Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-09-15 / 210. szám

t i910. azeptcnbar IS MTiraffyká*, sc«ptaart»r 14. — Népszámlálás lesz október havában. Ha szegénység, oláh megaláztatás emléke, megszállók ostorcsapásai alatt ielserkedő testvéri vér, vagonlakók sápadt gyermekei nem riasztanak tel minden lelkiismeretet, nem űzik el a turáni átok démonát, akkor talán ennek a népszámlálásnak könyörtelen számadatai teremtik itt meg azt a fagyasztó csendet, melyben elnémul a viszály kigyósziszegése s csak az egy ütemre verő hontisziv lüktetése hangzik. • . Meg fogjuk tudni mivé törték össze egy húszmilliós ország remek egészét, hány millió lélek él Gsonkamagyarországban, hány millió magyar roskadoz rácnak, oláhnak, csehnek jármában, hány ezer kiüldözött bolyong otthonát siratva közöttünk. E számok felbúgó mementóját csak fájóbbakká teszik a számsorok többijei, amelyek az elrablott föld, gyár,, iskola s a többi drága kincs nagyságát mérik elénk. Ennek a népszámlálásnak tel kell riasztani minden alré lelkiismeretet. E népszámlálás adatai odahelyezve az 1910. számlálás számai mellé, a riasztó harci kürt szavával fogják bezengeni a magyar sziveket és a máskor hideg számok parázsként izzanak tudatunkban. Oda kell állítani mindenkori utainkba, újságokban, a mozi vásznán, az iskolakényvekben a kiáltó számpárhuzamot, hogy lobogjon szüntelenül az elkeseregés és növekedjék az elszánt akarat, meghazudtolni a kegyetlen uj statisztikát, amelynek adatait, ha kell a kard javítsa helyre. k rerhoriaai rutbén oda akar tartozni, ahová Nyirsgybáza Kassa, szept. 10. Alkalmi taáósitónktól. A ruthén földöfi mindjobban fellángol a magyarsággal való egybekapcsolódás vágya. A Kassáról irányított felvidéki kommunista agi táció meghökkenve ált meg a bontakozó perspektíva előtt s a hazafiatlan sajté libabörödzik attól a gondolattól, hogy kösel van az idő, midőn a konszolidált magyar nemzeti állam a rathén főidre kiterjeszti hatalmát. Hazaáruló módoa, a kommunista sajtó a ruthén felláng* Iáit „reakciónak" nevezi, mint ahogy nálunk is reakciós veit, aki a nemzeti zászló becsületéhez hű maradt. „Ezernyi bajjal küzd Ruszioszkó és emellett még a fehér reakoió dőgletesitö lehelete is érezteti hatását" — kiállt fel a Kassai Munkás. Nem kell a cseheknek letörni a ruszin fellángolást, megteszik azt maguk magyar ..elvtársak". Ahogy a magyar-barát ruthén néphaogulatnak hire ment, népgyttléseket rendsztek Beregszászon és Munkácson, ahol szemére vetették a cseh aralomnak a ruthének éhínségét, de csak azért, mert ez a „fehér reakcié" bázisa. Surányi „elvtárs" a beregszászi népgyűlésen jónak látta eszel kezdeni bestédét : „Bizonyára vannak itt embarek, (és hiaonyára voltak) akik furcsának tartják, hogy mi, magyarul beszélő proletárok, magyarok ellen tüntetünk." Persze ö mossa kezeit. Nem a magyarok, hanem a magyar nép elnyomói ellen küzdenek. Munkácson meg ezt mondotta Surányi : — A fehér reakció egyik bázisa az a körülmény, hogy az állam az itt lakó néppel keveset törődik. Igy született meg az a jelző, hogy a nerhovinai rathén oda akar tartosni, ahova Nyíregyháza. Mikor ezt mi, itt Nyíregyházán olvastuk, a hazafiatlan, az áruló szavak méltatlankodásán át hivő lélekkel érezzük a verhovinai lelkek vágyát és amit ,Surányi elvtárs" reakciónak bélyegez, az ami hitünk, reménységünk éi büszke bizodÉmunk. Verhovina derék ruthénjai, igen, oda fogtok tartozni, ahová Nyíregyháza. Dr. Leffler Béli, a stockholmi Magyar Társaság főtitkára a svéd akeiirtl A Redda Birnin — Száznégy mapr gyermek nyarait Sriftrutyn Nyíregyháza, szept. 14. (Saját tudósitónktól.) A szerkesztő Íróasztalán két névjegy fekszik, az egyiken: Dr. phil. Béla Leffler. Smalandogaton 38. Stockholm. — A másikon: Dr. LeiSler Béla a stockholmi „Magyar Társaság" főtitkára. Stockholm. Ez la két névjegy azt a mélyreható gondolatvetélő munkát jelzi, amelyet immár két éve fejt ki a lelkes magyar tanár dr. Leffler Béla, a stockholmi Magyar Társaság föiitkára messze északon, a kiváló, a boldog svédek országában, a letört, boldogtalan Magyarország érdekében. Mint lapunk egykori munkatársa, mint messzehullámzó írású újságíró-kollegánk jött el közénk, hogy drága idejének néhány percét n&künk szentelje. Száz száz ^kérdéssel halmozzuk el s ő lekötelező szívességgel adja meg a választ arról a propaganda munkáról, amelynek természetesen, ismert szerénységével hátterében igyekszik maradni. Magyar Társaság Stockholmban Dr. Leffler a Stockholmba került magyarok élén megalakította a Magyar Társaságot, mely 1919. december óta hatalmas sservvé nőtt, fényes lámpássá az idegenség kődében, melybe a magyar kérdést burkolják és torzítják el. A társaság az itthoni nyomor enyhítésére karitatív feladatokat tüiött ki maga elé s azokat a hatalmas svéd vöröskereszt egyesü lettel, a Redda Barnen-nel kapcsolatot keresve •oldott meg. Első nagyobb akciójuk a fehérnemű nap rendezése volt, mely a stockholmiak gazdag adományait juttatta a didergő budapestieknek, akikhez több vagon fehérnemű, gyermskruha és cipő érkezett. ' A Magyar Tár*aság azonban nemcsak a jóiziveket nyerte mag a magyar szenvedés enyhítésére, de meghódította a svéd lelket is az addig ismeretlen magyar kultura, «. nemzeti szellemet forrón lehelő magyar zene és szépirodalom ismertetése és átéreztetése utjín. A társaság magyar estélyi rendezett Síoekhslmban, £»c«lyon magyar zenei értékeket csillogtattak meg a szereplők. A jövedelem, mintegy 150,000 magyar korona a Magyar Asszonyok Nemz. Szöv.-hez s innen a nyomorgó magyar gyermekek felruházására jutott. Dr. Leffier sajnálattal állapította meg, hogy ezekből a .küldeményekből Nyiregyházára nem jutott már semmi. Most a Stocholmi Magyar Társaság nevében 10,000 Kát adott illetékes kezekbe, hogy a szegény gyermekeket iskolai felszerelések beszerzésében támogassa. Budapesten pedig érintkezésbe lep a svéd miszazióral és kieszközli, hogy Nyíregyháza egy vagon fehérneműt kapjon. Magyar gyerekek Svédországban Letllerék a Redda Barnen nel karöltve, de főképpen a Magyar Társaság áldozatkész • ségével az idén száznégy budapesti gyermeket helyeztek Svédország különböző pontjain A gyermekek négy hónapig élvezték a svédek vendégszeretetét és 10—12 kilós hízással, uj alsó és felső ruhákkal, cipőkkel, nagy csomagokkal szombaton érkeztek haza Budapestre Érdekes, hogy husz magyar gyermek ott maradt Svédországban, ezeket a vendéglátók ugy megszerették, hogy mindenáron őrökbe akarják fogadni s most as erre vonatkozó levélváltás folyik. Jellemző azonban az is, hogy a szülök eleinte idegekedtek attól, hogy magyar gyermekeket lássanak veadégüL Hihetetlen mélyeidbe szivárgott a magyarok ázsiai voltáról rosszi akaratuan terjesztett hit. Attól tartottak, hogy a magyar gyermekek vásottak, megfékezhetetienül rakoncátlanok. Most, hogy színről színre látták e drága apróságokat, természetesen rég elfeledték a mérgezett mezét. * A magyar gyermekek temperamentumig ::, kedvességgel, játékos kedéllyel és tanulékonysággal meghódították % tvéd mamák es nagymamik szivét s a nyaralt at&s második hetében már |lár,k levélváltás indult meg Svédország és fndapeit kö zött. A s?éd szülők elríg«.dtatá«ss6l irtais a kis magyarok má: értik a sréd szót s magok is nagy sikerrel kísérleteznek vele. Egy svéd báréső hatalmas kastélyának gyttayörü pultjába* tizenöt magyar gyermek töltötte a szép svéd nya?at. A bárónő nagy gonddal és szeretettel ügyeltetett a gyermekekre, akik mellet magyiral is tadó nevelőnőt tartott s jövőre még több nyaralót fog kérni, a kedves magyar gyermekekből. A Magyar kéziwunkák Stockholmban A Magyar Társaság töbli sikerrel megoldott feladat után gyönyörű tervet valósit meg: fcaak finom izlésú asszonyaival megismerteti a keleti pompájú magyar kézimunka művészetet- A nagyszabású magyar kézima nkavásár védnöke maga Ingeborg svéd királyi hercegnő. A Magyar Társaság nyersanyagot Stockholmból küldött Budapestre. Hu«z láda különböző vásznat, pamatot és selymet, a Magyar Asszonyok Nemz Szöv.-nek, amelynek élén Tormay Ceeil, Raffay Sándorné s mások m^r csaknem az egész anyagot feldolgoztatták, ugy hogy a kézimnakanapot már október héban meg is tarthatják. A Magyar Társaság tervbe vette azt is, hogy magyarság szellemi kitűnőségei közül időnkint Stockholmba hiv egyeseket, akik a tudomány fényével fognak rávilágítani a magyarság tarthatatlan helysetére. Az első tuiós akit meghívott s aki rnár afkéaihbunkanapra Stockholmba megy ^.Schnalier litván kolozsvári egyetemi tanár, a nemzeti öncélulágnak kutató pedagógusa. A Magyar Társaság iránt egyébként már olyan mély a svédek érdeklődése éi rokonszenve, hogy a társaságban a svéd társadalom legjelesebbjei képviaelre vannak, ugy polgári, mint katonai részről s ma ez a helyzet, hogy a svédek nagyobb számmal vannak a magyar célokért küsdö társaságban, mint maguk a magyarok. Dr. Leffler a társaság megbízásából ötvenezer koronát osztott szót itt időzése alkalmával, külömböző jóíékoay célra s nem feledkezett meg Nyíregyházáról sem Érdakes, hogy egy svéd úrinő azzal a rendeltetéssel adott át tízezer koronát Leffiernek, hogy abból hadapesti gyermekeket vendégeljen meg s Laffier ezt a pénzt most váltja fel magyar gyermekek örömére Budapesten Politikáról nem beszélt Ltffler dr , de az, amit mondott telve volt annak a magyar embernek határozott bizakodásával, aki optimizmusát kü;földön látott reálitásokra alapítja Szerkosztősegünk szeretetének, ragaszkodásának ós büszkeségének érzetében vett buosat a távózö dr. Leflertől, Nyíregyháza kiváló professzorától, a magyar lélek, magyar ragyogás és fájdalom tolmácsától, ki hazájától messze hazájáéit küzd, sok diplomatát talszárnyaló sikerrel a magyar feltámadásért. T. Levél a szerkesztőhöz. Yettük és közöljük a következő levelot: Nagyságos dr. Sasi Szabó László felelős szerkesztő urnák. Kedves Barátom l Engedd mtg, hogy nagybeeíü lapedsak, a Nyirvidék aek skívos vendégszeretetét kérjem as alábbi közlemény számára: A nyíregyházi Déli Újság szeptember 9-iki számában tudóaitás jelent mag a direktórium bünperéről % Mikecz István alispán urnák a bünper tárgyalásán tett tanúvallomásáról. Ez a tudósítás tele van a legdrasztikusabb valótlanságokkal, a legdurvább förmedvén yekkel s mindezeket ugy tünteti fel, mint az alispán ur tanúvallomását. Az alispán ur — természeteses — nem tett ilyen vallomást Mivel a tudósítás az ón személyemet is támadja, felelősségre vontam dr. Prok Gyula urat, a nevezett újság szerkesztőjét. Kijelentette, hogy a tudósítást nem í, hanem dr. K. 5 or irta s ő nem felelős azért, amit lapjában mésok irnak. Felkerestem dr. K E. urat, aki legnagyobb meglepetésemre azt a válsazt adta, hogy a sxóbaníorgó tudósítást illetve aanak reám vonatkozó részét igenis dr. Prok Gyula ur irta, sőt est az állítását a kiadóhivatalban felmutatott eredeti kézirattal b» is igazolta. Ehhez igazán nem keli kommentár. Pi-ok Gyula ur rágalmaz, ferdít, hazugságokat ad tiszteletreméltó úriemberek szájába s mikor felelősségre vonják, köntörfaíaz, tagad s másokra igyekszik hárítani a felelősséget. Prok Gyula ur laza újságírói ethikáját már a Nyirvidékban is szóvátették. Jellemző koriünet, hogy ilyen emb<sr csap föl erkölesbirónak a azon a rév«n, hogy újságot szerkeszt, akarja irányítani s. közvéleményt. Nyíregyházán, 1920 easptember 13-áa. Tiszteié kiveti: dr. Maráayi Lászlé.