Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-13 / 234. szám

19910. •ktéber IS. 4 Szerda XLI. évfolyam * 284, uám SZASSOLCSVÁRUffeOYE ÉS MYJR£OY«ÁZA VAROS HIVATALOS NAPH-APJA Alapttotta JÓSA ELEK FeUtöe sz«rkesxe6 Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ Ss*rke»zt6eég *$ ktedöiwvetal: SZSCHEHYMJT 8. SZÁM. Telafon aaim T3Ö. Posiachequa 20656­Kéziratokat nam adunk viaszt. A vármegye őszi közgyűlése Jármii és szolnoki Jármy Béla dr. főispán beiktatása Nyíregyháza, okt. 12. (Saját tudósitónktól.) A vármegyeháza épülete, mely a forra­dalom kitörése óta annyi mindennék volt néma szemléiéje. ma ismét egy történelmi pillanat megörökítésével lett gazdagabb. Az emeleti folyoaA falán függő magyar vezérek festett alakja mintha megmozdult volna a kezükbea tartott buzogánnyal együtt. A nagyterem hatal­mas ablakai kétszeres erővel ontották a vilá­gosságot, mintha ők Í3 tudnák, mintha ők is éreznék, hogy Szabolcs vezér földje diadalma­san razta la magáról a forradalmak szennyét, s Szabolcs népe sok megpróbáltatás után visszatért a rendes kerékvágásba, amely a józan haladás és engedékeny megértés telé vezet. A főispáni méltóságnak teljes érintetlen­ségében való visszaállítása a törvényes állapot visszatértét jelenti. A „törvény 1 4 szó puszta ki­ejtésének valamikor varázslatos ereje volt, s ebben az időben valóban magas fokát éltük az állami éleinek. A „törvény" törvény volt a szó legbensőbb értelmében, s ez előtt meg kellett hajolnia mindenkinek. A koronás államfőnek épugy, mint az állam legutolsó polgárának. Egy uj korszak visszatértének határkövét szimbolizálja a Jármy Béla dr főispáni beik­tatása : a törvény régi erejének visszatértét. A sorsnak különös véletlene, hogy olyan férfiúra esett a választás, aki a nagy időkhöz illően képviselheti ezeréves alkotmányunk védőbás­tyájának ezt a disze-i méltóságát, aki magas képzettségével, európai látókörével, nagyúri eleganciájával egyenesen predesztinálva van arra, hogy ilyen nehéz időben ezt a recdkivül pozíciót töltse be. Szivünk melegéval üdvözöl­jük őt Szabolcsvármegye főispáni székében 1 Tiz dr a tájban már megtelik a nagyterem a törvényhatósági bizottság tagjaival. Mikecz István alispán tiz óra után tiz -perccel nyitja meg a közgyűlést és általános figyelem köze­pette a következő lendületes szavakkal üdvözli a megjelenteket: Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés ! Amidőn a vármegyei őszi rendes közgyű­lését megnyitom, szívből üdvözlöm a Törvény­hatóság egybegyűlt tagjait Alispáni féléves jelentésem kapcsán be­hatóan foglalkoztam azokkal az eredményekkel, nehézségekkel és súlyos akadályokkal, melyek­kel az elmúlt félévben a vármegye közigazga­tásának megküzdenie kellett igy most csak teljes rövidséggel utalok azokra az érzésekre és benyomásokra, melyek közgyűlésünk min­den tagját a mai viszonyok kőzött el kell, hogy töltsék • Mindnyájan érezzük, hogy ez a félév — habár tagadhatatlanul előbbre is vitt bennün­ket a konszolidáció utján — koránt sem hozta meg a kibontakozást kétségbeejtő megcsonkí­tott helyzetünkben s ugy látszik még a közel­jövő sem hozza magával a várva várt megvál­tást, hanem ujabb küzdelmeket, sóvárgó vágya­kat s nehéz szenvedéseket hordoz méhében. Tehát még mindig nem bünhödte meg e nép a multat s jövendőt s még sok szenvedéssel, még több komoly munkával kell megérdemel­nünk a sorstól azt, hogy hazánk megtépett, megszaggatott véres teste felemelkedjen a por­ból, hova ellenségei ádáz indulata és önfiai súlyos bűnei taszították. Mai közgyűlésünkön újra főispánt iktatunk be e máskor oly falemelő s pazar fényű ün­nepséget ma komolyan s azzal a fogadalom­mal kell, hogy megüljük, hogy komoly é3 el­szánt nemzeti munkára fog össze vele együtt e közgyűlés valamennyi tagja, mert olyan idő­ket élünk, amikor mindenét kell, hogy oda adja a köznek s ninca közöttünk senki kit ne érhetne az elbukó Magyarország jövendő fiai­nak átka, va;y az újból naggyá éledő'magyar hon örök bálája. Uj korszak, uj vármegyei törvény s e bizottság ujjá alakulásának küszöbén állunk s ennek a búcsúnak és közelgő ujjá alakulásnak tudatában s egy szebb, jobb és biztosabb ma­gyar jövő elkövetkeztének biztos érzetében ké­rem fel a bizottság tagjait, hogy forduljunk Istenünkhöz azzal a fohásszal : Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ! Zugó éljenzés követte az alispán szavait. \ Ezután a legutóbbi közgyűlés óta elhunyt kö­1 vetkező bizottsági tagok emlékét örökítették \ meg jegyzőkönyvileg: Dr. Kállay Leopoldét, ki a régi nyirbog­dányi országgyűlési képviselő kerületnek több cik'uson át volt képviselője, Szabolcsvármegye törvényhatóságának és közig, bizottságának bosszú éveken át volt munkás tagja. Andó Sámuel Gáva községnek 46 éven át volt vezető jegyzője. Puritán becsületes, munkás falu jegyzője volt, kinek ravatalára a törvényhatóság nevében az alispán koszorút helyezett el. Nagy Tamás Szabolcsvármegye törvény­hatóságának egyik legrégibb tagja volt, ki fia­tal korában vármegyéjét itt szolgálta, élete al­konyán pedig hosszú ideig Lövőpetri község főbírói tisztét töltötte be Dr. Flegmann Jenő, Mandel Ödön és Feldheim Emánuel bizottsági tagok emlékét is jegyzőkönyvileg örökítik meg. Az újonnan kinevezett főispánért Gencsy Albert elnöklete alatt Paulik János és Korocz József bizottsági tagokból álló küldött megy, s pár perc múlva Jármy Béla dr katcsu, disz­magyaros alakja jelenik meg az emelvényen. Az éljenzés csillapultával Mikecz István alispán röviden, de melegségtől áthatott szavakkal üd­vözli a főispánt, biztosítva őt az egész tisztvi­selői kar szeretetéről és egyöntetű bizalmáról Jármy Béla dr. az alispán üdvözletére a követ­kező nagyhatású beszéddel válaszol: Hálás szivvel köszönöm az Alispán ur meleg üdvözlő szavait, magam is átérzem, hogy nem a külső fény és pompa, hanem a szeretet az, amely az ünnepség lényegét ké­pezi. A szeretet jelszavával jöttem ide pár hónappal ezelőtt, s ugyanakkor kimerítő prog­rammot is adtam jövendő munkásságomról. Céljaim ma is ugyanazok. Minden erőmmel azon leszek, hogy programmomat megvalósít­sam, s ezért cserébe nem kérek mást, mint bizalmat. Ez a legértékesebb, amit kérhetek Önöktől. Minden lépésémben a vármegye ér­deke fog vezetni. Tudom jól, hogy minden életében vannak momentumok, amikor tettei fölött kritikái gyakorolnak A kritikát nemcsak várom, hanem kérem is Önöktől Sőt akkor leszek igazán lekötelezve, hogyha a bizottsági tag urak tudomásomra hozzák, ha valamiben nem értenek velem egyet. Nem tartom csalha­tatlannak magamat csak egyben, hogy t. i min- i den cselekedetemben a szeretet és jószándék j fog vezérelni. Minden okos embertől minden \ okos indítványt szívesen veszek Sőt nagyon í is befolyásolható embernek tartom magamat ' mindazok részéről, akiknek igazságuk van. Ha [ átérezzük mindennapi imánkat, mely a meg- \ csonkított Magyarországról szftl, akkor köteles­ségünk. hogy békés, becsületes munkával töre­kedjünk az ország fejlesztésére es erősítésére. Az életből is azt látjuk, hogy az erős vonzza a gyengét. Ha megerősödtünk, akkor ellenáll­hatatlan erővel fogjuk vonzani az elszakított részeket. Ezt az erőt a kqlcsör.ös szeretet és megértés adja meg nekünk. Érezzük mindany­nyian, hogy közös édesanyánknak egyaránt fiai vagyunk. Ne ismerjünk osztályellentéteket, ke­ressük az osztályok kapcsolatát, értsük meg értékeljük, szeressük egymást. A nép érezze, bogy a középosztály, az intelligencia egy test­vér vele, s igyekezzék az ö szellemi felsőbb­sége alá, a középosztály fiai pedig szálljanak le a nép közé felemelő, felvilágosító szóval. Igyekezzünk kölcsönösen arra, hogy megszeres­sük egymást s a szeretettel való legyütt mun­kálás boldog idők boldog Magyarországát tá­masztja fel. E tekintetben bizom a törvényhatóságban, a vármegye [közönségében, amelyet gyermek­korom óta ismerek s mellyel pár hónapi hiva­talos működésem még szorosabban összefor­rasztott, ismerem a vármegye önfeláldozó haza­szeretetét, munkaképességét, .az osztályellenté­tek szitásától távol álló megértő szellemét. Ez a munkás szellem ad szent hitet, bizako­dást, erőt, mikor imádságunkat mondom: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni, örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában 1 Amint az éljennel többszőr megszakított lelkes és közvetlen főispáni beszéd elhangzik, a törvényhatósági közgyűlés soraiból Szalánczy Bertalan emelkedik szólásra s a következő üd­vözlő szavakkal köszönti a beiktatott főispánt : Méltóságos Főispán ur I Kedves kötelességet teljesítek, midőn Szabolcsvármegye törvényhatósága nevében a főispán ur Öméitóságát mai ünnepélyes beikta­tása alkalmából elsőnek üdvözölhetem. Szives örömest teszem annál is inkább, mert ez a főispáni kinevezés az alkotmányos élethez való visszatérés ujabb megnyilvánulása, mely annyi szomorú esemény utan a konszo­lidáció, a boldogabb jövő Ígérete. Másrészt nem tagadom kedves is nekem ez az üdvöz­lés, hiszen a főispán ur Öméltóságát gyermek­kora óta ismerem, közöttünk nőtt fel, figyelem­mel kísértük pályafutását egész mostani pozí­ciójáig, ismerjük, szeretjük. Méltóságos Főispán ur I Néhány hónappal ezelőtt ezen a helyen, mint kormánybiztost üdvözöltük s most, mint főispánt iktatjuk be. Ha netalán akkor nem érezte volna a vármegye közönsége részéről az érdemeit megillető meleg fogadtatást, ez nem a személye iránt való rokonszenv hiánya volt, hanem az, hogy ez az ősi vármegye mindig az alkotmányhoz volt hü és alkotmány iránt való tiszteletében a kormánybiztosi intézmény iránt hevülni soha nom tudott. Annál nagyobb öröm­mel fogadta a vármegye a Kormányzó Ur Öfő­méltóságának elhatározását, amellyel a főis­páni széket betölti s örömét fokozta az, hogy hogy arra a főispán ur Őméltóságának általá­nosan ismert és szeretett személyét emeli- Az a rövid idő, melyet Méltóságod a vármegye ólén töltött, nagyban hozzájárul e szeretet ér­leléséhez. Megismerve hivatali működésének szellemét, lekötelező modorát, bizakodással látja a vármegye közönsége Méltóságodat fő­ispáni székében. Meg vagyok győződve róla, hogy a vármegye tisztikarával egyetértésben működve továbbra is megtalálja az utat a mindnyájunk szivéhez. Teljes bizalommal, őszinte szeretett-1 üdvözlöm Méltóságodat és kérem, tekintse körünket második otthonának, szeretett családjával együtt. A főispán a törvényhatóság szónokának meleg közvetlenségü üdvözlő szavait hálás szivvei köszöni meg, aztán a közgyűlés tárgy­2 ^ofsussai

Next

/
Oldalképek
Tartalom