Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-07-25 / 168. szám

«ss«a 1920. julius 25 Kertész László állampénztári tanácsos jslen volt, a vádlottnak menekülés közban automobilról Tjszalök községben a néphez intézett felhívásán, melynek hatása alatt nyolcan léptek be a vörös hadseregbe. Ezen beszéde alkalmával hargsulyozta Tompos, hogy a tollat karddal cserélte fel, hogy megvédje a haza épségét, azt a földet melyben az ősök csontjai porladoznak. A délelőtt lefojtátott tanúkihallgatás központjában, ugy a vád mint érdekesség szem pontjából Helferson Arthur bankdirsktor, a büdfzeritmihályi szociáldemokrata párt titkárá nak tanúvallomása áll. Helferson a vádlóit beszédében nem talál lázító tendenciát, mert azok — véleménye szerint — a rablások és fosztogatások megszüntetésére irányultak, Sőt emlékszik, hogy egy ízben Tompos figyelmeztette a katonákat: „Ne vegyétek le a sapkarózsát meri n°m lehet tudni királyság vagy köztársaság lesz°-e A vádlottat korrekt, puritán, tisztakezü embernek ismeri, akivel a büdszentmihályi szociáldemokrata-párt megalakításán együtt fáradozott, mert ugy gondolták, hogy a lázongó tömeget egy fegyelmezett pártba tömörítve, követeléseik kielégítését törvényes elapokon kilátásba helyezve, megakadályozzák a népzavarok fulmináris és elementáris erőkkel való kitörését. Vádlottal a nexust, amikor sz Nyíregyházára került és itt a proletárdiktatúra érdekében tevékenykedett, megszakította. C?ak egy ízben, am

;kor a proletárdiktatúra ki törése után őt és a büdszentmihályí szocialista párt elnökét a direktórium berendelte és fel szólította Szamuoly utján, hogy a pártvezetést továbbra is vállalják, amit ők kényszer hatás alatt meg is ígértek, találkozott Tompossal. Ez alkalommal leverteknek és szomorúnak találva őket Tompoí — mert a proletárdiktatúrában már akkor kibontakozni kezdő irányzat, elveikkel nem volt összeegyeztethető és a kényszer mégis belesodorta őket annak örvényébe — vigasztalni akarta Helfersont: ,Miért olyan levertek, hiszen most jött meg a népjog ideje, most örülni kellene".^ A büdszentmihályí tanuk közül még említésre méltó Déki Sándjr vallomása, akinek terhelő vallomására, melyben az inkriminált kité.eleket megerősíti: Nincs többé ur, nem ismerünk urakat, egyenlők vagyunk stb Tompos mintha vipera csípte volna meg ugrik fel é3 lejuzsorával, melyért pénzbüatetéssel és elzárással büntette meg a tanút ós hozzátartozóig igyekszik komromittálni Dékit és tanúvallomásának hitelességét ellenséges viszony címén megingatni. Általában vádlott igyekszik régi főszolgabírói tekintélyét érvényre juttatni a tanukkal zzemben, — akik nagyobbrészt földműves em berek — és éles, parancsoló hangon szólítja fel őket: „Emlékszik e hogy ón nálam C3ak bárótól fölfelé kezdődött az ember; viselked tem e én valamikor e rágalomnak megfelelően; milyen embernek ismert maga engem stb." És az egyszerű emberek a törvényszék előtt kedvezően véleményezik egykori íészolgabirájukat, vagy egy :.váilvonitással intézik el a vádlott kérdését. Balogh Miklós, nem tud pozitív felvíiágo sitást adni Tompos fogházi életének azon epizódjára vonatkozólag, hogy a vádiott, cellájának ablakából felismerve néhány tiszalöki ismerőst leszólt hozzájuk: „Kitartás" A tanú nak csak mondták ezt, bár akkor ő is ott volt, da egyik kollegája, Csépes hallotta Tompos szavát közvetlenül, mert őt ismerte fel a vádlott és Csépes szerint e szavakkal adott kifejezést a viszontlátás örömének: „Szervusz Polgármester 1 Kitartás." Dr. Lakatos kir. ügyé3z kérdéseire, melyek a pertu-ból következtethető intim viszony részleteinek magyarázatát célozzák, vádlott kijelenti, hogy Csépes volt az. aki az októberi fosztogatásoknak véget vetett és ezért volt vele bizalmas viszonyban és büszke az egyszerű ember barátságára. Lapzártakor a fényeslitkei tanuk kihallgatását rendelte el az elnök. Nyíregyháza, julius 23 (Saját tudósítónktól Pénteken reggel az államreadőrségen egy hiányos öltözetű legény embert állítottak elő. Szakács Ferenc a neve, székely föidmives. Se kalapja, se lábbelije, ruházata is csük a legszükségesebb két darab fehérnemű. Vonaton jött Debrecen felől s minthogy még a kánikula sem ad jogcímet nagyon is nyárias ruházatára, bekísérték a rendőrségre. Kihallgatása közben kiderült, hogy Szakácsot ruháitól az oláhok fosztották meg s ő kemény székely elszántsággal, messze Erdélyből gyalogszerrel jött Cionka Magyarországba. A napbarnított legény, viszontagságos sorsát a követkozőkben mondja el Udvarhely megyében lekom, ahol kis földemet műveltem. Hét évi katonáskodás után oláh rabságba tértem haza. Karácsony második napján szuronyos oláh katonák jöttek a fa lunkba és ünnepnap ide és ünnep oáa tizennégy solymosi legényt az erdőbe favágásra akarták hajtani. Szó-szóra ment, neki estünk az oláhoknak és kivertük őket a hiúból. Tudtuk, hogy bajt hoz lejünkre az oláh, elbujdostunk otthonról. Két heti rejtőzködés után haza mentünk. Az oláhok letartóztattak, Brassóba szállítottak. Lehúzták a jó ruhámat, csizmámat és kemény muokára fogtak. Ástunk, fat vág tunk keserű rabkenyéren. Áprilisban nem bírtuk tovább, nekivágtunk, így luhanélkül Erdély nek, erre Magyarország felé, ahol hir szerint székely különítmények várják a jelszót a nagy leszámolásra. Kilencen voltak, bujkálva, mezőkön, erdőkön át, kéregetve húzódtak óvatosan Kolozs váron át. Nagy/árad felé. Hosszabb időt Kolozsváron és Tordán töltöttek, ahol egy kis pénzt kerestek. Ha véletlenül oláh katonákkal találkoztak, behúzódtak a vetésbe, ott tettek-vettek, mintha a határba tartoznának. A demarkációs vonalon átszökve Debrecenbe gyalogoltak. Ott hárman vonatra ültek és ide jöttek a Nyírségre. Be fognak állni katonának, vagy pedig tanyára mennek dologra. Ezt mondta a ruhájától megfosztott székely bujdosó ós szavában a kirabolt,, bosszúra leső székelység fájdalma sírt. Jk NáíÉy-íigy mai tárgyalása. A tárgyalás ma fél tíz órakor kezdődik dr. Szabó Károly főszolgabíró esküjével. Dr. Székely Gyula kir. ügyész jelenti, hogy Somogyi István dr. orvos, harmadrendű vádlottnak, akinek negyven fokos láza van, megengedte, hogy a tárgyalásról elmaradhasson, de indítványozza, hogy ügyének tárgyalása, mely reá vonatkozó ujabb bizonyítási anyagot nem ad, távollétében is folytatódjék. Védő hozzájárulásával igy is történik. Ezután a tanúkihallgatások folytatódnak Torma István, Papp Ferenc ács, Török Sándor cipész, Balog Sándor dohánybeváltó altiszt, Kalina Lajos cipész az egyik vádlott, Németh István kallói szabóról elmondják, hogy a románok ostroma alatt fegyveres vörös katonákkal jött a járásbíróság előtt és tanukat a „haza védelmére" fegyverbe szólította. Valószínűleg részeg volt, mondja egyikmásik tanú, mert könnyen megszökhettek előle. Balog Sándor dohánybeváltó altiszt védő kérdésére Nánásy Andornak a dohánybeváltó munkások sztrájkjának csillapításában való közreműködéséről mond kedvező vallomást. Újhelyi István a kallói gyógyintézet gépésze Bergman Jenő nyilatkozatait ismétli meg, melyek Szabó Antalt, Nánásy Andort nem tartják elég megbízhatónak a szovjetválasztás alkalmából. Irinyi Szabolcs főszolgabíró vallomása Berta Jenő dr. szereplésére vonatkozik, aki a kallói szolgabiróságnál bizalmi férfi volt s őt némely funkciójában, pl. a fegyvertartási engedélyek adásában stb., korlátozta. Megnyugtató volt, hogy ha már kellett tűrni, a bizalmi férfit, az legalább dr. Berta volt, csak azt nem érti, hogy ajánlhatta politikai biztosul az ő felváltása után Bergman Jenő cipészt, a kegyetlen kommunistát Ügyész kérdésére Irinyi Szabolcs el[ mondja, hogy szolgabírói hatáskörében j erősen korlátozva volt. Egy izben egy alisp/.ni intézkedés foganatosítására felhívta a csendőrséget, hogy asszisztáljon s az őrmester jelentette, hogy nem hajtja végre az ő parancsát, mert csak a munkástanácsnak engedelmeskedik. Tanukat megesketik. A további tanukihallgátások lapzártakor folytatódnak. 1U Mielőtt még a román megszállás megszűnt volna, hallani lehelet', hogy Budapesten nagy az élelmiszerhiány, aminek természetes következménye a nagy drágaság. Erre fel egyes emberek egy s más dolgokat kezdie'-t összevásárolni s igy nagyobk lévén a kereslet, lassan drágább lett minden, Ha az álíam a felszabadult területeken, hasonlóan (gyes ragadós betegségeknél szokásos óvó és elzáró intézkedéseket meg nem teszi, hanem a háború alatt [elburjánzott spekulációoak szabad teret enged, rohamosan hihetetlen drágaságot értünk volna el. A drágaság a nagyobb kereslettel igy is fokozatosan emelkedett, mert az árakra a budanesti piac lett az irányadó. A fehér hátú bankjegyeknek különböző frázisokon való átesése, a kék bankjegyeknek a felülbélyegzés , tnajd utonuüalan híresztelt régi bankjegyeknek bevonása mellett, uj pénznemre való beváltása arra bírta az állatíulajdonosokat, hogy állataikat nem szívesen bocsátották áruba s ha mégis eladták, ugy jól megkérték s meg is kapták értük a magas árat A legtöbb ember pedig pénzét ugy vélte legbiztosabban elhelyezni, hogy állatokba fektette. A nagy kereslettel szem, beu tehát az árak felszöktek s ez a nagy kereslet tartotta magát. A forgalomban levő bankjegyek mennyisége a felére csökkent. A közalkalmazottak fizetése maradt a régiben. Egyes iparágak, úgymint az építőipar, mely annyi iparágat zár magába, régóta panganak. Közben a megspórolt és félretett kevés pénz is elúszott, felemésztette a drágaság. Sőt a pillanatnyilag nélkü Iözhetőnek vélt bútor s más eddi

b féltve őrzött háztartási darabok is áruba kerültek, iiletve élelmiszerekre lettek kicserélve. Előállt hát Budapesten a helyzet, hogy* a kereslet nagyon is redukálódott a nagy kínálattal szemben s amit a hústalan napok és áraiakszimálásokkal el nem értek, az a fogyasztóközönst^g zömének, hogy ugy mondjam, kimerülésével bekövetkezett. Ma már nem törik az emberek magukat a huscsarnokok és husszékek előtt s protekcióra sincs szükség, hogy húshoz jussanak, mert hus az van, de sajna, fogyasztó nincs. Nem mintha húsra már nern volna szükség, hanem mert pénzés keresethíjj in a nagyon drága húsételek helyett a jóval olcsóbb gyümölcs- és zöldségfélékkel, baromfival látják el a családok élelmiszerszükséglelüket. A közönségnek a nincsíelenségből fakadó eme eljárása vonta maga után a hus és az élőállat árának esését. Ha csak a hus és élőállat ára esik s ezt a ruhanemüek s más nélkülözhetetlen cikkek árának esése nem követi, nagyon félős, hogy Szerbiának háború előtti sorsára akarnak bennünket juttatni, amitől az Isten őrizzen ! Da még a hus árának is sokat, nagyon sokat kell esni, hogy a ma nem husfogyasztók csak egy része is isméi fogyasztó legyen avagy ismét nagy tömegekben forgalomba keli bocsátani a bevont bankjegyeket, hogy legyen mivel a magas árakat fizetni. Alig hiszem, hogy ez utóbbi bekövetkezzék, tehál a hus s ezzel együtt az élőállat árának kell esni, mert ma már odajutottunk, hogy a fogyasztóközönség lépett fe! ármikszimálóaak s neki pedig az irányárat a lapos bégyellárisa szabja meg. K. Á.