Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 73-97. szám)

1921-04-08 / 78. szám

JNtfisriDÉK. 1921. április 8. A vasárnapi Beethoven hangverseny műsora 1 Beethoven Sonate pathetique op 13. •rave. Allegro di molto e con bno. Adagio eantsbiie. Rondo-Allegro. Zongorán előadja V Hammeritedt. 2 Beethoven. Irta és felolvassa Vertse K. Andor 3 Beethoven: Versenymű op. 61. Allegro ma non troppo. Larghetto Rondo Hegedűn előadja: Lsmberkovitsné Wéber Margit Zongo rán kíséri: V. Haaamersíedt. 4. Beethoven: a)Mignont Lied. b) A sírban, & néma sirban c) Ich liebe dich Énekli: üjfaluasyuó Márdy Margit. Zongorán kiséri: V. Hammeratedt. 5. Beethoven: Jánai szimfónia. Adagio, Allegro vivace, Adagio cantabila, Menuetto, Allegro. Előadja az egyesitett nagy zenekar. Karnagy: Kovách Árpád. Kezdete délután 5 órakor, Sin Háta a Iyet?i dibfieitai aéÉiiiiéa Igön tisztőtt zörgesztyü ur ! Hát ugy tőrtint, hogy itt marattunk a sünnepök után is, mer hogy maratt mig efckis kőcciig a lajbizsebbe. Vesárníp dilelőt kispörgöld után ot kórászunk a Korona kocsma előt, hát ügen sok nip bámészkodott egy omnyibuss előt, améfcbe még lu se vótt fojva. Mondok a a sógornak, azagujjik közelibb, a ad tapasztaj junk valamit, hamá idájíg övött benüaköt «f fene. Hát a a-'.gor csiuátt is a sován könyökivee ollan szélős utat, mintha püspöki installáción g vinné az estist furkósbotot. Ia mög csak möotem utána, nagy tekintélössen, mig az omnyibujzhő nem értünk. Asaondí ot egy ur, hngy elő van é jegyőzve ur&mbátyá® ? Mán minthogy in ? Van affene, mondok előget jegyöztem hadikőecsönrQ ö. m a f Tán még omnyibuszra is j 'gvöazek? AkAkkor fizessik kend háromszáz koronát, mondi a zur, OÍZÍ bevisszük Debrecönbe, mőg vissza is hozzuk. — Na sógor, mit mond ke??d, beKiönnyünk? feirdőm a sógort uu. — Hát — mondi a sógor, mig nem kósíótuk, hogy millen bort mirnek Debrecönbe ! Hej feógor, magának is mindig az italon jár az esze, monttam neki, de magamba mégis aszt gondóttam, hogy a lepécdi bíróság nem sokat érne a Durbinis sógor esze nélkül. De eszt mán csak ugy ma gamnak monttam hévataios titok gyanánt. Le ia szúrtam a háromszáz koronákat magamir is. mög a sógorir is, oszt bóüttünk a zosmyibuszba. Hát 8 mint ülünk, oszt várjuk, hogy mikoó fogják mán bó a lovakat, lassankint megfőtt a a zögész omnyibusz. Voót kösztük ennehány ollan szál lögény, hogy » fejit beverte a zomnyibusz tetejibe. Ezök jók vőnának lámpa gyujtogatónak Lepóndre — mondok a sógornak legalább mögspőrónánk a létra árát. Igön, de sok kanóc kéne beléjük — mondi a sógor, hát így abbamar&tt a zinditvány, ö. m. a, f, Mikó má bégyüttek a kövér Körge&ztyü mög a sánta fiskális, mög a pék is letelepö dött, akkó bécsuktá^ a zajtótt, a fene eekeztte rázni a zomnyibuizt, a kocsis fittyentött egyet oszt möginduttunk. A sógornak kiesött a pipa a pofájábul, oszt csak hápogott. — Hát kendre tán a nyavala gyütt rá, mondok neki, hát nem tuggya, hogy tt lovakat eevitték a zoláhok ? Azir mögy a zomnyibusz magátuu A sógor oszt ming?á mögnyugodott. így mentőttem mög a lepéndi böcsületőt ö. m. a. f. Mán kiváncsi vóótam, oszt mög kérdő stom a zörgesztyülűű hogy minek mén oz a sok fene nipsig, Dabrecönbe, Aszonta, hogy labdát mönnek rúgni. Mi mög inni mögyünk, mondok, ö. m. a f. Aszt itt is mögiöheíik, mondi ü, oszt elővett a zülós a uu egy nagy kosárüveget, oszt mö^kináát vele. Húztam is belüle egyet, a sógor is húzott egyet, 03zt sorra járt a kosárüveg, míg ki nem fogyott. Aeztán előkerűűt a második, mög a harmadik. Mindögyiket mögkóstóttuk kótszö-hároinszoó. Monttam is a sógornak, ho ;y kend se látott ilien omnyibuazt, mióta kétágú, amellikbe inni is adnak. Biza' nem, ö. m. a f., felelte ű de mán láttam, hogy a szöme körősztbe áll, mer nem Eajyoa ő»asta a kortyintásokat, ö. m. a, f. Hat ahogy beszidbe elegyöttem a 2.urakkaa, mögtattam, hogy a Nyirögyházi Torma és Ivó Egylet nagy fene labdamirkőzist röndöz a dabrecöni bótoslegényökkne, rugássattaa egybekötve, Csak ásít nem irtöttem, hogy a tormáhoo mér nem annak virslit, mor anékkü nem lőhet rá inni, hát migha rúgásra mögy a dolog. Közbe beérköztünk Debrecönbe. Báámuutak is a cívisük, mig a Bugyi kommá is majd loesöü a lúrul, mikóó möglátía a szekerünket. Oszt mögátuok egy kocsma előtt, mer vidéki embőrnek mán ez a szokása Kiszáá tunk a zónyibuezhu, oszt jó befalatoztunk a kocsmába. Ittunk is rá, de csak móggyávaa, mer a mirkőzés mínggyá kezdőd-tt, oszt mondok hátha még ott is kő önni, inni Ki is gu ruulunk a város vigire, vót ott egy nagy placc, mög egy szin, a placcon félig pucér fiuk szaladgáátak, a szia aiuu mőg niztik a zemfaörök. Nemsokára asztán a nyirögyházi fiuk is levet kőztek, oszt kiástak a placcra a debreceni bótosokkaa, oszt eebesztek egy labdát rugdalássni Egy darabig niztem, de nagyon hideg szil fúútt, hát visszamöntem a zomnyibuszba legfőkippen a?.í% mer mig maratt olt ekkis ital. A Durbints sógort ippeg 8kkor csíptem rajt' mikóó a^kosát'üvegöt a zülés alá gyugta. Aszondi, hogy vigyáz a süvegekre, de mán nagyon ritkán járt a nyelve. No csak vigyázzik, mondok, de ne a züvegökre, hanem magara, mar nagyon bé talál mirkőzni. Nem is szótt rá a sógor sörnmit, csak csuklóit bínstába. Biztosan hazsgondrtótt. Na asztán magam ú mögbillentőttem a kosárüvegött. Ippeg jót húzok belőle, amikóó ntgy ordítást hallok. Hát biz a bor a nyakamba fojt. Mögkérdöztem, hogy mir ordit & debrecöni nipsig, hát aszonták szír, mer a nyirőgyhásiak berúgták a labciat a debrec2Öai kapuba. Na mondok, ennt.k csak örűűhetnáBek, mer ha a zén kapumba rúgnak bé egy labdát, aszt nem láttva emberfia, mer aszt eekobzotn, ö. m. a f. Hát hogy igy ordítosfak, hát mögszoktsm, oszt nyugottan ittam tovább a mírkőzós végiig. Akkőó haliof-am, hogy nem nyert se egyik se másik Hát akkor mír gyüttünk? ö m a. f. Össze is pakőíuk magunkat hamsa mar mán a tyúkok is alunni möntek, alig értünk ra mögtőteni a kosárüvegöket a kocsmába, o*zt gyüttünk vissza Nyirögyházára. Nem is tértünk ki senkinek, a szöosbejőíő szekerök mind lötértek előttünk a zárokba, ollan urasssn gyüttünk Ijy is van az röngyén. Mejjbez hasonló lyókat kiván Göre Gábor biró úr D. — Xelephan nöi model kalapok, ugvszintén selyem, antilop bőr tavaszi kalapok a legszebb T>álasztókan Róssa divatházában Debrecen Alföldi-palota A Bika-szállodával szemben (5) — Áprilisi divatlapok nagy választékban érkeztek az Ujságboltba Hal évvel ezetöt Régen volt. Hat évvel ezelőtt és azdta a világtörtenelem egy sorsfordulntban gasdag, nagy fejezste játszódott le Akkor még nem gocdoltuak arra, hogy lehet az még úgyis, hogy valaki kardcsapás nélkül hágjon át a Kárpátokon. Akkor még nem sejditaettük, hogy valaki elvehesse a fenvőrange egeket, meiynak minden szálfája egy egy migyac baka sírja íö lött áll azóta őrt Már húsvét előtt nagy volt a mozgolódás az oroszoknál- Különösen a mi arcélünket, a 3-es honvédokat iá aadta a muszka. Nap nap mellett, hol az egyik, hol s másiis sászlóai vo • nalán próbálkoztak, hisz &£t mondották nekik, hogy Budapestig csak menetelni kell, de bar colni nem. Különösen március 25-én támadtak bennünket veszett nekiiramodá^sal, da mi. akik akkor m or zág határát vedtük a Kárpátokban; hittük, hogy minden talpalatnyi főid, melyet az orosznak átengedünk, a nemjet szent testének egy darabját juttatja ellenszeg kézre. Csak az a tudat acélozhatta m6g idegeinket, merevíthette meg akaratunkat annyira, hogy hat és nyolcszoros túlerőket szinte könnyedséggel vertünk vissza.Sőt Tarstyánszky főhadnagy százada tixenkót orosz századból tizenegyes teljesen megsemisitett, a tizenkettediket pedig részben eUogta, részben psdig megfutamította. Ebben az ütközetben ré^ztvett József íöberceg is, aki akkor még a helyszínéről felterjesztette Terstyánszky főhadnagyot a vaskoronarenáre. Ea pedig 1915 ben még igen nagy szó volt. Ez nagy elismerést jelentett. S a nyírségi bikák ezért az ütközetért kapták a legtöbh kitüntetést, Sokan &zi ae tudták, hogy miért, mert nem tudták, hogy müven páratlan nagy munkál végeztek Napokig az egész hadserag vonalán egyébről sem beszéltek, mint a nyírségi ós debreceni bakák vitéz és hősies elíeaállá^áró, sőt a 3. badíeregparancsnokság rendkívül meleg dicséretben részesítette József főherceg hadtestét, melynek számára Terstyáaszky nyírségi ba kái sze ezték meg az elősmerést Az oroszokat azonban nem retíentette el az, hogy ahány hadosztályuk támadóit, annyi tántoiodott vissza véres fejjal. Áp ilis elején ujabb, eladdig ismeretien nagy ^erőkkel támadtak Krachwill ezredss — aksor még alezredes és a szomszéd 4 esek parancsnoka büiön levélben kérte meg József főherceget, hogy ne jöjjön ki a vonalba ős na tegye ki magát olyan vt-szélvnek amilyenben pár nappal ezelőtt a Siftnkinál volt. E figyelmeztatéa nagyon is indokolt volt, mert a rettenates tuierőval a debreceni 39 as fcakák nem tudtak elientállani a a muszka áttörte a 39-sek frontját A debreceni ezred ugyan hamarosan kiköszörülte a csorbát, mert ellentámadással v-ssza foglalta az állását, de a pozíciót mégis kénytelen vo'.t cdihagyní, mert a velünk azon szédos bécsi népfölkdők megfutamodtak és szabaddá tették az utat a üzélnokí völgyön át ez ország belsejé falé. Sőt szabaddá tette a bécsi csőcselék a mi oldalunkat és hátunkat is ugy,-hogy nem maradi más hátra, minthogy egy szálig elvérezni, vsgy a Kárpátokat egy hátsóbb vonalou védelmezni. Április 5-án est8 8 órakor kapta meg az ezred a paraccsot, hogy — bár a magasabb parancsnokságok elismerik a 3-&s honvédek nagy teljesítményeit; vitéz magaiartását — hagyja el az ezred, a hadtest többi részeivel egjütt a vonalat és tartóztassa fel az oroszokat hátsó állásból. Fel kellett adnunk a határt. Fel kellett áldoznunk egy darabot az ország földjéből... Milyen nehéz volt! Megrázta leikünket a parancs és biztosított bennünket a A Bessenyei Kör Beethoven hangversenye vasárnap d. u. a Koronában. Jegyek Ferenczinéí.