Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-04 / 51. szám

2 ama az elveknél tartunk, itt keressük először s győzelmet, Való igaz ezzel szemben az is, hogy ezen a téren annál is inkább sietnünk kell, mert a hosszú vita során könnyen elveszthetjük a kivitelhez vivő kedvező alkalmat. Ma nem szabad a normális viszoayok mértékével mérni s kétségtelen, hogy azé a haszon oroszlánrésze, aki legjobban tud alkalmazkodni. Minthogy azonban az elvek tisztázása nélkül a kivitelre sohasem kerülhet sor, tisztázzuk az elveket legelőször. Kétségtelen, hogy a földbirtok vagyon. Kétségtelen, hogy a városra nézve is nagy értéket képvisel. Kitűnően felhasználható arra, hogy szükség esetén kedvező, vagy kedvezőtlen jelzálogos terhek alanyává váljon. Arra azonban már nem alkalmas, hogy e terhek, vagy azok kamatai az általa hajtott jövedelem által eloszlattassanak. Nem alkalmas arra, hogy intenziv gazdálkodás virágzó jólétet fakasszon körülötte, legfeljebb arra jó, hogy a bérlők zsebét töltse meg, vagy — házi kezelés esetében — a kezelés költségei emésszék fel a jövedelmeit s abból csupán morzsák jussanak a közületnek Szinte azt szeretném mondani, hogy a földbirtok a város kezén olyan teher, mellyel nagy kötelezettségek járnak számbavehető előnyök nélkül. Ne haragudjanak meg reám a város általam különösen tisztelt vezetői, mert én vagyok a legelső, aki készségesen elismerem, hogy mindnyájan át meg át vannak hatva jóindulattal s a kézségük és képességük is meg van hozzá, hogy birtokot kezeljenek, mindez azonban nem változtat hat azon a szomorú tényén, hogy egy józan falusi parasztgazda hamarább lehet börzéket irányító Rott*child, mint egy város jó földbirtokos. Hogy azonban teljesen világosan álljon a kérdés mindenki előtt, ki kell jelentenem, hogy az erdőbirtok a földbirtokkal szemben egészen külön elbírálást igényel s hogy igenis az erdőbirtok, szemben a mezőgazdasági földbirtokkal nagyon is alkalmas arra, hogy egy város vagyonának szerves alkotó részét képezze. A kellő jellege a kezelés és jövedelmezőség szempontjából merőben különbözik egymástól. A mezőgazdasági ingatlan fokozott gazdasági tevékenységet, igen nagy mozgékonyságot és rugalmasságot igényel. Berendezése, kezelése és termékeinek felhasználása, illetve értékesítése szerves összefüggésben áll a mindenkori világpiaci konjunktúrákkal s néha egy napi késés is hihetetlen károkat jelent a gazdálkodóra. Nem igy az erdőbirtok. Az erdő szabályos, évtizedekre előre kidolgozott üzemterv szerint, bizonyos előre megállapított normák mellett egy nehézkes mozgású erkölcsi testület, ez esetben a város által is könnyen kezelhető és használható ki. Sőt mi több, a városban, mint erkölcsi testületben fokozottabb mértékben találunk garanciát arra, hogy az erdő nem esik egyes önző egyének mohó meggazdagodási vágya következtében rablógazdálkodás martalékává. Ha erdeje nem volna a városnak, magam volnék az első, aki azt sürgetném, hogy valaminő uton és módon .mielőbb tegyen szert reá. Én tehát csak a mezőgazdasági ingatlanokat tartom olyanoknak, amelyek — közlegelő kivételével — inkább veszteséget mint nyereséget s az elidegenithetés lehetőségét jó előre kikapcsolván, fiktív vagyontételt jelentenek a költségvetésekben. Szinte kézenfekvő ezek után, hogy célszerű volna a városnak ezt a vagyont más, olyan vagyonra cserélni át, amely amellett, hogy állandó és biztos jövedelmet hajt a város enembeli különös helyzetének is nyomatékos kifejezést adni. Bármily kevéssé tartom különben „nyugatosnak" magam, a város és pedig a modern városépítés terén feltétlenül nyugatra kell néznem, arra a nyugatra, ahol vízvezeték és ezzel összefüggő csatornázás nélkül még egy inci finci vicinális városka sem képzelhető el. önkéntelenül is eszembe jut, hogy még a nemrégiben dult, sőt még ma is duló világégés közben a németek a hatalmas és iparáról messzefoldön híres Lodz városát elfoglalták, dacara e város nagy kiterjedésének, igazán magas ipari fejlettségének, egyértelmüleg, mintegy teljesen önkéntelenül fintorították el az orrukat, mondván: Hisz ez nem város, de közönséges falu. Még vízvezetéke és — horribili diclu — csatornázása sincsen! Ist stinkt dort überall, wie immer und in jeden Ort in Russisch-Polen . . ." Hogyha Nyíregyháza természetrajzát kívánnám megírni, nekem sem szabadna elfelednem azokat a kellemesnek a legjobb akarat mellett sem nevezhető illatokat, melyek különösen forró nyári napokon JüMmmm. és éjszakákon még a város szivében, sőt a városháza külvárosnak sehogysem nevezhető tájákán is megütik é3 irgalmatlanul facsarják az ember orrát. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom itt hogy ugy a vízvezeték, mint a csatornázás kérdése elsősorban pénzkérdés Azért van igaza Dr. Sassi Szabó Lászlónak abban, hogyha Nyíregyházán is élvezni óhajtjuk ezeknek az intézményeknek előnyeit, midenekelőtt pénzről kell gondoskodnunk. Hiszen ha jól tudom, eddig is főleg a pénzhiány volt az intézmények létesítésének a legfőbb akadálya. Annál is inkább, mivel Nyíregyháza abban a kedvezőtlen helyzetben van, hogy alföldi fekvésénél és jó vizben való szegénységénél fogva a berendezések talán valamivel többa kerülnének, mint máshol. Nem vagyok nagyon szakértő a technikai kérdésekben, de mégis azt kell hinnem, hogy a különbség nem le'iet olyan óriási, hogy az üzem rentabilitása biztositható ne legyen. Én a nehézségeket a magam laikus eszével nem a vizkeresés és szűrés, tisztítás problémáinak megoldásában, hanem inkább a kellő víznyomás előállításához szükséges berendezések különösen költséges voltában keresem és látom Az azonban a mérnökök dolga s bár itt tartanánk, hogy a kivilel céljából ők törnék rajta a fejüket. Nyíregyháza tagadhatatlanul gazdag város s egy gazdag város polgárai joggal elvárhatják, hogy ne legyenek túlterhelve pótadóval, ezzel szemben azonban részesüljenek mindazokban az előnyökben, amelyeket egy modern város nyújthat a lakóinak. A vízhasználati dijat senkinek sem jutna eszébe pótadónak jelenteni ki s azt hiszem mindenki szívesen megfizetné azt. Tessék kiszámítani, hogy egy minimális vízhasználati dij mellett is évente milyen jelentékeny jövedelemhez juthatna a város már a jelenben is. De Nyíregyháza fejlődni fog. Behunyt szemmel kellett elmennie az elmúlt három évtizeden át annak, aki ezt a tényt nem észlelte. Azok a tényezők pedig, amelyek Nyíregyházát azzá tették, ami, ma még fokozottabb mértékben hitnak közre abban, hogy azzá tegyék, ami lesz, vagyis büszkévé, nagygyá és hatalmassá, A jövő Nyíregyháza nem nélkülözheti majd a vásárcsarnokot sem, Ennek a létesítése is a közel jövő legsürgősebb kérdései közé tartozik nálunk Viszont azt hiszem, felesleges bővebben fejtegetnem, hogy a vásárcsarnok ugy anyagi, mint erkölcsi tekintetben jelentős haszonnal járna mindnyájunkra s a város házipénztára sem igen vallaná kárát. Ha nem tévedek, a Korona modern nagy szállodává leendő átépítés s is komolyan foglalkoztatja az illetékes köröket és méltán. Itt már a mult tapasztalatai is sarkalólag lépnek . tel, nemcsak a szükség kopogtat az ajtón. Sokaktól hallottam emlegetni, hogy ez a szálló volt a város egyik legjobb befektetése. Engedjék remélnem, hogy az általam most emiitettek is hasonló jók lesznek. Beszélhetnék még járványkórházról, a megbecsülhetetlen sóstói erdőben létesítendő szanatóriumról, sok-sok egyébről, ha birná a manapság ugyancsak szűkre szabott újságpapír, de mert ugy vélem hogy már is fő a szegény szedők feje, hogy hova szorítsák be ezt a talán nem is olyan hiábavaló irkafirkát, röviden megemlítem még a mi sajátos viszonyaink folytán feltétlenül létesítendő kultúrpalotát, melyben igazán becses muzeumaink is helyet találnának s rátérek, illetve felpattanok az én régesrégi kedvenc vesszőparipámra, az állandó színház problémájára. Közvetlenül a háború kitörése előtt sikerült ezt a kérdést már annyira ébrentartani, hogy egészen átment a köztudatba s ha a háború váratlanul le nem csap ránk, mint a derült égből hullott villámcsapás, ma már azt hiszem, állandó kőszinházban játszanak és többnyire telt házak előtt Thália papjai s nem kell dideregniök, mint a szegény vendégszinészeknek abban a színháznak csúfolt rozoga alkotmányban, melyet a boldog békeévekben tűzveszélyesség címén záratott be a nemes vármegye, Notabene nem tudom, hogy a mozi sokkal hidegebb természetű valami e, de tény az, hogy ami egykor színháznak veszélyes volt, az utóbb mozinak is egész jól megfelelt s meg is felel, amíg egy film véletlenül meg nem gyulád benne. Szegény boldogult Balla Jenő, Nyíregyháza jobb sorsra érdemes volt polgármestere biztos tudomásom szerint nagyon élénken foglalkozott ezzel a kérdéssel, sőt még' a színház elhelyezése felől is polemizált. Ha jól ismerem, jelenlegi polgármesterünk lelkétől sem idegen egészen a színház, igy hát 1921. március 4 amennyiben az anyagi előfeltételek meg lesznek hozzá, ezen a téren is táplálhatunk bizonyos reményeket És kell is, hogy tápláljunk. Én vagyok az első, aki azt mondja, hogy Nyíregyháza nem szorult gyámkod ísra, elég nagy és elég erős hozzá, hogy a maga lábán járjon. Sőt mi több, attól tartok, nemsokára szük is lesz neki a csizma. Tágítanunk kell tehát rajta, hogy szük ne legyen, avagy jó előre uj, kényelmes csizmáról kell gondoskodnunk a számára. Háborút hirdetünk, most, a lezajlott harcok után ds a béke háborúját, amely teremt s életet varázsol a romokból is. A háborúhoz azonban pénz kell, amit kevés város teremthet ugy elő, hogy ne nyuljoi be a polgárok zsebeibe érte. Nyíregyháza, boldog, szerencsés Nyíregyháza, Te ezt is megteheted, Mindössze a birtokaidat ksllene felváltanod ! —yi Leányeiyiet gyermekkon^hája Nyíregyháza, márc. 3. Saját tudósítónktól. A nyíregyházi Laányegylet iáméi megkezdte áldásos tevékenységét, amelynek egyik megnyilvánuló téuye a szegénygyarmakek ingyen ebédsoayaája tegnapelőtt nyílt meg. Alkalmunk volt végiguézaí egy iiyan ebédet a Luther-utca 11. szám alatt bsjreídazett helyiségben és megnyugvással tapasztaltuk, hogy a jó szivüség még nem veszett ki az emberekből. ötven kis pöttömnyi emberbimbó részesül Itt naponkiat kétfogásos mileg ebédben. Tegnap burgonyaleves ós babfőzelék volt a menü, Ízletesen elká3zitve s egy-egy karaj kenyérrel szervírozva. Addig nem szabad megkezdeni az evést, amíg mindenki előtt nem gőzölög a íorró leves. Persze a gyerekek,. különösön a fiuk, nem állják meg, hogy titokban egy kanállal be ne kapjanak a türelmetlenül várt eledelből. Amikor már mindegyik csillogó szempár beletekinthet a maga tányérjába, akkor egy intésre felállnak és elmondják az asztali imát. Azutáa megkezdődik a kanalazás, hangtalanul, ösztönös gyorsasággal. Egy kii fiúnak nem jutott kanál, mire természetesen elpityeredik. A borzasztó bajon rögtön segítenek, a mott már harmonikus megelégedettség uralkodik az evősereg fölött. Mikor az ebédnek vége vaa, ismét imát mondanak és szépen hazaszélednek a kielégített gyomrocskák boldog tulajdonosai. A gyermekkonyha nemez eszméjének aktív megvalósítói Kégly Szeréaa urnő ás Klár Berta urleány személyesen ügyelnek fel mindennap a kis emberseregre 03 mindenre kiterjedő gonddal örködnek fölöttük, nehogy valamelyikük rövidséget szenvedjen, 3 kell, itt-ott intő szóval, dorgálással korrigálják az otthoni, bizony néha hiáoyos, nevelés hibáit. Alapjában véve asonban a gyerekek szerényen, illedelmesen viselkednek, s nem sok baj van velük. Most különben nagy az örömük, nitrt Pedlow kapitány bácsi Amerikából sok-sok ruhaneműt küldött a nyíregyházi szegény gyerekeknek, s Szeréna néni már szorgalmasan veszi la róluk a mértéket egy hoíszu centiméterrel, aminek a fele is elég volna ezekre az apró testecskékre. Tavaszra már mindegyik uj ruhában ülhet a Leányegylet vendégszerető asztaíáüoz, de csak egy feltétel alatt, ha szorgalmasan járnak az iskolába. Mert aki elkerüli az iskolát, az nem kap ebédet, s nem varrnak neki rahát. És ez rendén is van. — Posta és tíviró alkalmazottak beosztása A honvédelmi miniszter élrendalte, hogy a jelenleg tényleges katonai szolgálatot teljesitö ujoncok közül mindazokat, kik polgári foglalkozásukban a m.kir. posta és távbeszélő üzemnél teljesítettek szolgálatot, tíz heti gkatonai kiképzésük után a m. kir. összekötő csapat állományába kell beosztani. Kivételt csak azok az 1899. évi szülatésü újoncok képeznek, kiknek az egyévi önkéntesi karpaszomány viselélésére való jogosultságukat elismerték.