Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-05 / 3. szám

2 1921. jaatiár 5 Kállay beszámolója Nyíregyháza, jan. 4. (Saját tudósítónktól ) Kállay András a kemecsei választókerület nemzetgyűlési képviselője az ünnepek alatt kerületűnek több községében beszámoló beszé dat tartott. A községekben, ahová a népszerű képviselőt elkísértük, a képviselő iránt érzett ragaszkodásnak, szeretetnek megható példáit láttuk. Káilayt, akiről ismeretes, hogy akkor is kerületében van, mikor Nyíregyházán vagy akár Budapesten tartózkodik, mert mindenüvé az élet súlyos gondjaiban hozzáfordulói csapata kiséri, kerülete községeiben most is fiúi bizalommal keresték fel a gondokkal sújtottak s hálás szeretettel vette körül a megsegítettek sok száza. Beszámoló beszédét, amelyet Nagyhalászban és Kemessén tartott, lelkesen s megnyugvással hallgatták választói, akiket azonban valósággal megdöbbentett képviselőjüknek az a kijelentése, hogy lemondani kíván. Erről hallani sem akarnak, mert hisz az ^az emberfeletti munka, amelyet Kátlay rövid károm hónapi képviselősége alatt, időt, áldozatot, beleártva a legdrágábbat, az egészséget is, nem kímélve népéért kitejtett, magihoz bilincselte azokat a keveseket is, akik a választáson talán még ellenfelei mellett állottak. A Nagyhalászban és Kemscsén nagy számmal egybegyűlt választók előtt Kállay a következőket mondotta; Külügyi helyzet Ahol és mikor ember ember ellen kezében fegyverrel küzdött, a magyart soha semmiféle náció le nem verte és csak akkor lehetett urrá felettünk az entente, amikor a forradalom rnindan piszkos áradatát, a vörös és oláh ^által teremtette helyzetet fel és kihasznalt és egy öngjilkoa nemzetnek hullarablójává vetemedett. „És a sírt hol egy nemzet söSyedt el, népek veszik körül", ne higyje tisztelt választó közönség, hogy e népek millióin?.* szemében a gyászkönny ül: a káröröm, a buta éskufár lelkek krokodilus könnyei azok, melyeket a magyar nemzet sirja felett elleneink hullatnak. Ne törődjünk velők! Nem soká tart a tor, a rablógyilkosságot követi a megtorlás az igazságszolgáltatás. Csak egymást ismerjük m3g, egymás szemébe nézzünk ős mindannyian fel. a Mindenhatóhoz. Hiszen már is bizhatunk: forrongó nyugtalanság az egész világon, munkátlanság és pangás minden vonalon, rend hála Istennek csak mi nálunk van; tartsuk azt fonn önmegtagadással, önfeláldozással, minden erőnkkel a a megprC baltát ások e legsúlyosabb idején és akkor emlékezzenek rá, Tisztelt Választóim, egy csepp magyar vér hullása nőikül nyerjük vissza Szűz Mária országát vele az életet, benne a jólét és boldogságot. A Nemzetgyűlés Királykérdés A Nemzetgynlés mai összetételét szerencsésnek tartja, de fájlalja az ipari munkásság távollétét. Már 1916 ban irt a munkapártnak hogy nyerjük meg a nemzetközi szociáldemokrata pártot a magyar nemzeti állaanszmónek; adják meg azonnal a munkásságnak, a

rfejlődési és érvényesülési lehetőséget Magyar nemzeti munkáspárt alatását kérte akkor és azt szeretné látni, hogy a földművesek illusztris Nagyatádi Szabó Istvánja mletlett ott ülne a munkások derék apostola a miniszteri székben. Tagadja a politikai szociálismus létjogosultságát, egy szocialismust Ismer el az igazat, az örököst, amely a keresztény vallásban gyökeredzik. Őrömmel üdvözli a keresztény irányzatot, de legyen az igazságos méltányos, ne merüljön ki felekezeti üldözésben, legyen az valóban keresztény, ne csak nézze a nyomort de lássa is meg, segítsen rajta, legyen ez az irányzat magyar, vallásos, önfeláldozó. A Nemzetgyűlést szuverén, elkerülhetetlen szükséges átmeneti szervnek tartja, melynek működése e é mind nagyobb bizalommal néz; késhegyig legitimistának vallja magát, tehát a Nemzetgyűlést a királykérdés és alkotmányjogi kérdések intézésére illetékesnek nem tartja. Az oláhoktól szökve már 1920. január 12-én irt gróf Aadrássy Gyulának és Mayer János államtitkárnak a jogfolytonosság helyreállítása érdekében ; Két alkalom kínálkozott erre: a Nemzetgyűlés összeülése és a béke ratifikáczió; mindkettő elmulasztatott most má?, erről hallgatni kell, csak dolgozni érette. Fait accomplit teremteni a királykőrdéaben 12 vármegye követeinek nem szabad, mert az a felszabaduló területeknek nem prejudikálhat. Memamantónak állítja oda Szentiványinak a cseh parlamentben elhangzott beszédét. Egy hadirokkant ügyét aktuálisabbnak véli a királykérdésnél. A rend, közélelmezés, munka, pénzügy stb. problémái ős a jogfolytonosság helyreállításának előkészítőse képezhetik csakis a Nemzétgyülés feladatait, de olyan kérdésekben törvényt alkotni, mely a megszállott terűleteken élé véreink legszentebb érdeseit érinti és keresztezheti a Nemzetgyűlésnek nem lehet, nem szabad. Dicsőíti a Nemzeti hadsereget; minden áldozatra hi?ja fel a közönséget; a katonai pálya biztonságát ős anyagi biztosítását, megkülönböztető tiszteletet követel a katona részére a reájuk rótt szent kötelesség fejében. A földbiríokreform A földbirtokreformot" nagv lépésnek tartja előre; büszke arra, hogy 1916-ban a Gazdasági Egyesület válasstmányi ülésén ő indítványozta a birtokrendezés ma (örvénjra emuit formáját; megelégedéssel konstatálja, hogy Nagyatádi Szabó I«tvánbn, kinek régi hive, nem csalodott. A megoldásra nézve azonban a nincstelenek szempontjából ma is azon az állásponton van, hagy egyszerű, a ^birtokos által is elfogadható megoldás esasis a vagyonsdó bekapcsolásával történhetet volna. A földben leadott vagyondó óriási területekhez juttatja az államot, tebát óriási jövedelemhez a iegszegényebbeknek igy adható földbSi. Bízik abban* hogy a végrehaj • > tási utasítás és a birtokrendező bíróság eljárása a földnélküli és pénznélküii igényjogosultak kielégítésére ujabb engedményeket fog tartalmazni. Felhívja az elöljáróságot ós lakosságot, hogy a törvény által lehetővé tett minden területet községi közlegelőnek megszerezzen. A ratifikálás Nem szavazta meg a békeszerződés aláírását; nem vitte rá a lelke, de ha választói közül csak egy is helyteleníti, abban a pillanatban lemond. Idéz a békeszerződésből; javasolta képviselőtársainak, hogy mindnyájan mondjanak le, kérdezzék meg a népet, kijelenti, hogy semmi körülmények között sem szavazta volna meg a ratifikálást, de tisztelettel emlékezik, meg azoknak ör, megtagadása előtt, kik azt megszavazták. Esküdni mer, hogy ennek a békeszerződésnek egyetlen pontja sem lesz végrehajtva, még a megszállott területeken sem. Szent a hite, hogy az emberiség lelketlen és esztelen tévedése a magyarsággal szemben nem állandósulhat. Közélelmezós, pénzügy Lesújtó szavakkal emlékszik a közélelmezésről, melyet kapkodás és fejetlenség jellemez ; szerinte kizárólag a közigazgatás kipróbált erővel érhető el a cél, ezeknek mellőzését, uj szervek beállítását rövidlátásnak minősiti. Merényletnek bélyegzi azt a rendelkezést, mely Szabolc3vármegyét a burgonyára nézve, zárolja és ez által éppen a legszegényebb nép jogos felháborodását kiváltotta. Törekedni fog e sérelem orvoslására. Örömmel üdvözli Hegedűs megjelenését a pénzügy élén; Bethlen István mellett Hegedüst ajánlotta maga helyeit képviselőnek; meg van győződve, hogy az aj pénzügyminiszter oda markol,- ahol foghat is és nem a szegény garasára pályázik. A valuta javulását a Kárpátokkal és az egész világ pénzügyének egyöntetű rendezésével hozza junktimba A szövetkezetek áldásos működését előmozdítani törekszik, de a jövő parspektivájának azt tartja, hogy fogyasztási szövetkezetek, köz-ógí takarékpénztárak és mozik mind a községeknek, mint erkölcsi testületeknek tulajdonaivá váljanak. Miért mond le ? Foglalkozik tanügyi kérdésekkel; szegény emberek jeles gyerekei részére ingyenes internálások felállítását látná jónak, beszél az alsó papság helyzetének javításáról, a tanítóság földdel ellátásáról és függetlenitéséröl. Félti a középosztályt é3 tisztviselői kart a ^romlástól, ha meg nem mentik, az ország is elvész. Emlékezik a hadirokkant és özvegyek helyzetéről, Vencsellő községről az amnestia és útlevél ügyekről és igy folytatja: A legrosszabb időkben lettem képviselő. Az ország olyan mint egy szegény rokkant katona, aki nem hogy segíthetne de segítségre szorul. Kormányzatnál sok jő akaratot látok, de hibát is. Da hiszen egy nemzet boldogságát, nem a kormányzat bölcsessége hanem a nép fegyelmezsttsöge alapozza meg- A szegénység öntudatos erős akarata mindent megmenthet, az szereti igazán a hazáját, aki a szegényt szereti. Ennek a felfogásnak éltem eddig is és fogok élni roskadaaó egészséggel mint mágán eaiber is, na vegyék csarban hagyásnak tisztelt választóim ha e kitüntető helyet elhagyom nem a szegény elől bajok el, azokat én szoktam felkeresni, h&nem na lemondok, azért moadok le, mert nem vagyok képes mindenkinek H£y eleget tenni ahogy azt szeretném. Hálás szívvel köszönöm szíves megjelenésökeV Isten áldását kérem ez uj évben mindnyájoknak a nagy ós boldog Magyarországban. A beszámoló végén, amelynek során minduatal«n lelkesen helyeslő szav s hangzottak fel a ballgatók köréből, köratíogiák a képviselőt ós kérve kérték, hogy álljon el lemondó szándékától. Kállay a napokban a f5varosba uiazis s vissza jövetele után kerületének .többi községeit is felkeresi. Megbüntetett nyíregyházi kereskedők Nyíregyháza, jan, 4. Saját tudósítónktól. A kormány már több ízben elrendelte, hogy a kereskedők ugy a kirakatban, mint az üzletben kötelesek minden egyes árucikk árát feltűnő módon jeLzni, A rendeletnek egyideig volt valami eredménye, későbben azonban lassan lassan eltűntek a kirakatból az árat jelző táblácskák, ugy hogy alig van egy-két rendes kereskedő, aki pontosan betartja a kormányrendeletben előirt szabályokat. A rendelet megszegésének indoka nagyon érthető. A kereskedők napról-napra emelik a szükségleti cikkek árát, s igy ez az árdrágító machináció nagyon szembetűnő volna, ha az árucikkek árát a nyilvánosság ellenőrzése mellett megrögzítenék. Ezért kényelmetlen és kallemetlen nekik a kormányrendelet. A nyíregyházi államrendőrség kapitánysága dicséretreméltó buzgalommal igyekszik érvényt szerezni a kormányrendelet tekintélyének és folytonos ellenőrzéssel iparkodik a mulasztó kereskedők számát csökkenteni. A mult héten egész sereg nyíregyházi kereskedőt büntetett mag a rendőrkapitányság az árjelzés elmulasztása miatt. Ezen kihágási ügyeket még egész sereg fogja követni, mart az államrendőrség végrevalahára erélyes kézzel akarja ráncbaszedai a kormányrendeleteket .semmibe sem vevő renitens kereskedőket Az eddig megbüntetett kereskedők a következők: Kelemen Kálmán, Gróaz Dezső, Paczauer Lajos, Blum Vilmos, Goldmann Sándor, Krámer József, Zeelfreund Sándor, Schwarcz Zoltán, Irányi Sándor és Dautsch Menyhért. A névsort folytatni fogjuk. — Elitólt taiyigás. A nyíregyházi államrendőrkapitányság Petruska István 21. száma talyigást fuvarozás megtagadásáért 40 korosa pénzbüntetésre ítélte.