Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-09-17 / 212. szám

seaptopber 17 Lítoiitis 6sonkama|yarorszi| sptlin faszaggyárában Hogyan Mihály nyíregyházi ács­mester találmánya Nyíregyháza, szép. 16. (Saját tudósítónktól." A találékonyságnak, a minden elnyoma­tásból eruptív energiával kitörő magyar ötletes­ségnek kitűnő példája áll előttünk. A magyar eipészipar az utóbbi időkben válságos helyzetbe került. A fasaeg, a eipőkéazités ezen nélkülöz­hetetlen kelléke, eltűnt a piacról. Azaz, hogy silány cseh portékával kénytelenek cipészeink beérni, amely drágasága mellett majdnem haszna­vehetetlen. A cipészek panasza kedélyes bo­rozgatás közben (hogy rossz szójátékkal éljünk) „szöget ütött' 1 Hogyan Mihály nyíregyházi ács­mester fejébe, s miután az épitiipar teljes pangása miatt már hosszabb idő óta sikertele­nül keresett magának megfelelő elhelyezkedést, elhatározta magát, hogy a Lszeggyártással iog­megpróbálkozni. Miután az általnmk egyébként nagyrabe­esült technelogiai muzeum vezetősége a hozzá­intézett levélbeli megkeresésre még arra sem tudott válaszolni, hogy a faszeggyártáshoz szük­séges gépek melyik külföldi gyárban szerezhe­tők be, a mi Hogyanunk hozzálátott a szük­séges gépek megszerkesztéséhez. Hónspokig tartó kísérletezés után végre sikerűit több olyan gépet konstruálnia, amelyekkel a legkitűnőbb külföldi produkciókkal is vetekedő, elsőrangú minőségű taszeget képes gyorsan előállítani. A bámulatos precizitással működő gépeket, ame­lyek réssben mótorikus, részben kézierőre van­nak berendezve, alkalmunk volt üzemben meg­tekinteni, s ugy azok működéséről, mint az előállított szegek minőségéről a legteljesebb elismerés hangján írhatunk. Az üzem még kisméretű, mert alig két hónapja jutott Hogyan Mihály abba a kellemes helyzetbe, hogy hosszas és fárasztó kísérlete­zéseinek gyümölcsét végre teljességben élvez­heti, de minden remény megvan rá, hogy most már, amikor a biztos anyagi siker a maga kétszerkettő* egyszerűségének csalogató re­ménységével kínálkozik, akadni fog tőke, mely rendelkezésére áll a zseniális ácsmesternek. Azt mondanunk se kell, hogy a kísérle­tezés ideje alatt a saját kis vagyonkájára volt utalva Hogyan Mihály, távol minden részvéttől és anyagi segítségtől, sőt amikor már odáig jutott, hogy iparigazolványt kért az üzeme folytatására, széles látókörű hatóságunk 1000, azaz egyezer korona illetéket sózott Hogyan Mihály nyakába ahelyett, hogy felismerve ezen találmányiak óriási horderejét, minden erejével azon lett volna, hogy a feltalálónak lehetőleg minden akadályt elhárítson útjából. Ehhez nem kell egyéb kommentár. Mert Hogyan Mihály faszeggyára egyetlen Csonka-Magyarországon. Ha sikerűi neki kis üzemét megfelelő méretű iparteleppé kibővíteni, akkor egyszersmindenkorra kixártuk a külföldi faszegtermékeketr mert a 90 koronás silány eseh portéka helyett, minden cipésziparos szí­vesebben vásárolja az 50 koronás kitűnő Hogyan szeget. Amikor szemlénket befejezve szerencse­kivánatok között ráztuk meg ennek a derék embernek munkában edzett kemény kesét, magunk előtt derengett a jövő ^Magyarország boldog reménysége. Mert ahogyan a sziklából is kisarjad a bozét és boldogan tárja leveleit a napfény felé, ugy a me|.csonkitott Magyar­ország tönkjéből is ki fog majd pattanni a lüktető vérkeringés reményteljes zöld sarja. Ahil gendatkednak tűzifáról Debrecen tanácsa égetően sürgős felada­tinak tekintette a lakósság fával való ellátását. A kereskedelmi tűzifa árát öienkini 2600 K-ban, ellenben a városi fa árait a következőképpen állapították meg. Az árak, pedig most felemelt árakról vaa szó, alaosonyabbak a nyíregyházi városi faáraknál. A hasáb fa ugyanis 1440, a dorongfs 1000, botfa 720, taskófa 840 K ölen­kint. A város kiskereskedők utján 19,000 köb­méter aprózott fát fog kiadni utalvány ellené­ben mizsásakíat $0, 72, 60, és 70 koronáéit. A város egyébként pontos s«ámitásek alapján tistttésta a lakosság íaígé»y«t s ehhez képost intézkedett. Hagy mértékben nyugtalanítja vá­rosaik lakosságát, hogy a faellátás teréa asm látunk semmi bhrtatőt. A multkorákan utalt ugyan ki a város ogy egy métor tisiiát, előbb 409, majd hirtelen 4M bortnás árban, de ebből szegény ember mm igon vehetett Titokzatosan altflnt százezer korona Szombaton reggel egy ismert földbirtokos Nyírbátorból Debrecenbe utazott a Helyi Érdekű vasúton, innen Debrecenből akarta ntját foly­tatni Budapest felé. Mikor a debreeeni állomá­son kiszállt a vonatból, meglepve tapasztalta, hogy pénztárcája, melyben 100.000 korona készpénz volt, eltftnt. Megfoghatatlan volt előtte, hogy miként és hol történhetett a lopás, mart a vonat egyik első osztályú kocsijában utaoott, rajta kivül két uri ember tartózkodott a Iliké­ben, kikről persze még feltételezni sem lehet, hogy idegen tárgyhoz nyalnak. Ilyen formán igen rejtélyes az eset. A földbirtokos feljelen­tést tett, sőt magándetektíveket ia megbízott pénztárcájának felkutatására. á Msnia Medici és Medikus Otthon A diáknyomor sokaknál megértésre talált. Számosan vannak, akik as első segélykiáltásra siettek leróni tartozásaikat. Társadalmi kötele­zettségüknek tettek eleget, azokkal szemben, akik télen fűtetlen, nyáron rossz levegőjű szo­bákban. silány koszt mellett tudomány szomja­san merülnek el tanulmányaikban w fiatal éle­tüket az emberiség haladásának, a lagasgfobb földi jó: Az egészség megóvásának és megvé­désének szentelik. Akinek hazánk egéségügyi fejlődést a szi­vén fekszik, az nemes elhatározásból fakadó adakozással már kifejezésre juttatta azt. De sajnos, igen sokan vannak, akik a kor­tünetként jelentkező közömbösség és nemtörő­dömség álláspontjára helyezkedve, nem érez­ték meg, hogy azok az éjszakai tanulásban megerőltetett, kenyeret kérő égő szemek min­denkire tekintenek ebben a Csonka országban, aki magyarnak vallja magát. Nem szemrehányás, aprehenziÖ, nehez­telés akar es lenni, csak egy sokakat fájdal­masan érintő tény leszögezése. Ez egyszer Sza­bolesvármegye nem tett ki magáért. Mielőtt a nyíregyházi orvostanhallgatók, szivükben ssorongó érzéssel és azon töprengve, hogy mit hozzanak fel mentségül, amikor piruló arccal és ssorrányoian aláirt gyijíőiwel fog­nak állani azok előtt, akik minden bizalmukat rájuk ruházva bocsátották őket útnak, távoznak szülővárosukból, megemlékezni kívánnak egy­nehány akciójukat pártoló nemes léiekröl. Dr. Keresztes Árpád nyírbátori járosorvos, levélben fordult sserkesitöségünkhöz és önmaga 208 kor.-t adományozva, gyűjtő ivet kért. Szóvá tette hogy az orvosoknak számos alkalom nyí­lik a gyűjtésre és célszerű lenne a vidéki orvo­sokat gyűjtő ivekkel ellátni. E levél fényes bi­zonyítéka annak a vissahangnak, amit akciónk egy nemes, hazafias és megértő szívben talált. Itt fejezi ki köszönetét a Menza Mediea és Me­kus Otthon vezetősége Dr. Keresztes Árpádnak és az áltála felvetett eszmét illetékes fórum elé terjesztve reméli, hogy sikerülni fog a vi­déki orvosokat gyüjtőivakkei ellátni. Msg keli említenünk még Sztnolir Mihályt aki 10 métermázsa és Jakab 'Jóeseínt, aki egy fél métermázsa terményt gyűjtöttek, táradságot nem ismerve, az ügyért lelkesedő buzgalommal. Fogadják a vezetőség hátas kössönetét. Bazaszökack Szsfjstsroszori ül a iiioil ont munkások Körilbelűl két hónapja annak, hogy Né­metországból sok muakás váudorolt ki Ssevjet­orosaorsaágba. A minap ezek közül ketven né­met munkás és kézműves a Regina gősösSn visszaérkezett Sirínemindéba. Elmondták a füg­getlen szocialisták egyik vezérének, hogy áldo­zatai lettek egy kommunista kivándorlási iro­dának. Kijelentették, hogy végtelenül osalédtak a szoTjeteroszorsztlgi helyiekben; alaposan ki­ábrándultak a bsldogité bolsevizmus 'téveszmé­jéből és határtalan az örömük, hogy mOfSMba­haduitak. A kiváadorlók ojt risso nem tárha­tott visítsa hazájába, mert a nolkilőzések k§­vs&oatébsn megbetegedtek és mvm feolhs&tík útra. Hl Mafaangrás Hem a nyelve kitűnő magaungróit méltatom. As 6 rekordjuk esak hadd nöjjön. Ugy látom, sportvilágot élűnk a versenypályán kivül is. Az árak bajnoki mérkőzésének mindnydjin nézői vagyunk. Az árak ugranak valami sü­ket fanatizmussal és sok éves tréning ériási teljesítményével. Bet abból az ünnepélyes alkalomból irom meg, hogy egyrészt ez az irás as árakról való elmélkedéseim századik leprise és hálásnak kell lennem egy olyan témával szemben, moly sohasem fogy el és aktuálítisinak nem árt semmi. Másrészt bizo­nyos ünnepi érzés is késztet az írásra. Az ármagasográs elismert bajnokai, a Cipők, (B. 6. B) bámulatos eredményt értek el, kinolednek a 2000 K ás magasugráshoz, ami tekintve, hogy 20 K-nál keadték, szép siker. A verseny állandóan nyitva, a lelkesedés óri­ási. Tannak egyesek, akik sserint ez az egy­oldalú sport beteges tünet és sajátságos rendeltetéssel zsűrit küldenek ki (Árv. Bm.) a maximális magasság megállapítására. A asftri azonban maga is szent ihlettel látja est a iport fanatizmust és örömmel emeli magasabbra az ugrómércét. Igy a legroiazabb ugrók is (Es. E M L. E.) akiknek sem lé­gen 40 fiU. is aok volt, ma a zsűri szeme­láttára teszik meg a 200 f. es ugrást. Hiába sportnemaet vagyunk. — Szabalcavármegye főispánja. A kormányzó ur Őfőméltósága a m kir. belügyminiszter előterjesztésére dr. jármi és szolnoki fármy Béla voit országgyű­lési képviselőt, Szabolcsvármegys főispán­jává kinevezte. Ezzel egyidejűleg ktxli a hivatalos lap dr. Járney Béla kormáay­biitosnak ezen tisztségétől valé föl men­tését. — Főispáni beiktatás. Debrecen város törvényhatósága szerdai resdes közgyűlésén iktatta bo ünnepélyesen Dr. Hnberth Ottó főis­pánt a városi főispáni székbe te alkalommal első ízben foglalta el Debrecenben a főispáni széket külön városi főispán. — A kemecsei választás uj jelöltje A kemecsei választókerület eddigi jelöltjei mel­lett fellépatt Orosz Tamás Vencsellői reformá­tus lelkész is független töldmives és kisgazda­párti programmal. Komoly és tartalmas prog­rammbeszédét folyó hó 18-án tartotta Kótaj, Kemecse és Nyirbogdány községekben nagy­számú választó közönség előtt. — Gyászhír. Nagybányai és vásáros­naményi Lónyay Sándor, Beregvármegye árva­székének elnöke f. hó 12-én elhunyt. Temetése e hó l& én nagy részvét mellett ment végbe. — Egy lépés a megértés felé. A mis­kolci máv. műhely munkásai legutóbb 1 kimond­ták, hogy a napi nyolc órai munkaidő helyett kilene órát dolgoznak és ezt a kilencedik órát a haza oltárára áldozzák. Es az: „Egy órát a hazának", mindenesetre fénysugár a reánk borult szomorú söséts-sgb&n, örömmel és biza­kodással tölt el benőinket és megvan a remény arra, hogy ez a példa követésre fog találni egyebütt is. Igy lehet csak remény arra, hogy hasinkat újra felépítsük. — Merénylet egy kommunista vezér ellen. Nagyszombatról értesülünk a követke­zőkről : Felczin, a hírhedt galgéoi kommunista vosér Galgóoról Nagyszombatra utazott. A vég­állomás előtt arra a szakaszra, amelyben Fal­cain ült, fegyvertüzet adtak. A golyó átfúrta a koeei ablakát és Felezán szomszédját a ftlén könnyen megsebesítette. Felezán sértetlen ma­radt. Az a vaggoa, melyben ült, krétával volt megjelölve. A merénylő elmenskűlt. — A tanenciskolázás uj rendje. A kultuszminiszter rendelete értelmeben a tanone­iskoükban ae eddig vasárnapon tartott órák hétkőizaapra teendők és a tanórák délután hat órán tul a«a terjedhetnek. A miniszter a be nem íratkoaó vagy igazolatlanul mulasztó ta­nanook mesterei ellen szigorú hintető rendel­ksesMksí; i«ss, A tanoneoktaiásra fordított idő bessáwiit a tanone munkaidejébe, A tananeok­tatós S2«pt. $ tói 1921. junius végéig tart. — Tőrvény az általános mankakőte­Inzeétaégril. A német birodalmi munkaügyi wisiiBftéfium törvényjavaslatot ütéseit as egész bovdaioaura érvényes iltaiásos mnatóakőielaaett­**ly atomi néíktt rnssden IS -H5 év SS pmeáwa töofjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom