, mint magyarul, nemcsak kiat a tanyán, de id3bent a városban is, sziote tüntetőleg Kérte az ifjúságot, hogy összejöveteleken tegyék ezt megbeszélés tárgyává és igyekezzenek ennek az áramlatnak útját állani. 3. Id. Sára András Erdélyből menekült állami igazgató-tanító ezen a címen tartott előadást: Hogyan fejezhető ki a hazaszeretet? Tanulságos, a gyakorlati életből merített előadása nagy hatással volt a jelenvoltakra. 4. ^Ninca itt zokogás cimü ver set ifj L Kovács András szavalta el érzéssel. 5. Garaj Erzsike nagy hatást ért el Cinka Panna cimü vers elszavalásával. 6. Szózat. Énekelték a jelenvoltak. Most jelezzük, hogy a legközelebbi előadás április 24 én du 2 órakor lesz. Előadó Kubacska István igazgató-tanitó. Tárgy: A nemzeti öntudat ébresztése. — A Divat Sealon a legszebb és legolcsóbb magyar divatlap legújabb azáma a legutolsó francia modelekkel, szabáaivvel, dug szépirodalmi tartalommal most jeleat meg. Kapható az Ujiágboltban Ára 22 korona. Virágot hozunk . . . A Bessenyei Kör első irodalmi matinéjának megnyitója Irta és előadta Kardos István, a Kör titkára. Firenze virágos halmairól a kora reggali órákban egy magas, komoly férfi igyekszik a hegyről levezető uton Virágot szedett a Ssn Miniaió mögötti mezőn, vadvirágokat s c -ak egy pillantást vet a tarka menőre, maly a regge'i harmatban üde, m<nt egy színes festmény. A már akkor két3zai ó;es templom tornyától fiatal jegenyékre kúszó vadszőllők, mirtusz é3 olajfa mellett halad utjs, mig leér az Árnó medréhez, mely felett tamariszok lengetik lombjaikat ős rózsaszínű für jeik kelyhét. A füzek között mej; kócsagokat lát. A nedves menták parfömje páro'og a főidből, a harmatos fűben apró virágok pompáznak, a mirtuszok ágai közö t énekes madarak csiciergik az Üivözitő dicsőségét. Kezében virág, és arcán jímosollyal ha'ad a hid felé. Arra gondol, akinek viszi, aki lelkével rokon s nam Í3 veszi észre, ho^y e őtte a XIII századbeli Firenze, zárkózott büszke házaival, csipkézett bástyáival, harang tor nyakal, A Ponté Vechio kalmírai és ékszerészei a lépés zajára a szokatlan időben ijedten és kíváncsian dugják ki fejüket, s meglepatve suttogják : — Dante . . . — A jogok és művészetek birája . . . — Dante, kinek szava oly&a mint a láng melynek hatása alatt az írás betűi olvasha tókká lesznek. A Piazetta virágárus asszonyai krcjinylőleg nézik a szelíd mezei virágokat. És kinak is kellene most virág Firenzében? Az emberpusztitó és a százhaíál idején. Da Daute Beatricére gondol, s a Santo Maria Novella kolostor meilttt egy pillanatra megáll, mintha mint a közeli Faust az igazi utat keresné, a?tán sietve befordul a közeli utcácskába . . . Virágot hozunk mi is, a msguak virágait, a Szabolcsi föld termette virágokat ... És egy pillanatra megállunk, kinek kall, és kell e most virág a pusztulás, a járvány és Csonkamagyarország idején, mikor msga Pannónia virágos kartje kiirtva, megtépázva . . . ? De arra gondolánk, akiknek<hoízuV Azoknak, kiknek szive, a mi szivünkkel rokon, és örülünV, hogy hozhatunk virágot. S ez az öröm elnyom minden kishitű -léget, elenyésztet mindan kételkedést. Pedig annyi kérdés tolul elénk 1 Mi az igazi hivatása a vidéki irodalmi köröknek? Az irodalmi decentralizáció hogy hat az irodalomra? Nevelhetünk e mi itt írói gárdát ? Vagy arról is érdekes votna beszólni, hogy a kultura ós az irodalom milyen hatékony eszköz arra, hogy a bánatból, gondból és sok meglevő rosszból valami jobbhoz meneküljünk ? Aztán van-e itt a mi földünkön olyan ér, mely igazán ér tékes ? Nemes emlékezetű Jósa András többször mesélte, hogy itt Szabolcsban a magyar nádasok és vadvizek idején csak meg kellett meríteni a halászó vesszősfeosarat s a Nyírség csak ugy ontotta gazdaságát és kincsét. Meg kell próbálni nekünk is. Vagy kiapadt volna már a föld termékenysége? Éi az ősi vármegye székházának hatalmas ablakain a világosság, a tavasz, a reménység szállt be hozzánk, nincs itt szükség bölcselkedésre! . . . Hadd mutassuk hát be inkább virága inVat! Először egy fekete fátyolszalaggal átfont: ibolyaciokrot nyujtunk, melyen raj'a a tavasz illata és lehallete. Azon az utolsó éjszakán, mikor halkan kelt a hold s a zöldes csillagok remegve égtek, egy ifjú katona nézett a vérre vágyó éj szemébe. Lelke oly tiszta, mint Grál nak a kelyhe, s büszkén mant elé a bus ha Iáinak ... A csöndes alkony is sokszor fes tette elé az elmúlás képét, mely mint egy ró mes sárga kéz, ugy nyúlt feléje sötét csodákkal telten. Érintése édes, mint a méz s lelke utána halkan ugy fölpendült, mint egy ezüstös, bánattépte hárfa . . . De most, de most . . . beszélni kezd: Uram, tudod, hogy ne a féltem eddig tőle, ugy néztem rá, mint zord sziklatetöre a napsütötte parton, de ino.it borzadnék, ha hu-jaimba vágna . . . És az ezüst bura, láag3zavu hárfa élnému't örökre! Minden megourait, a sok varág ; a tavasz mesésnek vérszinl kelyhe újra felvirali, a halk tavaszi esték ... az embjrek is aludai tudnak . . . De ifjú Mikecz Dezső meghalt a hazáért. Es ittmaradtak utána, mint azent örökség ezek a csodalatos szép versek, ezek a szívdobbantó s ajkuakat keserűségre húzó versek ... Ha halijuk, mintha fekete kristály gyöngyszemek peregnének ezüst tükörre! . . . Aztán meg mint a Kaleidoskop űvegképecskéi, sdaasek, najolók, már mint a távolból zengő esti hiraug bugása... Az a nivós es előkelő folyóirat, mely müveit kösölte, igy jellemzi : „Verseiben egy végtelenül érzékeny művészi lélek nyilatkozott mag, tele az éiet minden ssépségéüsk szomju3ágaval, a múlandóságának korai megsejtésével, egy ifjúi szív, mely gyermekkorral férfivá szomorodott, a költői forrnak csiszolt és töaeiefces fegyveristebaa lépeti a nyilvánosság ele. Mikecz Dazső a szonetteket szerette, ezt a diszrét, zárkózott és szemérmes varsalakot, amelybe azonban tragikus nagy érzéseket éj megrendítően komor elméayeset tudott belelehelni. A harctéren eltöltött három óv borzalmai ós átélései feketedtek át lírájának rózsaszín éj halványkék levegőjén. Lavelei, melyekkel szive gyermekeit hozzánk ajáulotts, maguk is versek voltak tulajdonképpen, megindító szemérmesaég, egyszerűség 48 előkelóseg áradt belőlük, s val&mi különös, távoli parfömje az ifjan való elmúlásnak. Barátai mondjak róla, hogy egész lelki, szellemi és fizikai egyénisége az ezrek közül is kiváló képességek harmóniájával ékaskud^tt. Az iskola padjáról egyenesen a csatatérré ment. Az érettség mintaképe, a férlias kötelességtudás maga volt. sőt annál is több, mert min dig többet telt, mint amennyit köteleasege előirt volna. Mindez a sok jóság, derültség és szépség immár az enyészeté Elesett ő is a Piave körüli hsrcoüban sok jó ezer magyar bajtársával együtt. Mélységes megrendüléssel ugy nézünk utána, ugy fogjuk megőrizni emlékezetét, mint egy iriss tavaszi jelenest, amely mosolyával és b\natával telénk intett egy pillanatra egy szörnyű fergeteg sötét kárpitja aiatt, s amelyre a forró emoarirtó vihar ratujt és eltiport a többiekkel együtt." Kegyeletes szívvel ujitjuk fel emlékezetét az első irodalmi matinénkon, mint a szabolcsi Írógárdának korán lefagyasztott reményteljes és erős hajtását, s mikor meghatottan egymásra tíkiiiűnk, emlékezetének világa mellett látjuk meg, hogy az élet gondjaitól barázdás orcánk alatt a hálái képe huaódik mag, s Albius Tibul'ust a régi klasszikust idézzük: Ki volt, ki legelébb a szörnyű acélt kitalálta? Mily nyers és igazán talpig acél vala az! Akkor leit a halál, s gyilok az emberi nemnek, És rövidabb uton ránk szakadott a halál... (X. Elégia) A második bokrétát erőteljes szines rózsák alkotják. Ezelőtt tíz esztendővel létesült Nyíregyházán egy szépirodalmi folyóirat, melynek Hónap voit a címe. Bizonyára vannak, akik emlékeznek rá, hogy e revü körül csoportosultak a fiatal irók és irásmüvészetet kedvelő egyének, s kimondott céljuk az erők egyesítése az alkotás utján, aztán a vidéki irodalmi élet fellendítése volt. A folyóiratnak egyik legszorgalmasabb muákása dr. Borbély Sándor, aii novelláival, lyrai költeményeivel és önzetlen munkásságával áldozott az irodalom mindnyájunk előtt szent oltárán. Borbély Sándor a szebb és boldogabb magyar jövö igazi fánatikuia, ki erős, törhetetlen hittel vallja és látja azt a célt, hogy mi a faladata irodalmi körűaknek az ízlés nemesítése, az irodalom megkedreltetése, az