Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-12 / 34. szám
j • JStYÍRTI PÉK. » / Sebesült román kainak a temesvári kórlia/baii Lázadástól tartanak Erdélyben — Anarchia a román vasutakon Szeged, febr. 11. Temesvárra aégv vörös ke esztes kocsi érkezett köuoyti sebe ütekíel. A kórhíz bejáratat tábori csendőrök ör ik, akik mindan polgárembert megakadályoznák a bejutasban Az arad temesv^r vonalon nagy sietséggel folyik a bma rekvirálása. A rekvirált gabonát azonnal el is száiíüják. Ideérkszett hirek szerint február 15 én magyar-román hatariar less Sem román terű le re bemenni, sem azt elhagyni nem szabad. Békéscsaba, febr. 10. A Dtc a egyik veze'őcikíifban ősszeha<onlitáit tó/e Románia és a saumsotdüs aiamainak közállapotai köpött, a köfetkezöket irja: Megdöbbentő az a kontrsszí, amely a siomizédiinhnal tapaszta ható rend és a nálunk levő fejetlenség között van A vas utakról nem is kell beszelni. Mindenütt má^tt tisziasag, ablakokkal llátott. fűtött kocsik Nincsenek a teiőköa és az ütközőkön utasok. 0 yaa állapotok min. náluqk, tali<n csak Szov jet-Oroszországban lehetnek még. Minden mis aüamban lázas munkát latuak a neiyreállítás folé. Náluns csak szavalnak, de egy tóidat, vagy egy őrházát secn állitottdk helyre. Ami azonb-n bennünket leginkább megalázhat az bo^f ; mindegyik szomszédnál, akar vot ellenséges, ; akár volt barátságos államban járjunk is, ugy • beszélnek rólunk, mint a lenaketian korrupció ' orszagárc 1 Kgy cseh miniszteri tanácsos mon- j dotta, hogy a cseh állampo'garok megdönthetetlen bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy itt o yan do'gok történnek, amelyek vilósággal kompro mtálták Románia hirnevet és tönkre NN i—iii———^.uxm&a.. ••fmesc, IIHIIMII NWMMIIM A nyíregyházi városi dalegylet ünnepi estjére irta : Dr. Vietóriss József A nagy Schillernek egyik legmélyebb bölcselkedő költeménye, amelynek cime „D<±s Lied von d-r Glocke" (Ének a harangról) azt az eszmét példázza, hogy vslamiot a munkás gondolataival kiseri a harangöntést elejétől végig, u^y kiséri hangjavai a h rang is mind nyajunk eieiét születésünktől halaiunaig E célból a költő tíz versszakban adja elő a kézművesek mun áját; a versszakok közét pedig, mint alkalmas keretet, megtelelő hatul mai gondolatokkal tölti ki, amelyet reud* érint a megelőző munkareszlethez fűződnek így ad nak az egyes szemek összefogó gondolatlancot, amelynek e!sö pillanatra szertesgazökaak látszó részei a mű végén teljes harmóniában egyesülnek. A munka azzal kfzd^dik hogy készen áll a torma, csak a tartalom Hiányzik belőle ; a hozzácsatolt gondolat az hogy amit az em ber keze alkot, azt a lelkével is át kell éreznie Azután az anyag előállítására kerül a for, hogy a belőle öntendő harang szava hűséges kísérője legven az embernek. . . . Tiszta legyen az érc és tiszta a hang, amily tiszta az uj'zülött gyermek lelke . . . Helyes arányban legyen az ötvény alkotó részei között a keményseg és lágyság; szintúgy a házasságban a férfi ereja és a nő gyöngédsége 1 . . . Tflz nélkül niccs haraog, tűzre is kong a harang. . . . Amily aggodalommal kíséri sz öntést a munkás, hátha m^gr ped a bararg: olyan gyasizal siratjuk kedveseinket, akik itt hagytak minket x ...A mester szeme egy pillanaira se hsgyja magára a munkát; a Társadalomban is a mun ka a polgár legnagyobb erénye ...Jó, ha rendben szabadul ki a harang a formából, de nagy baj ha . korlatján ő feént rohan át az érc áradatja, — haszonlóképen teszik a szomszéd államokkal raló rendszeres gazdasagi érintkezést. Egy őbb VHsuti hivatalnok felpanaszolta, bogy minden a romaa vasutak szervezetlenné geböl származik Számos olyan cseh vagon vaa, amelyet már egy év elótt küldtek át éa ma sem tudjak tőlünk visszakapni Megesett, hogy egy napra kölcsönkért mozdonyt nem adtak vi sza Ezeknek a tűrhetetlen állapotoknak következménye lehet az a leguj'bb rendelet, melyet a román vasu'ü.yi miniszter kibocsátott, hogy mindan vonatvezetőt, aki két percnél többet k-si« és a késést nem tulja kellően indokom, felelősségre kell vonni és su yos pénzbírsággal, eaetiep szabadságve** ésel büntetendő Ugyauc-ak a Dacia egyi 1* ckkében neki rohan a kormány ak, hogy Erdélyt ó romániai tuzóan nacion-lista bívat»lf okukkal tömte tele, nkik csak ingerlik az erdélyiek elkéset edósót. Nem nell csodálkozni, — írja a lap — h?* a nép fojtott dühe lázadásban tör kt. Aradi Ói j-lentk: A sáros es a vármegye fatermelőinek kü döttsége néhány nappal ezelőtt megjelent a?, államvasutak »radi üzletvezetője előtt és kértek, hogy a vssut fizesse si a közel hat mill ó lei ö»szegre menő követelésüket. * z üzletvezető kijelentette, hogy az üzletvezetőség n nci abb»n a h^lyzstban, hogy a fatermelők követelését kifizethesse. m>rt a sut bevételei nem fedezik a fciadisokat \ fatermelők erre kijelentettek, bogy i yen helyzetben kén\te eoek leszm-k ü/.emeiket lényegesen csökkenfeni és mintegy tizenkétezer munkáit' eibocsatani szabaddá teheti magát a nyers erő i-, di jaj, oa csak rombolni tud. nem pudig alkotni ! Meg nem állhatok itt ugy, hoi?v ne idézzem a költeménynek ránk megearok-a nézve szinte jós'atszerüen bekövetkezett igazságait: Mely nép maga lerázza fékét, Az nem lát áldást, nem lel békét. Jaj, ha a városok ölébe Lassan meggy ült kanóc kigyúl, S a nép, bilincseit letépve önerejéhez szörnyen nyul ; Ha zendülés kap a harangba S bőszen rángatja kötelét, Hogy bé.keszóra szentelt hangja Üvöltse a halál jelét. Szabadság ! Egyenlőség! — zúgják, A békés polgár páncélt ölt, Megtelnek a terek, az utcák, Hóhérs«reg halált üvölt. Az asszony hiénává torzul, Borzalmakon is enyeleg, A már vonagló ellent mordul Párducfogakkal marja meg Nincs semmi szent már. Bomladoznak A szűz szemérem láncai, A jó helyet ad a gonosznak, A bünt nem merik bántani. — Jaj annak, ki oroszlánt felver, Jaj, kit a tigris üldözi vadul; De a legszörnyebb szörny az ember, Ha vak hitében elfogul. Balgák, kik az örökké vaknak Kezébe égi fáklyát adnak ; Nem áraszt fényt, csak gyújtogat, És romba dönt országokat. A vége az, hogy a sikerült muikának, az uj harangnak. Concordia legyen a neve és öéke legyen első hangja! A fenség magaslatába emelkedő költemény j >ligéje (Vivos voco, mortuos plango, fuigura Tangó — h vom az élőt, temetem a holtat, megtöröm a menykö'et) a hsrang bármis hivatására céloz: templomba hiv, temetőbe kiser, lüzét j lez Mindig c od ham e tökéletes műremek nek klasszikus szépségét, de sohase hatott ram annyira, mint mostanaban, mikor hazank rotn1941. február 12 jain az élet szépségéről álmodnunk is alig lehet, N*m azért mondom ptdig mindezt, hogy fájó seb kft sza* itsak fel, hantm azért, hogy mivel epen dalestén v*gyunk, a haranggal állítsam párhuzamba sz énnekkart. a barangszóval a karéneket. • A közös alep, _ amelyre fejtegetésemet épitem, mit)dn?ájua< kö/ös kategorikus imperativusa : Iitecert és hazaért 1 A régi görög színpadon a kar az egész drámával együtt alig tgy^b, mmt az issemisz teletnek egytk eszköze; & uood?ra társadalomban szervezett énekkarod, miut a te-tüléieK ós egyesületek, ezenfelül különösen a hazafias érzésnek apoioi is terjesztői is. Ha jogoian mondhatja a harang, nogy Vivos voco: mennyivel mkabo hívja az éiót mi idén magyar da ositör, küiönöstn p^dig a rniank, tmeynek mulijahoz annyi siker, jövöjehez «nnyi remény tüzödik ! Évtizedekpn át háayszor szólított bennünket n templomba, ho^y cemes össthan^jának magához ölelő karjain emelkedjünk az Urnoz! S h^nyfzor szólított mindoyajuukat nemzeti őrömünnepeinkí-e is, hogy lelkes szózataval élessze beaofink a hazafia.-ság szent lángjtt! Hd engem is melyebben fog et a templomi ahitat s lelkesebben buzctu'ok a köitói szépség kereiésére; javareszoea annak a maradanJÓ ha'ásnak tuinjdjni ha o-n, amelyet kara gyermetsegem óta a miodea m -.snal szebb emberi h*ng tiszta harmoníaja tbreaztget benne m. M irtuos plEngo! Bizocy elsiratott s elkísért utolsó útjára nem egy embertanunkat a dalegvlet is, nacnesak a hiinngazi. a va atianybelevegyült a mulandosagon kesérgő Csendes zokogáBunKbd a „Lelkünk bor tja néma tajdalotn-' bus akkűrdöuuama, gyaszo ó szerete tünk a jövó élet remanyének szárnyain eiteiő hitte ni»gasztosult Te tudod jó Istenünk, hányszor volt siratni va onk nemcsak szeretteink tumetésekor, hanem gyapzünuepemkin is; te ald meg adókat, akik a vigasztaló sió ereje me lett a megnyugtató ének hn almaval fájdalmunkat csilla pitaui igyekeznek. De ne áld meg soha, sőt haragodnak Iángpallos*val sújtsad azokat, akia a magyar nemzet ezeréves epületere üs/,köt vetattek s az általuk okozott veszedelem iémsegeit azzal tetézték, hogy szerteszei d*rbbo tak egy.-égos hazank drag% testet s fakelyekaent leptek el a megcsonkított test eszakiio t részen! Dalos testvéreim, itt rnar uagyobb és fontosabo a ti s«erepetek ós munkatok, m nt a harangszoé tűzveszély idejea iNektek nem jelezni kell a bajt, htszen vérző szívvel nyögjük azt mindnyájan, hanem meg kell lőmótöit a végzetnek e napról-napra meguju^ meuykövi'it, hogy m t-danestal el ne pus^tiiáünak joeanünket ! A ti összhangra törekvö s egyattértéire buzdító lelketek legyen az a tüí, amelyben eggyéolvad minden magyar sz vtdo&b^nUfi ; a ti irredenta munkatok legyen szakadatlan ti takozasunk m nden önkényes erőszak ellen Dí csővéget re zengjetek, boldogságot ne hiíd^s setek addig, míg vissza nem szereztük azt, amit elvettek tőlünk, s amiért élni haini mindenkor készek vagym k Mélyre sülyedtünk — magasra emelkedhetünk ; elgyengdlhetüuk, de el nem ctügge dúnk ; « s h* mégha unk, fel is támadunk ! Dilra hát, ha faj is a dal, — s-ebb jövőnkért, a magatok nyugalmáért, mindnyájunk elismereseért, hiszen Tompankkal szűiva: Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek ; A jelennek búját édesítvén : Fiaim, csak énekeljelek ! Apponyit nem lopták rneg Budapest, febr. 11 (Saját tudósítónktól.) Egyes lapok azt a hírt közöltek, hogy Apponyi podgyászát ismeretlen tettesek megloptak. Llutekds helyen ezt a közlamenyt megcáfoljak.
