Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-16 / 237. szám

im •ktébor 16 A bűntett első kelléke tehát, hogy a tettes magának vagy másnak vagyoni hasznot akarjon szerezni. Fekete Sándor a termelési kölcsönök utalványozásával magának semmi­lyen hasznot nem akart szerezni. Nem szer­zett hasznot azzal a proletárdiktatúrának sem. Nem szerzett hasznot azoknak sem, akik a kölcsönöket felvették, mert hiszen azok a felvett összegekről kötvényeket állítottak ki, kamatot fizettek és a pénzt mind annak tuda­tában vették fel hogy azt vissza is kell fizetni. A közvád igen tisztelt képviselője ebben amükö­dési körben nem látja felállithatónak és megálla­píthatónak a vagyoni haszonszerzés célzatát, beállítja a vádba azt, hogy Fekete az ellen­őrző biztosoknak akart vagyoni hasznot sze­rezni. Itt már felismerhető a fictió, itt már nyilvánvaló a különféle tényelemeknek erő­szakolt egyesítése. Nem forog fenn a vagyoni haszon­szerzés célzata, tehát nincs bűncselekmény. De nincs azért sem, mert a Fekete ténykedé­seiből hiányzik a fenyegetés és mert a ter­melési kölcsönök kifizetésének tényei nem a fenyegetésnek és nem az erőszaknak az ered­ményei. A zsarolás vádja tehát minden jogi alapot nélkülöz. A tekintetes Törvényszék előtt folyt le az a bűnügy, amely a kisvárdai győgytárak és mozgószinház szocializálása miatt tétetett folyamatba. Ott is azzal védekezett a vádlott, hogy a szocializálásra a jogos magánérdek megvédése céljából vállalkozott azért, hogy a szocializált üzemeket az üzemtulajdonosok érdekeinek sérelme nélkül szocializálja és hogy a többi üzletet a szocializálástól meg­óvja. A tekintetes kir. Törvényszék felmen­tette a vádlottat, mert megállapíthatónak ta­lálta a jogos védelem esetét és ebből folyó­lag azt, hogy büntetést kizáró ok forog fenn. Nem fór kétség ahhoz, hogy Fekete Sán­dor nem szolgálta a proletárdiktatára érdekeit, hogy a pénzintézeteket nemcsak megvédeni igyekezett, hanem tényleg meg is védte a ká­rosodástól és igy joggal hivathozhatik arra, hogy a pénzügyi biztoii hivatalt a jogos ma­gánérdek megvédése céljából vállalta el és töltötte be. Ennek pedig az adott esetben is szükségszerű folyamánya volna, ha ténykedésé­ben a ztarolás ismérvéi felismerhetők volná­nak is, a büntetést kizáró ok megállapítása. A második vád: az orgazdaság vádja, amelyet a köz vád igen tisztelt képviselője azért emel, mert Fekete Sándor a Szábolcsi Agrár takarékpénztárnál kezelt direktóriumi alapból 1120 koronát az állampénztárban kezelt direk­tóriumi alapból pedig 442 koronát felvett, tette ezt vagyoni .haszonszerzés végett, bár tudta, hogy a direktóriumi alap címén kezelt pénz­összegek zsarolás büntette utján szereztettek meg. Dr. Fekete Sándornak az 1.20 koronára vonatkozó védekezését, mely szerint ezen ösz­szeget nem a saját céljaira, hanem azon ille­tékes helyen előre bejelentett célzattal vette fel, hogy a direktórium ennyivel is kevesebbet vihessen el, teljes egészében igazolták Mikecz István, Groák Ödön és dr. Tóth László. A pénzt, melyet már a diktatúra alatt sem tar­tott magánál, a kihallgatott tanuk vallomása és beszerzett iratok tanúsága szerint tényleg jótókonycélra adta ós vissza is fizette. A vád tárgyává tett 442 koronát dr. Fekete Sándor budapesti utazásának hat napi költsége fejében — tehát feltétlenül jogos kö­vetelés alapján — a nyíregyházi adóhivataltól vette fel, Azt, hogy ez mely alapból, vagy mely tárca terhére utaltatott ki nem tudta és nem tudhatta. Különben pedig — bár a pénzt jogos követelése alapján vette fel — dr. Murá­nyi Láizló tanúvallomása szerint ezen összeget is szintén jótékonycélra fordította és ezenkívül, mint a becsatolt nyugta bizonyítja, vissza is téritette. Ezután a vádiratban leirt cselekmények jogi fejtegetésébe kezd, majd igy folytatja tovább: Fekete Sándor 18 évvel ezelőtt került Nyíregyházára, összes vagyona egy kereske­dümi érettségi bizonyítvány volt. Becsületes munkával küzdötte fel magát a szabolcsi agrár takarékpénztár igazgatói ssőkébe. Már cégve­zető volt, mikor lelki szükségét érezte az ön­maga tovább müvelésének, emberfeletti munká­val letette a kiegészítő érettségi vizsgát, végecte a jojot, megszerezte az államtudori oklevelet. Hat vizsgát tett le, három vizsgán kitüntetéssel, hármon pedig egyhangúlag képesítették. Ezek­nek az eredményeknek az elérése után követ­kezett be a proletárdiktatúra és a Fekete Sán­dor incriminált szereplése. A proletár diktatúra itteni bukása után a vármegye vette szolgála­tait igénybe honapokon keresztül mint román tolmácsot alkalmazta továbbá pénzügyi és ke­reskedelmi szakismereteivel tett szolgálatokat. A legnehezebb időkben bonyolította le a vár­megye kompenzációs üzleteit, tette ezt minden ellenszolgáltatás nélkül, majd akkor, amikor a gróf Dessewffy hitbizonyitvány kereskedelmi igazgatójául hívták meg, e minőségében tevé­kenyen működött közre abban, hogy a Szabolcs és Hajdú vármegyében elhelyezett két milliárd értékű dohánykészletet a magyar állam részére megmentsék. • Ez sikerűit is. A pénzen megvásárolt ma­gasrangu román tisztviselők szándékosan itt felejtették a dohányt. Mikor a dohány megvolt mentve, akkor került rá a sor arra, hogy ki kellett fizetni a feledékenység árát. Ezt is ő végezte és abból az összegből, amit erre a célra közéhez adtak sikerült megmentenie még utó­lag másfél millió koronát. Módjában lett volna ezt az összeget megtartani ugy, hogy arról 3oh» senki se tudott volna és ha kitudódott volna is azt soha senki azt vissza nem követelhette volna. Nem tette. Est az összeget visszaszol­gáltatta azoknak, akik azt rábízták. Ezt bizo­nyították Mikacz István ós Rappersberger Károly. Most az a vád, hogy a' az ember, aki a maga élete veszélyeztetésével rejtegette a vár­megye első tisztviselőjét, aki emberfeletti mun kával szerezte meg magának azt a társad Almi pozíciót, amiben rószesüi, aki díjtalanul hóna­pokig teljesít tolmácsi szolgálatokat, aki visz­saaszolgáltatta a megmentett másfél milliót akkor, amikor azt megtarthatta volna anélkül, hogy arról bárki is tudomást szerzett volna: mondom az a vád, bogy ez az ember 1120 és 442 korona vagyoni hasznot akart magának szerezni orgazdaság utján. Hát képzelhető .e az, tekintetes kir. Tör­vényszék, hogy ilyen morzsákért kockára tegye valaki a megszerzett dus javadalmazásu állást és hogy ilyen morzsákat bűncselekmény elköveté­sével akarjon megszerezni ag, aki nem nyúlt olyan másfél millióhoz, amiért soha seki fele­lősségre nem vonhatta volna. Szabolcsvármegyének az 1848-ik szabad­ságharc idejében volt egy ragyogó tollú főjegy zője, aki a vármegye követe is volt. Közbecsü­lésben állott, lelkes hazafinak ismerte min­denki, a bároius 15 iki eseményekről magam is olvastam követi jelentését. Igazi irodalmi műremek az. A szabadságharc leverése után elvonult falusi magányába, de mikor látta, hogy a szabadságharc maneküljeit az absolut hata­lom milyen kérlelhetetlenül üldözi elhatározta magát arra, hogy megyefőnőkséget vállal c«ak azért, hogy menthesse az üldözötteket. Nsgyon sok embert megmentett, és mikor bekövetke­zett az 1861 iki provizórium, ez már őt ismét falusi magányba találta. A provizórium idejé­ben ismét összehívták a megye gyűlést. Az egybegyűlt karok és rendek első gyűlése a ta­gok névsorának felolvasásával kezdődött meg. Afhikor olyan tagnak neve került sorra, ki az absolut uralom alatt hivatalt vállalt, annak neve felolvasásánál könyörtelenül hangzott el az a kiáltás, meghalt. Ez a sors érte a vármegyá" nek azt a tekintélyes becsületes földbirtokosát is, akirői ezeket az eseményeket elmondottam. Társadalmilag tényleg meghalt, a társadalom erkölcsi halálra ítélte őt. Éa nagyon sok ha­sonlóságot találok ennek a társadalmilag kivég­zett jó embernek és Fekete Sándornak az ese­tében. Egy külömbség azonban feltétlenül fenn forog. A felett a társadalom ítélt, Fekete fe­lett pedig a fűggetl en magyar bíróság fog ítél­kezni. A társadalom ítélkezhetett igazságtala­nul, a magyar biróság ítélete igazságtalan nem lehet. — Egyházmegyei gyűlés. A kőzépsza­bolesi ref. egyházmegye október 26-án Nyír­egyházán egyházmegyei közgyűlést tart. Kik kaphatnak házhelyet? A nemzetgyűlés tudvalevőleg felhatalmazta a földművelésügyi minisztert, hogy halasztást nem tűrő sürgős esetekben házhelyek kijelö­lése és kis haszonbérletek alakítása iránt ren­deletileg intézkedhessék. Szabó István (nagyatádi) főldmivelésügyi miniszter ezen törvényes felhatalmazás alapján kiadta a vonatkozó rendeletet. Ezek szerint: Egyéni jogcímen senkinek sincs követelési joga sem házhelyre, sem kis­haszonbérletre, Nem kaphat sem házhelyet, sem kishaszonbórletet, sem a hozandó törvény alapján földet az, aki önkényesen foglal. A ház­helyekről szóló szabályok szerint csak az kap házhelyet, akit a képviselőtestület erre érde­mesnek kijelöl és pedig a következő sorrend­ben kephatnak házhejyet: 1. Hadirokkantak, hadiözvegyek, felnőtt hadiárvák. 2. Mezőgazda­sággal foglalkozó önjogu férfimunkások. 3. Olyas családfők, akik egy községben 10 éve állan­dóan laknak. Nem juttatható házhely annak, 1. aki nem született magyar állampolgár, 2. aki el­mebeteg, akinek kiskorúsága meg van hosszab­bítva, 3 aki az áilam ellen irányuló bűntett, vagy más hasonló üzelmek miatt „vád aiá van helyezve, 4. aki politikai jogainak gyakorlásá­tól fel van függesztve, 5. aki csődben volt, 6. aki a nemzeti hadsereg bahivó parancsának önhibájából sem tess eleget, vagy aki, mint katona, szökés miatt, vagy, aki az 1818. okt. 30. napja óta történt forradalmi mozgalmakkal összeköttetésben jogerősen el volt Ítélve, 7. aki iszákos, rendbontó, dologkerülő. Házhelyekre igénybe vehetők azok a terű­letek, amelyeket tulajdonosuk evégből átenged, 1. a háború alatt elidegenített ingatlanok, to­vábbá a nyilvános számadásra kötelezett válla­latok ingatlanai, végül azok, amelyeknek a tulajdonosait az áüam ellen irányuló bűntett, vogy mint katonát szökés miatt jogerősen el­ítélték, 2. bármely, de elsősorban a 20 éven belül gazdát cserélt nagybirtokokból, 3. olyan közép, vagy kisbirtokból, amely az utoisó 80 éven belül gazdát cserélt. Végül, ha a nyo­másictó lakásszükség enyhítésére alkalmas igénybevehető más terület nincs, kivételesen bármely közép, vagy kisbirtokból ie lehet igénybe venni házhelyeket. A rendelet a házhelyekre igénybe vett terűletek tehermentesítéséről is gondoskodik. — Értesítjük a Szabolcsvármegyei Köz­szolgálati Alkalmazottak Beszerzési Csoportja' nak mindazon nyugdíjas tagjait, kik f. évi szeptember hóra járó szalonnajárandóságukat, a hivatalunk által részükre kiadott szalonna­utalvány ellenében ezideig be nem váltották, hogy a szalonna részükre f. hó 16-án reggel 7 órától a Bethlen utca 52. szám alatti elosztó­helyen lesz kiszolgáltatva. Nyíregyháza, 1920­október 15. Vezetőség. — A ref. egyház tisztelgése a főispáa előtt. Azok sorában, akik a beiktatott uj főis­pán Dr. Jármy Béla előtt megjelentek nem emiitettük meg az ugyancsak tisztelgő ref, egy­házmegyét. E hiányt itt tesszük [jóvá. A főis­pán elé a ref. egyház küldötségét Szabó Lajos nyírbátori ref. esperes vezette. — Aki .Vass" ra akarta magyarosítani nevét. Teisz Zoltán ós kiskorú gyermekei még a kommün alatt kérvényt adtak be a polgár­mesterhez, hogy nevüket ,Vasa*-ra magyaro­sithassák, mert erre üzleti világukban szüksé­gök van. E tárgyban most érkezett le a belügy­miniszter döntése, mely ugy szól, hogy a név­magyarozitás nem teljesíthető, mert a család­nevek archaistikus írásmódjának engedélyezése elvi akadályokba ütközik. Egyben felhívja a miniszter Veiszékat, hogy amennyiben nevük­nek .Vais'-ra való magyarosítását kívánnák, ilyen irányban nyilatkozzanak. Ez esetben ké­relmükhöz véleményes jelentés csatolandó, hogy érdemesak-e a magyar név viselésére, miként viselkedtek a proletárdiktatúra alatt. Ez az eset is figyelmeztetheti a magyarosításért folyamo­dókat, hogy legyenek szerényebbek az uj név megválasztásánál s ne akarják nevüket minden­áron bevonatni az ősi magyar származás his­tóriai patinájával. 8 ül 0 e7fiÍmO7nUQfolf b,u z~ é s pongyolaujdonságok, flanellek, OlIUNIOlUvGIöIV barchettek, vásznak, siffonok, zefirek, ionok, yáiiienil nagy nálosztéilian érkeztül! a FEUER MIKSA női Maruliizáiia, -Mizpaloia. ) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom