Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-09-22 / 216. szám

l'J99. s.eptwiiber 22 & Bethlen-utcai Tisztviselő Otthon Megnyílt a tisztviselők étkezdéje A Bethlen utca egyik sarokházában, ahol nemrég még igen bizalmatlan kiilsejü szatócs bolt íekatélt, az utóbbi napokban nagy készü­lődés jelei mutatkoztak. Kőműves, szobafestő serénykedett a kis szobákban. Az öt-hat kisebb szobás sarokházat a Köztisztviselők Otthona számára tették alkalmassá. A múlt héten be­tekintettünk a csinosodó szobákba, mert hiszen rendkívüli, hogy a tisztviselőkérdés megoldása terén a mai nagy mozdulatlanságban mégi3 történik valami. Itt tudtuk meg, hogy a Tiszt­viselő Otthon ügye ennek a Bethlen-utcai ház­nak megszerzésével és tatarozásával komolyan megoldásra jut s első rendeltetése az, hogy menekült és helybeli köztisztviselőket önkölt­ségi áron olcsó ebédhez ós vacsorához juttas­son. Kutattunk a már itt eredményében jelent­kező mozgalom szervezői után s természetes, hogy annak kezdeméayező és éltető lelkére, a tisztviselőügy páratlan agilitásu munkásában, Zoltán Gáspár telekkön] wezetőben találtunk. Zoltán a kötelességtudásból tevékenykedők til­takozásával igyekezett elhárítani magáról min­den érdemet, da most az egyszer hasztalan, mert fáradhatatlan közremunkálását maga a valóság, a vezetése alatt fumcionáló tisztviselő étkezde hirdeti. Törekvéseiben az áldozatos közremunkálásra ugyancsak minden hasonló ügyben támogatásra kész, dr. Klekner Károly igazgató főorvos, dr. Székely Gyula kir. ügyész, Rimaszombathy Géza pénzügyigazgató, dr. Szé­kely Farkas kir. törv. biró, Heriogh Andor pénz­ügyi tanácsos támogatták, A Tisztviselő Otthon Zoltánnak régi terve, amelyet a kilátástalan viszonyok között sem adott fel végképpen. A lakásínségben éppen ma kizártnak látszott a terv megvalósítása, a tiszt­viselőétkező felállítása viszont ma már elodáz­hatatlan és ennek sürgető szüksége legyőzette a lehetetlent is. Dr. Székely Gyula kir. ügyész, Dr. Klek­ner Károly, Rimaszombathy Géza és Zoltán Gáspár anyagi kockázattól sem riadtak vissza s igy sikerült tisztviselő-étkezde céljaira alkal­mas helyiség kibérlése és vendéglői felszere­léssel való ellátáss. Az étkezdét előreláthatóan az állam maga is támogatni fogja s amint ez­ideig, ugy a jövőben is segítségére lesz a vár­megye és a város is, jóindulatának és a támo­gatás készségének mindkét hatóság számos jelét adta. Az étkezdében mindenek előtt a mene­kült s a helybeli nőtlen tisztviselők s ezek után a szegényebb sorsú többiek részesülnek ellátásban. Az ellátás ellenértékét, október el­sején, az eddigi tapasztalatok alapján állapítja meg véglegesen a vezetőség. A terv az, hogy a köztisztviselő átengedi az étkezdének a ter­mészetben kapott élelmiszereket s ezen kivül bizonyos összeget fizet be, amely kétféla lasz az első vagy másodrangú étlapnak megfelelő. Felmerült az a terv is, hogy az ellátás összege esetről-esetre állapíttassák meg. A főelv itt az, hogy a tisztvisö önköltségi áron jusson ebéd és vacsorához, mig az üzleti kiadások, befektetések az italmérésből, részint a hatósá­gok támogatásából fedeztessenek. Az étkezde szakkérdéseinek lebonyolitássra a vezetőség Treít Gusztávot, a Bikszád fürdő volt üzletve­zetőjét nyerte ms. A Tisztviselők Otthona s étkezdéje szom­baton este az első vacsora keretében nyilt meg. Jelen voltak Rimaszombathy Géza pénz­ügyigazgató, Dr. Kleknar Károly igazgató fő­orvos, Dr. Székely Farkas kir. törv. biró, He­ringh Andor pénzügyi taaácsos, Zoltán Gáspár telekkönyvezető, a sajtó képviselői és számo­san a tisztviselők köréből. A vezetőségnek Zol­tán Gáspár ismertette a megnyíló étkezde elő­állásának történetét és tervezetét. * Rimaszombathy Géza pénzügyigazgató méltatta az Otthon és étkezde nagy szociális jelentőségét és meleg szavakban fejezte ki a tisztviselők köszönetét mindazoknak, akik az Otthon tervének megvalósításában tevékeny részt vettek, mindenek előtt Zoltán Gáspárnak, aki példás kitartással harcol a tisztviselők ér­dekében és egyik eredményt a másik után éri el mindnyájunk javára. Ezzel az Otthon és ét­kezde átadatott rendeltetétésének. — Az állami tanitóképző-intózet növen­dékeinek élelmezését vállalatba adom. Érdek­lődők az intézet igazgatójánál tudakozódhatnak. §gy psrcf — Szomorkás történet — A multkorában Hajduhadházon tettem egy kis rokoni látogatást, s igy vonaton kellett utaznom, amit a forradalom óta nem szívesen teszek. A nyíregyházi vasúti állomáson majd lekéstom a pesti vonatot, mert az egyetlen jegypénztár (I. ós II. oszt.) nem győzte a for­galmat lebonyolítani. No de szerencsésen föl­szállhattam egy kocsiba, s miaden baj nélkül érkeztem meg Hajduhadházra, a szabad hajdúk ősi fészkébe. A fészket hiába kerestem, azt időközben elvitte a fészkes fergeteg. Homokot ellenben találtam eleget. Nyeltem is belőle bőven. Sze­rencse a Nyíregyházán szerzett alapos trénin­gemnek, az a pár liter homok meg se kottyant. Különösképen amikor felhígítottam egy kis hadházi óborral, ami még akad itt- ott minden magyar városban. Hanem tulaidonképen nem is ezt akar­tam elmondani, hanem a visszautazásom szo­morú történetét. Amikor ugyanis megettem a tiszteletemre készített finom ebédet és aludtam rá egyet, ruganyos léptekkel masíroztam ki az állomásra, ahová a vonat érkezése előtt egy félórával meg is érkeztem. A pesti vonat érke­zik 4 óra 27 perckor, indul tovább Nyiregy­háza felé 4 óra 28 perckor. Mindössze tehát egy percet áll. Ezzel szemben ón teljes másfél Órát áltam a hajduhadházi jegypénztár előtt. Pont 4 órakor érkeztem ki az állomásra. Szépen, illedelmesen odaálltam a pénztár ablaka elé, s miután láttán^ hogy a bentülő hivatalnok ur el van foglalva, hát neki támasz­kodtam a vaskorlátnak, amely bizonyára erre a célra készült ős a kifüggesztett utasítások tömkelegének olvasásába kezdtem. Elsőnek mindjárt egy kézzel irt figyelmeztetés ötlött szemembe: „a jegyeladás a vonat indulása előtt félórával veszi kezdetét. A vonat indulása előtt 5 perccel jegy már nem igényelhető! 1' Tehát mi következik ebből? Ebből az következik, ami itt alább fog következni, Az tudniillik, hogy a jegykiadás nem vette kezde­tét, hanem az én türelmemnek szakadt vége. A vonat indulásának ideje ijesztő rohamosság­gal közeledett és mindinkább fenyegető módon kiabált felém a szigorú utasítás: „a vonat indulása előtt 5 perccel jegy már nem igényel­hető !•' Mert mindent igényelhetsz nyájas utazó, csak jegyet nem. Igényelheted a barátod adós­ságaiért lefoglalt bútoraidat, az ujraoltási bizo­nyítványod hiteles telekkönyvi másolatát, vagy a bec8ületsértési pered újrafelvételét, de egyet nem: jegyet. Jagyecskét. Magyarul bilétot. Amivel felszállhatsz a gőzösre, hogy haza­guritson fatornyos hazádba. Amit a vonatban olyan szigorú szemmel vizsgál a kalauz bácsi, hogy a hideg végigfut a hátadon, s csak akkor könnyebbülsz meg, amikor már kilyukasztotta és visszadta neked. Ne tessék hinni kalauz ur, hogy én csalni akarok, én tisztességes ember vagyok, de istenem, megeshetik, hogy a pénz táros téved és rossz jegyet ad, de ón arról úgyse tehetnék. Ezt persze csak ugy gondolod magadban. Tehát: a jegykiadás a vonat indulása előtt félórával veszi kezdetét. A vonat indulási ideje elmúlt, s én állok féllábbal a jegypénz­tár előtt, mint a gólya. A pénztár helyiségbe, amint az üvegablakon át látom, vasutasok és civilek jönnek be. Ismerősök, ^gy kicsit meg­hánytorgatják az időjárást, meg a termést; azután a helyi pletykát. Erre úgysincs alkal­masabb hely Hajduhadházon, mint a jegypénz­tár szobája, pont a vonat indulása eiőtt, ami­kor a várakozó talpa alatt már ég a föld a türelmetlenségtől. Szándékosan mondtam, hógy várakozó, mert egymagam várakoztam jegyre a feltűnően nagyforgalmu hajduhadházi állomási jegypénz­tár előtt. Egyedül hallgattam a benttilők mor­molását. Néha felkacagtak. Valami jón mulat­tak, vagy talán azon, hogy én milyen birka­türelemmel várok a jegyre. Én azonban vár­tam rendületlenül. Vártam és álltam mint a történelmi hős a szirttetőn, Huoyad magas falánál. Vártam, hogy megnyílnak a pekel kapui, az emberekben megdermed a vér és én szikla­szilárdan, fagyos nyugalommal kérek ötér jegyet a gőzösre mely Nyíregyházáig szállítaná hit­vány porhüvelyemet. De nem. A reménységnek leghalványabb sugaracskája sem csillant föl a messze láthatáron, hogy én valaha is jegyet kaphatnék. Nam és narn. Hiába köhögtem, hiába doboltam el a Rákóczi-indulót a sétapálcámmal, hiába imitál­tam szivgörcsöt, a kutya se törődött velem. Már azt hittem Hajdahadházon kell leélnem életem hátralevő napjait a jegypénztár előtt állva, amikor megszólalt a csengő. Jalzett a vonat. Tetszik érteni kérem szépen ? A vonst jelzett a szomszédos bfitykösbuckai állomásról Jelezte, hogy jövök már, jövök már, remélem van jogye mindenkinek, mert nem várok egy pillanatig sem, úgyis késésem van. Az örömtől majdnem •Ikiáltottam magam. Most már végre igazán kapok jegyet! Örömömet csalódás váltotta föl. A vasutas bácsi ép olyan pokoli nyugalommal fordított hátat, mint eddig. Öt nem izgatta a jelzés. Mit neki Hekuba 1 A nyugalma lassankint át­szállt rám. Tényleg nem érdemes ebből a jegy­kérdésből olyaa nagy dolgot csinálni. A lengyel harctereken dübörög az ágyú és én itt boszan­kodom a jegy miatt a hajduhadházi állomáson. Igazán nevetséges 1 Egyszer csak távoli zakatolás, fütty, itt a pesti vonat! A vasutas bácsi felugrik, kinyitja a kis ablakot és elkezdi írni az éa jegyemet. Azaz, hogy csak irná, ha nem törött volna el nagy sietségében a ceruzája Szerencsére akadt egy másik ceruza, kiállította a jegyemet, fizet­tem, s nekem, aki másfél óráig vártam a jegyre, futólépésben kellett az időközben bejött vonat­hoz szaladnom, amely már épen indulóban volt. A vonatvezető azon célzatos megjegyzé­sére, hogy „én nem tudom, hogy ezek az uta­sok mórt nem tartják itt az orrukat, a vonat érkezésénél", óvatosságból nem válaszoltam. Neki ugyanis igaza volt. A Move gyűlése A nyíregyházi és szabolcsvármegyei Move főosztály elnöksége f. hó 15-én tartotta első igazgatósági gyűlését Rakovszky István ezredes elnöslete alatt a szabadkőművesektől elfoglalt uj helyiség&ben melynek tanácstermét ezentúl nem a destruktio héber (csillaga, hanem a ke­resztény érzés, a hazaszeretet szent tüze fogja megvilágosítani. Az elnökség határozott 1 többszáz jelent­kező „Move" taggá való felvétele ügyében, tu­domásul vette néhány vidéki járási osztály, ille­tőleg alosztály megalakalását és áttért a to­vábbi teendők megbeszélésére. A női csoport megszervezését Oehm Ti­vadarné, a tartalékos tisztek s hasonló "kvalifi­katioval biró polgári egyének csoportjának meg­szervezését pedig Dr. Jármy Béla főispán vál­lalta el s mindketten kilátásba helyezték, hogy néhány napon belül hozzá fognak munkájukhoz. Ezután Borbély János százados tett jelen­tést a főosztály anyagi helyzetéről s mint a gazdasági ügyosztály vezetője az elnökség elé terjesztette munkatervezetét. Bejelentette, hogy kőt héten belül a „Move" központi fogyasztási szövetkezettől nagyqb rneny­nyiségü textil árut, (ruha, szövet, vászon, fe­hérnemű és bőráru) fog hozatni rendkívül olosó áron a nyíregyházi és szabolcsvármegyei Move tagok számára, A tárgysorozat következő pontját Arnhold főhadnagynak a Sport ügyosztály ideiglenes ve­zetőjének jelentése képezte, kinek indítványára Hall Géza főhadnagy bízatott meg az ügyosz­tály megalakításához szükséges előkészületek bevezetésével. Hall Géza főhadnagy propoziciótt az elnökség jóváhagyta, Foglalkozott az elnökség a „Move" ka­posvári főosztályának átiratával, mely állásfog­lalásra szólítja fel az összes főosztályokat azon támadásokkal szómban malyek legújabban sze­mélyeskedő célzattal a „Move" elnöke és köz­ponti vezetősége ellen irányultak. Az elnökség .ilyen értelemben foglalt állást ós a központi vezetőséget teljes bizalmáról biztosította. Eddig a következő alapító tagok léptek a nyíregyházi „Move" főosztályba az évi rendes tagsági dijon kivül 1000 koronát adományoz­ván egyszer és mindenkorra a „Mové.,-n»k. Dr. Bencs Kálmán, Énekes János, Dr. Erdőhegyi Lajos, Füzesséry Elemér, Gancsy Ferencz, Dr. Jármy Béla, Dr. Kállay Miklós, Kauzsay Tibor, Liptay Jenő, Mikecz Dezső, Mikecz István, Miklóssy István, Nozdroviezky László, Papp Lajos, Szalánczy. Ferencz, To­mory Dezső. — A Nyomdász-mulatság művészi plakátjai élénk feltűnést keltettek. gA mulatság 26-án du. 4 órakor kezdődik változatos mű­soru kabaréval, amelyek mindan száma eredeti. A próbákon szerzett imre3szióink igen ked­vezőek ós az est páratlan sikerét igérik. A műsort legközelebb ismertetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom