Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-15 / 236. szám

4 KYÍRTOJEE, 1920, október 15, Roland a sociálista szeretet nevében és a sociálista szervezkedés kipróbált erejével;hozzáfog a magyar közalkalmazottak táborának megszervezéséhez. Ha majd egyszer ebben az országban a könnyek felszáradnak, s a fájdalom nem fogja az ítélő képességet elhomályosítani s a magyar tisztviselő munkájának gyümölcseként emésztő gondok nélkül az élet javait emberhez méltó módon élvezheti, akkor meg fog emlékezni egy névről, a Kiss Roland nevéről, — meg fog emlékezni róla avval a tisztelettel és megbecsüléssel, amellyel azoknak tartozunk, akik életüket másoknak szentelték. Kiss Roland a forradalom idejében passiv volt. Semmiféle actióban Való részvétel személyével összefüggésben nincs. Kizárólag a tisztviselői kérdések- és kapcsolatos szervezkedéssel foglalkozik. 1919. március 7-én a Berinkey kormány kinvezése folytán Szabolcsvármegye kormánybiztosi állását foglalja el. Ez a szerep oly időben kezdődik, midőn az ország már 5-ik hónapja volt forradalmi állapotban. Kiss Rolandnak az elemi erőket megfékezni nem áll módjában, de pusztító erejüket mérsékelni oly feladat, melyet Kiss Roland bátran és becsületesen vállalt. A forradalom külső jelenségeiből a kritika nélkül működő elme, a könnyű lelkiismeret azt következtette, hogy a socialista társadalom megalapítása küszöbön áll, a tiszta lelkű socialták álmai beteljesülnek és a számító ambitió a régi társadalom romjain győzelmesen fogja lobogóját lengetni. Nem kell más, mint egy néhány brutális fejszecsapást mérni a régi társadalomra és az uj társadalom épülete készen 11. Kiss Roland a maga fegyelmezett természettudományos gondolkodása mellett tudta, hogy minden változás csak organikus fejlődés következménye lehet, tudta, hogy a természetes fejlődést gyorsítani nem lehet, hanem csak azokat az okokat és akadályokat elhárítani, amik a fejlődés utjábán állanak. A belátás világossága mellett a belső érzelmi szálak végtelen sora fűzte őt az áldozatra szánt régi világhoz. Henry Georg mondta, hogy minden politikai vagy forradalmi változás csak akkor értékes, ha keserűség nélkül megy végbe, Kiss Roland is ezen a véleményen volt, mikor igyekezett a multat a jövővel összekötni, mikor tudta, hogy a jövő csak a múlton alapulhat s hogy meddő, sivár az a jövő, amelyben a múlt értékeit átplántálni nem lehet. Tettekben nyilvánuld programja volt tehát a tényleges állapotoknak fenntartása és megerősítése és ezt a programot minden maradék nélkül végrehajtotta. Mikor Murányi kormánybiztos távozott helyéből és Kiss Roland jött, a tömegek minden óhajuk, minden szertelenségiik megvalósítását várták. Forradalomban socialista programmal jönni és conserváló politikát űzni, oly feladat, ami emberi erőt meghalad. Ilyen politikát csak a múlthoz fűző erős érzelmi vonzalommal s a jövőbe látó bölcsességgel lehet csinálni. A király Ügyész ur ugy jellemezte Kiss Rolandot „a Jánus arcú Kiss Roland" én ezt a nem bóknak szánt kritikát bóknak veszem és Kiss Roland nevében köszönettel nyugtázom. Jánus az egy istenség volt Rómában, az idők istene, kinek egyik arca a jövőbe, a másik arca a múltba nézett. Azt hiszem, hogy mindenkinek, ki válságos időkben a közélet hajójának irányítására vállalkozik, ilyen Jánus arcú férfiúnak kellene lennie. Ebben a politikában csak egy eszköze volt Kiss Rolandnak és ő ti\ az eszközt habozás nélkül választotta. Ez az eszköz a proletáriátus bizalmának megszerzése és biztosítása. A régi formákat tiszteli Kiss Roland, de mellőzi, ha a célnak szolgálataban nem áll. Szabad ég alatt mntatkozik be a népnek, nem azért, hogy hízelegjen annak, de hogy lélektani alapon is meg tudja nyerni bizalmát. A társadalom vezetői irányában érzi a hagyományos kötelességek teljesítésének szükségét, de abba hagyja, mikor azt látja, hogy az gyanút kelt és erő fogyatkozást jelent. Ha Talleyrand azt moudta, hogy a szó a gondolat elpalástolására szolgál, akkor ezt a tanítást Kiss Roland megfogadta. Szóval tartja és elbűvöli a proletáriátust, hogy azután a maga felfogása szerint cselekedjék És mi ezen cselekedeteknek eredménye ? A tömeg lemond az egyes hivatalvezetők eltávolitásáról, mindenki helyén marad. Az alispáni szék betöltve nincs s hogy az alispáni tekintély csorbát ne szenvedjen az alispánt helyettesítő főjegyzőnek külsőségekben is az alispáni tekintélyt biztosítja. A socialista tábor, a vármegyei tisztikar, mint a polgári társadalom exponense, farkas szemet néznek hónapok óta. Kiss Roland igyekezetének sikerül kölcsönös hírlapi nyilatkozatok által az összeköttetést előkészíteni, a feszültséget enyhitení. A tisztviselői kar eleinte a socialista kormánybiztost bizalmatlansággal fogadja, de azután egy tiszti értekezlet után megösmeri őt, lelkesen nyilatkoznak róla és barátjuknak tekintik. Ezek tények, ezek perendszerüen vannak Mikecz István alispán és más tanuk vallomásával megállapítva. Tényként állapitható meg tehát mindezekből az, hogy Kiss Roland a fejlődés alapján állott elméletileg, gyskorlntilag pedig conserváló politikát folytatott és hogy ennek következtében teljesen tisztába van hozva aí a körülmény, hogy Kiss Roland a tanácsköztársaság előkészítésében semmiféle lépést nem tett, a proletárdiktatúrát és a tanácsköztársaságot ellenségnek tekintette. \ Azután jött a végzetes március 21-ike. Éjjel kapja Kiss Roland a sürgönyt és csak annyit tud, hogy a socialisták, tehát a munkásság vette át a hatalmat. Fél, hogy a Budapestről jövő hirek a munkásságot a tisztviselők ellen fogják ingerelni s azért még éjjel összehívja az összes vezető tisztviselőket, megállapodik velők, hogy állásaikban ottmaradnak. Másnap délelőtt a tömegeket a saját tekintélye által fedezett befejezett tények elé állítja és a nagy katasztrofális változás keresztül *egy anélkül, hogy az adminisztrációban valamely személyváltozás történt volna. Mikor két nap múlva Kiss Roland tisztában lesz vele, hogy tanácsköztársaságról van szó, a munkástanácsnak azonnal bejelenti lemondását. A munkástanács azonban maradásra kényszeríti. Ha teljes perrendi pontossággal nincs is megállapítva az, hogy a vármegyei vezetőség részéről is marasztalták Kiss Rolandot, de Kiss Rolandnak idevonatkozó állítása annyival inkább elfogadható, mert egyrészt megerősíti ezt az alispánnak és másoknak azon vallomása, hogy a polgári társadalom érdekében örvendtek' Kiss Roland ittmaradásának, másrészt megerősíti ezt Kiss Rolandnak egész szereplése, amely mellett fel sem tehető, hogy ő itt maradt volna akkor, ha a polgári társadalom hivatalos vezetői részéről ez irányban valamely közvetlen vagy közvetett nyilatkozatot nem kapott volna. Kiss Roland marad, de nem a saját érdekében, hanem hogy a bolsevizmussal szemben megvédje a várost és a megyét. Azzal a bolsevizmussal szemben, amelynek semmi összekötő kapcsa a sociálizmussal nincs, amely egyszerűen hadat üzen a civilizátiónak és azt minden értékeivel együtt el akarja pusztítani. Ebben a fergetegben Kiss Roland megállja a helyét. Elsősorban fentartja teljes épségében a törvényhatósági szervezetet és a törvényhatósági jurisdiktiét. Megmarad az alispáni, szolgabírói stb. hatáskör. A törvényhatósági bizottság fel van oszlatva, Kiss Roland gondoskodik Lróla, hogy a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozó ügyek az alispán elnöklete alatt álló vármegyei tisztviselőkből alakított üléseken intéztessék el. Anyagi tekintetben féltékenyen őrzi a közvagyont és állami valamint egyéb közpénzekből egy fillér sem kallódik el. Védi a polgárok életét, vagyonát s megakadályozza a túszok szedését. Maga, mellé rendeli Szamelly Tibor öccsét, Györgyöt, hogy állandóan szemmel tartsa, nehogy ^z valamely puccsot csinálhasson. Az utolsó percig rendületlenül áll Kiss Roland és ezekben a rettenetes napokban egyedül ő és néhány társa volt az, akik Nyiregyháza városát a proletárdiktatúra rémuralmától mégmentették. A viszonyok hatása alatt azután távozik, szegényen, de kötelességteljesítés érzetével szivében. Nem tudja, hogy az az ut, amelyre lépett a vádlottak padjához fog vezetni, i Ha az orvos a beteget meggyógyítja és a betegség meggyógyítása végett talán egy pár vércseppet is ejt, azért mégis hálásak vagyunk az orvosnak. Kiss Roland megmentett egy várost, egy megyét és talán mentés közben egy pár vércseppet is ejtett. A kir. Ügyész azt mondja, hogy Kiss Roland ezért a vércseppért felelőséggel tartozik. A védelem hivatása kimutatni azt, hogy ha hullott is egy pár vércsepp, azokban kriminális baktériumok nem voltak. Ez után védő áttér az egyes vádpontok jogi fejtegetésére. Ez után Dr. Fekete Sándor védője, Dr. Járossy Sándor emelkedett szólásra. Mély hatást keltő beszédét itt adjuk közre: Minden alkotás maradandóságának előfeltétele az, hogy az alkotott mű anyaga megfeleljen a mü formájának, hogy az anyag és az alak között teljes legyen a harmónia. Enélkül nincs maradandó becsű alkotás, még ha azt a legnagyobb tudással, a legnagyobb művészettel is alkotta meg alkotója. A korinthusi oszlopfőnek formája megköveteli azt, hogy az egy darab kőből legyen. A barokk épület erkélyének, vagy ablakrácsának vasból kell lennie. Ha az az ablakrdcsozat, vagy az az erkély fából készfiit, az alak ós az aayag diszharmóniája visszatetszést vált ki épugy, mintha a korinthusi oszlopfő nem egy darab kőből alkotódott. Az anyaghiány ós a szükség gyakran készteti egyes müvek alkotóit, hogy megkíséreljék valamely mű megalkotását oly anyagból, amely az alkotás tornájának meg nem Telel, vagy hogy több darabból készítsenek el egy olyan müvet, aminek egy darabból kellene lennie. A több darabból készült korinthusi oszlopfő alkotója kénytelen olyan anyagot keresni, amivel az anyag látszólagos egységét megteremtse. Gipsszel, vagy malterrel hozza létre a látszólagos egységet. * Amikor a műértő szeme egy ilyen alkotásra téved, elsősorban azt kell meglátnia, ami nem oda való, a maltert, vagy a kihullott malter helyén a hézagot. Egy ilyen monstruozus bflnperbea a dolog természete hozza magával, hogy a közvád képviselője maradandó értéktt alkotást akar létrehozni, amelyre nyugodtan építhesse tovább a birőság az Ítéletet. Bár a közvád igen tisztelt képviselője által a vádak tömegéből mesterien összeállított vádiratban impozánsan hat meg, egyes részein kétségtelenül jelentkezik az anyag, adott esetben a tényállás ós a forma kotötti diszharmónia. Különösen áll ez a vádnak arra a részére, amely Fekete Sándorra vonatkozik. A Btkv. felhivott szakaszaiban megkívánt tényelemek a Fekete Sándorra vonatkozó vádban nem alkotnak összefüggő egészet. Különálló, össze nem függő részekből kapcsolódtak össze anélkül, hogy eggyé váltak volna, bár a közvád igen tisztelt képviselője igyekezett az össze nem illő tényelemeket egységessé tenni. A fikció segítségével tette ezt. Dehát a fikció csak fikció marad, az öszsze nem illő tényelemeket egységessé nem teheti és azok a tényelemek külön-külön önmagukban véve nem meríthetik ki a vádbeli bűncselekmény ismérveit. Az első vád Fekete Sándor elten a zsarolás büntette. Ennek minősiti a közvád igen tisztelt képviselője Fekete Sándornak pénzügyi biztosi szereplését. Meg kell tehát világitanom első sorban azt, hogy miben állt ez a szereplése és hogy mi történt a pénzintézetekkel a proletárdiktatúra ideje alatt? A pénzintézeti betéteket a Berínkey-kormány pénzügyminisztere Szende Pál zár alá vette. Zár alatt találta azokat az 1919 márcios 21-én kitört proletárdiktatúra. A tanácskormány a XII. számú rendelettel elrendelte a pénzintézetek szocializálását, a pénzintézetek vagyonának és értékeinek leltározását, a pénzintézeteknél ellenőrző megbízottak kinevezését és kimondotta, hogy a pótzintézetek kifizetéseket csak a pénzügyi biztosok utalványa alapján teljesíthetnek, A direktórium mársius 24-ón már jelentést tett a pénzügyi népbiztosnak, hogy a pénzintézetek leltározása megtörtént, az ellenőriő megbízottakat a munkástanács kirendelte. Március 29-én nevezte ki a direktóriwtn pénzügyi biztossá, de csak Ideiglenesen Fekete Sándort és ugyanekkor akóppen rendelkezett, hogy Fekete Sándor utazzék Budapestre, Lukács Andor pedig az ó visszaérkeztéig Ideiglenesen lássa el a pénzügyi biztosi teendőket. Fekete Sándor ekkor Budapestre utazott, ott április 2-án nevezték ki pénzi}ffjrj biztossá, április 2-ika után tért vissza Nyíregyházára. Ekkor kezdődött az ő pénzügyi biztosi működése. Mielőtt azonban erre vállalkozott volna, kérte Mikecz I. alispánt, hogy mentse meg ettől a megbízatástól s csak akkor vállalkozott rá, mikor a pénzintézetek érdekére hivatkozással a vállalkozás szükségéről meggyőzték.' Megbízatásának elfogadása után érintkezésbe lépett a pénzintézeti vezetőkkel, köztük Juhász Sándor takarókpénztári titkárral s kifejezést adva annak, hogy célja a pénzintézetek vagyonának a mentése, megbeszélte vele azt, hogy az általa folyósítandó kölcsönöket vegyék szabályszerű bírálat alá ós azok fedezetéről gondoskodjék. összes működése a termelési kölcsönök folyósításában ós a betétek kiutalásában merült ki. Ezeket a kölcsönöket a földművelésügyi népbiztosság II. számú rendelete alapján a termelés folytonosságának biztosítása céljából kellett folyósítani. Célja tehát az volt, hogy a 100 holdnál nagyobb terjedelmű birtokok tulajdonosai pénzhez jussanak és a termelés folytonosságát biztosithassák. (A védőbeszéd folytatását holqapi számunkban közöljük)-