Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-27 / 47. szám
4 1921. február 12 tap Miiii aktlvit A nugyarság élet-halál harca tart.® A kérdések kérdése a magyar erő problémája. Áhitó figyelemmel mélyedünk el mindanbsn, ami géniuszunk: örökre hivatottságának bizonysága. Egy évszázaddal ezelőtt Széchenyit bús aggodalommii töltötték el a nemzethanyatlás jelei, a kimerült, szegény ország sivár képe. Két jelenségben talált biztatót, bátoritót: a nemesi vármegyék ellenállásában, a magyar dac impozáns erőt dokumentáló vissza* hatásában Metternich fagyos szellemével szemben és azokban a pásztortüzekben, amelyek sorra gyúltak a szürke magyar horizont alatt, a magyar irodalom akkor már szervezett, toborzó erejű jelenségeiben, A reíormátori lélek az irodalomtól mint az élet jelétől kapott biztatást és bizakodó lélekkel indult meg az alkotások utján. Széchenyi aggódó nézésével mélyedünk el raa is önmagunkban és amennyivel súlyosabb negatívumokkal állunk szemben, amennyivel iszonyúbb a jelen romlása a századelőtti Magyarországénál, annál gyujtóbb erejűek a csodálatos magasságba tornyosult magyar kultura erőjeiai s a magyar irodalom és művészet remekelt csodái, amelyekkel szemben épp oly tehetetlen a trianoni önzés, mint a Katona József Bánk-Bánját a színpadról eltiltó, de annak hatalmazan örvénylő érzésvilágát ki nem oltható metternichi ccnsura a magyar irodalom napkeltével szemben. A század előtti magyar irás éppúgy a még láthatatlan honvédség zászlójára való esküvést jelentette, mint ahogy a magyar irodalom ma nemzeti hadsereget, leszerelhetien és sorozni meg nem szűnő nemzeti hadsereget jelent. Ha a magasba ivelő magyar irodalom fejlődése utján a múltba mélyedve azt keressük, mikor vált a magyar irás szervezett aljtiv nemzeti erővé, Bessenyei aktivitásához jutunk. A magyar ifjúra irodalmunk fejlődésének figyelemmé kisérése közben minden időben szenzációs meggondolásra késztető átfogó erejű élményt jelentett a XVIII. század lethargiájában akcióba lépő testőríró Bessenyei György. Mindaz, ami előtte a magyar irodalom jelenségeiben hangot, kap, különösen a dalköltés fejlődése utján a mindig létért küzdő nemzet lelkének sóhaja, de a közösséget aktivitásba sodró ereje csak a hatalmas Obsidio Szigetiana magános szirttokáról kiáltó Zrínyinek van. Ez a kiáltás is kardküzdelemre riaszt, aminthogy a nemzet cselekvő ereje még soká a kard forgatás, karddal cselekvés a csatatéren és csatázás a diétákon. A magyar irodalom, mint nemzeti célért, uj honfoglalásért küzdő írásművek organikus egésze, nemzeti irodalom Bessenyei akciójára születik azzá. Az energia teremtődés e gyönyörű tavaszát vigaszos lélekkel köszöntjök ma és itt Szabolcsban, Bessenyei György fiatalságának, első impreszióinak gazdag lelke ébredésének földjén hódolattal és büszkeséggel ünnepeljük. Bessenyei alkotómunkájának, agitációs irás művészetének grandiozitása egyéni életének a közösség, a nemzet jobb sorsa érdekében •való áldozatos odaadása, a nagyszerű elhatározásig való fejlődése, terveinek koncepciója, a hatómunkájára nőttön növő magyar irodalom energia kibontakozása, egyszóval a Bessenyei aktivitásának problémája rendkívül összetett, elmélyedésre és sokoldalú vizsgálódáson alkalmas magyar kulturprobléma, Mária Terézia császárnő kora. Fergeteges idők után szivárványos évtizedek. A tárogatók forradalmas fájdalma messze keletbe veszett. Harcos évek fejszecsapásai megritkították a magyar erdőt. Nem számlálható több össze 3 millió magyarnál. A káprázatos pompájú császárnő elégült mosolylyal tekint át a vérevesztett országon, melyből a nemrég még lobogó lélek mintha a rodostói sírok mélyén örökre elpihenne. A fáradt magyarra akkor is métsly száll, finoman, mint a zeíir, mint a rokoko muzsika és a rizsporos parókás Décsi urak és dámák sorába elvegyül a magyar tőuri világ: „Gyermeki báb puha szive tárgya". A magyar nyelvet a jobbágy kunyhókban beszélik és a kisnemesek kúriáiban, de itt mindinkább curiális stílusban Ám ezekben az ősi fészkekben még keménykötésű ifjak sarjadnak, szabadságharcos ősök turáni tüzü unokái. Ezt a tüzet pislákolónak hiszi a magyarra cselszövő fényes bécsi uraság. Pislákoló mécstüzének, amelyet könnyen eloltogathatna a franciás könnyelműség® mulató Bécs elegáns világa. Ekkor a pompás Császárné hívására fényes ae»e*i tostőrséghe toborzódaak a legdaliásabb magyar ifjak. Az ús*ólápos ( lakosaiban megfogyott Szabolcs Bercel községéből a 18 éves Bessenyei György is oda kerül, A rontás fuvó szele az ő magyarságának tüzére is fojtón lehelt rá, de ez a tűz csak ősibb lett, parázslóbb, fellobanó, égő és szikrát vető ! Bessenyei a magyar géniuszt reprezentálta, az ő Bécsbe küldése tudattalanul is gyönyörű önvédelmi ténye Szabolcsmegyének cs az egész magyar földnek. A bécti terv a világráros kábulatában magyar öntudatát akarta semmivé oidwii, és éppen faji öntudata duzzadt hatalmassá benne. Mire való reakció ez a faji öntudat — a császárságos miliiőjében, mely éppen ennek a egyébként is alvadó öntudatnak elszintelenitésére alkalmas erőhatásokra számit? A mulacásában is szellemmel telitett Bécs izgalmas eszmevilága, a francia felvilágosodás gondolatos világa, mely akár mint szalóndivat, akár mint komoly lelki kincs, áthatotta a világvárost. Bísuenyeit nem a táncos, etikettc3, mulató, hanem ez a gondolatos világváros kapta magához. Ha a béosi ídvart a testőr ifjak toborzásánál valóban egyfelől a nemzeti hiúság legyez'getése s ugyanakkor a magyar köznemesi osztálynak idegen szellemmel való megmételyezése veze^e, Bessenyei osetében nagy csalódás érte, de ez a csalódás éri a nyugat felületes nemzeteit, valahányszor a könye.1müen, a magyarság kulturértékének félreismerésével döntenek magyar kérdésekben. Ha valamit erényül ismert el a nyugat a magyarság javára' az nem volt több, mint a magyar lovagiasság és vitézség dicsérete, de kulturértékeinek, géniuszának szépségét és erejét soha nem volt ideje felmérni és értékelni.. Mikor Kisfaludy. Sándor testőr volt, a testőrök palotájában fényes kísérettel egy Rohan herceg jelent meg, mutatni jött Bécsbe s azért látogatott a testőrökhöz, mert hallotta, hogy a magyar ifjak nagyszerűen tudnak mulatni. Mikor Kisfaludy Sándor szobájába lépett, Kisfaludy éppen egy latin klasszi kust olvasott, Rohan herceg alig akart hinni a szemének, mert hiszen ő nera is gondolta volna, hogy ezek a magyar fiuk még klasszikusokat is forgatnak. Rohan herceg csalódása és fogyatékossága a Bessenyei korabeli Bécs csalódása is (És Triánon csalódása is.) A turániságnak ma már historiailag bizonyított kulturérzéke) egyik aiapsajátsága az egyébként szélsőséges és könnyelműségre is hajló, de ebben is eredeti és mély magyar lelkiségnek. Válságos históriai pillanatokban ez a kulturérzék mint hatalmas • intuitív erő ébred fel ebben a fajban, annak minden iiyen pillanatban csodálatosképpen megadott representán8ában, E nélkül & fogékonyság nélkül a magyarság rég elsodródott volna letelepedésének igazán viharjárásos utján, ám kulturképessége minden nagy világevoluciónál biztosította a haladás eszmeáramlatának magvetését a magyar talajban is. A magyar nemzeti testőrök szobájának csendjébe vonuló Bessenyeiben ez a fogékonyság a lelki fájás intensitásáfal éreztette, hogy a nyugattal szemben parlagon maradt, elakadt a magyar. Ez a szent fájdalom égette egyfelől a maga elmaradottsága miatt s ez a kiváió egyén kulturára, termettségére vall, de égette másfelől fajának elmaradottsága miatt s ez egyéni érdekeinek a faji érdektől való egybeforroitságára, egyszóval erős magyarságára mutat Ez a kettős fájdalom Bessenyei aktivitásának hajtó indulata. Az egyéni fájdalom leverő, lekötő indulat, ha szeretteink sorsa fái, ez a szeretet cse'ekvő erővé fokozó nyugtalansággá lesz, mely heroikus tettekre tud erősíteni Bessenyei szent fájdalma ég Zrínyiben és hősi életének minden napját nemzete sorsán való segítés terveinek szenteli, ez dulja fel Apáczai Csery János nyugalmát, ez mardossa Széchenyi nagy lelkét, mikor most egy évszázada nyugateurópai utján a haladás csodái mellett állva az árvizektől elöntött magyar föld szegénységére gondol é« ez lesz motorikus erőjévé nagy építőmesteri gondjaiban. Bessenyei a francia irodalom eszmeáramlataira ocsúdik az elmaradottság fájó tudatára és írói velleitása irodalmi téren viszi akcióba. Nyelvet tanul, ír, tordit Voltaire mesterének szellemi útmutatására irói terve van. Nem voltériánussá akarja tenni a magyart, maga a kulturprobléma érdekli, Voltaire az ővé, nemzetének nem francia ideologiát, hanem az ideák iránt fogékonyságát, kulturát s ennek eszközéül nyelvet, irodalmat akar adni Társaival erről nemes izgalommal vált eszmecserét és életté lesz organisaló terve, megalakul az ő kis társasága, az újjáébredő magyar ssellem vezérkara. Bessenyei aktivitása ebben produkál ujat, benne is, társaiban is, majd agitációjára az egész müveit magyar közösségbea kialakul egy uj tudat, az irodalmi tudat és pedig a nemzeti irodalom tudata. A közvéleménybe vitele annak a meggyőződésnek, hogy az írásművek nem elszigetelt jelenségek, hanem eredetben és célban összetartozó organikus egészxiek, az irodalomnak egyesei. És a magyar irodalom örök hivatottságára utal, hogy mikor a magyar művelődés fejlődése folyamán kialakul az irodalmi tudat az mint nemzeti eéíuság, mint a nemzetre hatás céljából működő funkció tudata alaknl ki. A magyar nemesi testőrség szobáiban a magyarságért való harc eszközévé avatottan születik meg az uj magyar irodalom. Ez Bessenyei aktivitásának gyönyörű eredménye s mikor 1772-őt Bessenyei első müvének, as „Agis tragédiajának" megjelené sét művelődéstörténetünk ünnepi dátumává avattuk, nem ennek a kis könyváráinának megjelenését glorifikáltuk, mert hisz annak szuverén ereje nincs, hanem csupán jelképesen adtuk az ünneplésnek ezt a dátumot, mert saaga az örvendezésre méltó ünnep a Bessenyei ébresztette magyar nemzeti irodalom megszületése és ennek napsütesérs támadó magyar szellemi világosságnak, a magyar reneszánsznak előjöretele. Ha Bessenyei axtivitásanak eszközeit, a magyar nyelv pallérozását serkentő agitációját (Magyarság) vagy az akadémia megalapításának sürgetését és terveit, (Jámbor szándék) nevelési gondolatait fejtegető Írásait (Anyai oiuatás) aktiv szépirodalmi alkotásait (Drámák. eposzok, tanitó költemény, episztolák stb.) külön inéitatnónk, ezek jelentőségét sem mint poétának vagy filosófnak értékeit, hanem mint agitáciojának, a nemzeti irodalom megteremtése és ezzel nemzeti kultura ébresztése érdekében tett erőkifejtesének egyes jelenségeit éppen az imént méltatott agitatív erő szempontjából értékelnénk csupán. Bessenyei hullámverése messze terjed, a magyar szellem uj és uj hullámai verődnek belőlük a magyar szellem végtelenségébe. A magyar nemzeti irodalom agitatív életrehozásónak teremtő munkáját átvette kezéből Kazinczy, hogy átadja Kisfaludynak s az Agis tragédiájától Petőfiig és Arany Jánosig a magasba ivelő magyar irodalom csillagos utja van. És ha a világviharok felhői el is fedték néha ezt a szellemi hadak útját, ezeknek el kellett oszlaniok, mint a párának És ha más nemzetek egén taián ragyogóbbak Í3 e csillagok, ne feledjük el — s itt a magyar nemzeti irodalom e gyik művészi tollú kutatójának, Riedl Frigyesnek szavait idézem : — ,,A sarkcsillag is nagyobb égitest, mint a mi napunk, a sarkcsillag fo ntos, ragyogó, irányító, de a mi szőlőnk a Hegyalja édes szőlőgerezdje nem érik meg tőle." Téger Béla. — Bessenyei Anna György unokahuga volt, aki Györgygyei utolsó éveit Kovácsiban megosztotta és rokon felkével rideg tanyáját baratságos tüzhelylyé rarázsolta. Anna az irodalmat szenvedélyesen szerette; maga is irt verseket és kortársai előtt verselő néven volt ismeretes. Verseit nyomtatásban is kiadta: Bessenyei Anna Versei. Készült Gáván 1815. esztend. S.-Patakon nyomtattatott 1815-ben. Az 55 lapra terjedő 8. alakú kis füzet úgy látszik igen szűk körre szorítkozó, nagyon kevés számú példányban jelent meg, így a legnagyobb könyvészeti ritkaságok közé tartozik. Tartalmából közöljük a következő lyrai melegségű kis verset: Képzelődésemnek sebessége lankad, A kétségek sűrű fellegében akad. Az egész világot szomorúan nézem, Egyik bút a másikra szüntelen tetézem. A viszontagságnak irtóztató árja Zúg, ijjeszt, szívemet igen sürün járja. De akármit zúg is, nagyon még sem félek, Sőt az isten mellett bátorsággal élek. Itt lelem ő nála a gyönyörűséget, Itt nem érzem soha a keserűséget, Most is hát Istenem ne légy messze tőlem, Mindent, valami bűn, tisztíts ki belőlem, Hogy én kegyelem edénye lehessek, Végre a dicsőség helyére mehessek. — A Szabolcsvármegyében és Nyíregyházán működő irókat felkéri a BessenyeiKör, hogy az első házi irodalmi matinén való bemutatkozásra és részvételre Kardos István ügyvezető titkárnál jelentkezni szíveskedjenek.
