Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-12 / 233. szám

1920 október 12. a 3 ellen s az ez alkalommal elesett rendőröket a köztársaság halottjai gyanánt temetik el, de ugyanez időben a sajtóorgánumok teljes szabadságot élveznek arra, hogy a koiümunista mozgalmakról, a boisevizmus egyes országokbani előtöréséről valódi és álhireket terjesszenek, amelyek mesterségesen életben tartják és előmozdítják az országban, különösen annak fővárosában, Budapesten a kommunista szervezkedéseket. Az országnak részletekben való megszállása pedig halad előrei Kétségbeejtő a rendezett katonai erő hiányában az ország belső és külső helyzete, amidőn megérkezik március 17-én az entenle ujabb jegyzéke, az ujabb demarkácionális vonalak megállapításáról

1. Ekkor az erkölcsi erejét már elveszített kormány és köztársasági elnök tehetetlenségében ahoz a mentsvárához folyamodik, hogy a hatalmat a szociáldemokrata párt kezébe telte le és a világ proletáriátusához fordult Magyarország területi integritásának védelméért. 1919 március 22-ikén reggel az ország lakossága a magyar nemzet történelmének legsötétebb, legszomorúbb időpontjáia ébred. Annak dacára az ijesztő, sőt kétségbeejtő fordulat az ország lakosságából ellentállást nem vált ki. A hosszú háború és a forradalmi hónapok jerrorja és izgalmai által megrémített és elernyesztett idegek lethargikusan tűrik lelketlen emberek határt nem ismerő ujabb merészségét és gonoszságát. A főváros lakossága öntudatlanul a kommunista agitátorok karjaiba veti magát. Kun Béla és'társaitól bizalommal várja az ország rendkívül bonyolult gépezetében az államhatalom vezetésében azt a céltudatos erőkifejtést, irányítást, mely Nagymagyarország határainak visszaszerzését ígérte eredményezni. Követi a példát a vidék lakossága. A társadalom egy része előrelátás, megfontolás nélkül, vakon szolgáltatja ki az országot a kommunizmusnak, annak egyéni, önző, erkölcstelen célokat szolgáló képviselőinek. Igy jutottunk a kapitalista államról a szocialista, illetve kommunista államra a kisded szocialista párt féktelen vezetőinek hatalmi tébolya, beteges, önző érdekeket szolgáló uralmi vágya következtében. A szociáldemokrata pártnak a novemberi pucstól s annak sikereitől megkótyagosodott vezetői orbi et urbi — szóval és írásban — hirdették a proletárok munkájának hihetetlen értékelését, a nyomorúságnak egy csapásra megszüntetését, ha a burzsujtól mindent elvesznek ; kiindulva ebből a tételükből, hogy ami a burzsujoknak van, azt a munkások termelték, tehát az ő tulajdonuk. Ezáltal és hatalmi terrorral sikerült a szociáldemokrata párt tagjainak számát az országban sok helyütt jelentékenyen, pl. Nyíregyházán 2000-ről 14- 150U0-re növelni. Ha vizsgáljuk a főtárgyalás adatai alapján külön-külön vádloltáknak u. n. forradalmi ténykedéseit, akkor meg kell állapítanunk, hogy ők is, mint a szociáldemokrata párt vezetői, illetve az itteni kommunizmus izgatói, tagjai voltak annak a csoportnak, mely előidézője volt a nemze. erkö'csi züllésének és az ország összezsugorodásán ak. Lássuk önéletrajzukat és a főtárgyaláson bemutatott egyéniségüket, jellemüket. A János-arcu Kiss Roland : a póstatakarékpénztár egyik hivatali helyiségében kötelességének teljesitése közepette jut annak tudatára 1918. év tavaszán, hogy ő van hivatva Magyarország tisztviselőkarának nyomasztó helyzetén változtatni és a kormányt a tisztviselők gazdasági helyzetének kedvezőbb kialakulására kényszeríteni. Megalakítja a közalkalmazottak egyesületét, onnan indítja meg a közalkalmazottak érdekeinek képviseletében amaz akciót, amely ugyan a kormány figyelmének a tisztviselők helyzete javítására való felhívását célozza, alapjában véve azonban a tisztviselők között a forradalom csiráit ülteti el. Reá tereli őket az erőszakos lépések alkalmazására, amidőn a kétórás sztrájkkal tüntetve kívánja tőlük erejük érvényesítését az államhalalom képviselőivel, kezelőivel szemben. Katonai szolgálatát, melyre ma büszkén hivatkozik, Albániában a front mögött teljesítette, — onnan visszatérve, folytatja a tisztviselői berkekből az államhatalom felforditására már Budapesten folyamatban lévő forradalmi mozgalmakat. Aktív részese a Szociáldemokrata párt tevékenységének, amely párt célja nyilvánvalóan az volt, hogy minden eszközzel a hatalom birtokába jusson. Mint e pártnak egyik aktivánsa, a közalkalmazottak szervezése körül kifejlett tevékenységének elisméréseül Szabolcsvármegye kormánybiztosává neveztetik ki s itt adatik neki alkalc ^ra, hogy múltjának megfelelően a } szociáldemokrata eszmék képviselőjeként cselekvőig, mint az államhatalom kezelője törekedjen a nagy szociáldemokrata pártprogramm megvalósítására. Amint a főtárgyalás adatai elénk tárják, Kiss Rolandnak sikerült a Kazimirok által megalapozott munkát tovább fejleszteni. Fenekestül felfordítani a szabolcsvármegyei társadalom százados rendjét, a műveltséget, tudást és szakszerű képzettséget száműzni a társadalom gépezetéből és az ipari munkást mindenhez értő ezermesternek megtenni. A Kazimirok munkája által nagyranövekedett szociáldemokrata párt rendbontóinak a vármegye területét, a vármegye lakosságát szabad prédává dobta oda. Hatalmi eszközökkel segitette a nemzeti intelligenciának, mely az állam egyetlen szilárd alapja mindig, letörését. Kéjelgett ama munkájában, hogy a Szociáldemokrata pártot a polgári párttal együttes munkára szólítva fel, tényleg azonban álutakon nem azok együttműködésére, hanem azoknak minél inkább egymástóli eltávolítására törekedett. A munkástanács!" üléseken az ipari munkások vezetőit, a népgyűléseken a tömegeket, a népet, gonosz, vad eszközökkel, szónoki képességével izgatta a polgári uralkodóosztály ellen, a hivatalokban zárt ajtók mögött pedig ügyes politikai szólamokkal erősítgette, ébrentartotta a polgári elemeket, a hivatalnoki kart abban a hitben, hogy ő barát, a nagy népmozgalom-forrongás közepette a társadalmi rend, a jogrend fenntartását kiépíteni segítségünkre van. Hogy Kazimir Károly, Beregi Sándor, Schmidt Mihály és Fazekas egyéniségét, jó arcképét bemutassam, foglalkoznom kell azoknak a vármegyei eseményeknek ismertetésével, amelyek egyik-másik vádlott személyes tevékenységeül jelentkeznek. A főtárgyalás anyagából adat van arra, hogy amikor Budapesten az általános választójog jegyében a Károlyi-párt tagjai a demokraták, a szociáldemokraták, a radikálisok közös munkára szövetkeztek, ugyanakkor Nyíregyházán hasonló pártállásokat valló egyének a nagy politikai műveletre egyesülnek. Amint az egyesült erők Budapesten megalakítják az álforradalom tényezőinek csoportját, az úgynevezett Nemzeti tanács és Katonatanácsot, ugy Nyíregyházán is adott jelre a fővárosból a forradalom kitörését tudató távirat vétele után a szövetkező erők' Néptanácsot alakítanak és eleinte a közhatóságok mellett végzik ama forradalmi munkálatokat, amelyek' melegágyai leszi.ek a vármegye területén nemcsak a jogrend felborulásának, hanem a kommunizmus szervezete kialakulásának. Igaz ugyan, hogy Nyíregyházán az álforradalom munkásai büvkörükbe vontak jóhiszemű, hazafias égésektől telitett egyénekel, akik még a jogrend felborulásának idejében megtértek és Szabolcsvármegye területén a t'rvényes állapotok helyreállítását célzó tev. 'enységet megkíséreltek kifejteni Azonban nrm ugy a vádi Atak, Kazimir Károly és a vádlotí társai, akik a néptanácsi működésűkkel nemcsak hathatósan elősegítették a budapesti gonosz és erkölcstelen vezérek erkölcsrontó és országot pusztító munkásságának kiterjesztését, hanem nagy lelkesedéssel, tűzzel végezték mindazt a tevékenységet amely lángbaboritotta Szabolcsvármegye józar munkás földmivelő népét s amely fölborította a társadalmi osztályok nyugalmát, kiélezte az osztályok között mutatkozó gazdasági érdekeket s előkészítette a talajt arra, hogy Szabolcsvármegye végigszenvedje azt az időt, amikor megszűnt a morál, a becsület és tisztesség és orgiát ült a fenevadakat túllicitáló vadság és kegyetlenség, amikor dicsőség volt a rablás és gyilkosság, főbenjáró bün az erkölcs és a becsület. A Nyiregyházi Néptanácsnak 1918. nov. 2-tól kifejtett működését feltüntető tanácskozási jegyzőkönyvek anyagát átvizsgálva, megállapítható egyrészt az, hogy a Néptanács működési körét szervezve nem a közhatóságok véleményező szerve igyekezett lenni, hanem a Néptanácsnak szociáldemokrata párti tagjai, a destruktív elemei a nagy nyilvánosság előtt az általuk felborított társadalm rend, állami jogrend beállításának biztosítására törekedtek, vakondmódra ásták azonban azt a mélységet, amelybe eltemették nyílt munkásságuk eredményét, elásták Szabolcsvármegye társadalmának évszázadokra visszamenő nyugalmát, külömböző társadalmi osztályainak és felekezeteinek békés együttműködésének lehetőségét, a szabolcsi józan magyar nép nagyrészének nemes nemzeti büszkeségét, magatartását, lángoló hazaszeretetét, erkölcsös és vallásos mivoltát. A jogállamot fenntartó törvény tiszteletét s azok végrehajtói iránti bizalmát és szeretetét. Hogy eme súlyos megállapításaimat bizonyítsam, ismertetnem kell a Néptanácsnak azon határozatait, melyek 1918 november 2 tői 1919 február 15-ig tartott üléseken hozattak a szociáldemokrata párt vezetőinek, tagjainak kezdeményezésére. 1918 november 2 án a Néptanács dr. Bencs Kálmán polgármestert bízza meg azzal, hogy a Néptanácstól nyerendő utasítások és felhatalmazások alapján a közellátási és élelmezési ügyeket a közélelmazési bizottság támogatása mellett teljesítse. A Néptanács elhatározza, hogy a rend helyreállításáig tagjai a városházán a Néptanács üléstermében éjjelnappal szolgálatot tartanak fenn s a szolgálat beosztása és kiírásával Kazimir Károlyt bizza meg. 1918 november 5-én elismerve a hatalom átvételét, hajlandónak mutatkozik arra, hogy átadja a hatalmat, de fentartja a vármegyei és városi közigazgatás kérdéseiben a saját álláspontjának kifejezésre juttatását, mely célból a vármegyei közigazgatás élére a Néptanács bizalmát bíró „népbiztos" állítását kívánja. 1918 november 5-ikén tartott teljes ülésében azonban a Néptanács bölcs adminisztráló tagjai a végrehajtó hatalom átadását az arra illetékes közigazgatási hatóságok részére megtagadják, arra hajlandónak nem mutatkoznak, miután a végrehajtó hatalom a régi rezsim embereinek kezébe kerülne s ezáltal a kivívott nagyszerű eredményeket legkomolyabb veszély fenyegetné. Ugyan-e napon tartott ülésében az egész közigazgatási adminisztráció szempontjából mint a hatalom kezelője szervezi a különböző bizottságokat, foglalkozik a szociáldemokrata párttagok működésének kártalanítási kérdésével. 1918 november 11-én a Néptanács elhatározza, hogy miután az egész vármegyében a rend helyreállott s igy vállalt feladatának megfelelt, a végrehajtó hatalmat ismét visszaadja a közigazgatási hatóságok kezébe s a Néptanács mint véleményező és ellenőrző szerv tartja fenn magát. A polgármester mellé azonban néptanácsi tagokat rendel kl, akik a közönséget érdeklő ügyeket felelősség megosztása mellett intézik. E tanácstagok kőzött található Kazimir Károly, aki afeletti fájdalmában, hogy a népkormány rendelete következtében a végrehajtó hatalomtól a Néptanácsnak meg kell válni, indítványozza, hogy éljen a Néptanács a kormányrendeletben biztosított azon jogával, hogy a kormányhoz intézett feliratban nevezze meg azokat az egyéneket, akikről alaposan feltehető, hogy a régi rendszer bűneit akarják bevinni az uj kormányzatba. Ugyanekkor a polgárőri szolgálat átszervezése tárgyáDan elhatározza a Néptanács, hogy a szociáldemokrata párt és a nyiregyházi ipartestület hasson oda, hogy a nemzetőrség tagjai közül az általános leszerelés kapcsán főleg a földművesek szereljenek le és a kisiparral foglalkozók maradjanak továbbra Is a nemzetőrség, illetve a megszervezendő katonaőrség szolgálatában. 1918 november 13-án tartott néptanácsülés "en Barla Sándor indítványozza Mikecz István vármegyei főjegyző azonnali elmozdítását, Kazimir Károly az Indítvány mellett foglalt állá . a Néntanács azonban a határozathozaU.i kt'sőb^ ülésére halasztja. 1911. nr dmber 15-én tartott Néptanácsülésen Kaz' r Károly a vidéki agitációkról számol be, z érteledben, hogy tizenkilenc községet bejártak, annak lakosságát a köztársasági államforma eszméjének m •"gnyjrték.); 1918. december 15-én Jeregí Sándor bejelenti a néptanácsülésen, no^f Nyíregyházán tisztekből és legénységből rladósz^zad alákult, mely adott jelre fegyveres akciót kev.dbet; minthogy ez ellenforradalmi célt lá'szik szolgálni, szigorú vizsgálatot és erélyes intézkedést Ugyanekkor Kazimir Károly bejelenti, ha. tudomása van arról, hogy egyes embereknél fegyverek és töltények vannak, azoknak beszedése és'egyhelyen Összegyűjtése s a Néptanács felügyelete alá helyezése tárgyában intézkedést kivdn. Qábor Sándor közli, hogy a fegyverek hollétéről tudomása van, egyes néptanácsi tagoknak titoktartás mellett készséggel nyújt felvilágosítást. 1918. január hó 11-én Schmidt Mihály bejelenti a Néptanácsnak, hogy a kormánybiztosnál a felmerült esetből kifolyólag eljárt s bejelenti, hogy a kormánybiztos azt mondotta, hogy a Néptanácsnak az ő működéséről nem köteles felvilágosítást adni s azért azt nem is adja meg. A néptanács ezért a kormánybiztosnak rosszalását fajezte ki, a kormánynak is jelentést tett és kifejezésre jutatta határozatában, hogy a kormánybiztos a Néptanácsnak, mint politikai ellenőző szervnek felvilágosítást adni. Kazimir Károly e határozat meghozatala előtt támadást intézett a szolgabirák ellen, mint akik