Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-19 / 239. szám

JtítMBBtoL 1910. október 19 Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni űrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen, Nyíregyháza, október 18. Ratifikálás. Megint egy idegen szó, uj íelhö a feketeségben, uj szo­morúság a bánatos magyar lelke­ken. Azt jelenti, hogy most már maga a nemzet, a nemzet képvise­lete módja ki az — igent. Azt, hogy m egra b olt a t ásunk, leamputálá sunk törvényesen elismert valóság. Olyan ez, mint mikor Ha sirbatett Megváltó temetésén odahengeriték a sziklát sí sir szája elé. Megnyugtatására a poroszlóknak, • hogy a keresztreíeszi­tettől nincs többé mit tartaniok. A ratitikálás utolsó etappja a mi gol­gothai utunknak. Ez a sziklagördi­tés a trianoni girra. Mint mikor vi­harban telzúg az erdő, a,ratitikálás iszonyú kényszerűségére még egy­szer feljajdul az igazak szive, akik­nek számára ma sincs más kérdés, mint ennek a keresztre teszitett ezeréves országnak iszonyú tragé­diája. Ez a mély feljajdulás azonban nem a kétségbeesésé. A ratifikálás olyan, mint á sziklahengerités ama sírnak szájára, de azt a sziklát har­madnapra télregörditve találták s az ott őrködő ifjú nyugodtan adta tudtára az ijedt embereknek. Akit ti kerestek, az nincsen itt, fel táma­dót / Minden szikla télrerobbant még, amelyet eszmékre gördítettek és Trianonban is egy isteni eszmét akarták, sírba tenni: az ezer éves Magyarországot. Hát ha kell, rati­fikáljanak: mi hiszünk az isteni örök igazságban, hiszünk Magyarország feltámadásában! Valamennyi állami iskolai gcndnoksáynak és községi iskolaszéknek s ezen intézetek vezetőinek ! A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisz |t ter ur 86011-920- Vlll/a. szám alatt ke rendeletében ugy intézkedett, hogy a népisko" lai könyvtári költségvetéseket 1920-21. tan­évre nem kell elkészíteni, s a felvételi dijakat további intézkedésig gyűmölcsözőleg kell ke­zelni- A Könyvkiadók Alkalmi Egyesülete által az iskolák ifjúsági könyvtárak részére szállított könyvekért a részletfizetéseket eszközölni 1919. augusztus 1-től már nem kell, mert ebbeli tar­tozásokat a közoktatási tárca felszámolás utján kiegyenlítette. Megjegyzem, hogy nem allami iskolák által fent nevezett egyesülettől saját felelősé­gükre történt ily törlesztéses ífj. könyvtári meg­rendeléseket a felszámolás érintetlenül hagyta, ezek tehát még fennálló számláikat' kiegyenlí­teni tartoznak. Ugyanez áll az állami népisko­lák és nem állami népiskolák által az Athene­umnál, vagy más könyvkiadóknál részletfize­tésre megrendelt mindazon nagyobb müvekre, sorozatos munkákra (Lexikon, báró Eötvös J.' összes müvei stb.), melyek nem tartoznak az ifjúsági könyvtárakra megállapított típusok ke­retébe, hanem a tanítói könyvtárt illetik. Ezeket ehát a megrendelő intézetnek kell kiegyenlí­tenie. A háború folyamán ugy az ifjúsági, mint a tanítói könyvtárak könyvanyagában nagy károk estek, továbbá az ifjúsági könyvtárakba tartozó müvek egy része az állandó használat folytán foszlásnak indult, s mert a mai anya­gok drágasága miatt ezen müvek jelenleg nem is javíthatók, a sérült müvek további pusztulá­sától akként óvandók meg, hogy a viszonyok ;obbrafordultáig a használatból kivonaadók. A törvény határozott rendelkezése értel­mében a beiratási dijak a könyvtárak szerve­zésére és gyarapítására fordítandók, az ebbeli úgyis minimális jövedelem tehát mellókcólokra el nem költhető. Ez okból politikai napi és más helyi lapoknak, valamint a miniszterumtól nem engedélyezett folyóiratoknak, különböző és a tanitők pedagógiai továbbképzését alig szol­gáló egyesületi közlönynek a könyvtári bevéte­lek terhére való járatását megtiltom. Végül felhívom a gondnokságokat és is­kolaszékeket, hogy az 1919—20. tanévi könyv­tári jövedelemre vonatkozó számadásaikat, valamint az előző tanévekről szóló, netalán még hátralékos számadásokat is most már sür­gősen, legkésőbb folyó évi október 10-ig sza­bályizerü uton és módon terjesszék be az ille­tékes helyre. Nyíregyháza, 1920. október 8 án. Benkő András kir. tanfelügyelő Aki Pogáiy IÓ133Í agitáló bssséáét Misiit Nyíregyháza, október 18 A Nyirvidék tudósítójától. A szerkesztőségben megtermett, szépszál magyar enber jelenik meg: Krusoczki János a neve, bsshalmi urasági koejis. Most jött meg öt éves, sok szenvedéssel átitatott szibériai fogságból. Szeretne egyat-mást elmondani ezer meg ezer magyar testvérnek kálváriájáról, az orosz rémségekről. Bíztatom, hogy beszéljen és egészséges magyarsággal, az orosz őrület mély megvetésé­vel, áldott hazájának, viszontlátott otthonának forró szeretetével mondja el bus fogságának élményeit. Nem regen még ott állott kétezer társával a szentpétervári nagy téren, ahová a vörös hadsereg magyarországi vérebei, a Krauazók, Kleinok, Groszok hajszolták, hogy ő is meghallgassa a hazug bálványt: Pogány Józsefet. Hallotta hazájnak megátkozását, rém­képeket az itthoniakról, de ha ott ellentmon­dásra moccannia sem lehetett, társaival együtt megvetéssel hallotta a hazug rágalmakat. Most itthon van és színről színre látja az otthont ugy, ahogyan orosz földön képzelte, szomorúan, de hitben, bizakodásban Ufaban Még 1915-ben Kolomeánál esett fogságba. Szénbányába került, nyolc hónapig dolgozott, mint a cár foglya napi busz kopekért, jófajta ennivalóért. Aztán Ufába jutott. Agcsul Pano­vához, ehhez az atyai jóságú, tatár szülelüsü, orosz családba házasodott báróhoz, akinek három éven át hü szolgája volt. A bárónak szép birtokán együtt dolgozott nyolc örmény­török és nyolc magyar fogoly tár iával, igazi jó módban, jó fizetésért. Agcsa birtokát tatár fal vak környékezték s a tatárnép. mint atyját szerette a bőkezű földesurat Itt érte a Ke­renszky forradalom, amely azonban Ufáa csak kisebb zavargásban érvényesült. Az ő urának akkor semmi bántódása nem esett, ugy szerette és óvta a nép. Ezen a birtokon érte a vörös hadsereg és a cseh ^fehér front harca is. Csehek vonultak át Ufán, de nemsokára visszaözönlött a fehér front s a vörösek közeledtek Ufa felé is. Ekkor magukkal vitték őt is a csehek. Szibéria Átjutott az Urálon, Szibériába került s egy fegyverjavitó műhely vonatra osztották fehér orosz tisztek mellé. A mester-vonat sok­szor változtatta helyét a front szerint, mert mindig e mögött helyezkedett el kb. harminc versztnyire Két főhadnagy ós egy kapitány volt a parancsnoka, becéző szeretettel, fiók gyanánt szerették. 1919 dscemberében a vörös hadsereg váratlanul bekerítette állomás helyű ket és a vörös kozákok szeme láttára lövették agyon szeretett parancsnokait. A vörös katonák tizenkét magyar társával szabadjára engedték. Kegyetlen hidegben gyalog indultak útnak és félig fagyott tagokkal róttak a végtelen szibé­riai síkságon száz és száz kilométert. Bara­binszk Kajnsz állomásnál érték el a vasutat. Csontig fázva, lázas bategen. A városban rettenetes nyomor, a kórházak • tífuszos bete gekkel színültig telve. Egy lengyel vasutas csa­ládja nyújtott beteg testének pihenőt. Másfái hónapig feküdt itt betegen, majd leste az Omszk felé vezető voatokat, míg aztán egy bizalmat keltő, jobb szerelvényen Omszk felé indult. Omszk-Szentpétervár Ebben az idóben, mint mindenki, aki nem volt a vörös hadsereg tagja, vagy agitátora, ő nyomorgott, a jellegzetes fekste szárított ke­nyeren, a „szohári 1' on és nyers húson kívül semmit sem evett. Omszkban, hogy egy ciomo rubelhez jusson, a hatalmas vashíd építésénél vállalt munkát. Innen Pétervárra indult egy kétezer íőnyi magyar hadifogoly transzporttal. Szentpétervár az irtózatos nyomor , tanyája. Egy font vaj vagy szalonna 7000 rubel. A vörös hadsereg kato­nái és agitátorai a parasztoktól elrabolt élelmi­szerekben dúslakodnak, a lakosság azonban óhtifuszban hal meg. Szentpéterváron a magyar hadifoglyokat az osztrák magyar konzulátus épületébe viszik, itt történik az iratok reude zése. Mindenütt zsidó ellenőrök dolgoznak s a sorba állított foglyok arcát, kezét magyaror­szági zsidó bolsevikok vizsgáljak meg. Jaj an nak, akinek intelligens arca vagy jól ápolt keze van, az ott marad, mert tisztet sejtenek meg benne Horthy Magyarországának gyűlölködő ellenségei Tiszteket nem engednek haza. Itt találkozott Géressy György, zemplénmegyei, tolcsvai tanítóval, akivel együtt szolgáit vala mikor s akit, bár közkatona sorban szolgált, a vörös ellenőrök ott tartották. Titkon egy két szót váltott vele s meg­ígérte, hogy üzenetet hoz itthon várakozó fele­ségének. A harmincöt éven aluliakat is külön­választják 8 ujabban őket sem engedik haza. Mikor az iratokra vártak, értesítették őket, hogy Pogány József „testvér" fog ideérkezni s szava lesz hozzájok, A konzuli há<s előtt várták.a hirhedt népúmitót, akit már az orosz fogságban a maga f érdeme szerint értékelnek. A fogsagban lévők ugyanis nagyon jól értesülve vannak minden­ről, ami itthon történt, mert a Németországból hazatérő orosz toglyoktól pontos értesítést sze­reznek az itthoni dolgokról. Jól ismerik a bolsevizmus szédítő pusztí­tásait s az ellene forrongó néphangulatot, az intézkedései nyomán támadó gyilkos nyomort, a mindenütt ki kirobbanó ellenforradalmakat, hisz mindent azinről-szinre látták. Nékik ugyan beszélhet Pogány József. Mégis meghallgatták j mert agitátorok ügyeltek reájuk. E;ek az agitá­torok zsidófiuk, akik a karjukon viselik jelvé­nyüket, a vörös csillagot. Lázasan készülődtek Pogány fogadtatásara, aki automobilon jelent meg. Amikor beszólt, mézes-mázosán „Testvé­reimnek" szólította őket. Azt mondta, hogy Magyarországból jött s tudja, hogyan vágynak haza a hadifoglyok. Pedig ha tudnák, mi van otthon, dehogy is akarnának hazamenni Itt aztán borzalmakat hazudozott Hajmáskerről ós az ajánlotta, hogy egyesült erővel kellene haza­menni. Azt, hogy fegyvert keltene fogni, már ő se merte ajánlani. Beszéde végén Lgnin és Trockijt meg a kommuaizmust éljeneztette. Pogány beszédét ugy hallgatták, mint a hazug­ságot, amely ellen tiltva van szólni. Szentpétervárról Esztlandba utaztak. Az első eszt városban felragyogott az arcuk : üzle­teket láttak, kirakatokkal, valóságos szappannal, rizzsel és más hasonló jókkal, amiket Orosz­országban semmi pénzért sem lehet megkapni. Esztlan^ban Norva kikötébea szálltak hajóra a a Balti tengeren jöttek Stettinbe, ahol zeneszó­val, virággal fogadták őket. Mikor pedig honi földre érkeztek, annak varázslatos ereje egy­szerre kitörölte emlékükből a fagyos szibériai mezők rémségeit és boldogan látták szinről­szinre a megujult Magyarországot, az agitáto­rok hazugságaínak eleven cáfolatát. — Heltai ienő: Kis Meséskönyv. Pora- ! pás kiállításban, Pólya Tibor rajzaival most jelent meg a kiváló humoristának Heltai Jenő­nek uj kötete, amelybe szatirikus írásait gyűj­tötte össze a költő. A régi Ezópusmesék hang­ján kezdődik majd mindegyik Heltai-mese, va­lamennyinek fordulója, csattanója azonban már a hamisítatlan Heltai-humorral modern irányba csap át, hogy ezzel is kiélezze a groteszk ko­mikumot.- A Kis Meséskönyv ára 55 K. Kap­ható az Ujságboltban. — Béla, a buta. Ez a cime Kosztolányi Dezső uj novellakötetének, amely most jelent meg. Tiz Brilliáns elbeszélését gyűjtötte össze ebbe a kötetbe a költő, aki a prózának épugy mestere, mint a versírásnak és novelláiban az élet hétköznapi, de azért nem közönséges dol­gait mondja el meleg közvetlenséggel. Emberi gyarlóságokat rajzol mögérejtőző nagyképűség nélkül, egyszerű figurákat ad, akiknek épen egyszerűségük ad groteszk külsőt. A szokatla­nul jó papírra nyomott, csinos kötet ára 15 K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom