Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-05 / 52. szám

2 1921. március 11. kinek simogató é« óvó kezét annyi időn át él­vezhettük, kibocsátotta megérdemelt ostort* ís­jünk főié, s hataimas akaratából rérba éa kőny­bó fultedínk a íöld népei, trónok dőltek Ö3jze s hatalmasok válltak földönfutókká. É3 ez s, megrendítő égi intés sem volt elég arra, togy megtérjen bűneiből az emberiség és még min­dég akadnak kezök, amelyek uem imár.t kul­csolta, hatnem ökölba szorulUn íenyegetőleg emelkednek az íg foló Azt hittük, hogy ez $vek ho?szu során át folyó őrj5ngő emberirtás mejd hosszú évekre elborzasztja az erobereket a gyilkos fegyverektől és azt tapasztaljuk, hogy a harcmezőkön abbahagyott véres küzdelem itthon folyik saját honfitársaink közt ádázul tovább, s az ellenséges népek tengerében im­már csak egy kicsiny ssigetre összeszorul ma­gyarság tovább marcangolja egymást, holott az irviaveszéiyeztetta kis szigeteu szeiiüsn sicoul essze a tigris és a báráuy. Mi nem vagyunk sem kishitűek, ssm re mócyteienek, mert a magyarság, ha a remé­nyét eltemeti, akkor eltemati vale a jövőjét ós a hazáját is. Mi annak a magyar nemzetnek vagyunk a fiai, amely nemzet sértetlenül élte át a muhi pusztát, Mohácsot és Világo.t. s a melynek fiai még sirvs is tudnak vigadni. Mi protestánsak vagyuck, kik méltók igyekszünk lenni őseinkhez, akk zsoltárokat énekelve men­tek a máglyára, a kiket csak keményebbé ko­vácsoltak a gályarabság borzalmai, Mi igáznak tartjuk Leonardó da Vinci megfigyelését, hogy a romok kO;züi feltekintve legrsgyogcbban kék az égbolt. Erre a kék égboltra tekintünk mi is lei és onnan várjuk az igazságot és a vigasz­talást. Ezzei a bizalommel inául neki egy­házmegyénk, élete ma kezdődő uj korszakának. Mi nem akarunk rálépni a napii politika ingo­ványos talajára, mert az útvesztőivel eltavoli­tane minket egymástól, holott ma szeretettel feell keresnünk mindazt, ami öaszefüz. Mi dol­gozni akarnak, többet és eredményesebben, Kint eddig, hinni, bisni, élni és érvényesülni akarunk egybáiunkért ós szegény szenvedő magyar hazánkért. Ám isitor minden oldalról hullámok ostromolnak, fejünk felett pedig vil­lémíerhes fellegek gc-moíyganak, főtiszteiendő­ségetíhez mint főpásztorához, ki magasabbról néz, s tovább lát náiunk, kell hogy forduljon a veszély őráibsn egyházmegyénk vigasztalá­sért és ^mutató biztatásért. A i;özép3zabolcsi re?, egyházmegye mély tisztelettel &s igaz szeretettel üdvözli körűben Milióságodat. Az üdvözlésre felemelkedett Baltazár püspök sudár alakja ős orgonábugáshoz ha­sonló mély hangján a következőket mondotta: Baltazár püspök beszéde Egyedül az örömben való osztozkodás progrsinmjáial jöttünk, Ma köskérdéítkről nyi­latkozni felette kényes és vesiedelmes. Épen ezért megmaradok annál a programmnál, amely­lyel jöttem. Az öröm aranyával van ékesítve a mai nap, mert a gondnoki tisz'ség palástját, amelyet Gencsy Albert hordott eddig a maija kálvinista egyszerűségében, nem lehetett volna méltóbb fériiu vállaira tenni, mint az Ujfalusay Dezsőére. Közéleti szereplésének grandiózus vonalait nem akarom itt megrajzolni, mert át­lépném azt a barázdát- amelyet magamnak megvontam. Ha múltjára visszatekintek, egy egész 6mbert látok, aki valóságos inkarnációja a magyar kálvinistaságnak, ski nem bujt el a nehéz időkben, mint sokan mások, hanem ve­lünk együit kint volt a viharos tengeren. Nem riad vissza a jogosulatlan bírálatnak láb körűi összecsavarodó szálaitól, banem szembeszáll •elük. Tudja jól, bogy aki az emberek előtt meg­aláztatik, Isten előtt felmagasztosul. Az üd­vözlő beszédekre adott válaszában ezerényen jegyezte meg, hogy nincs benne meg a kész­ség a Szentírásból v&ló idézetekre, holott a beszéde maga volt a Szentírás. Majd Ujfaluisy felé fordulva így jejezi be: adjon neked az Isten nagy sikereket és dicsőséget, mert ez a magyar kálvinista egyház és a magyar hasa sikere és dicsősége lesz. A nagyhatású beszíd után Szabó Lajos eupfsres néhány szóval megköszönte a közgyű­lésén résztvevők megjelenését és a közgyűlést berekísütette. A gjülés utín a tanácsbirói kar tartott értekezletei, mely után déli egv órakor a Korona nagytermében ünnepi ebéd volt, amelyről alább adjuk tudósításunkat. A bankét Délután egy órára a Korona diezt rmébe gyülekezett EZ uj főgondnokot feiavstó ünneplő publikum. Impozáns bankét vette kezdetéi Az asztalok mellett mintegy négyszázan foglaltak helyet Az avató ünnepre Nyíregyházára sereg­lett nemes eipsresi és lelkészi kart itt a fele­kezetközi szolidaritás meleg dokumentálásaként az egyes felekezetek, a vármegye, a város és valamennyi intézmény és hatóság képviselői egészítik ki a ragaszkodó szeretet jeleként az ünnepelt nemes férfin Dr Ujf&Iuníy Dezső iránt. Amerre nézünk, mindenült ssoborszép magyar arcok, a tör*s5kős magyarság dus haj­tásai, s az asztalfőn a két legszebb magyar arc ül Baltazár püspök és Ujfalmsy Dezsőé, A bankét a késő délutáni órákba nyúlik be, Szebbnél szebb pohárköszöntő hangzik el, s a fehér asztal itt a magyarság lelkében ma forrongó nagy eszmék áldozati asztalává lesz. Horthy Miklósra reménységünk horgonyára, lelkűnk magas kö sziklájára hangzik el az első köszörJŐ. Szabó Lajos nyírbátori esperes mondja Gyönyörű kö­szöntője egyetlen nagyvonalú mondat, amely­nek gránittalpazatára magasra emeli a fenkölt kormányz6 alakját. A köszöntő, melyet állra hallgatnak meg a következő: Szegény megcsonkított magyar hazánknak mielőbbi feltámadásáért, az elszikitott népek újra egybeforrasztásáért és ezen feltámadás és össze­kapcsolódás bizonyos zálogáért, a mi reménységünk magas kőszáláért Horthy Miklós kormányzó ur Öfőméltó­ságáért mondok pohárköszöntőt Annak a boldog időnek visszatérésért, midőn a hármas bérc és a négy folyó nemcsak a cimerpaizson, de a valóság­ban is együtt lesz. Azért az időért, midőn „Nemzeti imánkban" kifejezett hitünk tudássá változik, amikor már nem hisszük, de tudjuk, hogy él a magyarok Istene, mert szinre látjuk őt kegyelmében és csoda­munkájában, amikor tudjuk, hogy az isteni örök igazság utat tör magának minden emberi önkény, vivmány, erőszak, hazugság szövevényein át; amikor már látjuk a feltamadást, a megújhodott nagy Magyar­országot, összeölelkezni a Kárpátok bérceit a nagy Alföld tengersik vidékével, a Dunántul kies téréit, Erdély kincses bányáival: amikor megszűnik a jaj­elnémul a panasz magyar testvéreinknek szo ajakán ; amikor megérti egymást a magyar; amikor minden magyar ember feldobogó szivvel, lángoló lélekkel, ökölbe szorított kezekkel várja a nagy órát, a leszámolás óráját B követi a vezért nagy H. Miklóst, mint szive bálványát, lelke reményét, álmai meg­valósítóját óh Istenem, hozd el ezt az időt, Óh Isten tartsd meg nekünk a kormányzót és éltesd őt soká, soká. Baltazár Dezső püspökre hangzik el a második köszöntő, amelyet Dr. Ujfalussy Dezső fögondnok a következő lendü­letes beszédben mond: Azt mondja Pál apostol Timotheushoz irott levelében: Igaz az a beszéd, ha valaki püspökséget kiván jó dolgot kiván. Bizonyára nem gondolt, nem is gondol­hatott, sem Pál apostol amikor levelét meg­írta, de még a püspök ur őméltósága sem, amikor a püspökséget magának, az egyház ke­rület neki kívánta arra, hogy vörös uralom, román megszállás s erre ha átmenetileg is a lobogó és nem mérlegelő szenvedélyek uralma következik, s ebből folyólag sok lelki szenvedés származik, kérem öméltóságát kővcsselPál apos­tolt ki is Fib'pibeliekhez küldött levelében írja: de egyet cselekszem: azokat amelyek hátam megett vannak elfelejtvén, azoknak pedig ame­lyek előttem vannak neki dűlvén cél egyenest igyekszem as Istennek a Krisztus Jézusban ocnét ieiülröl való elhívása jutalmára, Eme jutalom elnyerbetésének legkevésbbé göröngyöt, a tövisektől leginkább mentes «tja, j ha Méltóságod fényes tehetségeit férfias ener gíéját az őrizetóra bízott nyáj gondozására for­dítja ebben a raunká kodásaban az Ur segítő kegyelme és miiidnyajunkntik gondozottjainak őrködő szeretete és tám ogató ragwzitodasa ! fogja kisérni. Köszönetünket tolmácsolom azért, hogy szerény ünnepélyü >ket megjelenéséről magba­Ciülni méltóztatott, srra emelem poharamat, hogy a mícdeiieket bölcsen kormányzó Méltó­ságodat ami egyházunk szeretett fejat erőben egószségben sósáig éltesse. Dr. TJjfálussy Dezsőre az ünnepeit főgondnokra Koroc József iisza­berceli raf. lelkész mond ieikes szép köszöntőt. Rámutat azokra a lehetőségekre, amelyek a lesújtott magyarságot életre kelthetik, össze kell minden erőtényezönek fognia. Bármilyen pusztító is volt az orkán, kétségbeesnünk nem szabad, fel kell építenünk a romokbői is ha­zánkat e vissza kall állítanunk Isten trónját a szivekben. Itt az egyházakra kiváló szerep vár, melyben ragaszkodó szeretettel támogatjuk világi erősségei is Méltatja a volt főgondnok­nak, Gancsy Albertnek örök érdemeit, akinek örökségét most méltón veszi át dr. Ujfaluaay Dezső. Az üjtalussy nev nem uj sem hazunk, sem az egyház történetében. Sok tiszteletre­méltó sarja van feljegyezre az egyházhistória fényes lapjain s a nagynevű ősök méltó utód­jaként iogadja a ref. egyházmegye dr. Ujfa­luesy Dezsőt is, a hitben, közéleti erényekbon ragyogó jellemvonásokban gazdag uj vezért, akinek harcos útjára Isten erőt £dó áldását kéri. Dr. Meskó László az ágostti evangélikus testvéregyház üdvözletét tolmácsolja klasszikus szavakban, bajtársi sze­retet hevével. A középszabolcsi református egyházmegye győzelmesen haladó hajójának kormányánoz mélyen vallásos, érdemekbea gazdag, tetterős, cselek?é9 vágyától duzzadó főgondnek a erűit. A hatalmas hajó mellett ha­lad a testvér evargelikus egyházmegye hajója is. Erről a hajóról, mint ugyancsak egyik kor­mányos meleg kartársi együttérzéssel és szere­tettel üdvözli dr Ujfalussy Dazsőt főgondnoki méltóságában. A két hajó külön-külön bakd, do nem tévesztik szem elől a közös célt. Eszméik ugyanazok. Testvéries egyetértésben kell kormányozni a hsjókat, a jövőben még 6rősebb kapcsolatban, Belterjesebbó kell tenni a protestáns hitéletet, a magyar kulturan&k szolgálatát. A-vendégekrt mond köszöntőt szives, meleg szavakban Szik­szay András ibrányi ref lelkész, egyházi tanács­biró. A vendégek közül kiemeli a két katholi­kus egyház képviselőit. Értékeli a katholikus egyházak nagy történelmi múltját, erőfeszítései­ket, küzdelmeiket a kereszténység ellen meg­indított támadásokkal s a romboló forradalmak­kal szemben. Szeretettel szól az evangelikus testvér­egyházról, amellyel mintegy némán szorít kezet a református egyház s együtt indul küzdelemre az emberiség jogaiért. Felebaráti szeretettel köszönti a zsidó egy­ház képviselőit is. Megtagadnók , protestáns multunkat — mondja — ha irántuk nem ember és felebaráti szeretettel viseltetnénk. E szeretet­ből indul ki, ha a zsidókról van szó. Örök dicsőségnek tartanánk, ha a Názáretbeli Jézus a mi népünk köréből született volna. Méltatja a zsidóság kultúrtörténeti jelentőségét. Dr. Szesztay Zoltán Szabó Lajos esperest köszönti. A protestantiz­mus ereje az egyházi és világi tényezők közötti egyensúlyban van. A két egyházi kormányzó közti harmóniára s ennek biztosító egyházi erősségére, Szabó Lajos esperesre emeli po­harát. Bokrot Elek rohodi lelkész, egyházmegyei főjegyző lendüle­tes beszédben az egyházmegyei tisztikarra emel poharat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom